Keressen minket

Vadászat

Az ormánsági szarvas nyomában: trófeabemutató a Drávamentén – GALÉRIA

Közzétéve:

Ha léteznek szimbolikus helyszínei a magyarságnak, akkor ebből egyet bizonyosan megtalálhatunk az Ormánságban, amely a Dráva folyó bal partján, a honfoglalás óta magyarlakta terület. Reformátusok, kálvinisták lakják-e tájat. 45 település tartozik ide és úgy tartja a mondás: „Addig tart az Ormánság határa, ameddig a bikla* ér!” – s mintha ezt a szarvas is tudná, hiszen napjainkban, ha feltűnik egy-egy gímbika egy-egy trófeamustrán, arról a helyiek bizonyosan megmondják: No! Ez innen származik! Ezen a tájon rendezte meg, a 2024-ben terítékre került gímbikák trófeáiból, a Mészáros Kálmán és Hohmann Endre által vezetett három vadásztársaság közös trófeaszemléjét október 27-én, Szaporcán, az Ős-Dráva Látogatóközpontban, amelyet Agyaki Gábor, az Országos Magyar Vadászkamara Baranya Vármegyei Területi Szervezetének elnöke, az OMVK alenöke nyitott meg.

A vendégeket Hohmann Endre vadászmester (balról) és Mészáros Kálmán elnök fogadta. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M. / Agro Jager

Az Ormánságnak, avagy ahogy még a régi öregek ma is mondják, az Ormányságnak, meghatározója volt a Dráva-folyó, azonban az ártéri gazdálkodást, amely oly jellemző volt a magyarságunkra, nemcsak itt, hanem az ország megannyi pontján ma már nyomokban sem találjuk meg. A XVIII. században második felétől megindult folyószabályozás és ármentesítés, ami fokozatosan átrajzolta a vizes területekből kiemelkedő dombokra, az ú.n. “ormákra”  települt tájat.

A megnyitón a Baranya Vadászkürt Együttes játszott. Videó: Agro Jager

Az 1767. évi úrbérrendezés új helyzetet teremtett a gazdálkodásban a jobbágyok úrbéres földjének és a földesurak kezelésében lévő majorsági birtokoknak a szétválasztásával, a jobbágyi jogok és kötelezettségek rögzítésével. Ennek alapján az országot, így az Ormánságot is, megroppantották a Habsburgok adói és az Ormánságban az évszázados hagyományokkal rendelkező ártéri gazdálkodás fokozatosan hanyatlásnak indult.

Aki korán kelt október 27-én Szaporcán, a Duna-Dráva Nemzeti Park Ős-Dráva bemutatóközpontjában, azt ilyen csodák várták. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M. / Agro Jager

A víz lassan, lassan fogyni kezdett és mára ott sincs, ahol mindig is volt, ahol mindig is megtalálta a vizet a vad. Az egymást követő forró, aszályos nyarak azt hozták el az Ormánságba, hogy 250 évvel az ártéri gazdálkodás hanyatlását követően, itatni kellett a szarvast – tette hozzá Hohmann Endre, a Drávamenti Szarvas Földtulajdonosi Vadásztársaság vadászmestere. Rámutatott, hogy az okot a múltban kell keresni, de a megértésen túl sok lehetőségünk, megváltoztatni a korábbi döntéseket, nincs.

Jóbarátok, jószomszédok érkeznek. Az Ormánságban összetartanak az emberek, összetartanak a vadásztársaságok. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M. / Agro Jager

Nem elégséges azonban vizet vinni az itatóba, mert az ma-holnap elfogy és ha mi nem fogunk vizet vinni, ha mi nem itatjuk a szarvast, akkor mégis ki fogja? – tette fel a kérdést az Agro Jager Newsnak Hohmann Endre. Meg kell keresni azokat a sarokpontokat, hogy víz kerüljön oda, ahol az korábban természetes úton bejárta a területet. Ez ma már nemcsak vadgazdálkodást érinti, hanem a mezőgazdaságot is szorongató kérdéskör és ki kell mondani azt is, hogy az erdőink is veszélyben vannak. Ha ma még a tölgy el is éri a vizet, de mi lesz jövőre, mi lesz tíz év múlva? Át kell gondolni, meg kell tervezni és a víznek utat kell biztosítani, hogy életben maradjon a vidék, hogy életben maradjon a szarvas.

A megnyitó előtti pillanatok: Agyaki Gábor, az OMVK alelnöke, az OMVK Baranya Vármegyei Területi Szervezetének elnöke a legkisebbekre is szakított időt. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M. / Agro Jager

A trófeák átlagsúlya 10 kilogramm fölött állt meg 2024-ben. A szarvas nehezen mozdult el a víz mellől és ez egész évben jellemző volt a nagyvadra. Miközben még tíz éve ki-kijöttek s tudtuk, hogy be-beállnak egy-egy szójásba, kukoricásba, most erről szó nem lehetett, mert már augusztusban üres volt a határ. Olyan nyílt területek láttunk, mint korábban novemberi időszakokban és az erdő, a víz gyűjtötte-rejtette a szarvast.

Folyamatosan érkeznek a vendégek az ország minden tájáról. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M. / Agro Jager

A vadásztatásban is nehéz kihívásokkal találkoztunk. A megszokott stílusban, a megszokott rendben aligha kerülhetett volna 40 bika, ide, a Duna-Dráva Nemzeti Park Ős-Dráva bemutató központjába. Ugyanis ahhoz, hogy a vendégeket eredményesen kísérhessük ebben a bőgésben, a hivatásos vadászaink mellett a tagságnak is jelentős szerep jutott, mert meg kellett figyelni, merre és milyen szarvasbikák járnak – tette hozzá Hohmann Endre vadászmester.

Példás! Ezt az agancsot egy, a Drávamenti Szarvas Földtulajdonosi Vadásztársaság területén esett gímszarvas hullajtotta el, még 2023-ban és úgy gondolták, ha már itt hozták terítékre a tavalyi agancs is kerüljön a trófea alá! Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M. / Agro Jager

Mészáros Kálmán, a társaság és mondhatjuk nyugodt szívvel, hogy a szarvaskör elnöke kiemelte, hogy a szarvasgazdálkodás teljes egészében egy válaszút előtt áll. Régi, megszokott árak mellett a mezőgazdaság szervesen megváltozott: mind gazdálkodásában, mind pedig az időjárás okozta eleddig nem tapasztalt extrém melegek, csapadék hiányok vagy éppen özönvízszerű, napokig tartó esőkkel. Megváltozott a vadászat körüli milliő és a gasztrokultúra, a borkultúra s a vendéglátás olyan szinten alakult át, hogy összességében kell újragondolni, újratervezni azt, amit ma vadászatnak, vadászati turizmusnak nevezünk.

Ne maradj le a mezőgazdaság legfontosabb híreiről! Kövesd az Agro Jager Newst a Facebookon is! Kattints a képre!

Koncepció kell, ki kell alakítani azt, ami mentén öt, tíz év múlva eredményeket tehetünk le az asztalra, mindezt úgy, hogy a vadászati ágazat, a vadgazdálkodásnak stabil, kiszámítható, konzekvens, ha úgy vesszünk egyértelmű irányokat adunk – jogi értelemben is. Megkerülni, elodázni már pedig ezt nem lehet és olyan szakembereknek kell leülni, akik képesek átlátni a szektort, mind horizontálisan, mind pedig vertikálisan. Egy-egy érdeket nem kiragadva, a személyeskedést félretéve, összeállítani egy olyan hosszú távú vadgazdálkodási tervet, ami megalapozza, megerősíti azt a bázist, amelyet ma itthon és a világban is úgy ismernek, hogy az ormánsági szarvas. Rendezni kell, egyértelművé kell tenni, hogy kinek, mi a feladata. Átláthatóvá kell tenni a jogszabályi környezetet, le kell ülnie az ágazatnak, ami itt, az Ormánságban, már 100 000 hektáron gyakorlatban is működik. Ehhez illeszteni kell és megkerülhetetlen az is, hogy egy működő képes gazdálkodási tervet adjunk ki, ami lehet, hogy az ország más részein nem életképes, de azt is figyelembe kell venni, hogy egyes tájak, tájegységek adottságai, mind lehetőségeiben, mind pedig a genetikai értelemben véve eltérőek és ez fokozottan igaz az Ormánságra.

Ünnepélyes megnyitó Szaporcán: balról Hohmann Endre vadászmester, Mészáros Kálmán elnök és Agyaki Gábor, az OMVK alelnöke, az OMVK Baranya Vármegyei Területi Szervezetének elnöke. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M. / Agro Jager

Mészáros Kálmán hozzátette, hogy hazánk vadgazdálkodása rendkívül heterogén, rendkívül változatos. Ahogy sok száz éven keresztül eltért a Dráva bal partjának és jobb partjának a gazdálkodása itt, a magyar-horvát határ mentén, úgy az alapjaiban ma sem változott, de tudomásul kell venni, hogy akaratunkon kívül bizonyos dolgok -, mint az időjárás – megváltoztak, amihez embernek, állatnak a megmaradásért is változni kell. Azonban a fejlődéshez nem elégséges, hogy mennyiségében és minőségében megmaradjunk, mert akkor valójában csak a megőrzés szintjéig jutottunk el, miközben az Ormánságban, figyelve a szarvas eredményeit, ott rejtezhet egy világrekord is, amely eredmény az itt összefogott, együttgondolkodó vadásztársaságok eredménye lesz, ugyanis a szarvas nem ismeri a társaságok területhatárait.

Az ország talán legifjabb vadászkürtös hölgyei, akik a Baranya Vadászkürt Együttes csapatát erősítik. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M. / Agro Jager

Sok feladat, sok munka vár az Ormánságban élőkre, amely elől itt senki nem akar elbújni – folytatta Mészáros Kálmán, de ahhoz, hogy ennek a nagyszabású munkának látszatja is legyen, pontos, precíz irányokra, meghatározott célokra van szükség. Ebben a munkában, egy sarokpontban mindenki máris is egyetértett s ez lesz az, ami össze fogja kötni a vadgazdákat. Ez pedig nem más, mint: a szarvas.

A trófeabemutató ünnepélyes hangulatáért a Baranya Vadászkürt Együttes felelt, akiket Agyaki Gábor, az OMVK alelnöke, az OMVK Baranya Vármegyei Területi Szervezetének elnöke vezetett. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M. / Agro Jager

A jó hangulatú szaporcai találkozón reggelivel várták a vendégeket s frissen őrölt kávé mellett járhatta körbe a trófeákat mindenki, aki belépett a Duna-Dráva Nemzeti Park Ős-Dráva bemutató központjába. Agyaki Gábor elhozta a Baranya Vadászkürt Együttest s a kis csapatban egészen kicsi lánykák is bátran fújták, a nagyok mellett, a vadászkürtöt. Jöttek Győrből, Budapestről, Debrecenből, Békéscsabáról és Szegedről is a vendégek. Messziről s ha valaki végig nézett a vendégseregen, láthatta, hogy akad itt egy másik szilárd oszlopa is a vadászatnak a szarvason kívül, ami nem más, mint a családok, a fiatalok és a gyerekek. A gyerekek, akiket a szüleik már otthon sem tudnak hagyni ilyenkor, akik már vadászkürtöt szorongatva ott állnak díszes vadászruhában, szépen vasalt ingben édesapjuk mellett, mert valaki otthon szépen, tisztán útnak indította őket. Míg van honnan elindulni, míg van hova megérkezni a vadászat után, addig lesz az Ormánságban is szarvas…

Írta és fényképezte:
Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M., lapigazgató
Agro Jager News

*bikla: magyar tájszó, több rétegű női szoknya

Vadászat

Berregnek a kosok

A szokásosnál korábban indult a muflonok párzási időszaka

Published

on

Berregnek a kosok – a szokásosnál korábban indult a muflonok párzási időszaka. A Kőszegi-hegységben szép számú muflon él. A kiváló érzékszervekkel rendelkező, rendkívül éber állatokat azonban még a csendes megfigyelő is csak nagy szerencsével láthatja.

Fotó: Pixabay

Kerületvezető vadászunkkal eredtünk a muflonok nyomába. Tóth László arról is beszél, miért fontos, hogy a vadetetők körüli nyugalom biztosítása.

A házijuh ősének tartott muflon eredetilegTörökországban, Örményországban, Irakban és Iránban fordult elő, az újkőkorszak idején telepítették be Ciprus szigetére. A történelmi Magyarországra az 1860-as években Korzikáról telepítették be. Ma már valamennyi középhegységben megtalálható a faj. A Kőszegi-hegységben többségében a valószínűleg az osztrák grófok vadaskertjeiből szökött muflonok élnek, de hazai telepítés is volt a 70-80-as években.

Ha karácsonyi ajándékot keresel, akkor itt az Agro Jager Shopja! Kattints a képre!

A kerületvezető vadász szerint idén a párzási időszak (üzekedés) korábban kezdődött.
A párt kereső kos búgó hangját nevezik berregésnek. A juhokért folytatott harc komoly összecsapásokkal jár: a kosok nagy távolságból, nagy sebességgel fejjel rohannak egymásnak. Az ütközés erős hanghatással jár, ez a kopogás. A bárányok húsvét körül jönnek világra.

A Szombathelyi Erdészet Zrt.  által készített videó itt tekinthető meg.

Forrás: Szombathelyi Erdészet Zrt.

Tovább olvasom

Vadászat

I. Abaúj térségi Vadásznap és Trófeaszemle

Október elején trófeaszemlét szerveztek Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében

Published

on

A 2024-es év vadászkamarai területi szervezetünk életében számos kiváló programot, vadásznapot, szakmai rendezvényt hozott, amire minden bizonnyal 2024. október 5-én sikerült feltenni az idei képzeletbeli koronát.

Fotó: OMVK

Ezen a napon került ugyanis megrendezésre az ebben az évben első ízben életre hívott Abaúj térségi Vadásznap és Trófeaszemle Encs városában a Millenniumi Parkban.

Az eseményt megelőző napok esős időjárása ellenére, a környéken szakmai tevékenységet gyakorló 13 vadászatra jogosult képviselői a szervezőkkel együtt, fáradtságot és esőt nem ismerve, példamutató munkával varázsolták a parkot igazi vadásznapi helyszínné. A vadásznapra az idő is kegyessé vált és egy igazán impozáns, zöld környezetben nyitotta meg kapuit a trófeaszemlével egybekötött rendezvény.

Ha karácsonyi ajándékot keresel, akkor itt az Agro Jager Shopja! Kattints a képre!

A reggel vendégváró hangulattal, baráti, szakmai eszmecserékkel indult a vadászember szívének oly kedves látványt nyújtó trófeautcán való áthaladásnak köszönhetően. A mustrán a térségben szeptember hónap során terítékre került bikák túlnyomó többsége, 90 db került kiállításra egységes, elegáns, királyi fővadhoz méltó módon.

Fotó: OMVK

A hivatalos megnyitó kürtszóval majd hagyományainknak megfelelően Hubertus misével kezdődött, melyet a vármegyei vadászok zászlójának a behozatala, illetve a vadászhagyományokhoz méltó ünnepi teríték elhelyezése követett. A terítéken az érdeklődők egy kiváló gímszarvas bikát csodálhatták meg, mely az encsi székhelyű Bélusvölgye Vadásztársaság területén került elejtésre. A saroglyát a térség nyolc kiváló hivatásos vadásza és erdésze hozta be a Diana Hölgyklub igen szép számban megjelent hölgykoszorúja, vadászkutyások és solymászok kíséretében. A nap háziasszonyi teendőit Dsupin Éva látta el, nagyon nagy lelkesedéssel és nyitottsággal, annak ellenére, hogy korábban a vadászattal szorosabban még nem találkozott.

Fotó: OMVK

A rendezvény fővédnöke, Dr. Kovács Zoltán, Nemzetközi Kommunikációért felelős államtitkár, a Nimród vadászújság főszerkesztője volt, aki hivatalos elfoglaltsága miatt sajnos nem tudott részt venni a rendezvényen, de egy köszöntő levélben fejezte ki háláját, hogy szülőföldjén is elindult egy ilyen jellegű kezdeményezés. Levelében többek között kifejezte azt is, hogy bízik benne, hogy a jövőben is folytatódik ez a fajta hagyományápolás, tovább öregbítve a hazai vadgazdálkodás méltó hírét és szakmai elismertségét.

Fotó: OMVK

A megnyitón első ízben Bajdik Pétert, az Országos Magyar Vadászkamara főtitkárát kérték fel a köszönt megtartására. Főtitkár úr szavai között nem volt nehéz észrevenni, hogy mekkora elismeréssel adózik megyénk szervezete felé, hiszen ahogy kiemelte, nem sok helyen van az országban, ahol ilyen sokszínű vadászati közélettel, szakmai programok sokaságával találkozhatnak az emberek, mint itt Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében. A közösségi élet gazdagságát mi sem bizonyítja jobban, hogy minden évben 4-5 térségi vadásznap is van a központi, megyei rendezvény mellett, amelyek hosszú évek, évtizedek óta nyújtanak kulturált kikapcsolódási lehetőséget a vadászó és nem vadászó közösségnek is. Ezen helyszínek sora most kiegészült egy újabb ékkővel, Encs városával, ahol a vármegyei Vadászkamarai szervezet, a Vadászok és Vadgazdálkodók Észak-magyarországi Szövetsége, Encs város önkormányzata és a térségi vadászatra jogosultjai példás összefogása valósult meg. Ezen túl a kamarai szervezet nem csak saját ,,pályáján” alkot évről évre maradandót és példamutatót, hanem hosszú évek óta az országos vadásznapok legstabilabb és legigényesebben résztvevő, kitelepülő megyéje is. Kiemelte, hogy nagyon jó érzés lehet itt Borsodban vadásznak lenni, amiért hatalmas köszönetét fejezte ki mind a területi szervezetnek, mind pedig az aktív vadásztársadalomnak.

Fotó: OMVK

Ezen számunkra igen kedves szavak után Mikola Gergely, Encs város polgármestere köszöntötte a látogatókat. Elmondta, hogy folyamatosan törekszenek a megújulásra az önkormányzatnál, aminek legújabb gyümölcse ez a nívós családbarát vadásznap lett, amely ráadásul rögtön nemzetközi jelleget is tudott ölteni, hiszen felvidéki vadászbaráti társaság is elfogadta a meghívást, és külön sátorral ki is települt a rendezvényre.

A vadásznapot végül, de nem utolsó sorban Nagy András, a vármegyei kamarai szervezet és szövetség elnökének ünnepélyes megnyitása követte. Elnök úr kiemelte, hogy bár határtalanul boldog a láthatóan rengeteg érdeklőt vonzó, csodás környezetben megrendezett vadásznap és trófeaszemle kapcsán, de ez még nem a célszalag elérése volt, csupán a startpisztoly dörrent el és indult el itt is egy remélhetőleg hosszútávú közös gondolkodás és együttműködés ilyen kiváló rendezvény megtartásával.

Ezt követően került sor a kitüntetések átadására, melyben rangos országos és megyei díjakkal ismerték el a kiemelkedő munkát végzett vadásztársak munkáját, életútját. Közülük kiemelést érdemel a Vadászkamara Érdemérme kitüntetés, amelyet Dr. Székely László, vármegyei szervezeteinkben több évtizeden keresztül vezető tisztséget betöltő vadásztársunk kaphatott meg.

Fotó: OMVK

A hivatalos program zárásaként a láthatóan nagyon sokakat érdeklő ifjú vadászok avatása, vadászok közösségébe fogadása következett. A Nimródok és Dianák, Tóth Á. Dénes vármegyei fővadász után elismételték az eskü szövegét, melyről emléklap is örök emlékként szolgál a részükre. A hivatalos színpadi programok után kezdetét vették a különböző korosztályokat is nagy érdeklődéssel csábító programok. A Kelet Brass Band utcazenészek, majd a Csikuska néptáncegyüttes mellett Erdélyi Tamás, szarvasbőgő bajnok rendkívül izgalmas előadását hallgatta a legnagyobb figyelemmel több száz érdeklődő a nagy színpadon. Ezt követően az érdeklődők egy solymász bemutató kellős közepén találhatták magukat, hiszen a madarak szó szerint közöttünk repülve mutatták meg képességeiket. A szakmai bemutatók sorát Mihók István és Oravecz Attila vérebes utánkereső és hajtó kutyás bemutatója zárta hatalmas sikerrel.

Fotó: OMVK

Mindezek mellett a számos kiváló vadászati kézműves kiállítása, vására, helyben elkészített fafaragása, vadászboltok standjai tették még inkább minden igényt kielégítő vadásznapi rendezvénnyé az eseményt.

A nevezett vadételek szakmai bírálatát Molnár Tamás chef vezetésével végezte a zsűri az egész nap során, igyekezve a teljes főzési folyamatokat is megismerve a csapatoknál. Elmondható, hogy a zsűrinek ismét nehéz dolga volt, amit már az elkészítési fázisban történő körmustra során is nyugtázhatott. Kiválóbbnál kiválóbb vadragú levesek, pörköltök és egyéb gasztronómiai csemegék készültek el a 18 benevezett csapatnál.

Elmondhatjuk, hogy az egész nap felhőtlen jó hangulatban, kellemes őszi időben, rendkívül nagylétszámú érdeklődés mellett tartalmasan, baráti beszélgetésekben, jókedvben telt el, amelyért minden közreműködőnek, látogatónak ezúton is hálásan köszönjük a megtisztelő jelenlétét. Egészen biztosan ez a remek rendezvény nem csak az első volt, hanem egy hosszútávú kiemelt programja lesz megyénk életének!

 

Kitüntetettek:

– Vadászkamara Érdemérme: Dr. Székely László, Takács Sándor

– Nimród érem: Mihók István

– Hubertusz kereszt Arany fokozat: Oravecz Attila, Gergely József

 

Főzőverseny díjazottjai:

1. Abaúji Aranyszarvas Vadásztársaság

2. Dubok vadászszervezet (Felvidék)

3. Királyfácán Vadásztársaság

Különdíjasok:

– Abaúj Kerecsen Vadásztársaság

– Hunyadi János Vadásztársaság

– Hatvad Vadásztársaság

– Szárazvölgye Vadásztársaság

Tovább olvasom

Vadászat

A csitári barkás gímbika

Published

on

Chikán Józseffel pár éve ismerkedtem meg, amikor egy szarvasbőgésben nekivágtunk, hogy az ország első, az idényben elesett gímbikájáról hírt adjunk. Nem volt könnyű dolgom, mert ahelyett, hogy az ország déli részébe indultam volna, szeptember elején északra vettem az irányt és öt napra bevettem magam Csitárra. Az Északi-Cserhát Szécsényi-dombságnak nevezett területére, a hegység és az Ipoly völgyének határára, ahol egy jó vadászterület mellett megismerkedtem a nógrádgárdonyiakkal, no, meg az ilinyiekkel is. Napközben sok időnk maradt a területet megismerni és sok helybelivel beszélgettünk, kínáltak meg süteményekkel és élveztem a nógrádiak vendégszeretetét. Most a napokban kaptam tőle egy izgalmas beszámolót, amely egy kicsit ablakot nyit arra a különleges vidékre, ott  fenn Balassagyarmat és Szécsény között. Nekem pedig visszahozta azokat a kedves napokat, amelyet náluk tölthettem. Chikán József vadászélménye következik:

Csitáron, a Szalatna területrészen Chikán József hozta terítékre a képen látható gímbikát. Fotó: Chikán József / Agro Jager

“Szervusz Péter!

Szeptember közepén vadásztatásból tartottam hazafelé és átugrott előttem pár szarvas. Gondoltam többen lehetnek, ezért rájuk néztem még a réten hőkamerámmal és láttam, hogy az egyik bikának világít az agancsa. Az jutott az eszembe, ha van hőjele, akkor ez barkás bika és bizony nem is kicsi lehet. Nem láttam még ilyet soha bőgés idején. Másnap jeleztem a vadásztársaság elnökének, mibe botlottam és ő engedélyt adott a kilövésre. Arra jutottunk, hogy valamilyen heresérülést kaphatott s így, egészségügyi elejtéssel, terítékre hozhatom.

Bronzérmes bírálták a csitári gímszarvasbikát. Fotó: Chikán József / Agro Jager

Szabad időmben azután próbáltam megtalálni, de még éjjel sem láttam. Aztán, úgy egy héttel az első találkozás után, a lővilág legvégén megláttam őt egy nagy rudliba beállva, de mivel messze voltak, így esélyem se volt jobban megnézni. Így csak a hőkamerával tudtam újra szemügyre venni.

A zsigereléskor nem találtak heréket. Fotó: Chikán József / Agro Jager

Sokáig nem láttam megint. Úgy gondoltam, Őrhalom és Csitár között mozoghat. Itt, a két sűrű, körülbelül két kilométerre fekszik egymástól – ahol lakhatott – közötte meg mezőgazdasági területek nyújtózkodnak. Kerestem hajnalban, kerestem este, de semmi. Aztán október 16-án este ismét találkoztunk, de ismét csak messziről – gondoltam, hogy legalább megvagy!

Ne maradj le a mezőgazdaság legfontosabb híreiről! Kövesd az Agro Jager Newst a Facebookon is! Kattints a képre!

Ez a Szalatna nevű területrész volt, Csitár község mellett. Itt van, egy körülbelül egy 20 hektáros, füzes-nádas sűrű. Innen váltott ki egy nagy rudlival. Hajnalra már megálmodtam, hogy hol fogom őket várni. Reggel, ahogy gondoltam, jöttek is vissza, de messze tőlem. Körülbelül 180 méterre tudtam megközelíteni a rudlit, ami egy 18 egyedből álló bikacsapat volt, de nem sokat időztek a vetéseken, inkább egymást piszkálva a füzesbe igyekeztek vissza, mikor meg-megálltak. Ám mindig valamelyik másik bika takarásában állt, vagy nem volt megfelelő a pozíció a lövéshez, de jól el tudtam bírálni eközben: dárdás és mintha barkás lenne.

Északi-Cserhát Szécsényi-dombságán találkozott Chikán József ezzel a szarvasbikával. Fotó: Chikán József / Agro Jager

Nem tudtam közelebb menni és távolodtak. Aztán úgy 250 méterre kijött a rudli szélére! Itt keresztbe fordult és nem vártam többet, egy percet sem: lőttem. Úgy 30-40 métert szaladt a többiek után és ott esett el. Mikor odaértem, hihetetlen látvány fogadott, mert egy nagy parókás dárdás bika feküdt előttem. A szőre tiszta, semmi szeptemberi nyom nem volt rajta. Úgy gondolom, hogy biztosan nem vett részt a bőgésben, mert az agancsa mintha barkás lenne, de mégsem. Egy centiméteres szőr borította végig az agancsot és nem voltak heréi sem. A kormányhivatalban hét évesre bírálták és bronz érmet kapott.

Vadászüdvözlettel:
Chikán József”

 

Kép és szöveg: Chikán József

Tovább olvasom