Tudomány
Debreceni Cívaqua program 2030-ra megvalósuló vízstratégiája
16,2 milliárd forinttal támogatja a kormány azt a Debreceni programot, ami 1980-ban kezdődött el, de meghiúsult. A 2030-ra megvalósuló vízstratégia jelentősen javítaná Debrecen felszíni vízellátását, illetve a Debreceni Nagyerdő és a Debrecenhez közeli tavak vízellátását is.
16,2 milliárd forinttal támogatja a kormány azt a debreceni programot, ami még 1980-ban kezdődött el, de meghiúsult. A 2030-ra tervezett vízstratégia jelentősen javítaná Debrecen felszíni vízellátását, illetve a debreceni Nagyerdő és a Debrecenhez közeli tavak vízellátását is.
Az 1990-es években, a Hajdú-Bihar megyei horgászok már jelezték, hogy egyre kevesebb a vízutánpótlás. Erről többször beszélt akkoriban a MOHOSZ korabeli megyei elnöke, Veres Ferenc. Azóta, a valaha 100 hektáros Fancsikai víztározó teljesen kiszáradt. Itt 1-1,2 méternyi víz hiányzik, ami 250-300 ezer köbméter vizet jelentett. Félő, ha az időjárás ilyen marad, az elsivatagosodás folytatódik és akkor esetleg ez a tó is erre a sorsra juthat. A szakemberek a megoldást már akkor tudták, de nem kaptak hozzá támogatást. Számos előnye lesz, ha megépül ez a fejlesztés – mondta el Aradi Csaba ökológus, a Hortobágyi Nemzeti Park nyugalmazott igazgatója. Nagyon fontos lenne a vizet visszavinni, és ezzel élőhelyeket rehabilitálni. Így a terület élővilága is gazdagabbá válna.
Ez a vízellátás ugyanakkor a tavak párologtató felületén keresztül már klimatikus hatást is gyakorolna erre a térségre, ami szintén nagyon fontos lenne. Mindenképpen indokolt, hogy a Tisza vize ide kerüljön Debrecen mellé, a Hajdúhát és a Nyírség találkozásának területére.
Műszakilag hogyan kellene ezt elképzelni?
Nyilvánvaló, hogy a Keleti-főcsatorna, ami közvetlenül a Hortobágy és a Hajdúhát határán épült, mélyebben fekszik, mint a Hajdúsági löszháton eredő Tócó. A megoldás az lehet, amit már korábban is megterveztek, hogy egy nyomóvezetéken keresztül a Keleti-főcsatorna vizét, azaz a Tisza vizét, ide hoznák egy tározótérre. Itt egy kiegyenlítő tározóban folyamatos vízellátást biztosítana ez a csővezeték, illetve erről a magas pontról lehetne tölteni a célterületeket. A Keleti-főcsatorna vizét fel kellene emelni erre a térszintre.
Papp László, Debrecen polgármestere a Debrecen 2030 programban egy új környezetpolitikát hirdetett meg, aminek kiemelt eleme a Cívaqua program. A polgármester emlékeztetett rá, hogy hosszú évek után most sikerült áttörést elérni. Papp László kiemelte hogy lassan fél évszázada küzd Debrecen azért, hogy a Cívaqua program megvalósulhasson.
Eljött az idő, hogy Debrecen 2030-ra megvalósítsa ezt a beruházást, ami három ütemből áll. Jelenleg az első és a második ütem előkészítése zajlik, az illetékes két minisztérium (Belügyminisztérium és az Innovációs és Technológiai Minisztérium) támogatásával.
Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a Tisza vize a Keleti-főcsatornából kiinduló csatornarendszeren keresztül elér a város közigazgatási területére. Lehetővé teszi megfelelő mértékben a Tócó élővízfolyás vízutánpótlását . Egy aszályos időszakban ezzel gyakorlatilag teljes egészében biztosítható a Tócó vízgazdálkodása. A második ütem megnyitja a lehetőségét a Nagyerdő irányába, és a harmadik ütem keretében a város kelet oldalán lévő, úgynevezett Jóléti tavakhoz is eljut a víz. A Nagyerdő esetében feltétlenül fontos hogy a létrehozandó víztározó kazettákkal a Nagyerdő vízutánpótlását biztosítsák. A Nagyerdő esetében nagyjából egy 100 éves őserdőről beszélünk.
A több évtizedre kiható program szerves része a fenntarthatóság és a környezettudatos tervezés, amely szervesen illeszkedik a zöld szemlélethez.
Forrás: Kossuth Rádió 2020.08.14.-én sugárzott Jó Reggelt Magyarország című műsora.
Képek megnevezése:
1: Papp László Debrecen polgármestere
- A 2017-ben elhunyt Veres Ferenc a hajdú-bihari horgász szervezetek szövetségnek korábbi elnöke
- Dr. Aradi Csaba ökológus Hortobágyi Nemzeti Park
Képek forrása:
- https://www.ipaririportok.hu/hu/autoipar/118-papp-laszlo-a-beruhazasi-bajnok-debrecen-polgarmestere
- https://www.dehir.hu/debrecen/elhunyt-a-hajdu-bihari-horgasz-szervezetek-szovetsege-elnoke/2017/04/18/
- http://medusa.hnp.hu/78-731.php
Tudomány
A HUN-REN ATK kutatói azonosították a búzanemesítés szempontjából értékes vad kecskebúzafajok kromoszóma-szegmentumait tartalmazó búzavonalakat
Új tudományos hírek az őszi búzáról:
A HUN-REN Agrártudományi Kutatóközpont Mezőgazdasági Intézetének (HUN-REN ATK MGI) kutatói nemzetközi kooperációban a csehországi Olmützi Kísérleti Botanikai intézet munkatársaival génspecifikus molekuláris markerek kifejlesztésével új markerkapcsolt szelekciós rendszert dolgoztak ki, melynek segítségével lehetővé vált a búzával rokon kecskebúza (Aegilops biuncialis) génbanki tételeinek hatékonyabb kiaknázása a búzanemesítésben. A markerkapcsolt szelekciós rendszer és molekuláris citogenetikai módszerek kombinációjával a kutatók számos értékes búzavonalat válogattak ki, amelyek az Ae. biuncialis egy-egy kromoszómáját vagy azok egy szegmentumát hordozták. Az eredményeket bemutató publikáció a rangos Scientific Reports folyóiratban jelent meg.
A HUN-REN ATK MGI Biológiai Erőforrások Osztályának Molnár István által vezetett Génmegőrzési Csoportja több mint 20 éve végzett kutatásainak fő célja fajkeresztezések segítségével olyan nemesítési alapanyagok előállítása a búzanemesítés számára, amelyekben a búza rokonsági körének genetikai variabilitásával javíthatók a minőségi paraméterek, a stresszadaptáció és a termésmennyiség. Génforrásként a búzával rokon vadon élő fajoknak egyre fontosabb szerepet tulajdonítanak, azonban az általuk hordozott genetikai diverzitás máig nagyrészt kiaknázatlan. A kecskebúzafélékhez tartozó Aegilops biuncialis számos hasznos tulajdonságot hordoz, így például levél- és szárrozsda-rezisztencia, hő-, szárazság- és sótűrés, magas mikroelem- és élelmirost-tartalom.
A búza és az Ae. biuncialis keresztezésekből származó utódvonalak szelekcióját eddig főként a nagyobb előnemesítési populációk vizsgálatára nehezen alkalmazható molekuláris citogenetikai módszerekkel végezte a csoport. Az új, génalapú molekuláris markerek fejlesztéséhez az Aegilops biuncialis U és M genomjait hordozó diploid őseiből – Ae. umbellulata és Ae. comosa – korábban izolált kromoszómaszekvencia-adatok adtak lehetőséget, amelyek meghatározásában a kutatócsoport is részt vett.
A jelenlegi publikációban három markerfejlesztési stratégiát alkalmaztak, melynek során EST-, IT (Intron-targeting)- és cDNS-alapú markereket fejlesztettek. A keresztezési partnerként szolgáló búza és az Aegilops genotípusokon tesztelt 482 marker közül 126 esetében sikerült búza/Aegilops addíciós vonalak segítségével meghatározni a markerek kromoszomális lokalizációját. A 32 markert tartalmazó szelekciós rendszer segítségével nyomon követhetővé vált az Ae. biuncialis kromoszómáinak jelenléte egy 44 búza/Aegilops hibridszármazékot tartalmazó előnemesítési populációban.
A kutatók génspecifikus markerek, valamint citogenetikai módszerek kombinált alkalmazásával több új búza/Ae. biuncialis introgressziós vonalat azonosítottak, melyek felszaporítása, agronómiai értékelése és a nemesítés szempontjából értékes tulajdonságokat hordozó vonalak búzanemesítésbe való bevonása a következő években várható.
Tudomány
A HUN-REN ÖK kutatója Citizen Science módszerrel, nemzetközi együttműködésben vizsgálta a házi macskák és a denevérek közötti interakciókat a macskák kórokozó-terjesztésben játszott szerepének megértése céljával
A szabadon élő házi macskák szerepét vizsgálták a kórokozók terjesztésében
A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpontjának (HUN-REN ÖK) tudományos munkatársa, Szentiványi Tamara egy új-kaledóniai és egy brit kutatóval közösen a Citizen Science módszer alkalmazásával elsőként vizsgálta a házi macskák és a denevérek közötti interakciókat, illetve a potenciális kórokozó-átterjedési események előfordulását a lakosság által gyűjtött adatok felhasználásával. A kutatás rávilágít arra, hogy a szabadon élő házi macskák a zoonotikus kórokozók potenciális forrásai és egyben a veszélyeztetett vadon élő állatok természetvédelmi kockázati tényezői is. Az eredményeket bemutató tanulmány a Mammal Review tudományos folyóiratban jelent meg.
A háziállatok – leginkább a vadon élő állatokkal és az emberekkel való szoros, közvetlen és közvetett kapcsolataik miatt – alkalmasak arra, hogy zoonotikus fertőzések, vagyis embert fertőzni képes kórokozók közvetítőiként működjenek. A házi macskák jelentős ragadozói a kistestű vadállatoknak, például rágcsálóknak, denevéreknek és madaraknak, amelyek fertőzéshordozók lehetnek, ennek ellenére egyre több az arra utaló bizonyíték, hogy a zoonotikus betegségek megjelenésében játszott szerepüket nem ismerjük eléggé.
A HUN-REN ÖK tudományos munkatársa, Szentiványi Tamara elsőszerzőségével megjelent tanulmányban a kutatók elsőként vizsgálták a házi macskák és a denevérek közötti interakciókat, valamint a potenciális kórokozó-átterjedési események előfordulását. Munkájuk során az iNaturalist nevű Citizen Science platform adatait használták fel. A Citizen Science módszer azt jelenti, hogy a lakosság szolgáltat általa gyűjtött megfigyelési adatokat, legyen szó elektronikus anyagok – például fénykép, videó – feltöltéséről, minta beküldéséről vagy akár kérdőív kitöltéséről. A kutatók ezeket az adatokat számos tudományágban – úgymint az ökológiában, a konzervációbiológiában, az invázióbiológiában vagy a köz- és állategészségügyi kutatásokban – tudják hasznosítani.
A tanulmány szerint világszerte elterjedt és megfigyelhető, hogy a házi macskák denevéreket zsákmányolnak, de Európában és Észak-Amerikában – feltehetőleg a Citizen Science platformok népszerűsége miatt – gyakrabban jelentik ezeket. Számos megfigyelés védett és veszélyeztetett denevérfajokra vonatkozik, ami feltételezhető természetvédelmi problémára utal, leginkább olyan területeken, ahol jelentős a védett fajok száma, mint például hazánkban is, ahol mindegyik denevérfaj természetvédelemi oltalom alatt áll. A macskák által zsákmányolt különböző denevérfajok zoonotikus betegségek ismert gazdái is lehetnek, erre példa az afrikai szelindekdenevér-faj, a Mops pumilus, amely a nemrégiben leírt bombali Ebola-vírus gazdája. Európában, beleértve hazánkat is, jelentős lehet a denevérek macskák általi predációja, ami akár a veszettség terjedéséhez is hozzájárulhat.
A tanulmány rávilágít arra, hogy a szabadon élő házi macskák a zoonotikus kórokozók potenciális forrásai és egyben a veszélyeztetett vadon élő állatok természetvédelmi kockázati tényezői is, kritikus szerepüket mégis gyakran alábecsülik. A kutatók kiemelik, hogy a házi macskák jelentős köz- és állategészségügyi veszélyforrást jelenthetnek bizonyos körülmények között. Hangsúlyozzák, a legjobban úgy védekezhetünk a kórokozók ellen, ha nem engedjük ki a szabadba macskáinkat, kiküszöbölve ezzel a vadon élő állatokkal való találkozásukat és így csökkentve a kórokozók terjedésének kockázatát. Továbbá javasolják, ha házi kedvenceinken betegségre utaló jeleket látunk, azonnal forduljunk velük állatorvoshoz. Így védhetjük leginkább a környezetünkben vadon élő állatokat, önmagunkat és kedvenceinket, és így csökkenthetjük a macskák által okozott jelentős természetvédelemi károkat.
A tanulmány végén a kutatók részletes útmutatóval szolgálnak a Citizen Science programok résztvevőinek adatszolgáltatási készségeik fejlesztéséhez annak érdekében, hogy adataik később felhasználhatók legyenek az állat- és közegészségügyi kutatásokra fókuszáló tudományos projektekben. Ezekre példa:
A zsákmányállatfajok azonosítása:
- Készítsen több fényképet a zsákmányállat testéről, az arc és a profil tiszta, részletes képeire összpontosítva.
- Ha lehetséges, a méretarányok érzékeltetése érdekében a fényképen szerepeljenek referenciaelemek, például egy ismert méretű tárgy (vonalzó, pénzérme, telefon stb.).
- Kerülje a sötét háttér előtti fényképezést, mivel az ronthatja az állat vonásainak tisztaságát.
- +1 Kerülje az állat közvetlen érintését, szabad kézzel soha ne nyúljon elpusztult vagy láthatóan beteg, haldokló állathoz. Egészségesnek tűnő vadállathoz se nyúljon soha.
A ragadozási esemény kontextusának megadása:
- Szánjon időt arra, hogy leírja a körülményeket és a látott esemény részleteit.
- Ha lehetséges, adjon információt a ragadozó macskáról, különösen annak meghatározására törekedve, hogy házi, kóbor vagy elvadult macska volt-e.
A kutatókkal való kommunikáció megkönnyítése:
- Tegye lehetővé a kutatók számára, hogy kapcsolatba lépjenek Önnel a megfigyelésre vonatkozó további információkért.
- Maradjon kapcsolatban a megfigyelései megosztására használt eszközzel vagy platformmal, és rendszeresen jelentkezzen be, hogy ellenőrizze a frissítéseket vagy a további kérdéseket.
Publikáció:
Tamara Szentivanyi, Malik Oedin, Ricardo Rocha (2023): Cat–wildlife interactions and zoonotic disease risk: a call for more and better community science data Mammal Review, 1-12. DOI: 10.1111/mam.12332
Forrás: HUN-REN Magyar Kutatási Hálózat
Tudomány
Magyarországi erdészeti tájai – teljessé vált a könyvsorozat
Teljessé vált Magyarország erdészeti tájait bemutató kiadvány
A Magyarország erdészeti tájait bemutató kiadvány V. és VI., a Nyugat-Dunántúl és a Dél-Dunántúl erdészeti tájcsoportokat bemutató köteteinek megjelenésével immár teljessé vált az a hatkötetes könyvsorozat, aminek a következő évtizedekben biztosan ott van a helye minden erdész szakember könyvespolcán.
2012-ben kezdődött meg a Magyarország erdészeti tájai című hatkötetes szakmai kiadványsorozat elkészítése, mely – kétkötetenként – magában foglalta a kéziratok megírását, a kiadványszerkesztést és a nyomdai kivitelezést. A munkák dr. Führer Ernő főszerkesztő irányítása, az erdészeti hatóság mindenkori szervezete (Nébih, majd az NFK) felügyelete és az Agrárminisztérium támogatása mellett zajlottak.
A kiadványsorozat 2017-ben megjelent Nagyalföld és Északi-középhegység, majd a 2019-es Dunántúli-középhegység és Kisalföld köteteit – a sorozat lezárásaként – követték most a Nyugat-Magyarországról és a Dél-Magyarországról szóló kötetek. A hat kötet összesen 4064 oldalon keresztül mutatja be a hazai erdészeti tájbeosztásnak megfelelően az erdészeti tájcsoportokat, tájakat, tájrészleteket.
A Magyarország erdészeti tájai kiadvány egy átfogó – összevetésre is alkalmas – pillanatképet ad a magyar erdőkről és erdőgazdálkodásról az erdészeti tudományok, az oktatás és a gyakorlat, valamint az igazgatás szakembereiből létrejött szerzői közösség munkája eredményeként.
Az elmúlt 12 évben 106 szakember vett részt szerzőként a kéziratok elkészítésében, munkájukat közel 80 fő segítette az alapadatok előállításával, a kiadvány szerkesztésével, grafikai kivitelezésével, nyelvi és tartalmi lektorálásával. Kitűnő és lelkiismeretes munkát végeztek, köszönet érte!
Ajánljuk a két újabb kötetet – s természetesen a teljes kiadványsorozatot – mindazoknak, kiket érdekel, hogy a magyar erdészet az elmúlt ötven évben honnan hova jutott el, melyek az ágazat legfontosabb jellemzői és aktuális folyamatai a kétezres évek elején.
A kiadványok terjesztését a Nemzeti Földügyi Központ Erdészeti Főosztálya végzi.
Forrás: Vérteserdő Zrt.