Keressen minket

Természetvédelem

Előzzük meg madaraink pusztulását nagyfeszültségű hálózatokon!

Egy új típusú sodrony veszélyeztetheti a “beülő” madarakat.

Közzétéve:

Magyar Madártani Egyesület: A közelmúltban derült ki a természetvédelmi szervezetek számára egy potenciális veszélyforrás: a növelt terhelhetőségű, magas hőmérsékleten üzemelő, kis belógású villamos vezetősodrony (a továbbiakban: ACCC sodrony) típusok bevezetésének és széleskörű alkalmazásának terve. Amennyiben a madarak rendszeresen használják a nagyfeszültségű vezetékhálózatok áramvezető sodronyait is beülőhelyként, akkor ezres nagyságrendben szerezhetnek égési sérüléseket, vagy pusztulhatnak el.

132 kV-os INOTA oszloptípus (1a). Fotó: MME

Kérjük, aki teheti, vegyen részt idén ősszel  egy közös országos felmérésben,  annak érdekében, hogy e  jelentős veszélyforrásról információink legyenek. Jelentkezni a solt.szabolcs@mme.hu címen lehet.

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület a magyarországi ornitológia és madárvédelem legnagyobb társadalmi szervezete, amely 1974. január 6-án alakult meg (Ábra: MME)

A jelenlegi műszaki szabvány (MSZ EN 50341-1:2013) már középfeszültségű vonalakon is lehetővé tesz akár 80 ̊C sodronyhőmérsékletet a korábbi 60 ̊C helyett. Ám az egyre növekvő kapacitás igények miatt (amelyeket például a naperőművek, illetve a fosszilis üzemanyagokról történő átállás is generálnak) a 132 kV-os, 220 vagy 400 kV-os hálózatokra tervezett új típusok maximális üzemi hőmérséklete akár 210 ̊C is lehet. A leülés pillanatában már egy 80 ̊C hőmérsékletű sodrony is okozhat égési sérüléseket a madarak talpán (a beülő madár hiába repül fel azonnal, az égés nyílt sebet, ennek szennyeződése fertőződést, súlyos fájdalmat, szenvedést okozhat, adott madár túlélését veszélyeztetheti). Az ennél jelentősen magasabb, 180-210 ̊C hőmérsékletű, új technológia szerinti, karbonszál-erősítésű, kompozit-magos ACCC sodrony, ha arra madár ül le, bizonyosan égési sérüléseket okoz, amely az egyed (akár napokkal később bekövetkező) pusztulásához vezet.

Az ACCC típusú sodronnyal, mint hazánkban gyakorlatilag még nem elterjedt technológiával kapcsolatban jelenleg nincs elegendő, megnyugtató információ (sem hazai, sem külföldi tapasztalat) arra vonatkozóan, hogy mekkora kockázatot jelenthet a Magyarországon rendszeresen előforduló, vadon élő madarakra, különös tekintettel védett természeti értékeinkre. Az üzemelő nagyfeszültségű áramvezetők körül kialakuló elektromágneses mező (mind a jelenlegi, mind az ACCC technológiánál) valószínűsíthetően riasztó hatással van a madarakra, de konkrét adatokkal alátámasztott olyan kutatásról nincs ismeretünk, amely egyértelműen bizonyítaná, hogy a madarak egyáltalán nem használják ezeket a vezetékeket. Valószínű, hogy amennyiben az említett riasztó hatás érvényesül, az eltérő mértékű lehet a feszültség nagyságától függően (például lehet, hogy 400 kV-os távvezeték áramvezetőire soha nem szállnak le a madarak, de a 132 kV-os, szintén nagyfeszültségű távvezeték jelenlegi és potenciálisan a későbbiekben ACCC sodronytípusra cserélendő áramvezetőire időnként igen). Az is lehetséges, hogy az egyes madárfajok/csoportok eltérő módon reagálnak az elektromágneses térre, illetve szintén lehetséges, hogy a fiatal madarak jobban ki vannak téve a kockázatnak tapasztalatlanságuk miatt. Fentiek okán az idei nyárutó-ősz időszakára felmérést szervezünk az Agrárminisztériummal közösen.

132 kV-os INOTA oszloptípus (7a). Fotó: MME

Ahol rendelkezünk egy adott vonal feszültségmentes állapotára vonatkozó információkkal (pl. karbantartás miatti lekapcsolás), ott lehetőségünk nyílik annak vizsgálatára is, hogy van-e különbség a feszültségmentes, illetve a feszültség alatt álló távvezeték áramvezető sodronyainak madarak általi használatában. A hálózati engedélyesektől meg is kértük ezeket az információkat, és a MAVIR Zrt-től már meg is kaptuk a nagyfeszültségű vezetékek idei őszre tervezett feszültségmentes állapotának helyszíneit és időszakát, amit csatolok is a felhíváshoz. Mivel a természetvédelmi őrszolgálat is dolgozik a problémakör feltárásán, ahol szükséges, összehangoljuk a munkát a nemzeti parkokkal, hogy egymást jól kiegészítve tudjunk információkat gyűjteni. Aki tud, ismétlő jelleggel is felmérhet azonos oszlopközöket. Ahol a jelentkezés és előzetes egyeztetés alapján felmérő(k) a szolgáltatóktól kapott adatok alapján lekapcsolással is érintett vonalakat tudnak vizsgálni, ott mindenképpen érdemes lekapcsolt és aktív időszakban is elvégezni a felmérést. Ahol mód van rá, célszerű két felmérőnek együtt dolgoznia, hogy sűrűn előforduló eseményeket is dokumentálni tudjanak.

220 kV-os ZUGLÓ oszloptípus (2a). Fotó: MME

Nincs megszabva minimum felmérendő vezetékhossz, nem kell feltétlenül közlekedni az adott bejáráskor a hálózat alatt, elég egy-egy, adott pontról belátható szakaszt (egy oszlop vonalából 2-2 oszlopközt figyelni, amit még fotózni is lehet. A felmérés augusztustól novemberig koncentrál a problémára. A nagyfeszültségű vezetékek megfigyelési adatait a mellékletként csatolt táblázatban lehet rögzíteni, melyet a jelentkezések alapján megküldünk szerkeszthető változatban is. A felmérések eredményeit tartalmazó táblázatokat 2022. november 15-ig kérjük a szerkeszthető formátumban megküldeni a solt.szabolcs@mme.hu címre, tekintettel arra, hogy az új technológia esetleges veszélyeinek megítélése szempontjából kulcsfontosságú, hogy minél előbb megfelelő mennyiségű, értékelhető adatunk álljon rendelkezésre.

Fontos:
  • ha áramvezetőre vagy védővezetőre, esetleg mindkettőre kiülő madarat, vagy madárcsapatot sikerül megfigyelni, annak fényképes dokumentációja lehetőleg történjen meg, az áramvezetőn ülő madaraké mindenképpen. Részben azért, mert a fotó tényszerű bizonyítékként használható, részben mert a kétféle műszaki szerepű sodronyt ülőhelyként használó madarak eltérő ülőhelyválasztásának eset- és egyedszám arányai alapján a potenciálisan veszélyes ACCC sodronytípus várható használatának gyakorisága is becsülhető. A védővezető és az áramvezető sodronyok biztos felismerését és megkülönböztetését elősegítendő, ezek egymáshoz viszonyított térbeli helyzetét, feszültségszint szerint eltérő kialakítását ismerteti a mellékelt műszaki rajzos dokumentum (Nagyfeszültségű 120-750kV-os oszloptípusok) és a feliratozott fotók.
  • a sodronyok bármelyikén ülő egy, vagy több madarat ábrázoló, lehetőség szerint legalább kettő fotó úgy készüljön, hogy egyik a madár által ülőhelyként választott sodrony mellett a további sodronyokat és az esetleg közel eső oszlop bizonyos részét is jól azonosíthatóan ábrázolja, a másik pedig a fotó tárgyát képező madárra és szűkebb környezetére fókuszáljon, hogy lehetőleg a faj is jól felismerhető legyen. A madarak vezetékhasználatát dokumentáló fotókat az adatokat tartalmazó táblázatokkal együtt kérjük megküldeni.
Ha rendelkezésre állnak hozzáférhető archív információk, kérjük, hogy a nagyfeszültségű hálózat védő- és/vagy áramvezető sodronyain ülő madara(ka)t ábrázoló, korábbi években készült fotókat, akár videófelvételeket és készítésük helyének, körülményeinek adatait szintén juttassa el a fenti címre.
Letölthető fájlok:

Forrás: MME

***

A Magyar Madártani Egyesület hazánkban kiemelt természetvédelmi munkát végez. Az MME szakembereinek munkájához mi is hozzájárulhatunk. A Madárbarátok boltja itt érhető el.

Természetvédelem

Rétihéja támadt a kislibákra

Szabó Zoltán természetfotós élménybeszámolója az ürbői halastavakról:

Published

on

Az ürbői halastavaknál épp egy daloló kékbegyet próbáltam fotózni, amikor a szemem sarkából hirtelen mozgásra lettem figyelmes. Azonnal a zaj irányába fordítottam az objektívet, és nem mindennapi jelenet tárult elém: tőlem nem messze egy barna rétihéja a nyári ludak csibéire vadászott.

Fotó: Szabó Zoltán természetfotós – Agro Jager News

Sikerült megörökítenem a ragadozó elszántságát és a menekülő csibék rémületét. A jelenet drámaisága szinte leírhatatlan volt – ritka pillanat, amelyhez nemcsak éberség, hanem komoly szerencse is kellett. Jókor voltam jó helyen.

A történet végül váratlan fordulatot vett: az egyik nyári lúd visszatért, és határozott fellépésével megzavarta a rétihéját. A csibék ezt kihasználva a nádas sűrűjébe menekültek, így megmenekültek a támadás elől.

Írta és fényképezte: Szabó Zoltán természetfotós

 

Szabó Zoltán természetfotós Facebook oldala itt érhető el!

 

Tovább olvasom

Természetvédelem

Költőszigetet kaptak a küszvágó csérek

A Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság szakemberei és önkéntesek új költőszigetet készítettek a Töreki-halastavakon.

Published

on

A Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság vagyonkezelésében lévő Töreki-halastavak helyi jelentőségű természetvédelmi terület madárfaunája reményeink szerint idén új költőfajjal, -fajokkal bővül.

Fotó: BfNPI

Fontos információ a területtel kapcsolatban, hogy a Töreki-halastavakon a horgászat, a fürdőzés és a vízisport-tevékenység szigorúan tilos!

Az egykor horgásztóként funkcionáló 10-es tavon ott maradt, mára már funkciójukat vesztett, olykor illegálisan használatba vett horgászstégeket munkatársaink tavaly októberben civil segítséggel a tóból eltávolították. A 10 különböző méretű stég remek lehetőséget kínált arra, hogy azokat megmunkálva, átalakítva egy közel 33 négyzetméteres szigetként kerüljenek vissza tavasszal a vízbe. Az újrahasznosítás révén minimális költségből megvalósítható volt a költősziget.

tél folyamán a stégek átalakítását sikerült terv szerint véghezvinni és a sziget vasszerkezete március végére elnyerte végleges formáját. Az elemeket megerősítették és azonos magasságúvá alakították a tó vízszintjéhez igazítva.

Április 10-én helyi civilek segítségével megkezdődött a vízrebocsátás. Először vízre került a 10 db stég, melyeket a vízben a résztvevők összecsavaroztak, ezzel stabil alapot biztosítva a fedőrétegnek. Ezek után a fedőréteg első részeként egy fémhálót helyeztünk el a szerkezeten. Ezt követően kapta meg a sziget a peremét egy 12 centiméter magas karima formájában.

Fotó: BfNPI

11-én első körben beszállításra került körülbelül 150 db 2 és fél méteres palló, melyek hosszanti és keresztirányú fedésben kerültek a platformra összecsavarozva, majd következett egy réteg geotextil lefektetése. Legvégül pedig körülbelül 2 köbméternyi elegyengetett sóder került rá, ideális terepet biztosítva a csérek számára. A beszállítást csónakokkal végeztük.

A sziget körülbelül 4 és fél – 5 tonna össztömegű lett.

Fotó: BfNPI

Hogy miért is volt erre szükség?

A küszvágó csér (Sterna hirundo) hazai- és világállománya az elmúlt években jelentősen csökkent. Ennek a fokozottan védett madárfajnak a hazai állományát 2015-2017-es adatok alapján 560-870 párra becsülték. Igazgatóságunk működési területén mindössze két állandó és egy alkalmi költőhelye ismert. A Balaton déli partján elhelyezkedő Irmapusztai-halastavakon található hazánk egyik legnagyobb telepe. Reményeink szerint ezzel a szigettel hozzá tudunk járulni a költőállomány növekedéséhez. Az eredményekről a későbbiekben beszámolunk. Addig is türelmesen várjuk a madarakat. Az első példányok már visszatértek az Egyenlítőn túlról.

Költések esetén fontos, hogy a sziget ne működjön ökológiai csapdaként. Ezért a napokban a Természetvédelmi Őrszolgálat munkatársai búvó- és árnyékoló helyeket helyeznek el a szigeten a fiókák számára, ezzel is védve őket a levegőből érkező veszélyek, ragadozók ellen. A küszvágó csérek fiókái korán elhagyják a fészket, sok esetben a vízbe menekülnek veszély esetén. Annak érdekében, hogy vissza tudjanak jutni a szigetre, fiókás időszakban felhelyezésre kerülnek feljáró, vízen lebegő pallók. Ezek gyorsan rögzíthetők, helyüket a munkálatok során előkészítettük, ezzel is minimalizálva a későbbi zavarás mértékét. A fiókák kikeléséig a madarak zavartalanul tudnak költeni, hiszen a feljárók nélkül a víz felől érkező ragadozók sem tudnak feljutni a szigetre, hogy kiegyék a tojásos fészkeket.

Végezetül szeretnénk megköszönni az MME Dél-balatoni helyi csoportjának és a Törekiért Egyesület önkénteseinek az önzetlen segítséget! Kiemelten köszönetet szeretnénk mondani Keszler Zoltánnak a tervezési és lakatosi munkákért, valamint Papp Ferencnek a geotextilért.

Fotó: BfNPI

A munkálatokban részt vettek
– a BfNPI részéről:
Péntek István, Schleer Tamás, Szász Bence, Dr. Szinai Péter
– civil részről:
Gál László, Gál Péter, Keszler Zoltán, Mészáros András, Varga Alex, Palaticz Péter, Panyi Enikő, Papp Ferenc, Papp Lambert, Papp László, Tóth Tamás, Veress Viktor

Új csérsziget-fotók: Gál László, Papp Ferenc, Panyi Enikő, Péntek István
Küszvágó csér – korábbi fotók: Magyari Máté és Mészáros András (BfNPI)

Forrás: Péntek István –BfNPI

Tovább olvasom

Természetvédelem

A Dévaványai-Ecsegi pusztákra megérkeztek az első szalakóták

Április 16-án szalakótákat figyeltek meg Gyomaendrőd és Szarvas között.

Published

on

A Körös-Maros Nemzeti Park Dévaványai-Ecsegi puszták részterületére április közepén visszatértek afrikai telelőhelyükről az első szalakóták. Most még a területfoglalásra koncentrálnak, de hamarosan a költést is megkezdik.

Fotó: Szél Antal István – KMNP

Az első példányt április 16-án láttuk Gyomaendrőd és Szarvas között. A szalakótákra jellemző, hogy amikor telelőhelyükről visszatérnek, akkor rendszerint egyedülálló fáról, magaslatról figyelik a környezetüket, onnan vadásznak. Április 20-án egy újabb példányt is megfigyeltünk a Dévaványai-Ecsegi pusztákon. A szalakóták a kék vércséktől, vagy a seregélyektől eltérően nem csapatosan, hanem magányosan vonulnak.

A Körös-Maros Nemzeti Park területi adottságai, a néhány öreg fával tarkított, gyepes területek kiválóan megfelelnek a szalakóták igényeinek. Ők ugyanis tipikus sztyeppi madarak, nem szeretik az erdőségeket. A már megérkezett példányok egyelőre még csak a területüket foglalják, költésük május elején kezdődik.

A szalakóták többsége a nemzeti park szakemberei által kihelyezett költőládákban költ, egy részük pedig természetes faodvakba, vagy harkályok, seregélyek elhagyott odvaiba rakja le 4-6 tojását. Rengeteg rovart elfogyaszt, fő táplálékai az egyenesszárnyúak, de a gyíkokat, kisebb békákat is megfogja.

Magyarországon a jégmadár és a gyurgyalag mellett a szalakóta az egyik legszínesebb madár. Kékeszöldes színével igazi ékessége a puszta élővilágának.

Forrás: KMNP

Tovább olvasom