Vadászat
Bakok Békésből
Békés megyében, Mezőgyánban 2002 után volt lehetőségem vadászni. Először mint vendég, majd a sikeres tagfelvételt követően bármikor kiülhettem lesre. Ekkor már minden évben igyekeztem bejelentkezni egy kisebb bakra. A hivatásos vadász Sz. Laci hathatós segítségével fantasztikus élményekkel gazdagodtam.
Az első bak 2003-ban adatott meg nekem a területen. Nem túl biztató esős kezdet után megenyhült időben kellemes cserkelés során láttunk több agancsos alföldi gazellát. De vagy a méret nem volt megfelelő, vagy nem kínált megfelelő célzási lehetőséget. Egyik helyen egy suta látványában gyönyörködtünk, sejthető volt mellette a gidája is, mert nem mozdult jó ideig. A délelőtt végére kissé elcsigázva az átázott fűben, gazosban haladva egy lesre ültünk fel. Onnan jelezte Laci egy igencsak messze lévő, a ködfüggöny miatt épp kivehető példányt megfelelőnek ítélt a spektíven rátekintve.
Igyekeztem elhelyezkedni, s nem kis izgalmamon úrrá lenni. Nem volt könnyű még akkor sem célozni, egyrészt a távolság miatt, másrészt az említett természeti képződmény miatt. Máskor rabul ejt a látvány, nem is mulasztom el a megörökítést, ha nálam van a gép, de érthető okból kifolyólag most nem ezzel foglalkoztam.
Amikor megfelelőnek éreztem a célzást, lőttem. Érdekes, süvítésre emlékeztető hang hallatszott. Laci nyugodt hangon konstatálta az általam ekkor még csak remélt találatot. A nehezen kibírt várakozás után indultunk a rálövés helye felé. Közben mind nagyobb meglepetéssel néztem hátra, ahogy a távolság növekedett a lestől. Egy ideig azonban csak folytattuk utunkat. Aztán megérkeztünk, s boldogan láttam a fekvő csodálatos agancsost. A szerencsés találat pont a nyakát érte. Ezért nem tapasztaltunk semmilyen mozgást utána. Később, a vadászházban többen is azt hitték a kegyelemlövés nyoma látható a nyakán
A távolságot még most sem akarom elhinni, ha eszembe jut. Ugyanis Laci lelépte, s a számomra döbbenetes 280-ig jutott. Ha tudom vagy sejtem, hogy milyen messze van, talán nem is próbálkozom. De hála Lacinak, Hubertusnak, a körülményeknek, helyesen döntöttem. Mint kiderült a cserkeléssel egy hatalmas kört írtunk le, ezért juthattunk vissza hamar a járműhöz, ahol méltó ravatalnál készítettem róla néhány képet. Ekkor még csak sejtettem, hogy ez egy csodálatos élménycsokor kezdete lesz. Egyelőre olyannyira örültem a sikeremnek, hogy úgy véltem, ennél jobb nem is történhet velem.
Ez volt életem második bakja
A következő ezen a területen a negyedikként került terítékre, s került a vadásznaplóban megörökítésre. Most nem cserkeltünk, először a kocsiból néztünk szét a területen, sokadik kört megtéve láttuk meg az út menti határoló gazosban a fák tövében legelészni. Laci a kocsiban maradt a távcsővel, én kiszállás után igyekeztem megfelelő célzóhelyet keresni, miután jelezte, hogy nekem jó lenne. Az izgalom miatti remegés eleinte nem volt épp segítségemre a célzást illetően, de amint sikerült úrrá lennem rajta, nyugodtan tüzeltem.
Olyan hirtelen tűnt el, semmi mozgás nélkül a céltávcsőben, hogy bár biztosan éreztem helyén a szálkeresztet, cseppet sem bíztam a sikerben. Laci azonban megnyugtatott, minden rendben. Igaz, ő magasabban volt az út szélén, így neki volt rálátása a történtekre. Ebben az évben kevesebb utánjárással, de ismét élményben bővelkedően sikerült újabb mezőgyáni illetőségű bakomat elejtenem. Nagyságát tekintve ugyan elmarad a tavalyitól, de egyedi formája miatt legalább olyan méltó helye van a trófeáim között. Reméltem, hasonló ajándékot még tartogat nekem a viharsarok eme, számomra oly kellemes szeglete.
A soron következő bak egy zalai, élményekben bővelkedő, de zsákmány nélküli szarvasvadászat után lett esedékes. Szeptember végén, a szezon vége felé jártunk, így nem igazán biztatott Laci, de egy hűvös, nedves őszi hajnalon útnak indultunk. Rövid kocsikázást követően egy nekem még meglehetősen ismeretlen helyen kezdtünk cserkelni, miután az autóból nem láttunk semmilyen mozgást. Közben felidéztük a korábban átélt élményeket, amelyeknek szinte kivétel nélkül részese volt ő is.
Sokáig csak néhány suta mutatkozott, volt amelyiket gidája is kísérte. Amikor az egyik erdősáv melletti les mentén jártunk, egy bak ugrott fel. Egyből kaptam a fegyver után, s vártam kísérőm jelzését, mivel én kicsit nagynak véleményeztem fejdíszét. De ő megnyugtatott, sőt biztatott, hogy gyorsan igyekezzek célba venni, hátha megáll, mert ebben az időszakban nem könnyű másikat találni, ha ezt elszalasztom. Mivel sok időt nem hagyott, kézben tartott fegyverrel igyekeztem követni, majd, mikor megállt, ráilleszteni a meglehetősen ingatag célkeresztet. Szerencsémre mikor megállt az oldalát mutatta, így adott némi esélyt a sikeres lövésre.
A dörrenést követően az elsőként említett baknál hasonló süvítést hallottam. Nem futott el, lassú, elég labilis léptekkel próbált menni. Ebből érzékeltem a találatot, s meglepetésemben nem is ismételtem, inkább vártam nem is tudom mire. Laci fegyverének hangja zökkentett vissza merengésemből, s közben ösztönzött is újabb lövésre, nehogy egérutat nyerjen vagy beugorjon a sűrűbe. Több lövést is leadtunk, miközben a közeli erdő felé igyekezett a szántásból, ahol az én találatom lelassította. Ahogy elfeküdt, a közelébe érve megadtam neki a kegyelemlövést, s boldogan vettem birtokomba újabb mezőgyáni bakomat. Ennek az egyedi agancsa mellett a mérete is tiszteletre méltó helyet ad a trófeák között.
A következő év olyannyira egyedülálló volt, hogy a terület nem is egy, hanem két bakkal ajándékozott meg. Nyáron, a szezon közepén jött Laci telefonja, hogy érdemes lenne most kinézni a területre. A vadászháznál találkoztunk, kiderült, nemcsak nekem esedékes a bak.
Négyen indultunk el. Először Gyanté felé vettük utunkat, de ott nem mutatkozott lehetőség, így visszatértünk a mezőgyáni oldalra. Ott egy nádas előtt, a kukoricatábla mellett megpillantottunk két őzet, békésen legelészve. Kicsit továbbmenve, a kocsiból kiszállva közelítettük meg őket. Laci jelezte, hogy az egyik bak, jó is lenne nekem, de vigyázzak, mert a suta figyel, s könnyen kiszúrhat.
El lehet képzelni hirtelen támadt izgalmam, ahogy közelítettem feléjük. Szinte karnyújtásnyira tőlem állt a lövésre alkalmas bak, de célzásra alkalmas helyet kellett keressek, a suta figyelő tekintetétől övezve. Minden lépést óvatosan tettem meg, közben Laci instrukcióira figyeltem, hogy állj, vagy épp haladhatok. Sejthető mi játszódott le bennem, mire a közeli villanyoszlophoz érve célzásra emeltem a fegyveremet.
Keservesnek tűnő sóhajtozás után megnyugodtam annyira, hogy a továbbra is békésen legelésző bakra ráillesztve a célkeresztet lőhettem. Hasonlóan korábbi esetekben tapasztaltakhoz, azonnal eltűnt, semmi mozgás nem mutatkozott a suta futtát leszámítva. Amikor odaértünk a rálövés helyére, megtudtuk a csodálatos bak szokatlan viselkedésének az okát. Épp kicsit lejjebb engedte a fejét, így a blattra történt találatnál a kimenő golyó a nyakát is eltalálta, s azonnal végzett vele.
Gratuláció, töret átadása, majd a ravatal helyszínéhez szállítás most sem könnyű, de mennyei feladata következett. Ekkor készítettem róla néhány képet, s gratuláltak a többiek.
Mikor beraktuk a kocsiba, Laci kérdezte, hogy volna-e kedvem még egy hasonlót lőni. Ha lehet, miért is ne, gondolattól vezérelve mondtam igent. Így tovább folytattuk a keresést.
Hamarosan egy másik kukoricatábla közelében talált egy hasonló nekem való példányt, s kiszállva az autóból indultunk megközelíteni. Azonban alig tettünk meg vagy húsz lépést, amikor legnagyobb döbbenetünkre, s fölöttébb kellemetlen meglepetésünkre egy kocsi állt meg az úton. De ez nem volt elég, még kürttel is jelezte, hogy kérdezne valamit tőlünk. Mint kiderült csak útbaigazítást kért, de kétségtelen, a legrosszabb pillanatban tette. Kiszúrt minket a bak, s egyből elkezdett beljebb húzódni élénk galoppozással.
Gyorsan visszasiettünk a kocsinkhoz, s hamarjában igyekeztünk elé vágni. Reméltük, hátha jó szokásához méltóan jobban bevárja a kocsit. Nem így történt, lassabb tempóban, de folyamatosan távolodott. Laci próbált kiabálni, majd sípolni is, de nem volt sok eredménye. Annyit tett hozzá, hogy amint megfelelőnek érzem, lőjek. Csakhogy először meg sem találtam a céltávcsőben, a lassan beköszöntő alkonyat miatt távolról sem volt már ideális a világ, de aztán sikerült a feltámasztott fegyver céltávcsövében követnem. Kísértem, majd egy kicsit a blatt elé húzva lőttem.
Felugrás után eltűnt a növényzet takarásában, utána nem láttunk mozgást. Az egyik kísérő biztos volt a találatban, Laci is úgy érezte, hogy jellegzetes volt a felugrása. A meglehetősen nehezen eltelt negyedóra után indultunk a helyszínre, s roppant öröm ért, mikor közeledve megláttam a barnás színt. Feküdt békésen, váll lapján jól látszott a lövés helye. Gratuláció, töret, majd kissé sötétben, de annál lelkesebb fényképezés következett.
Érdekes volt, hogy a másodiknak elejtett példány lényegesen szerényebb fejdísszel rendelkezett, mégis több sérülés tarkította koponyáját, jelezve harciasságát. Álmodni sem mertem volna, hogy ilyen kellemes meglepetést tartogat nekem itt e nyári nap.
A következő év kevésbé volt kegyes hozzám. Pontosabban nem tudtam élni a lehetőséggel. Szintén nyáron volt lehetőségem tiszteletemet tenni a területen. Az út mentén haladtunk kocsival kifelé a faluból, s Gyanté előtt az egyik irtás fák közeli részén megláttunk egy megfelelő bakot és mellette a sutát. 100120 méternél nem lehettek messzebb. Miután Laci a távcsővel felmérte s jelezte, hogy nekem jó lenne, igyekeztem nyugodtan célozni.
Kissé görnyedten illesztettem rá a blattjára a keresztet, s lőttem. De mint általában ilyen helyzetben picit fölé sikerült, nem sokkal a háta felett porzott mögötte a föld. Persze ennyi elég volt ahhoz, hogy egyből futásnak eredjenek, s pillanatok alatt elrejtette előlünk őket az erdő jótékony sűrűje. Laci csóválta a fejét, tegyük hozzá joggal, mivel ilyen távolságból s látási viszonyok között mindenképp el kellett volna találnom. Késő bánat, gondoltam, s továbbálltunk.
Sokáig mentünk, de nem láttunk számomra lövésre érdemes bakot, csak vagy kisebbet, vagy lényegesen nagyobbat. Végül a korábbi kacsás tó menti nádas mellett volt egy kisebb, de az is hamar beugrott, viszont mivel előtte távolabb is volt egy, s ugyanoda vette útját, feltételeztük, hogy nem fognak egymás mellett megférni, s kikergetik egymást. Így a kocsival a tóval szemben a nádas és a kukoricás között álltunk meg. Az autó két oldalán álltunk én lövésre kész, de biztosított fegyverrel, míg Laci távcsővel kezében. Hamarosan ki is lépett a nekem megfelelő agancsú.
Egyből erőt vett rajtam az ilyenkor szokásos nem kis izgalom, remegő kézzel igyekeztem célba venni. Lövésre még megnyugvás után sem gondolhattam, mert nem állt meg egy pillanatra sem, hol gyorsabb, hol lassúbb léptekkel igyekezett a biztonságot adó kukoricás felé. Közben Laci többször is megjegyezte, hogy amint megáll, lőhetem.
El lehet képzelni, mi játszódott le ezt meghallván bennem. De nem volt kegyes a bak őkelme. Csak ott állt meg, ahol pont a tó volt irányban, ott horgászok is voltak, így lövés oda szóba sem jöhetett. Mintha tudta volna, hogy biztonságban van, nyugodtan nézelődött, időnként legelészett. Én egyfolytában céloztam rá, nagy sóhajtásokkal biztattam, hogy haladjon szépen tovább, de jó ideig nem hatotta meg Hubertust fohászom.
Kínos várakozást követően, nehezen indult meg a kukoricás felé. Amikor végre kilépett a tiltott zónából, egyből szaporázta lépteit, nem állt meg egy pillanatra sem. Nem kis feszültség volt bennem, miközben célozva követtem, hátha megáll. Közben kibiztosítottam a fegyvert is, gondolva mindenre. Amikor épp belépett a kukoricásba rásütöttem a fegyvert. Laci azt hitte véletlenül tettem, de jeleztem, mintha megállt volna egy pillanatra.Nem ugrott fel, de nem is futott el hirtelen, így nem tudtuk megítélni, vajon eltaláltam-e.
A várakozás letelte után a rálövés helyére érve körülnéztünk, de nem láttuk felugrásnak a nyomát. Követtük egy pár soron át a csapáját, de mivel nem láttunk vérnyomot felhagytunk a további kutatással. Ha esetleg eltaláltam, akkor is elfeküdt valahol, onnan nem jó kizavarni. Eléggé kedvetlenül indultam haza, bár a látvány, s körülmények adta élménynek örültem, de a hibázás, valamint a sikertelen próbálkozás miatt.
Néhány hét múlva ért utol Laci telefonja, hogy pár nappal később megtalálták az elhullott őzt. Eszerint mégiscsak eltaláltam. Csak a lapockatájéknál hátrébb csúszott a lövés, a máj körüli régiónál kapta a golyót. Így a húsa kárba veszett, de az agancsa megkerült, s érdekes távolról sem szokványos megszerzési körülménye révén színfoltját jelenti mind a vadásznaplónak, mind a trófeáknak.
Vadászat
…és megtört a jég!!
Király Attila vadászíjász kislányával közösen vadászott. Az élményeiről beszámolt lapunknak:
A lányom két éve kísér és együtt eddig nem sikerült semmit elejteni. Nem jutottam lövéshez, vagy, ahogy ő mondja: “mindig az jön be, amire épp tilalom van”, vagy az utóbbi időben elhibázom – ilyen is volt. Talán rágörcsöltem, nagyon szerettem volna egy közös elejtést.
Fotó: Király Attila – AJN
13:30-kor már az autóban ültünk. A pár napja kihelyezett vadkamera többek között egy egyagancsú bakot is lencsevégre kapott – volt esély, hogy bejön. Kevés esély volt, de volt. Miután átvergődtünk a határon, ami “összeért”, lepecsételtetve a papírt, hogy viszem-hozom az íjat, a magyar számom bemondta az unalmast. Kiskunhalason megszervízelték, így már tudtam szólni a vadőrnek, hogy érkezünk. Már az erdőben jártunk, párszáz méterre a leskunyhótól, alig várva, hogy beüljünk, mikor – elakadtunk. A favágók hulladékainak segítségével sikerült kivergődni a “fosóhomok” csapdájából, a kocsit otthagyva gyalog indultunk a kunyhóig, az akciótól piszkosan és csuromvizesen. Közben bolond szél támadt, szerencsére épp jó irányból.
Fotó: Király Attila – AJN
Jeget mondanak. Fákat kicsavaró szelet. Velem meg ott a gyerek. Hát, meglehetősen ideges voltam. Mézesszívet vettem elő, javítja a koncentrációt. És éhes is voltam. Meg ideges. Amint ott bontogatom a kevésbé csörgős zacskót, amibe otthon átöntöttem, a szemem sarkából két őzet pillantok meg a szórón!! Lassan szemügyre véve állapítom meg, hogy suta, de nem bakkal – hanem a gidájával.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
Rékával lefilmeztük és elégedetten ültünk vissza, mikor elmentek. Jó, hogy elmentek – nem jó, ha kiszúr a suta és riaszt. A szél tovább játszotta bolond játékát és két nyúlon meg három szajkón kívül nem jött semmi. Aztán egy karvaly, ami odavágott a vadgerlének, de elhibázta. Lassan szürkült. Kezdtem elveszíteni a reményt – pedig olyan biztosan éreztem: ma elejtünk valamit!
Fotó: Király Attila – AJN
Léptek zaja verte fel az addigra már lecsendesedett erdőt.
– Jön valami – súgtam a lányomnak. De ahogy jött, már ment is – a forgó szél elárult bennünket, és távolodni hallottuk a lábak neszét. Odébb riasztott is. Nnna, ez nem a mi napunk – akartam épp mondani a vadőrnek. De furcsa érzés lett úrrá rajtam. Jobban kellene bíznom – gondoltam. Ekkor ütött szöget a fejembe a gondolat: DNY-i szél fúj, az őz DK-re volt, és délre futott. A stressz-szagot arrafelé hagyta ott. Ha arról jön valami, mindenképp megérzi a szagunkat, tehát mindegy. Szemből, balról, de még hátulról is jöhet bármi – ha nem fordul a szél, mint ma már háromszor.
Még végig sem gondoltam, szemből-jobbról, keleti irányból megjelent a bak! Két év alatt nagyon sok helyzetet kihagytam (pl ág volt előtte, erősen szürkült és lámpázni kellett volna…). Elkezdtem megfeszíteni az íjat, erre fölkapta a fejét! Negyedig kihúzott íjjal vártam, hogy ismét lehajoljon. Két örökkévalóság után ez meg is történt, ismét inni kezdett. Kihúztam az íjat és fókuszáltam. Mivel múltkor fölé lőttem (ma a próbalövések nagyon jól mentek!), kissé lejjebb húztam az íjat – túlzottan nem mertem, mert az a tapasztalat, hogy ilyenkor okvetlen alá lövök. Igyekeztem jól oldani, nem siettem el. Jónak éreztem. A bak viszont eldőlt – gerinclövés…
Üröm került az örömbe. Épp ez az, amit mindig próbálok elkerülni. Még ma is beszéltünk róla a lányommal, hogy azért gyakorolok sokat, hogy ne szenvedjen a vad. Az Attila Kelemen féle vadászkésemmel megadtam a kegyelemdöfést.
Fotó: Király Attila – AJN
Biztos voltam benne és a videó igazolta is: mire a vessző odaért, a bak rogyasztott.
Zúgjon neki odaát!
Írta és fényképezte: Király Attila
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Vadászat
Egy csodás vadászat
Pető Zsolt 2024. augusztus elsején egyéni vadászaton vett részt, vaddisznóra vadászott. Élményeiről beszámolt lapunknak az elejtő:
Fotó: Pető Zsolt – AJN
Kedves Vadász Barátok! Szeretném megosztani veletek vadászatom történetét. Miután elhelyezkedtem a kedvenc vadászterületemen, sokáig csak várakoztam. Éjfél után azonban a repcetarlón, amin déli szél fújt, északi irányból kiváltott az áhított vad. Természetesen északi irányból érkezett a közeli napraforgótáblából. Cserkelésre semmi esélyem nem volt a körülmények miatt. Jó pár mély levegővétel után úgy döntötttem, hogy lövést teszek a vadra. Miután lejött a horizontól, célba vettem és egy jó találattal hoztam terítékre a fényképen látható vaddisznót. A lövés pillanatában tudtam, hogy 200 méternél messzebbre van tőlem.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
Az öreg Sauer 90 300 W. még mindig a legjobb vadász fegyverek között van! A Federel Power Shock 11,7 g lövedéktől azonnal helyben maradt a kan. Miután birtokba vettem, ellenőriztem a távolságot, amit GPS-el mértem meg. A lőtáv pontosan 370 méter volt! Az illetékes vadászati hatóság bírálata szerint a nagyagyarak hossza elérte a 23,7 és a 24,8 centimétert.
Fotó: Pető Zsolt – AJN
A kisagyarak körmérete meghaladta a 6,7 és 6,9 centimétert. A hatóság szakemberei aranyéremmel díjazták a trófeát! Köszönöm Vidoczi Zoltán barátomnak a munkáját, aki elkészítette a trófeaalátétet ennek a különleges trófeának!
Külön köszönetemet szeretném kifejezni barátaimnak: Zolikám, Danikám, Csabikám!
Fotó: Pető Zsolt – AJN
Nagy boldogság nekem ez az élmény és ez a trófea, amit soha nem felejtek el!
Írta és fényképezte: Pető Zsolt
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Frommer
FRANCHI: Hogyan tisztítsuk meg a sörétes puskát?
A sörétes puska tisztítása egy olyan része a vadászatnak, amelyet nem szabad alábecsülni, ha azt szeretnénk, hogy fegyverünk mindig olyan állapotban legyen, hogy bármikor elindulhassunk vadászni. A puska tisztításának elsajátítása minden vadász számára elengedhetetlen, hogy a vadászat után a legjobb állapotban várakozzon a fegyverszekrényben. A vadászat sok apró dologból áll össze: érzelmek és adrenalin, a természet közelsége és az élővilág tisztelete, a vadásztársakkal megosztott pillanatok, valamint a magányos séták a vadászkutyánkkal s végül, de nem utolsó sorban a vállunkon, a kezünkben ott kell lennie szeretett fegyverünknek is, amellyel, ahogyan minden mással, törődnünk is kell. Cikkünk, – amelyet Albert Attila, a FROMMER kereskedelmi igazgatója fordított – az olasz fegyvergyár, a 155 éves FRANCHI útmutatását tartalmazza és néhány tippet kaphatunk, hogyan végezzük el a „terepi” karbantartást, hogy a vadászpuskáink mindig csillogóan tiszták legyenek!
A nedves, párás környezet a legnagyobb ellensége a fémnek és a farészeknek. Forrás: Franchi / FROMMER
A sörétes puska tisztítása ugyan egy apróság a vadászat élményében, de megkerülhetetlen. Ahogy minden tapasztalt vadász tudja, ezt nem lehet elhanyagolni és valljuk be, fegyverünk gondozása, ha valóban szeretjük ezt a szenvedélyt, igazán jó érzést ad. Sokan beszámoltak már erről s persze ki ne ismerné azt a megnyugtató érzést, mikor végeztünk a művelettel.
Hogyan tisztítsuk a félautomata sörétes puskát?
Először is, végezzünk megfelelő karbantartást. Számos tényező fenyegeti a vadászfegyverek állapotát, ezért nagy figyelmet kell fordítani a karbantartásra. Különösen az új engedéllyel rendelkező vadászok számára fontos, hogy tiszta fegyvereik legyenek és ennek érdekében jó szokásokat alakítsanak ki!
Egy vadásznap, legyen az rövid vagy egész napos, számos külső tényezőt hozhat, ami veszélyeztetheti a puska integritását. A lőpor robbanása miatt keletkező maradványok és lerakódások, a növényi szennyeződések, levéldarabok, harmatcseppek, nedvesség vagy eső, sár, izzadt tenyérlenyomatok és egyéb külső tényezők is veszélyeztethetik a vadászfegyver épségét.
Fontos, hogy a sörétes puskákat a tisztítás előtt szedjük szét. Mielőtt bármilyen karbantartást elkezdenénk, elengedhetetlen, hogy gondosan szétbontsuk a puska fő részeit és az ismereteinknek megfelelően megvizsgáljuk.
Kedvelt márka a Ballistol. Fotó: Dr. Szilágyi BAy Péter / Agro Jager
Hogyan olajozzunk a félautomata sörétes puskát?
Szedjük szét, vegyük le a csövet és tárat. Hasonlóképpen járjunk el a bock vagy dupla fegyvereknél is és a fődarabok szintjéig bontsuk szét a puskáinkat – ahol az ejektor részeit alaposan tisztítsuk meg.
Az elsütőszerkezet más történet, mivel az a tusában marad, így azt általában terepi karbantartáskor nincs lehetőségünk megbontatni.
A bock puskáknál, miután eltávolítottuk az előagyat, a csövet, az első lépést már teljesítettük is, miközben a félautomata sörétes puskák szétszedése után mélyebb tisztításra nyílik lehetőségünk, szemben a hagyományos dupla vagy bock puskákkal.
Ezenkívül a Franchi vadászfélautomata puskák, amelyeknek inercia mechanizmusa elöl helyezkedik el, a visszarugó pedig az előagy alatti csőre van szerelve, még könnyebben tisztíthatóak. Elég csak eltávolítani az előagyat, és már hozzá is férünk! Még a legapróbb porszemek is elérhetők… például egy fogkefével!
Általánosságban elmondható, hogy az Affinity 3 és Affinity 3.5 félautomata puskák, az elülső inercia működési rendszerrel, kevesebb karbantartást igényelnek, így könnyítve a vadász dolgát.
Miután a puska szétszerelésre került, a tisztítást gondosan meg kell kezdeni.
Hogyan tisztítsuk meg a hagyományos sörétes puskákat?
Miután a puskát szétszereltük, el kell távolítani minden szennyeződést, ami a vadászat során rakódott le. Puskatisztító pálcák, rongyok, fogkefék vagy kefék, mind megfelelő eszközök erre a célra!
Különös figyelmet kell fordítani a cserélhető choke-ok és a csövek tisztítására.
Cserélhető szűkítésekkel egy FRANCHI Feeling sörétes fegyver. Fotó: Agro Jager
Először, miután szétszereltük és eltávolítottuk őket, durva ronggyal és acéltisztítóval kell megtisztítani, amíg az összes szennyeződést le nem szedtük a csövek belső felületéről. Nagyon fontos megtisztítani a csövet ott is, amely a choke-okat tartja. Addig folytassuk, amíg minden lerakódás el nem tűnik.
A sörétes fegyverek töltényűrjeit se felejtsük el: gondosan meg kell tisztítani, mivel ez az első olyan terület, ahol a korrózió elindulhat. Ha van előrelátásunk és nem várunk túl sokáig, ha két-három vadásznaponta megtisztítjuk a csöveket, a munka viszonylag minimális lesz.
Célszerű minden alkalommal áthúzni egy tisztító pálcát a csövön, majd végül egy zsíros, “vastagabb” olajjal befejezni a műveletet, hogy a fémet szigeteljük a levegőtől.
Tisztító pálcák minden fegyvertisztító készletben megtalálhatók a fegyverboltokban.
Fokozott figyelemmel járjunk el akkor, ha gyöngygolyót használtunk – vaddisznóhajtások esetén.
Ezt azért szükséges megtenni, mert a golyó nagy szennyeződést okoz, így az első szabály: ne várjunk túl sokáig!
A Pegoraro Tiro Dinamico lőszerei kedveltek a gyöngygolyó szerelmeseinek körében. Fotó: Frommer / Agro Jager News
Miért szükséges olajozni a sörétes puskát?
A vadász az a fajta ember, aki nem hátrál meg és még a nehéz környezeti és időjárási körülmények között is elindul, mert a vadászat izgalma az oka annak, hogy bármilyen esős, nyirkos és hideg idő van, a vadászat nem marad el. Egyébként, ha a puska tisztításáról van szó, a legfőbb ellenség mindig ugyanaz: a víz! Hogyan védhetjük meg tehát a sörétes fegyvereinket?
A fegyver szárítása sajnos önmagában nem elegendő, mivel olajréteg nélkül nincs semmilyen védelem a nedvesség ellen. Már egyetlen vízcsepp, nedves környezet is problémát jelenthet,vagy ha a forró fegyvert visszarakják a tokba és olyan kondenzáció keletkezik, amelyek végeredményben a korrózióhoz vezet.
FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!
Minden félautomata puska, amely terepmintás (camo) bevonattal vagy még jobb esetben Cerakote bevonattal rendelkezik, nagyobb ellenállást garantál az időjárási hatásokkal szemben és ideális extrém vadászati körülmények között, például vízivadak vadászatánál.
Franchi Affinity 3 Cerakote bevonattal. Forrás: Franchi
A Cerakote egy ultrafinom kerámia alapú festék, amely kiváló ellenállást biztosít az időjárási hatásokkal szemben.
Alternatívaként, a barnított puskákat gondosan olajozva kell tartani vadászat után, és ennyi… alapvetően ezzel a művelettel kész is vagyunk!
Különféle fegyverápoló szerek közül lehet válogatni a FROMMER polcain. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
Végül, de nem utolsó sorban: hogyan ápoljuk a farészeket?
Valljuk be, amikor vállra vesszük a puskát és érezzük az alatta melegedő faanyagot, az mindig különös élmény, bármilyen korúak a vadászok. Vannak vitrinpuskák, amelyek szinte túl szépek, hogy igazak legyenek, és vannak azok a fegyverek, amelyek velünk járják a legkülönbözőbb kalandokat.
A Franchi fegyvermárkát, 1868-ban az olasz, Luigi Franchi alapította. A technológia fejlődése mellett a FRANCHI a hagyományt is tiszteli és ma is kaphatóak, rendelhetőek fatusával a fegyvereik. Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
Ha egy vadásznak ilyen típusú puskája van, amely talán gyönyörű fatusával rendelkezik, akkor néhány „csata” nyomával is számolnia kell. A szenvedélyes, romantikus vadászok még térképnek is tekinthetik ezeket, amelyek megörökítik a puskáinkkal az összes közösen átélt vadászatot.
FROMMER, Magyarország legnagyobb fegyverboltja! Kattints a képre és keresd meg a hozzád legközelebb lévő vadászboltot és a szerződött fegyvermestereket!
Mivel a fa élő anyag, az első dolog, amit szem előtt kell tartani, hogy sérülhet használat közben. Bár nincs rá varázsital, vannak apró lépések, amiket megtehetünk.
Ha lakkozott fafelülettel van dolgunk, karbantartásra nincs szükség, viszont ha megsérül, nagyon nehéz helyreállítani. Az olajozott fa azonban közvetlenül a vadász által is karbantartható, anélkül, hogy szakemberhez kellene fordulni.
Ne hanyagoljuk el a farészek ápolását sem! Fotó: Dr. Szilágyi Bay Péter / Agro Jager
Amennyiben nincsenek mély repedések, elegendő a fegyverboltban kapható olajjal kezelni a fát és az visszanyerheti eredeti megjelenését és fényét.
Ez az olajozott tusák valódi szépsége, mert mindig újra vissza lehet állítani őket az eredeti állapotukba!
Albert Attila, a FROMMER Fegyverbolt kereskedelmi igazgatója. Fotó: Agro Jager / FROMMER
Összegzésként
Ezek a hasznos tippek, amelyek segítségével a félautomata sörétes puskát, illetve általában a puskákat tisztíthatjuk és gondozhatjuk. Ugyanakkor igaz, hogy a Franchi puskák valóban a vadász szolgálatára vannak tervezve.
Mert nem a szép fa vagy a szép gravírozás az, ami különbséget tesz, amikor a bozótosban járunk, a mocsaras vizekben vadászunk, vagy amikor a sár már a csizmánkig ér! A különbség abban rejlik, hogy olyan eszköz van a kezünkben, amely felejthetetlen érzelmeket ad nekünk!
Így, miután elvégeztük a munkát és odafigyeltünk a puskánkra… talán ideje újra vadászni indulni!
Fordította: Albert Attila | FROMMER Kft.
H-1089 Budapest, Szenes Iván tér 10.
Telefon: +36 1 210 3506
Mobil: +36 30 213 7334
…és megtört a jég!!
Egy csodás vadászat
FRANCHI: Hogyan tisztítsuk meg a sörétes puskát?
Svájci kalandok 2. rész
Bükkaranyosi remete
Egymással versengve gyérítették a busákat Neszmélynél
Tűz pusztított Csönge határában
A legszebb ajándék
Jóna Bernadett újabb sikere a női trap OB-n!
Eltűnhet a málna, terem a banán, új háziállatok lesznek a magyar mezőgazdaságban
Nem várt szerencse egy csodálatos reggelen
Pótfelvételit hirdet földmérő és erdész képzésben a szegedi erdészeti
Augusztus a Kálozi Gyurgyalag Vadásztársaságnál
A geszti babos disznó
Az aranysakálok miatt lettem vadász
A dél-nyírségi kan
A sármelléki aranyérmes kanom
A kis gyilkos
KITEKINTŐ: V. Magyarkanizsai Vadásznap – GALÉRIÁVAL
You must be logged in to post a comment Login