Keressen minket
[wpml_language_selector_widget]

Vadászat

A kaszói sakál

Print Friendly, PDF & Email

Csáki Gábor élménybeszámolója:

Közzétéve:

Print Friendly, PDF & Email

Hűvös, szellős este volt. Ráadásul az első, egy hetek óta tartó kánikula után. Végre nem fogok megsülni az erdőben és az éjjeli eső hatására, talán szúnyogból is kevesebb lesz – gondoltam, miközben a fővadász számát keresgéltem a telefonomban. A beszélgetés rövid, de lényegre törő volt. Mivel ebben az időszakban nem szívesen bántom a szarvast, inkább csak egy hangulatos sétára vágytam, így a dúvadazásban maradtunk.

Fotó: Csáki Gábor – Agro Jager News

Egy gyors egyeztetés a helyszínt illetően, aztán indulás. Aznap esti vadászterületem, ahol a szarvas- és dámborjak életének védelmét tűztem ki magam elé, a KASZÓ Zrt. 15.000 hektáros egybefüggő erdeiben található és nagyon jó élőhelye a nádi farkasnak, vagyis az aranysakálnak. Azt, hogy ebből az üvöltő veszedelemből sok van, mindenki tudja. Azt pedig, hogy hogyan rejtőzködjön el ez a kivételesen intelligens ragadozó, a számára félelmetes, zöldruhás ellenség elől, azt a sakál tudja a legjobban, a Magyarországon található ragadozó vadfajok közül. Nem számítottam feltétlen sikerre, mert párom, Judit – Prihoda Judit festő és grafikusművész – is, velem tartott, „anyaggyűjtés céljából”, akinek ilyenkor a fényképezőgép úgy szokott kattogni a kezében, mint egy-egy, jobbfajta Gatling géppuska, ami többezer lövésre képes percenként.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

Kimentünk tehát az autóval. Megálltam az aszfaltos út és egy farakás között úgy, hogy ne lehessen látni a kocsit az erdőből. A sorompót gyalog elhagyva, betöltöttem és biztosítottam a puskám, majd a vállamra vettem. Sétálva indultunk a hosszú egyenes úton, amit 200 méterenként, utcaszerű nyiladékok kereszteztek. KASZÓ erdeje több szempontból is gyönyörű. Sok helyen azért, mert tankönyvi rendezettséget fedez fel benne az ember, máshol meg pont azért, mert a Natura 2000 programnak köszönhetően, igazi őserdőben érezheti magát a vadász.

Legtöbbször olyan arcát mutatja, mintha valami mesében járnánk, ahol bármelyik pillanatban előléphet a fa mögül Harry Potter és Hagrid a vadőr, vagy épp Piroska és az a bizonyos farkas. De ne szaladjunk ennyire előre….   Az eső miatt megtelt pocsolyák szinte hívogatták gumicsizmás lábaimat, hogy beléjük gázoljak, mint a kisgyermek, de lebeszéltem magam, az ezzel járó csobogásra, illetve zajra való tekintettel. Mint említettem, hosszú kánikulán voltunk túl, ami mindenkit megviselt az utóbbi hetekben. Baktattunk előre. Lassan, csendesen. A fák alatt a legtöbb helyen vaskos páfrány-szőnyeg helyezkedett el, amiben egy süldőt is nehéz észrevenni, nemhogy egy süldő rókát, vagy akármilyen dúvadat. Szemben 3-400 méterre egy dámtehenet pillantottunk meg az úton.

Borjú nem volt mellette, de bíztunk benne, hogy az valahol a sűrűben pihen. Mikor 150 méterre megközelítettük, a tehén beváltott a fenyvesbe. Ekkor egy fedett erdőrészhez értük. Mivel a fák összezártak, így sokkal sötétebb volt bent, aminek köszönhetően az úton lévő hatalmas vízfoltokból kiváló dagonyák lettek. 300 méter után, egy tisztásra érve, mezei nyúl álcázta magát, 8 méterre tőlünk. Az álca abból állt, hogy először kővé dermedve várta, hogy mikor megyünk tovább.

Aztán mikor látta, hogy nem jelentünk veszélyt rá, jobbról és szemből is megmutatta magát, remek pozíciót nyújtva Juditnak a fotózáshoz. További dámokat vettünk észre egy vadföld túloldalán és egy hatalmas, kopasz kant, ami elég messze volt ahhoz, hogy ne vegyen rólunk tudomást. A kan háta, már kilátszott a páfrányból és amikor a fejét felemelte, láttuk a fehéren világító agyarakat is. De mivel nem disznóra jöttem, némi várakozás után úgy döntöttünk, hogy elindulunk vissza az autó felé. Mindig megvan a maga rituáléja annak, ahogyan együtt közlekedünk az erdőben. Amikor kereszteződéshez érünk, Judit kb. 10 méterrel előtte megáll.

Én leveszem a puskát a vállamról és benézek mindkét irányba, hogy van-e ott valami? Természetesen most sokan azt gondolhatják magukban, hogy „miért nem keresőtávcsővel teszem mindezt?”. Azért, mert ha megállapítom, hogy az általam megfigyelt/észrevett vad lőhető – és most nem bakról vagy bikáról beszélek, amit hosszabban kell bírálni – akkor már nincs időm puskára váltani, mielőtt bevált a páfrányos szőnyeggel leterített erdőbe…. Nem volt ez most sem másként. A harmadik kereszteződésnél jártunk, amikor intettem Juditnak: „Állj!”Levettem vállamról a puskát és csendben osontam az úton, amikor jobbra megpillantottam valamit.

Először én sem tudtam pontosan mit látok és az útban lévő törés miatt, csak egy „apró” állat fejét láttam, ahogy a füves sávon közeledik. Talán rókakölyök – gondoltam – és automatikusan elkezdtem cincogni, hogyha másért nem is, de egy fotó erejéig közelebb csalogassam VUK-ot. Szépen jött is, amiből arra következtettem, hogy tetszett neki, hogy „egérül” szóltam hozzá… Közben én takarásba helyezkedtem a sarkon. A takarás viszont olyan jól takart, hogy én sem láttam semmit belőle.  Így, csak szabadkézi lövésről lehetett szó, kilépve fedezékem biztos álcája mögül.

Még egyszer ránézek, hogy megbizonyosodjak, mi is jön az úton valójában. Ekkor már a céltávcsövem 12-es nagyításon volt, a fülvédőt a fejemre igazítottam és a puska is tűzkész állapotba került. Hátha! Jutka nem látta az állatot, de a mozdulatsorból tudta, hogy ami most jön, az lehet, hogy hangos lesz… A cincogást sem hagytam abba, kis szünetekkel, de végig folytattam. Egy utolsó egérsirám, miközben kiléptem a takarásból. Ekkor viszont, még én is meglepődtem. SAKÁL!!! Nem is kicsi!! – szólalt meg egy belső hang szinte üvöltve!

Mint a lassított felvételt úgy látom magam előtt most is, ahogy a szálkereszt a fejtető felől, lassan a nyakra ereszkedik. Eközben az elsütő billentyűt finoman préselve vártam a pillanatot, hogy puskám megveregesse a vállam, jelezve, mintegy elismerve, a sikeres találatot. És ebben a pillanatban fülvédőm tompított és megjött a várva várt tompa durranás. Prédám, ugyanabban a másodpercben elfeküdt és nem mozdult többé. Egy utolsó pillantás a céltávcsövön át. Megvan!

Reflexből úrjatöltöttem és biztosítottam, majd azonnal elindultam felé. Tudtam, ha ott érte a lövés, ahol gondolom, már a durranást sem hallotta. Mikor odaértem hozzá sok dolog kavargott bennem. Ha nem állunk meg a nyúlnál, ha nem nézzük olyan sokáig azt a kant, egy jó fotó lehetőségére várva, talán sosem találkozunk.

Mert nevezhetjük szerencsének is, de akár kisebb KASZÓ-i csodáknak is ezeket… Mint ahogy azt is, hogy első és – eddig – utolsó sakálomat, szinte pontosan ugyanott lőttem, pontban 20:45-kor, július végén, telihold idején.

 

Írta és fényképezte: Csáki Gábor

Természetvédelem

Árvízi készülődés Gemencben, mentik a vadat

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

A vízügyi előrejelzések alapján a jelentős vízszintemelkedés előtt akár több héttel korábban is megkezdjük a hullámtérben lévő vadvédelmi dombok, régi, még a kalocsai érseki uradalom idejéből származó nyári gátak, egyéb magaslatok, valamint az árvízvédelmi töltésen túl lévő, úgynevezett ármentett területek takarmánnyal történő feltöltését – közölte Facebook oldalán a az ökoturisztikai Központ Gemenc.

Etetéssel tartják helyben a vadat Gemencben. Fotó: Baricz Árpád

Ennek köszönhetően a vad ezekre a területekre szokik, és több hétig is át tudja vészelni az áradást viszonylag kis, de élelemmel ellátott helyen. Ilyenkor a gímszarvas és a vaddisznó is vígan elviseli egymást. Közös cél, a túlélés. Ma Sétáló Jánost kísértük el a Gemenci erdő keselyűsi és szomfovai területeire, hogy bemutassuk a gyakorlatban, hogyan is valósul meg Gemencen a vadmentés.

Forrás: Ökoturisztikai Központ Gemenc
Fotó: Baricz Árpád

Tovább olvasom

Vadászat

Elesett a Bélus-völgyi király

Print Friendly, PDF & Email

Oravecz Attila és kedves vendége, szarvasbőgésben egy ismeretlen, de annál inkább kívánatos és minden vonatkozásban elejthető szarvasbikával találkozik, amelyre lövést tesznek, de birtokba csak másnap tudják venni. Segítségükre az ismert utánkereső, Ruszinkovics Dániel érkezik, aki Maja nevű vérebbel indul meg a nyomon…

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

A Bélusvölgye Vadásztársaság területén járunk, amely 7800 hektáron gazdálkodik. Nyúlványerdők, telepített erdők csíkjai vezetnek a nagy erdőtömb közepéből, amelyet mezőgazdasági területek öveznek, miközben elhagyott régi szőlők, gyümölcsösök kedveskednek a vadnak, mert erről a vidékről eltűntek már a régi öregek. Talán értük is bőgnek ilyenkor odabent a szarvasok, egy-egy rom mellett, az öreg körtefák alatt. Mesebeli táj, ahol ma királyok laknak s akiktől így, szeptemberben hangos a táj..

A Bélus-völgyi király. Fotó: Oravecz Attila

Oravecz Attila, a társaság hivatásos vadásza hallgatja az estéket, a hajnalokat. Meg-megáll és lesi, figyeli az erdőt: merre járnak a szarvasok, merre mozog a vad, hogy fordul, hogy jár a szél? Kikaszált, sárgára égett gyepek várják az esőt, nemcsak itt, hanem feljebb, a szomszédban is, a vármegyében és jóformán mindenütt. Szinte perzsel a nap, perzsel a levegő, de éjjel már szólnak a bikák, a legnagyobbak. Itt vannak, visszatértek..

A Téglás erdőnél aprócska, mozdítható les áll. Előtte jól levágott, az erdő aljáig zúzott résszel. Ahogy kell – gondolta magában s félszemmel a naptárt leste, mert szeptember első napjára már 12 bika is beállt, felvette a helyét és akinek jó füle van, hallhatja, más és más egy-egy strófa.

A sűrűben a gyümölcsösök, a sarjas erdők és a gondosan karbantartott itatók, dagonyák megtartják a vadat és a felsült rétre még a tehenek nem hozzák ki a tarvadat. Így nehéz megfigyelni a bikákat is. Még úgy is, hogy vaddisznóra jóformán nem vadásznak és a szarvasé volt az erdő egész nyáron.

Készülj az apróvadas idényre! Megérkeztek a legújabb FRANCHI sörétesek a FROMMER pesti üzletébe! Kattints a képre!

Meglepetés nem érte, hiszen tudták ezt és a vadászatok során helyben, rögtön kell bírálni – nincs mese. Van úgy, hogy eltelik 2-3 nap is, anélkül, hogy megszólalna a puska, miközben a vendéggel annyi bikát látnak, hogy mire odakerül a sor, a lövés előtt lámpaláz már messze a múlté. Különleges hely ez s a nap, nap utáni cserkelések alatt örök barátságok születnek.

Végre befordult az autó. Oravecz Attila várta már a vendéget, de most másként, hiszen régi barátja érkezik, akivel sok napot, ha úgy vesszük, az évek során, hónapot töltöttek kint. Ő az az ember, aki látott egy-két bikát s olyan kérdésekre nem is kell válaszolnia odakint, hogy akkor miért nem lőttek? Ilyen nincs és ha vendég is, ha kísér is, jóbaráttal vadászni teljesen más érzés s ahogy ő megbízik benne, az fordítva is igaz. A vendég nem lő nagyobb bikát véletlenül, de véletlenül sem esik nagyobb, mint amilyet szeretnének…és nincs tovább. Vadászni indulnak.Egyáltalán nem akartak nagy bikát lőni és a Téglás lesen hallgatták az esti koncertet. Olyan sűrű ott az erdő, hogy cserkelni lehetetlenség, amikor a takarásból kilépett a gímbika.  Persze hang alapján beazonosította, de Oravecz Attila nem látta. Vadkamerákkal próbálták „megcsípni”, de rendre kikerülte és – mint a derült égből a villámcsapás, – ott állt előttünk.

A Bélusvölgye Vadásztársaság éves szinten 45 gímszarvasbikát ejt el. A terület adottságai kiválóak, a társaság több tagja átlagon felül támogatja az egyesületet, de ahogy tartják Attiláról – nem ismer lehetetlent. Ha egyszer a fejébe vesz valamit, abból nem lehet kiverni és biztosak lehetünk benne, hogy megcsinálja – mondta lapunknak Ruszinkovics Dániel – aki azt is hozzátette, hogy ennek ellenére felismeri, hogy mikor kell segítséget kérni. Így kerültem én is ide –  mesélte lapuknak Ruszinkovics Dániel vérebes utánkereső. De ne rohanjunk ennyire előre!

FROMMER, Magyarország legnagyobb fegyverboltja!   Kattints a képre és keresd meg a hozzád legközelebb lévő vadászboltot és a szerződött fegyvermestereket!

A bika kint állt és úgy 11-12 évesre becsültem a korát – meséli tovább Oravecz Attila. Az egy napos lehűlés, az eső előtt jól jött és amikor a teheneit követve feltűnt, megdermedt a levegő a lesen. Óvatos volt, mert a sűrű szélén megállt, de nekünk ennyi éppen elég volt, hogy lebíráljuk. Ám ahelyett, hogy kilépett volna, éppen csak benézett a rétre és „uzsgyé” vissza. Sarkon fordult és eltűnt.

Ezen a nyáron kedveztünk a vadnak. A sűrű legeldugodtabb részein etettünk, hogy zavartalanul pihenhessen, táplálkozhasson a vad. Idén cukorrépát kaptak, de ímmel-ámmal nyúltak csak hozzá, miközben már gyűjtöttük a szénát s volt már olyan etető, ahova tettünk be idei lucernaszénát is.

A szarvasbikánk azután csak nem bírta tovább és a tehenei után fordult, s ahogy illik, ahogy egy király érkezik, lépésben egyenesen középre ment és belebőgött az estébe. Nem volt tőlünk 80-90 méterre.

Széles fejű, nagyon jól ült az agancstő és a rendkívül erős nyak, erős markúppal az sugallta, hogy lehet, hogy nem lesz több lehetőségünk, ezt a pillanatot meg kell ragadni. Tolna vármegyei barátommal mind a ketten abban maradtunk, hogy ez itt is és náluk is, olyan gímbika, amely minden bírálaton megállja a helyét.

Agro Jager kitűző, amelyet Kalcsevics Csava vadászékszerész készített. Egyedi elképzelésed van, szeretnél ajándékba valami ékszert? Kattints a képre!

A .300WIN puskája eldördült. Rettentően jól jelzett a bika, de egy irdatlan sűrűbe váltott be. Amint lehetett körbeszimatoltunk, de sem én, sem pedig a vendégem gyakorlatilag semmilyen támpontot nem talált. Elugrást, persze azt megtaláltuk, de semmi más jelet nem.

Igen nehéz pillanatokat élt meg a két vadász a Bélusvölgye Vadásztársaság Téglás lesén, majd a rálövés helyén vizsgálódva. Mind a két vadász úgy jött le a lesről, hogy birtokba tudják venni a gímbikát, de ehelyett tanakodva álltak: bemenjenek és kockáztassák, hogy elugrik, vagy várjanak reggelig és segítséggel nyomába eredjenek, tartva attól, hogy éjjel kikezdi a vadat a farkas vagy más kisebb dúvad.

A legjobb svéd hangtompítók a FROMMER kínálatában! Részletekért kattints a képre!

Nem szerették volna kint hagyni, de kénytelenek voltak. Ezt diktálta a regula és a sötéttel bevonultak a vadászházba, miközben Oravecz Attila jóbarátját, az ismert vérebes utánkeresőt, Ruszinkovics Dánielt hívta.

Nagyon sokat gondolkoztunk. Biztos, hogy meg kell legyen a sűrűben és az este többször is átbeszéltük, hogy ki mit látott. Egymást biztatva sem lett jobb kedvünk, pedig a lelkünk mélyén mind a ketten tudtuk, hogy nem azért mondjuk, hogy nyugtassuk a másikat, hanem azért, mert az a gímbika ott vár bennünket!

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

Ugyanilyen lövéssel, egy szegylövéssel emelkedett meg egy gímbika pár éve s bár sikerült terítékre hozni, sok kilométert kellett utána menni. Félő volt, ha megugrik, nehéz dolga lesz Daniéknak – tette hozzá Oravecz Attila.

Mindenki tudta, hogy nem akarta sem a kísérő, sem a vendég, hogy felkeljen a sebágyból.

Ruszinkovics Dániel Maja kutyáját vezetékre véve, puskájával a vállán benézett a sűrűbe. Senki nem szólt, hiszen a vérebvezető majd dönt és Dani fiatal kora ellenére jól tudja, mit kell ilyenkor tenni. A bika kettőt jobbra ugrott és arra próbáltam a Danit indítani – mesélte Oravecz Attila, de Maja elindult jobbra és azonnal elfordult balra. Csak összenéztünk, mert ő is és én is tudtam, hogy a kutyának mindig igaza van. Ott álltunk és elindultunk tehát balra.

A sűrűben várta a vadászokat a Bélus-völgyi király, amelyet Ruszinkovics Dániel kutyája dermedten talált meg. Fotó: Oravecz Attila 

Nehezen is haladtunk előre, de nem sokkal indulás után Dani már szólt is. Megállt, hátrafordult kissé, hogy a kutya dermedthez vezetéssel már jelzi a vadat.

Mit is mondhatnék, mit is mondhatna az, aki ott volt? Nagyon boldog voltam, örültem neki, hogy megtaláltuk a bikát, hiszen egy rálövés után, mikor elugrik a vad, senki sem tudhatja, hogy 100 méteres, 500 méteres vagy sok kilométeres utánkeresésre indulunk.

Hozzá kell tenni, hogy óriási erőfeszítésbe került, hogy a váltókon, cikk-cakkban ki tudjuk hozni a bikát és jól esett, Dani előtt is, hogy a vendégem mindenütt segített. Mi több, társa, aki másik irányba indult bikavadászatra, is kijött velünk, mert kellett, nagyon kellett a segítség, mire kiértünk egy olyan helyre, ahová be tudtunk menni kocsival. Mondhatom, hogy társasága is büszke lehetett rá, mert elnökhöz méltó viselkedéssel ott volt közöttünk. Ha valami nekünk vadászat, akkor azt hiszem, ez a gímbika elejtése valóban vadászat volt. Ha az éjszaka nem is úgy telt, ahogy szerettünk volna, mégis minden kárpótolt bennünket, hiszen a bikánk ott feküdt bent. Úgy búcsúzott tőle a sötétségbe burkolódzó őszi erdő, ahogyan egy királyhoz illő, mert egész éjjel a szarvasbőgéstől volt hangos a Bélus-völgye…

Írta: Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M.
Fotó: Oravecz Attila
Agro Jager News

Tovább olvasom

Vadászat

Október 5-től indul a rókavakcinázás az ország keleti és déli vármegyéiben

Print Friendly, PDF & Email

Folytatódik a rókák veszettség elleni immunizálása

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Az idei év őszén is folytatódik a rókák veszettség elleni immunizálása, valamint ezzel párhuzamosan az ebzárlat és a legeltetési tilalom bevezetése sem marad el az érintett térségekben. A repülőgépes vakcinázás 2024. október 5-től veszi kezdetét Magyarország déli és keleti vármegyéiben.

Fotó: NÉBIH

Az immunizálás során kisrepülőgépek segítségével juttatják ki a mintegy 670.000 vakcinatartalmú csalétket az érintett több mint 27.000 km2-nyi területre. A művelet ezúttal sem érinti a lakott, sűrűn beépített övezeteket. A rókavakcinázás október 5-től kezdődik az ország déli és keleti vármegyéiben, amelyhez kapcsolódóan ebzárlat és legeltetési tilalom lesz érvényben. Az egyes területekre vonatkozó időpontokról az illetékes járási állategészségügyi hivatal és a települési önkormányzat értesíti a lakosságot.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

A külterületeken plakátokkal figyelmeztetik a kirándulókat. A programba bevont területek tájékoztató jellegű térképe, továbbá az érintett települések vármegyei bontású listája a Nébih honlapján is megtalálható.

A Nébih a kilőtt rókák laboratóriumi vizsgálatával ellenőrzi a vakcinázás eredményességét. Az előző évek adatai azt mutatják, hogy az immunizálásban érintett területeken a rókák több, mint háromnegyede felvette a vakcinát tartalmazó csalétket.

Forrás: NÉBIH

 

Tovább olvasom