Chikán Józseffel pár éve ismerkedtem meg, amikor egy szarvasbőgésben nekivágtunk, hogy az ország első, az idényben elesett gímbikájáról hírt adjunk. Nem volt könnyű dolgom, mert ahelyett, hogy az ország déli részébe indultam volna, szeptember elején északra vettem az irányt és öt napra bevettem magam Csitárra. Az Északi-Cserhát Szécsényi-dombságnak nevezett területére, a hegység és az Ipoly völgyének határára, ahol egy jó vadászterület mellett megismerkedtem a nógrádgárdonyiakkal, no, meg az ilinyiekkel is. Napközben sok időnk maradt a területet megismerni és sok helybelivel beszélgettünk, kínáltak meg süteményekkel és élveztem a nógrádiak vendégszeretetét. Most a napokban kaptam tőle egy izgalmas beszámolót, amely egy kicsit ablakot nyit arra a különleges vidékre, ott  fenn Balassagyarmat és Szécsény között. Nekem pedig visszahozta azokat a kedves napokat, amelyet náluk tölthettem. Chikán József vadászélménye következik:

Csitáron, a Szalatna területrészen Chikán József hozta terítékre a képen látható gímbikát. Fotó: Chikán József / Agro Jager

“Szervusz Péter!

Szeptember közepén vadásztatásból tartottam hazafelé és átugrott előttem pár szarvas. Gondoltam többen lehetnek, ezért rájuk néztem még a réten hőkamerámmal és láttam, hogy az egyik bikának világít az agancsa. Az jutott az eszembe, ha van hőjele, akkor ez barkás bika és bizony nem is kicsi lehet. Nem láttam még ilyet soha bőgés idején. Másnap jeleztem a vadásztársaság elnökének, mibe botlottam és ő engedélyt adott a kilövésre. Arra jutottunk, hogy valamilyen heresérülést kaphatott s így, egészségügyi elejtéssel, terítékre hozhatom.

Bronzérmes bírálták a csitári gímszarvasbikát. Fotó: Chikán József / Agro Jager

Szabad időmben azután próbáltam megtalálni, de még éjjel sem láttam. Aztán, úgy egy héttel az első találkozás után, a lővilág legvégén megláttam őt egy nagy rudliba beállva, de mivel messze voltak, így esélyem se volt jobban megnézni. Így csak a hőkamerával tudtam újra szemügyre venni.

A zsigereléskor nem találtak heréket. Fotó: Chikán József / Agro Jager

Sokáig nem láttam megint. Úgy gondoltam, Őrhalom és Csitár között mozoghat. Itt, a két sűrű, körülbelül két kilométerre fekszik egymástól – ahol lakhatott – közötte meg mezőgazdasági területek nyújtózkodnak. Kerestem hajnalban, kerestem este, de semmi. Aztán október 16-án este ismét találkoztunk, de ismét csak messziről – gondoltam, hogy legalább megvagy!

Ne maradj le a mezőgazdaság legfontosabb híreiről! Kövesd az Agro Jager Newst a Facebookon is! Kattints a képre!

Ez a Szalatna nevű területrész volt, Csitár község mellett. Itt van, egy körülbelül egy 20 hektáros, füzes-nádas sűrű. Innen váltott ki egy nagy rudlival. Hajnalra már megálmodtam, hogy hol fogom őket várni. Reggel, ahogy gondoltam, jöttek is vissza, de messze tőlem. Körülbelül 180 méterre tudtam megközelíteni a rudlit, ami egy 18 egyedből álló bikacsapat volt, de nem sokat időztek a vetéseken, inkább egymást piszkálva a füzesbe igyekeztek vissza, mikor meg-megálltak. Ám mindig valamelyik másik bika takarásában állt, vagy nem volt megfelelő a pozíció a lövéshez, de jól el tudtam bírálni eközben: dárdás és mintha barkás lenne.

Északi-Cserhát Szécsényi-dombságán találkozott Chikán József ezzel a szarvasbikával. Fotó: Chikán József / Agro Jager

Nem tudtam közelebb menni és távolodtak. Aztán úgy 250 méterre kijött a rudli szélére! Itt keresztbe fordult és nem vártam többet, egy percet sem: lőttem. Úgy 30-40 métert szaladt a többiek után és ott esett el. Mikor odaértem, hihetetlen látvány fogadott, mert egy nagy parókás dárdás bika feküdt előttem. A szőre tiszta, semmi szeptemberi nyom nem volt rajta. Úgy gondolom, hogy biztosan nem vett részt a bőgésben, mert az agancsa mintha barkás lenne, de mégsem. Egy centiméteres szőr borította végig az agancsot és nem voltak heréi sem. A kormányhivatalban hét évesre bírálták és bronz érmet kapott.

Vadászüdvözlettel:
Chikán József”

Kép és szöveg: Chikán József

A Corvinus Egyetemen kereskedelem és marketing szakon diplomázott Csernyánszky Kitti. Ennek örömére úgy döntött, hogy életében először muflonkosra szeretne vadászni. Élményeiről beszámolt lapunknak az elejtő:

Fotó: Csernyánszky Kitti – AJN

Ez a történet ott kezdődik, hogy sikeresen lediplomáztam és elhatároztam, hogy a családtól kapott kisebb-nagyobb támogatásból egy muflonkost szeretnèk lőni. Azért erre esett a választásom, mivel a magyar ötösből már csak a kos hiányzott nekem. Felhívtam az illetőt, akihez járunk vadászni hogy esetleg lehetne-e a vadászatról szó?

Ha karácsonyi ajándékot keresel, akkor itt az Agro Jager Shopja! Kattints a képre!

Természetesen igent mondott. Eljött a hétvége. Péntektől vasárnapig tartózkodtam nála, de sajnos a sok-sok cserkelés ellenére sem találtuk meg azt a bizonyos muflont, amit én szerettem volna. Így hàt sok élménnyel, de egy kicsit csalódottan jöttem haza. Eltelt két hét, úgy gondoltam, nekifutok mégegyszer. Ugyanúgy péntektől vasárnapig tartott a vadászat és szombat reggel Diána megajándékozott. Ültünk a vadászlesen és egyszer csak futottak ki az erdőből a muflonok. Hosszas bírálás után, kísérőm kiválasztotta a számomra megfelelő kost és pedig terítékre hoztam. A vad egyből tűzben rogyott.

Fotó: Csernyánszky Kitti – AJN

Pár perces várakozás után megnéztük az elejtett vadat, megtörténtek a szokásos rituálék, a gratuláció és mindenki a lehető legnagyobb örömmel hagyta el a helyszínt. Ez lenne az én és a muflon története – zárta beszámoló Csernyánszky Kitti, aki a Szlovákiában, a Zólyomi Technikai Egyetemen vadgazdamérnök szakon folytatja egyetemi tanulmányait.

Írta és fényképezte: Csernyánszky Kitti

Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

A Magyarországi Drótszőrű Magyarvizsla Tenyésztők Egyesülete és az Országos Magyar Vadászkamara Heves vármegyei Területi Szervezete 2024. október 23-án Boldogon, a Boldogi Vadásztársaság területén rendezte VI. Zádor Oszkár Emlékversenyét.

Fotó: OMVK

A Szent Hubertusz versenyre tizenkét versenyző érkezett. A vadászhölgyeknek, ha az első helyet nem is, de a hat díjazott helyből ötöt sikerült megszerezni. A jó hangulatú verseny végére az eredmény az alábbiak szerint alakult:

I. helyezett: Tóth Gergely és Szentágotai Öregfalusi Jaffa nevű drótszőrű német vizslája,

II. helyezett: Panyor Diána és Gela vom Schotterriegel nevű rövidszőrű német vizslája, egyben a Legeredményesebb női vezető különdíj,

III. helyezett: Légrády Krisztina és Norenfield Ginger nevű rövidszőrű német vizslája, egyben a Legeredményesebb Heves vármegyei versenyző különdíj.

Fotó: OMVK

A Legeredményesebb Drórszőrű Magyar Vizsla különdíjban részesült Hachmeister Petra és Mestervadász Csúcs nevű drótszőrű magyar vizslája.

Ha karácsonyi ajándékot keresel, akkor itt az Agro Jager Shopja! Kattints a képre!

A rendezvény bírói Szénási János, Tokár István voltak. Köszönjük a bíróknak a korrekt bírálatokat, a versenyzőknek a sportszerű versenyzést!

Fotó: OMVK

Ezúton szeretnénk köszönetet mondani mindenkinek, aki munkájával, támogatásával vagy bármilyen formában hozzájárult a rendezvény sikeres lebonyolításához!

Külön köszönet illeti meg a Boldogi Vadásztársaságot, a vármegyei Kynológiai szakbizottságunkat, kiemelve Kis Gábort, a szakbizottság elnökét! Továbbá szintén külön köszenettel tartozunk a Heves Vármegyei Vadászkürt Együttesnek, kiemelve vezetőjüket és mentorukat Lakatos Annát!

Fotó: OMVK

Támogatóink:

• Átányi Vadásztársaság
• Balázs József – Nagyréde
• Bálint László e.v. – Eger
• Boldogi Vadásztársaság
• Felső Tarnavidéki Vadásztársaság – Tarnalelesz
• Forrás Vadásztársaság – Heves
• Heves Vármegyei Vadásztársaságok Szövetsége
• Josera Kutyatáp
• Magyar Retriever és Vízikutya Egyesület
• Mátrai Hiúz Vadásztársaság
• Ostoros-Novaj Egyetértés Vadásztársaság
• Parádi Várhegy Vadásztársaság
• Széchenyi Zsigmond Kárpát-Medencei Magyar Vadászati Múzeum
• Partnereink:
• Kaliber Vadászbolt – Eger
• SolMontis Borászat – Gyöngyöstarján

Forrás: Kovács István János s.k. – OMVK