Vadászat
A kaszói sakál
Csáki Gábor élménybeszámolója:
Hűvös, szellős este volt. Ráadásul az első, egy hetek óta tartó kánikula után. Végre nem fogok megsülni az erdőben és az éjjeli eső hatására, talán szúnyogból is kevesebb lesz – gondoltam, miközben a fővadász számát keresgéltem a telefonomban. A beszélgetés rövid, de lényegre törő volt. Mivel ebben az időszakban nem szívesen bántom a szarvast, inkább csak egy hangulatos sétára vágytam, így a dúvadazásban maradtunk.
Fotó: Csáki Gábor – Agro Jager News
Egy gyors egyeztetés a helyszínt illetően, aztán indulás. Aznap esti vadászterületem, ahol a szarvas- és dámborjak életének védelmét tűztem ki magam elé, a KASZÓ Zrt. 15.000 hektáros egybefüggő erdeiben található és nagyon jó élőhelye a nádi farkasnak, vagyis az aranysakálnak. Azt, hogy ebből az üvöltő veszedelemből sok van, mindenki tudja. Azt pedig, hogy hogyan rejtőzködjön el ez a kivételesen intelligens ragadozó, a számára félelmetes, zöldruhás ellenség elől, azt a sakál tudja a legjobban, a Magyarországon található ragadozó vadfajok közül. Nem számítottam feltétlen sikerre, mert párom, Judit – Prihoda Judit festő és grafikusművész – is, velem tartott, „anyaggyűjtés céljából”, akinek ilyenkor a fényképezőgép úgy szokott kattogni a kezében, mint egy-egy, jobbfajta Gatling géppuska, ami többezer lövésre képes percenként.
Kimentünk tehát az autóval. Megálltam az aszfaltos út és egy farakás között úgy, hogy ne lehessen látni a kocsit az erdőből. A sorompót gyalog elhagyva, betöltöttem és biztosítottam a puskám, majd a vállamra vettem. Sétálva indultunk a hosszú egyenes úton, amit 200 méterenként, utcaszerű nyiladékok kereszteztek. KASZÓ erdeje több szempontból is gyönyörű. Sok helyen azért, mert tankönyvi rendezettséget fedez fel benne az ember, máshol meg pont azért, mert a Natura 2000 programnak köszönhetően, igazi őserdőben érezheti magát a vadász.
Legtöbbször olyan arcát mutatja, mintha valami mesében járnánk, ahol bármelyik pillanatban előléphet a fa mögül Harry Potter és Hagrid a vadőr, vagy épp Piroska és az a bizonyos farkas. De ne szaladjunk ennyire előre…. Az eső miatt megtelt pocsolyák szinte hívogatták gumicsizmás lábaimat, hogy beléjük gázoljak, mint a kisgyermek, de lebeszéltem magam, az ezzel járó csobogásra, illetve zajra való tekintettel. Mint említettem, hosszú kánikulán voltunk túl, ami mindenkit megviselt az utóbbi hetekben. Baktattunk előre. Lassan, csendesen. A fák alatt a legtöbb helyen vaskos páfrány-szőnyeg helyezkedett el, amiben egy süldőt is nehéz észrevenni, nemhogy egy süldő rókát, vagy akármilyen dúvadat. Szemben 3-400 méterre egy dámtehenet pillantottunk meg az úton.
Borjú nem volt mellette, de bíztunk benne, hogy az valahol a sűrűben pihen. Mikor 150 méterre megközelítettük, a tehén beváltott a fenyvesbe. Ekkor egy fedett erdőrészhez értük. Mivel a fák összezártak, így sokkal sötétebb volt bent, aminek köszönhetően az úton lévő hatalmas vízfoltokból kiváló dagonyák lettek. 300 méter után, egy tisztásra érve, mezei nyúl álcázta magát, 8 méterre tőlünk. Az álca abból állt, hogy először kővé dermedve várta, hogy mikor megyünk tovább.
Aztán mikor látta, hogy nem jelentünk veszélyt rá, jobbról és szemből is megmutatta magát, remek pozíciót nyújtva Juditnak a fotózáshoz. További dámokat vettünk észre egy vadföld túloldalán és egy hatalmas, kopasz kant, ami elég messze volt ahhoz, hogy ne vegyen rólunk tudomást. A kan háta, már kilátszott a páfrányból és amikor a fejét felemelte, láttuk a fehéren világító agyarakat is. De mivel nem disznóra jöttem, némi várakozás után úgy döntöttünk, hogy elindulunk vissza az autó felé. Mindig megvan a maga rituáléja annak, ahogyan együtt közlekedünk az erdőben. Amikor kereszteződéshez érünk, Judit kb. 10 méterrel előtte megáll.
Én leveszem a puskát a vállamról és benézek mindkét irányba, hogy van-e ott valami? Természetesen most sokan azt gondolhatják magukban, hogy „miért nem keresőtávcsővel teszem mindezt?”. Azért, mert ha megállapítom, hogy az általam megfigyelt/észrevett vad lőhető – és most nem bakról vagy bikáról beszélek, amit hosszabban kell bírálni – akkor már nincs időm puskára váltani, mielőtt bevált a páfrányos szőnyeggel leterített erdőbe…. Nem volt ez most sem másként. A harmadik kereszteződésnél jártunk, amikor intettem Juditnak: „Állj!”Levettem vállamról a puskát és csendben osontam az úton, amikor jobbra megpillantottam valamit.
Először én sem tudtam pontosan mit látok és az útban lévő törés miatt, csak egy „apró” állat fejét láttam, ahogy a füves sávon közeledik. Talán rókakölyök – gondoltam – és automatikusan elkezdtem cincogni, hogyha másért nem is, de egy fotó erejéig közelebb csalogassam VUK-ot. Szépen jött is, amiből arra következtettem, hogy tetszett neki, hogy „egérül” szóltam hozzá… Közben én takarásba helyezkedtem a sarkon. A takarás viszont olyan jól takart, hogy én sem láttam semmit belőle. Így, csak szabadkézi lövésről lehetett szó, kilépve fedezékem biztos álcája mögül.
Még egyszer ránézek, hogy megbizonyosodjak, mi is jön az úton valójában. Ekkor már a céltávcsövem 12-es nagyításon volt, a fülvédőt a fejemre igazítottam és a puska is tűzkész állapotba került. Hátha! Jutka nem látta az állatot, de a mozdulatsorból tudta, hogy ami most jön, az lehet, hogy hangos lesz… A cincogást sem hagytam abba, kis szünetekkel, de végig folytattam. Egy utolsó egérsirám, miközben kiléptem a takarásból. Ekkor viszont, még én is meglepődtem. SAKÁL!!! Nem is kicsi!! – szólalt meg egy belső hang szinte üvöltve!
Mint a lassított felvételt úgy látom magam előtt most is, ahogy a szálkereszt a fejtető felől, lassan a nyakra ereszkedik. Eközben az elsütő billentyűt finoman préselve vártam a pillanatot, hogy puskám megveregesse a vállam, jelezve, mintegy elismerve, a sikeres találatot. És ebben a pillanatban fülvédőm tompított és megjött a várva várt tompa durranás. Prédám, ugyanabban a másodpercben elfeküdt és nem mozdult többé. Egy utolsó pillantás a céltávcsövön át. Megvan!
Reflexből úrjatöltöttem és biztosítottam, majd azonnal elindultam felé. Tudtam, ha ott érte a lövés, ahol gondolom, már a durranást sem hallotta. Mikor odaértem hozzá sok dolog kavargott bennem. Ha nem állunk meg a nyúlnál, ha nem nézzük olyan sokáig azt a kant, egy jó fotó lehetőségére várva, talán sosem találkozunk.
Mert nevezhetjük szerencsének is, de akár kisebb KASZÓ-i csodáknak is ezeket… Mint ahogy azt is, hogy első és – eddig – utolsó sakálomat, szinte pontosan ugyanott lőttem, pontban 20:45-kor, július végén, telihold idején.
Írta és fényképezte: Csáki Gábor
KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban
Részletekért kattintson!
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
Az első vaddisznó – A babos
A kisebbik fiam, Dominik unszolására végeztem el a vadásztanfolyamot, és tettem le a vadászvizsgát 2023 karácsonya előtt. A 2023/24-es vadászidény végén a tanfolyamtársaimmal néhány társasvadászaton vettünk részt, hogy szokjuk a légkört és a szabályokat.
Az előző vadászati idényben sikerült kezdő vadászként – egyik barátom hívására, bérlőként – nem messze tőlünk, Polány-Somogygesztiben, egy 550 hektáros területen elkezdeni a vadászatot. Itt sikerült az első vadamat, egy borzot, terítékre hoznom.
Fotó: Csizmás Arnold – Agro Jager News
A terület gyönyörű, dimbes-dombos somogyi táj, három kis tóval szegélyezve. Nem vagyok nagy trófeahajhász, elsősorban rókák, borzok kerültek terítékre. Kitartó kísérőként, főleg a nyári szünetben, a fiam társaságában vadásztunk. Rengeteg hajnali kelés, hogy egy selejtbakot terítékre hozzunk – sajnos, nem járt sikerrel.
Gím- és dámbikák egyelőre védelmet élveznek, de tavaly októberben sikerült elejtenem az első rókámat, decemberben pedig az első sutámat – nagy örömömre a fiam társaságában, aki 15 éves kora ellenére vállalta az őz zsigerelését!
November végével elkezdődtek a vadásztársaság területén a társasvadászatok. Bár nagyvadas területen vagyunk, az apróvad-állomány is szép – fácánok, nyulak vannak szép számmal. A saját körzetünkben is bokrászással kerültek terítékre apróvadak. November végén leesett az első – és egyben utolsó – hó, ezzel elkezdtük a vadak etetését, a szórók feltöltését.
A tél gyorsan eltelt, hála a társasvadászatoknak – nem unalmasan!
Február közepén, lesen ülve egy szóró mellett, disznóröfögésre figyeltem fel. Tőlem 25 méterre, 10–12 süldő lakmározott a kiszórt kukoricából. Aznap este amnesztiát kaptak, bár volt két babos is közöttük.
Fotó: Csizmás Arnold – Agro Jager News
Így jött el az idei vadászati idény. Április 9-én délután a fiammal – egy kis kihagyás után – kilátogattunk a területre, ahol összetalálkoztunk az egyik földtulajdonossal: épp a kukoricát vetették. Jelezte, hogy itt az ideje a csülkösök körmére nézni, ne dézsmálják a friss vetést!
Másnap este, munka után barátommal és mentorommal, Gyuri bácsival – aki már a nyugdíjas éveit tapossa – este kilencre megbeszéltük a találkozót, és elindultunk a területre. Beírás után elosztottuk a területeket. Két helyen vetettek, ezért őt kiraktam a falu szélén lévő „Rozoga” leshez, a friss vetés mellé. Én tovább autókáztam az erdei úton az Y-nál lévő leshez.
Mire kipakoltam a kocsiból, és elindultam a les felé, este 10 óra volt. Nyakamban a hőkamera, hátamon a zsák, vállamon a puska. A leshez érve még lent a les alján körbenéztem, sajnálattal konstatáltam, hogy a vetés nem kezdődött el. A hőkamerámmal viszont észrevettem jó pár sötét foltot a tavalyi popcorn-beszántott területen. Felmásztam a lesre, izgatottan pakoltam le a cuccokat – hiszen még nem lőttem vaddisznót. Óvatosan bekapcsoltam az éjjellátót, feltekertem a hangtompítót, végül betáraztam a fegyvert.
Újabb izgalom fogott el, amikor az éjjellátó kamerájában feltűntek a süldőkorú vaddisznók, közöttük két babos mintázatú egyed. Nagyon gondosan túrták szisztematikusan a földet, mint utólag kiderült, néhol 30–40 cm mély árkot vájva.
Kiszemeltem az egyik babos süldőt, majd a céltávcsővel követtem az útját – ami nem volt egyszerű. Hol teljesen szembe fordult velem, hol társa mögé bújt el, hol egy nagyobb gödör nyújtott neki jó fedezéket. Jó 10 perces mozizás után egyedül maradt, bal oldalát mutatta. Rámértem a távolságot – kb. 120 méter –, és mivel továbbra sem mozdult, elengedtem a lövést. A kis konda szétrebbent, és a közelben lévő erdő felé rohantak. Pillanatok alatt eltűntek – a hőkamerával sem láttam már őket.
Hatalmas izgalommal kitáraztam a puskát, vállamra vettem, remegő lábakkal lemásztam a lesről, kezembe vettem a fiam által készített őzagancsos lőbotot, és a babos keresésére indultam.
Közben Gyuri bácsitól jött egy üzenet:
„Lövés felőled?”
„Igen, egy babos. Elszaladtak! Keresem a nyomot!” – volt a gyors válasz.
Fotó: Csizmás Arnold – Agro Jager News
A szántáson lassan haladtam, menet közben kémleltem a hőfoltokat, nem nagy sikerrel. Végül a lestől távolabb, a lövés irányában felfedeztem egy mozdulatlan, kisebb méretű testet, kb. 100 méterre előttem. Odaérve hatalmas örömmel állapítottam meg, hogy sikerült az első vaddisznómat terítékre hozni!
Gyorsan küldtem egy képet Gyuri bácsinak és a fiamnak, aki – mivel másnap iskola – már az igazak álmát aludta.
Krotália felkerül, majd megpróbáltam a zsákmányt kivonszolni a kocsihoz. Mivel csak az erdő széléig sikerült, visszamentem az autóért, feltettem a vadtartó rácsot a vonóhorogra, és visszaautóztam a babosért. Még jó, hogy nem látott senki, mert azt a harcot, amit a testtel vívtam – a súlya és a rács magassága miatt –, talán egy burleszkfilmben jobban mutatott volna!
Irány a tisztás, ahol már Gyuri bácsi várt. Gratuláció, majd a disznó leszállítása a rácsról. Teríték készítése, Gyuri bácsi töretet és pálcát vett magához, az utolsó falat a süldő szájába került, a véres töret barátom kalapján átnyújtásra került a részemre. Újabb gratuláció, majd az elmaradhatatlan vaddisznóvadásszá avatás pálcaütései és szövege:
„Légy mindig igaz vadász, türelmes és udvarias. Védd, tiszteld és szeresd a természetet. Ne csak lődd, etesd, gondozd is a vadat! Tiszteld és ápold a magyar vadászhagyományokat, oszd meg élményeidet barátaiddal, soha ne légy irigy vadász!”
Fotó: Csizmás Arnold – Agro Jager News
– Csak nekem lesz párás a tekintetem ezek hallatán?
Gyorsnak nem mondható zsigerelésbe kezdtünk: szív, máj, nyelv külön zacskóba, zsiger a ragadozóknak az erdőbe, süldőm a rácsra – már könnyebben. Irány a hűtő, mérlegelés: 44 kg. Beírókönyv, adatrögzítés, irány haza. Gyuri bácsit kiraktam Balatonszemesen. Otthon fürdés, hajnal 3, egy pohár jó vörösbor. Gyors alvás, korán kelés – apu reggel megy a fogorvoshoz.
Írta és fényképezte: Csizmás Arnold
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye, fogott egy szép halat, netán fényképezett valami érdekeset?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Mezőgazdaság
Befejeződött az RSZKF betegséggel fertőzött telepek felszámolása
Befejeződött a fertőzött állományok leölése és ártalmatlanítása
A ragadós száj-és körömfájás (RSZKF) harmadik és negyedik kitörésével érintett telepeken, Darnózselin és Dunakilitin a fertőzött állományok leölése és ártalmatlanítása befejeződött. A hatósági munka azonban, többek között a telepek fertőtlenítése, még folyamatban van. Újabb megbetegedést továbbra sem igazolt a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) laboratóriuma, de nem lankadhat a figyelem, hiszen a vírus átlagos lappangási ideje szarvasmarháknál 14 nap. Ezért rendkívül fontos, hogy az állattartók és az állatgondozásban dolgozók következetesen betartsák a járványvédelmi előírásokat saját jól felfogott érdekükben.
Fotó: Google
A Győr-Moson-Sopron vármegyében található Darnózselin és Dunakilitin április elején igazolta a Nébih az RSZKF betegséget. A telepeken még aznap megtörtént a szarvasmarhák vakcinázása, hogy azok felszámolásáig a vírusürítés minimálisra csökkenjen. Az állományok felszámolása mostanra befejeződött. A két telepen 3588, így összesen mintegy 8300 állat ártalmatlanítására került sor március eleje óta.
A fogékony állatok vizsgálata országszerte folyamatosan zajlik. Ezidáig több mint 1200 haszonállattartó telepről, valamint 700 vadból származó mintát vizsgált a Nébih laboratóriuma és újabb fertőzést nem igazoltak a szakemberek. A kedvező eredmények ellenére most a legfontosabb, hogy továbbra se lankadjon a figyelem, közös erővel tegyünk azért, hogy a vírus ne jelenjen meg újra. A fertőzött telepeken zajlik a fertőtlenítés. Az országos mintavétel szintén folytatódik és a hatósági intézkedések is élnek. Ezekről a Nébih portálon tájékozódhatnak az érintettek: https://portal.nebih.gov.hu/-/ragados-szaj-es-koromfajas-jar…
Kiemelten fontos, hogy az állattartók szigorúan és következetesen betartsanak minden előírást és állategészségügyi szabályt, hogy még véletlenül se hurcolhassák be a fertőzést a gazdaságukba. A védekezés segítése érdekében a Nébih több mint 1250 db 10 literes fertőtlenítőszert juttat el a héten a korlátozott területen lévő településekre, valamint csaknem 100 000 tájékoztatót oszt szét a kormányhivatalok segítségével a helyi lakosoknak. Hatóságunk országszerte helyszíni ellenőrzéseket is végez az állattartó telepeken és ellenőrzi az előírások betartását.
A Nébih, a kormány- és járási hivatalok szakemberei minden erejükkel küzdenek az RSZKF betegség megfékezéséért. A cél egyértelmű: megállítani a vírust és minimalizálni a károkat!
Forrás: AM
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye, fogott egy szép halat, netán fényképezett valami érdekeset?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Vadászat
Ferencz Károly emléke előtt tisztelegtek a koronglövészet hazai képviselői
Ferencz Károly előtt tisztelegtek a hazai koronglövő sportág képviselői
A Pilisi Parkerdő Gödöllői Erdészetének egykori kerületvezető erdésze és kiváló sportlövője, Ferencz Károly előtt tisztelegtek a hazai koronglövő sportág képviselői április 12-én, a galgamácsai sportlőtéren. Az idei évben minden eddiginél nagyobb érdeklődés övezte az emlékversenyt – közel 100 résztvevőt regisztráltak az eseményre a szervezők az ország minden részéből.
Fotó: Parkerdő
A 12. alkalommal megrendezett emlékversenyt alapvetően a tiszteletadás szándéka hívta életre, de a szervezők célként tűzték ki a sportbarátságok erősítését, a biztonságos lövészet készségének fejlesztését, valamint a koronglövő sportág népszerűsítését is. Az esemény megnyitóján Ocsovai Zoltán, a Gödöllői Erdészet vezetője köszöntötte a megjelenteket, majd a résztvevők egy emlékkoszorú elhelyezésével és egy perces néma főhajtással tisztelegtek egykori kollégájuk emléke előtt.
A verseny lebonyolítása a gyorsított korongvadászat (compak sporting) szabályai szerint, négy pályán párhuzamosan zajlott, a FITASC nemzetközi versenyszabályzat alapján. A sportlövők hét egyéni kategóriában (felnőtt, amatőr, kezdő, senior, junior, női, veterán), valamint egy háromfős csapatkategóriában nevezhettek.
Fotó: Parkerdő
Az eredményhirdetés során minden kategóriában az első három helyezettet jutalmazták. A legjobb eredmény 100-ból 96 korong volt, amelyet több versenyző is elért, így a mezőny élén rendkívül szoros eredmények születtek. A hivatalos eredményeket a szervezők www.fitascsporting.hu weboldalon tették közzé.
Forrás: Parkerdő
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Az első vaddisznó – A babos
Tájékoztatás a MePAR Böngésző megszűnéséről
Befejeződött az RSZKF betegséggel fertőzött telepek felszámolása
Ferencz Károly emléke előtt tisztelegtek a koronglövészet hazai képviselői
Csongrád-Csanád és Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében újabb baromfitelepeket érint a madárinfluenza
AM: Megjelent az agrárágazati civil szervezeteket támogató pályázat 2025. évi felhívása
Hivatásos vadászok kötelező továbbképzése
Megjelent a 2025.évi természetvédelmi pályázat kiírása
Orvhalászokat ítéltek el Baján
Hungarian
English
French
German
Italian
Polish
Chinese (Simplified)
Russian
Hebrew
Romanian
Czech
Bulgarian
Croatian
Serbian
Slovak
Slovenian