Keressen minket

Természetvédelem

A Nemzetközi Farkas Központ és eredményeik

Közzétéve:

Lori Schmidttel, a Nemzetközi Farkas Központ kurátorával a 21. század technológiájának köszönhetően sikerült megismerkednem. Segítségért fordultam a központhoz, hogyan lehet olyan vadkamera rendszert kiépíteni, amely használható lehet a magyarországi, azaz a közép-európai természeti körülmények között is. A mai világban számos olyan információ és technológia érhető el, amelyet mások különböző helyeken a  Földön sokkal jobban ismernek, és mélyreható tapasztalatokkal is bírnak. Lori 1989-tól dolgozik a központban, ahol a mai napig hetente körülbelül 24 órát foglalkozik a farkasokkal.  Az összes meglévő tapasztalatát azonnal átadta a vadkamerákról, amit itt is szeretnék megköszönni. Lori segítségével sikerült megismerni a Nemzetközi Farkas Központ munkáját és céljait. Nemzetközi Farkas Központ számos farkaskutatóval, intézettel dolgozik együtt. Ilyen például az Egyesült Államok Geológiai Szolgálata (USGS) illetve nemzetközileg elismer kutatókkal a világ bármely pontjáról.

Lori Schmidt

A kutyafélék családja harmincöt élő fajból áll. Ezekből a fajokból nyolc Észak-Amerikában fordul elő. Ezek közé az észak-amerikai fajok közé tartoznak a szürke farkasok, vörös farkasok, prérifarkasok, vörös róka, szürke róka, préri róka, kitróka és sarki róka. A farkasok tudományos viselkedése azért fontos, mert például Minnesota államban a faj az elmúlt évtizedekben elkezdett délre terjeszkedni, ami 1978-hoz képest jelentős változás.

 

A központ azon dolgozik, hogy megvédjék a farkas populációt nemzetközi szinten úgy, hogy iskolás gyerekek és felnőttek egyaránt tanulhatnak a farkasok viselkedéséről, valamint a vadon élő állatok kapcsolatairól az emberrel. Sajnos még számos olyan sztereotípia él a farkassal kapcsolatban, amit higgadtsággal, tanítással és számos tudományos kutatási eredmény bemutatásával pozitívan lehet befolyásolni. A látogatók miután beleláttak egy kicsit a farkasok életébe felvilágosodva távoznak: teljesen másképpen ítélik meg a farkas szerepét az ökoszisztémában, valamint ezt követően másképpen tekintenek a farkasra.

A negyedévente megjelenő amerikai Wolf Magazin

A farkassal való együttélés főleg tanítással, meglévő tapasztalatok átadásával, illetve állattartók meglévő tapasztalatainak átadásával támogatható, illetve megfelelő óvintézkedések mellett csökkenthető ember-állat közötti összeütközés. Emellett a központ sok esetben problémás, vagy bajban lévő farkasok elköltöztetését is megszervezi. Vagyis hasonlóan, mint a tanuvédelmi programhoz, egyes farkasok új esélyt kaphatnak az emberi fajtól távol új életet kezdeni.

Ez a ragadozó hazánkban és Közép-Európában is kezd visszatérni, előbb-utóbb a farkas-ember interakciók is felerősödnek, ami konfliktusokhoz vezethet. Ez a tudás, ami egykoron megvolt Közép-Európában, elveszett, mivel a farkas a kihalás szélére került az emberi hatások miatt. Ennek köszönhetően hazánkban, és a környező országok többségében védetté nyilvánított faj lett. Szlovákia felől minden évben lehet hallani híradásokban, hogy farkas/farkasok kisebb-hosszabb időre megjelentek.

A farkas, mint régi-új faj a hazai ökoszisztémában eddig kevésbé volt mérhető, ami vélhetően változik a következő évtizedekben. Hazánkban nagyragadozó gyakorlatilag nincs, a csúcsragadozó az ember lett, versenytársak nélkül. A farkas természetvédelmi státusza szerint nem fenyegetett, azonban fokozottan védett, eszmei értéke 250 ezer forint.

A programban szereplő farkasok egy mesterséges környezetben élnek, ahol a nagy testvérnek, vagyis a számos kiépített kamerának köszönhetően monitorozzák a viselkedésüket. Mint úgy alakították ki, hogy a látogatók megfigyelhetik az állatokat, mintha azok természetes közegben élnének. Régebbi tapasztalatokra támaszkodva tükörfalakat helyeznek el azokra az oldalakra, ahol a látogatók állnak.

Fehérfejű rétisas és farkas interakció

Ez a megoldás zavarja legkevésbé az állatokat. Mivel számos önkéntes megfordul (jelenleg 15 fő van), azt figyelték meg az elmúlt évtizedekben, hogy a farkas szereti az állandóságot. Új emberek megismeréséhez a farkasnak idő kell, nincs gyors barátkozás. Mivel ezek a farkasokat mesterséges körülmények között tartják, él a régi mondás: az éhes farkas mindig mérges is. -20,-30 Celsius fok alatt a farkasok mindig éhesek. Denali-nevű farkasuk például ételfüggő, ennek köszönhetően rendkívül agresszívvá tud válni a fajtársakkal szemben.

Megfigyelték, hogy a központban tartott farkasoknál a mesterséges etetés hatására megváltozik a farkasok szőrének a foltozása, ami egy fontos megfigyelésnek bizonyult. Mivel így az emberi hatás mérhető bárhol a Földön.

Lori Schmidt farkasai között

A központ célja nem a farkasok tenyésztése, hanem a lehető legmélyebb megismerése. Az esetek többségében fogságban született farkasok kerülnek a programba 4 évenként, vagy máshonnan kiöregedett farkasok kerülnek ide a kiadó helytől függően. A farkasok között minden alkalommal van egy kinevezett egyed, aki a nagyköveti szerepet látja el a két faj közötti diplomataként, aki mindig a gyerekek kedvence és a program arca.

Az összeszoktatás nehéz feladat a falkában, mivel nyugdíjas farkasokhoz hirtelen kölykök kerülhetnek, akik kevésbé tisztelik az idősebb fajtársaikat – vagyis rájuk másznak, ugrálnak, és egyes esetekben idegesítik az idősebbeket. Egy meglévő csapathoz hozzászoktatni új tagokat, hasonlóan, mint egy emberi közösségben, időt és türelmet igényel a csapat összes tagja számára, ami azonnal nem is sikerül.

A farkasok viselkedése során észrevették, hogy minden állatnak kilenc arca van, amelyek a következők: mérgesség, szorongás, félelem, barátságosság, boldogság, kíváncsiság, öröm, meglepettség. Ennek megértése azért volt fontos, mert a kutyákkal ellentétben a farkasok szoicális közösségben élnek egymással, az emocionális interakciók nagyon fontosak a falkán belüli problémamentes együttműködéshez. Az érzelmek átélése szoros kapcsolatban van a farkasok egymás közötti viselkedésében, ahol az alá-felérendeltség nagyon szerepet játszik a csoport egység megtartásában.

Azért, hogy a Nemzetközi Farkas Központ elláthassa a tudástranszfert bárki számára, angol nyelven minden hónapban webináriumot tart Lori, amely könnyen elérhető a legnagyobb videómegosztó portálon International Wolf Center kereső szavakkal és ingyenesen megnézhető. Lori 2020. februári előadása a következő linken érhető el:

https://www.youtube.com/watch?v=v2uGkXqWuc0&feature=youtu.be

A farkas terjedése Minnesota Államban 1978-2018. között

A Nemzetközi Farkas Központ, és egyéb kutatók által legújabb kutatási eredményeit negyedévente publikálják, amely előfizetés esetén elérhető angol nyelven. Cikkünk csak egy részét mutatta be a központnak, ezért bármilyen egyéb más információ eléréséhez érdemes meglátogatni a Nemzetközi Farkas Központ honlapját, amely itt tekinthető meg: https://wolf.org/meet-our-wolves/

 

Cikket írta: Dr. Szilágyi Gergely PhD

Képek: International Wolf Center

Természetvédelem

Rövid vendégség: batlacsapat pihent meg a Kisbogárzói-tavon

Nyolc példányból álló batlacsapatot sikerült megfigyelni a Körös-Maros Nemzeti Parkban.

Published

on

Április 24-én egy nyolc példányból álló batlacsapatot sikerült megfigyelni a Körös-Maros Nemzeti Parkban, a Kisbogárzói-tavon. A madarak csak rövid ideig tartózkodtak itt, másnap már továbbindultak költőhelyükre.

A fotó illusztráció. Készítette: Motkó Béla

Kardoskút térségében most a szárazság az úr, egyedül a nemzeti park igazgatóság Sóstói Állattartótelepének közelében található Kisbogárzói-tóban van víz. Nem csoda hát, hogy a batlák kis létszámú csapata éppen itt állt meg pihenni. A délutáni órákban érkeztek, majd táplálkozás után az éjszakát is a tavon töltötték, másnap viszont már nem láttuk őket.

A batlák a Szaharától délre eső területeken, a trópusi Afrikában töltik a telet, s áprilisban térnek vissza költőhelyükre. A XIX-XX. század fordulóján még nagy számban költöttek Magyarországon, a Kis-Balatonon például több százas telepük volt. Aztán hosszú kihagyás után, az 1980-as években jelentek meg ismét költőfajként. Napjainkban csak a Hortobágyon költenek rendszeresen, de csak kis számban, 10-15 pár. Az utóbbi évtizedekben néhány alkalommal a Kis-Sárréten is költöttek.

A batlák hazánkban is általában nádasokban fészkelnek, s mivel kevesen vannak, ezért a többi gémfajjal közös telepeken rakják le tojásaikat. Ha lehetőségük van rá, akkor próbálnak a nagyobb növényzetben maradni, rejtve a kíváncsi szemek elől. Táplálékul főként puhatestűeket és férgeket fogyasztanak, de megeszik a kétéltűeket, ebihalat is, szinte mindent, amit csak találnak a vízben.

A nemzeti park Kardoskúti Fehértó részterületén szinte minden évben megfigyelünk vonuló batlákat. Tavaly egy népesebb, 19 példányból álló csapatot is láttunk a Fehér-tó közelében található barackosi élőhelyen.

Forrás: KMNP

Tovább olvasom

Természetvédelem

Anyák napján érkezett a Körösvölgyi Állatpark legifjabb lakója

Anyák napján, a délelőtti órákban adott életet borjának egy gímszarvastehén a Körösvölgyi Állatparkban.

Published

on

Különleges és megható eseménynek lehettek tanúi a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság szarvasi bemutatóhelyének, a Körösvölgyi Állatparknak a látogatói május első vasárnapján. Anyák napján ugyanis a délelőtti órákban adott életet borjának az egyik gímszarvastehén.

Fotó: KMNP

Az új jövevény érkezése nemcsak a természet örök körforgásának szép példája, hanem szimbolikus üzenetet is hordoz ezen a jeles napon. A szarvasborjak általában késő tavasszal, kora nyáron jönnek világra, így az időzítés teljesen természetes – mégis különleges, hogy éppen Anyák napjára esett az első borjú érkezése. A nőivarú kisborjú egészséges, már az első órákban lábra állt, és anyja gondoskodó közelségében tölti első napjait.

A szarvastehenek rendkívül odaadó anyák: a néhány perces ellést követően gondosan tisztogatják borjukat, majd biztonságos, rejtett helyen pihentetik. A kicsinyek bundája kezdetben pettyes, ami kiváló rejtőszínt biztosít számukra a fűben és az aljnövényzetben. Az első hetekben a ragadozók elleni védelemként a borjak „szagmentesek” és többnyire mozdulatlanul lapulnak, míg anyjuk táplálkozni jár, majd visszatér hozzájuk szoptatni.

A Körösvölgyi Állatpark látogatói az elkövetkező hetekben megpillanthatják a fiatal állatot, amint anyja közelében fedezi fel környezetét. Az állatpark munkatársai arra kérik a vendégeket, hogy fokozott figyelemmel és nyugalommal közelítsenek a kifutóhoz, hiszen ebben az érzékeny időszakban különösen fontos az anya és borja zavartalan együttléte.

Látogassanak el a parkba és ismerjék meg közelebbről az állatpark legifjabb lakóját!

Forrás: KMNP

Tovább olvasom

Természetvédelem

Szalakóta Zalában

Természetvédelmi szakemberek szalakótát figyeltek meg a Nyugat-Zala Tájegységben

Published

on

Április 29-én munkatársaink, Schneidler Viktor és Magyari Máté a Nyugat-Zala Tájegységben igencsak meglepődve fékeztek le, majd tolattak vissza egy helyi faiskola melletti kerítésnél, ugyanis annak egyik oszlopán egy szalakóta (Coracias garrulus) üldögélt.

Magyari Máté, BfNPI

A szalakóta a Dunántúlon vonulási időben is különösen ritkának számít, kivéve Fejér megyét, ahol az utóbbi évtizedben stabil és növekvő állománya alakult ki. Egykoron, amikor még a legeltetéses gazdálkodás hétköznapi volt és a hatalmas, vegyszerezett monokultúrás szántók helyett változatos és fajgazdag, öreg fákkal tarkított legelők borították a tájat, valamennyi dunántúli megyében előfordult kisebb-nagyobb számban. Azonban a gazdálkodási szerkezet gyökeres megváltozása és a rovarok totális irtására törekvő gyakorlat, mely ragadozómadarainkat is megtizedelte, az 1970-80-as évekre a Dunántúlon kvázi megszüntette a faj állományait. Valaha Zala megyében is előfordult, különösen a Hetés környékén, az emberek népiesen „ződ bákány”-nak nevezték. Napjainkban keletről lassacskán terjed újra a gyönyörű, kék tollú faj, működési területünkön Veszprém megyében tavalyelőtt öt, Észak-Somogyban tavaly két költőpár telepedett meg és várhatóan tovább terjeszkednek. Zalában az utóbbi évtizedben vonulási időszakban került megfigyelésre mindössze 4-5 alkalommal , olykor a megfigyelő számára is csak pár pillanatra. Most másodszor sikerült fényképpel dokumentálni e csodálatos madár példányát megyénkben.

Megtelepedését és védelmét odúkihelyezéssel igyekszünk elősegíteni az arra alkalmas élőhelyeken, ahol még kiterjedt legelők és az azokhoz kapcsolódó gazdag rovarvilág található.

Szöveg és fotó: Magyari Máté, BfNPI

Tovább olvasom