Lent járunk délen, a Vajdaságban, a magyar határtól alig 15 kilométerre, Magyarkanizsán, amely igen gazdag történelemmel és kultúrával rendelkezik. Ahogy Magyarkanizsán tartja a közmondás: ” ha jöttök lesztek, ha hoztok esztek”. A települést először 1093-ban említik meg a krónikások. 

Fotó: Hrodolf Bognár – Agro Jager News

Rudi, Magyarkanizsán, a Kis-Rét Vadászegyesület tagjaként jól ismeri ezt a vidéket, a régiót. A település, amit a helyiek röviden csak Kanizsának hívnak, a Tisza jobb partján fekszik. A múlt héten autójával dél felé tartott a 22 kilométerre fekvő Zenta irányába, a 102-es úton

Fotó: Hrodolf Bognár – Agro Jager News

Az út felénél, a több tízhektáros Adorjáni tóhoz érve, az út szélén két elgázolt állatot pillantott meg. Vadászember lévén a kíváncsiság is vezérelte. Visszafordult és megnézte a két emlőst. Ahogy egyre közeledett, azt látta, hogy két fokozottan védett európai vidra fekszik a kövesúton. Vélhetően az egy párt alkotó vidrákat a kora hajnali órákban üthették el.

A faj túlnyomórészt éjjeli életmódot folytat. A szerbiai vizek egyik csúcsragadozója, amelynek természetes ellensége szinte nincs. Szerbiában az európai vidrát mindenki kedveli játékos, bohókás viselkedésük miatt.  A szerbiai vadászok is óvják a helyi állományát, amely rendkívül stabil. Az itteni vízi világ rendkívül sokszínű, gazdag. Talán ennek is köszönhető , hogy a vidrák létszáma növekszik.

Nem messze fut a Tisza, amelyből időnként friss vizet pumpálnak a Palics, Szabadka, Magyarkanizsa, Zenta körül futó csatornákba, amelyek közül kiemelkedik a Kőrös csatorna és a Sárga árok.

Éves szinten azonban megközelítőleg négy-öt egyedet gázolnak el a közutakon Magyarkanizsa, Zenta között.

Szerbia része az európai természetvédelmi hálózatnak (Natura 2000), amelynek keretében különböző fajok, beleértve az európai vidrát is, védett státuszt kapott. Emellett, a nemzetközi egyezmények, mint például a Berni Egyezmény és a Bonni Egyezmény, további védelmet biztosíthat az európai vidráknak.

Szerbiába is betelepítették elmúlt években az európai hódot, amelyek lépésről-lépésre alakítja át a tájat. Ahol megjelentek a hódok, gátakat építenek a kidöntött fák gallyaiból, növekszik a vizes területek aránya, amely kedvez a vidráknak.

Fotó: Hrodolf Bognár – Agro Jager News

A Vadászati Lexikon így ír az európai vidráról:

vidra Lutra lutra – Fischotter – A menyétfélék (Mustelidae) családjának vízi élethez alkalmazkodott ragadozó emlősfaja. Hosszú, karcsú test: felül lapos, kerekded fej, rövid nyak, kis szemek és fülek. Lábai rövidek, erősek: felső ajkán erős tapogatószőrök. Szőrzete sűrű, felül fénylő sö- tétbarna, a hasi oldalán világosabb, vízálló; nincs időhöz kötött vedlés. Az ajkak, a fej oldalai, fül- szélek és a nyak a korral fokozatosan világosodik. A fiatal állatok inkább egyszínű szürkék. Minden lábon az 5 lábujj között csupasz úszóhártyák képződtek, amelyek a kerekded lábnyomokban is többnyire jól felismerhetők.

TS: 8000 – 15 000 (16 000) g, a nőstény valamivel kisebb

TH: 65 – 100 cm

OH:  35-50 cm

Fogképlet: 3 1 4 1 /3 1 3 2 = 36

A fülek és az orr elzárhatósága, valamint a szív- működés lelassulása a merüléshez való alkalmazkodásra utal, amely többméteres mélységben 6-8 perc is lehet. Tiszta vizek mellett él, erdővel benőtt vagy nádövezettel védett partokon, a nagyvárosok vizeiben is előfordulhat. Társas állat és családi kötelékben is vadászik. A hímek va- dászterülete több mint 15 km parthosszúságra is kiterjed, magában foglalva a domináns nősté- nyek vadászterületeit is: a vizet csak meghatározott helyeken hagyja el. Főleg köveken, zsombékokon és többek között a jelzési pontokon rakja le kolbász alakú, többnyire halpikkelyeket, halcsontot tartalmazó, szürkészöld, kissé nyúlós ürülékét.

Megbízható távcsövet keresel? Távolságmérős távcsövek és minden, ami a megfigyeléshez kell – > FROMMER Fegyverbolt! Kattints a fényképre!

Mindenféle hal mellett békákat, víziszárnyasokat, vízipockot, fiatal pézsmapockot, rákokat, bogara- kat, csigákat, a szárazföldön egyéb madarakat és egereket, pockokat zsákmányol. A nagyobb zsákmányt a szárazföldön fogyasztja el, a kisebbet a vízben is. A maga ásta várak mellett felkeresi a róka vagy a hódok kotorékait is, éppúgy a parti föld alatti üregeket, üreges fákat. Szaporodásbiológiája kevéssé ismert. A párzás nem mindig kötődik meghatározott időponthoz. A vemhességi idő kb. 61-63 nap: petenyugvásról nincs adat, újszülöttek néha egész évben találhatók. Egy alomban 2-3 (5) kölyök van. Szemük a 35. napon nyilik ki. A fiatalok sokáig maradnak a családi kötelékben (család). Leghosszabb életkor 15 év.

A -k lehetőleg tartós párkapcsolatban élnek, a vízben és a szárazföldön egyaránt párzanak. Egykor a Eurázsia számos vízében előfordult egészen a 2500 m magas hegységekig. Az értékes prémje és a halállományokban okozott kártétele miatti üldözés, valamint az élőhelyek tönkretete- le az állományt a kipusztulás szélére juttatta Angliában és Skandináviában is, valamivel jobb a helyzet Dél-Európában, ahol jelenleg a halászat védelmében az állománycsökkentést mérlegelik. Magyarországon szigorúan védett, egyedszáma örvendetesen emelkedik.

A németo.-i ~állomány kevesebb, mint 300 darab (főleg Schleswig-Holsteinban, Alsó-Szászo.- ban és Délkelet-Bajoro.-ban). Szigorúan védeni és a számára minden alkalmas élőhelyet biztosítani kell. A vadászati jog hatálya alatt áll (egész évi kíméleti idő). HEPTNER ÉS NAUMOV (1974), STUBBE (1981). Svájc: Jóllehet a hosszú évek óta vé- dett, gyakorlatilag eltűnt, mert az élőhelyét tönkretették.

Homonnay és munkatársai (1997): Vadászati Lexikon. 411-412 oldal.

Írta: Dr. Szilágyi Gergely

Fotó: Hrodolf Bognár