Afrikai elterjedésű faj, a Szaharától délre a sivatagos vidékek és a sűrű trópusi esőerdők kivételével szinte mindenütt megtalálható. Fogságban is jól szaporodik, elterjedt és nagyon népszerű díszmadár; szökött példányai Európa-szerte rendszeresen előfordulnak – közölte az Idegenhonos inváziós fajok tudásbázisa

A költési időszak alatt mind a tojó, mind a gúnár agresszívvá válik, sőt, más fajokkal – például récékkel, szárcsákkal, vízityúkokkal – szemben is ellenséges magatartást mutathat, meghiúsítva azok költését. Fák fészkein is költhet. Ragadozómadarakat is képes kilakoltatni (Kép: Inváziós fajok tudásbázisa)

Mára jelentős, önfenntartó és erősen növekvő állományai alakultak ki Belgiumban, Franciaországban, Hollandiában, Luxemburgban, Nagy-Britanniában és Németországban is. Magyarország területén először 1993 januárjában került elő Pakson; ezt követően – főleg őszi, téli libacsapatokban – több alkalommal is megfigyelték. Újabban városi környezetben is egyre gyakrabban kerül elő. Első költését 2016. július 20-án észlelték a zsennyei kavicsbányatavon (Vas megye) észlelték – ekkor egy párt figyeltek meg tíz fiókával. 2017-ben ugyanezen területen újra költött, azonban az állomány felszámolásra került.

Élőhelye

A faj olyan élőhelyeken fordul elő, melyek bőséges vízellátással (vizes élőhelyek, lagúnák, tavak), valamint táplálkozásra és fészkelésre alkalmas biztonságos, száraz területekkel is rendelkeznek. A betelepített egyedek jellemzően mesterséges vízfelületek (pl. városi parkok, halastavak) közelében telepszenek meg; ezek környékén még városi épületeken is költenek.

Életmódja, táplálkozása

A két nem hangja különbözik egymástól. A hím hangja csöndesebb, rekedtebb, jobban hasonlít a hápogásra. A tojó ezzel szemben hangos, rikácsolásszerű hangot ad ki, amit szüntelenül hallat – különösen, amikor fiókáiról gondoskodik.

Éjszaka és nappal is táplálkozik, az év nagy részében kisebb csapatokba verődik. A költési időszak alatt mind a tojó, mind a gúnár agresszívvá válik, sőt, más récefélékkel szemben is hasonló magatartást mutathat. Kedveli a vizes élőhelyeket, így táplálékának jelentős része vízinövényekből és vízparti füvekből áll; ugyanakkor szántóföldeken is megjelenik, ahol a vetőmagokat és a sarjadó vetést fogyasztja. Étrendje nemcsak növényi eredetű táplálékból áll; szívesen fogyaszt sáskát, földigilisztát, lepkét, termeszt, hangyát és más ízeltlábúakat is.

Nílusi lús család – Alopochen aegyptiacus (Linnaeus,1766) /Kép: Inváziós fajok tudásbázisa/

Általában egész életére választ párt magának. Fűből, sárból épített fészkét fák üregébe, a talajra vagy egy-egy sziklahasadékba rakja, de szívesen elfoglalja más madarak fészkét is. Mindkét szülő részt vesz a kotlásban, majd a 28-30 nap múlva kikelő fiókák gondozásában is. A fiókák tizenegy hetes korukra tanulnak meg repülni, de még hónapokig szüleik mellett maradnak. 20-25 évig él.

Hatása az őshonos élővilágra, gazdasági és humán-egészségügyi hatásai

A ludakra jellemzően a költési időszak alatt mind a tojó, mind a gúnár agresszívvá válik, sőt, más fajokkal – például récékkel, szárcsákkal, vízityúkokkal – szemben is ellenséges magatartást mutathat, meghiúsítva azok költését.

Még a nála nagyobb emlősöket is sikeresen elűzi a fészek, illetve a fiókák közeléből. Mivel fán lévő fészkekben is szívesen költ, az is előfordult, hogy ragadozómadarakat lakoltatott ki fészkeikből. Mezőgazdasági kártétele jelentős, a városi vizek szennyezése pedig humán egészségügyi problémákhoz vezet.

Leírása, határozóbélyegei

Hossza 63-73 centiméter, szárnyfesztávolsága 1,1-1,4 méter, súlya 1,5-2,5 kilogramm. Közepes méretű lúdfaj. Viszonylag hosszú lábú madár, háta barna, hasa és mellkasa világosabb.

(Ábra: Inváziós fajok tudásbázisa)

Feje halvány krémszínű. Szeme körül, valamint a begye közepén szürke-vörösesbarna, jól definiálható folt található. Nyakán bozontos tollakat visel, gallérszerű, barnás sávval. Repülés közben látható kontrasztos, fehér szárnyfoltot visel, farka pedig fekete. Fénylő zöld szárnytükre van, csőre és lába rózsaszín. A nemek tollazata hasonló; a tojó kisebb a gúnárnál.

Forrás: invaziosfajok.hu