A kérés jogosságát alátámasztja, hogy a Parkerdőnél évente 100 milliós nagyságrendet költenek el csak a hulladékok elszállításra. Ha ezt az összeget klímavédelemre, a környezet megóvására, erdősítésre fordíthatnák, legalább 20 hektár új erdő létrehozására lenne módjuk minden évben!
Természetvédelem
A Pilisi Parkerdő erdészei 5500 köbméter szemetet találtak
Az idei évben a Pilisi Parkerdő erdészei a Tisztítsuk meg az országot! program keretében felmérték az erdőkben illegálisan elhelyezett szemét mennyiségét. Összesen több, mint 5.500 m3-nyi hulladékot találtak,
Az idei évben a Pilisi Parkerdő erdészei a Tisztítsuk meg az országot! program keretében felmérték az erdőkben illegálisan elhelyezett szemét mennyiségét. Összesen több, mint 5.500 m3-nyi hulladékot találtak, ami pontosan kétszer töltené meg a Duna Aréna 50×25 méteres versenymedencéjét. A Parkerdő a fővárosban és az agglomerációban élő mintegy hárommillió ember számára nyújt természetközeli kikapcsolódási lehetőséget, de az ezzel járó évi 25 millió látogatói alkalom is környezeti terheléssel jár, többek között a népszerű kirándulóhelyeken hátrahagyott hulladék miatt is. A Nemzetközi hulladékgyűjtő nap alkalmából a Parkerdő elsősorban a megelőzés fontosságára szeretné felhívni a figyelmet. Arra, hogy mindenki vigye magával haza a szemetét!
A hátrahagyott hulladék rendszerint három fő beszállítási útvonalon érkezik az illegális lerakóhelyekre. Egyrészt olyan vállalkozók közreműködésével, akik a hulladék-lerakóhelyek költségeit igyekeznek így megspórolni. Az ő szállítmányaik javarészt kommunális hulladékokból, építési törmelékekből és sok esetben veszélyes ipari melléktermékekből és maradványokból állnak. Mindezek nem csak a környezetet, a növényeket és az állatokat, hanem az arra járó, vagy a környéken élő embereket is veszélyeztetik! A másik forrás a kommunális, lomtalanításkor el nem szállíttatott, ház körüli, háztartási hulladék, ami szintén károsítja környezetünket. A harmadik a kertekből származó zöldhulladék. Sokan azt gondolják, hogy a természetben lebomló anyagokkal – levágott fűvel, lenyesett ágakkal, lehullott gyümölcsökkel – nem követnek el természetkárosítást, azonban ez tévedés! Az illegálisan lerakott zöldhulladék is komoly problémát jelent, ennek sincs helye az erdőben, erdőszélen, mezőn!
A 2020-as Tisztítsuk meg az Országot! program keretén belül, amelyben a kormány elkötelezte magát az illegális hulladékkal szennyezett területek megtisztítása mellett, a Parkerdő Budapesti Erdészete kapott segítséget. Egy mintaprogram első állomásaként a területén lévő IX. kerületi háromhektáros erdőfoltot szabadították meg az illegálisan lerakott hulladékoktól, a területről több mint 170 m 3 szemetet szállítottak el.
A Parkerdő számára ugyancsak feladatot jelent, a népszerű kirándulóhelyeken hátrahagyott szemét. A tapasztalatok ugyanakkor a turistautakon javuló tendenciát mutatnak – egyre nagyobb számban vannak olyan környezettudatos túrázók, akik már kulacsból isznak, dobozban viszik az élelmüket és a kirándulásuk során keletkezett összes hulladékukat hazaviszik -, de még így is rengeteg az erdőben hagyott pet palack, ételmaradék, alufólia és szétdobált papírzsebkendő.
A Nemzetközi hulladékgyűjtő nap alkalmából a Pilisi Parkerdő a megelőzés fontosságára szeretné felhívni a figyelmet. Arra, hogy senki se vigye ki az erdőbe a hulladékát, illetve minden természetjáró vigye magával haza a szemetét! Az erdőjárók ugyanis azzal tudnak leginkább hozzájárulni az egészséges erdő fenntartásához, ha így cselekszenek.
Természetvédelem
Érdekes vonuló madárfajok a szegedi Fehér-tavon
Tokody Béla madarakat figyelt meg a szegedi Fehér-tavon
A Tisza mellett fekvő alföldi halastavak a nagy madártömegek mellett mindig is vonzották a ritkább vízimadarakat. 2024 áprilisában több olyan madárfaj is előfordult a szegedi Fehér-tavon, amelyek ugyan minden évben távcső elé kerülnek, de idén kicsit korábban érkeztek, hasonlóan más madarakhoz.
A szegedi Fehér-tó több mint 2000 hektáros vízfelülete vízimadarak tömegeit vonzza minden tavasszal. Abban az esetben, ha március és április között van lecsapolt tóegység, akkor partimadarak ezrei lepik az iszapfelületet táplálék után kutatva. A gyakoribb partimadarak (pajzsoscankók, havasi partfutók, füstös cankók és gulipánok) között idén is feltűnt néhány olyan madárfaj, amely ugyan minden évben előfordul, de nem nagy példányszámban és kicsit későbbi időpontban.
A csigaforgató (Haematopus ostralegus) kisszámú, de rendszeres átvonuló. Viszonylag nagy termetű madár, hosszú piros csőre és fekete-fehér mintázata miatt eltéveszthetetlen. Április első napjaiban jelent meg egy példánya a Fehér-tó új tavain.
A sarki partfutó (Calidris canutus) nagy testű partfutó, nászruhában vörös színű, összetéveszthetetlen partfutófaj. A sarkkörön túli tundraövezetben költ. Nálunk rendszeres, de kis számú átvonuló faj, főleg májusban és augusztus-szeptember között tűnik fel lecsapolt halastavakon és szikes tavakon. Április első hetében tűnt fel két téli ruhás egyed, amely viszonylag korainak számít, de maradtak több napig a területen.
A széki lile (Charadrius alexandrinus) még 30 évvel ezelőtt rendszeresen költött a szárazon hagyott halastó medrekben is és jellegzetes költőfaja volt az alföldi szikes tavaknak, de sajnos rendkívüli módon visszaszorult hazánkban, mindössze 10-15 pár költ a Kiskunságban. A szegedi Fehér-tavon már csak ritka átvonuló, ezért is volt öröm az a hím madár, amely szintén április elején vendégeskedett egy napig a tavon.
A kis goda (Limosa lapponica) régebben ritka, manapság azonban már rendszeres, de kisszámú átvonuló partimadarunk. Közeli rokona a hazánkban már vészesen megfogyatkozott nagy godának, de a kis goda északon, a tundraövezetben költ. Hosszútávú vonuló, sajátos madárrepülési világrekord fűződik a fajhoz; egy fiatal kis goda közel 13 000 kilométert repült Alaszkától egészen Tasmániáig leszállás nélkül, amely út 265 órán keresztül tartott.
A szegedi Fehér-tó egyik lecsapolt tóegységén tűnt fel egy nászruhás madár és néhány napig táplálkozott az egyik lecsapolt tóegységen.
A klímaváltozás hatására sok időszakos vízállású szikes tavunk kiszárad már késő tavaszra, ezért is értékelődött fel a mesterséges halastavak szerepe, ahol az extenzív gazdálkodás egyrészt az állandó vízállással jó költő-és vonulóhelyet biztosít azoknak a vízimadárfajoknak, amelyek táplálkozása és költése ezt igényli, de a gazdálkodásnak megfelelően a lecsapolt halastavak iszapfelületei tökéletes élőhelye a partimadaraknak. A ritkább fajokat látni mindig jó élmény, de ami nagyon fontos, hogy ezek a tavak több olyan tömegesen vonuló fajnak jelent biztos megállóhelyet, mint a pajzsoscankó, havasi partfutó vagy a nagy goda.
Forrás: dr. Tokody Béla – MME
Természetvédelem
Kékbegyek látványos nászrepülése Cserebökényben
Rendszeresen találkozhatunk kékbegyekkel Cserebökényben
A Körös-Maros Nemzeti Park Cserebökény részterületén rendszeresen találkozhatunk kékbegyekkel. A hímek nászrepülése szemet gyönyörködtető mutatvány.
A kékbegy az egyik legszebb tollazatú énekesmadár. Március végén, április elején érkezik vissza afrikai telelőhelyéről. A hímek rögtön elfoglalják a fészkelő területüket. Rendszerint egy magasabb ponton énekelnek, akár egy kiemelkedő nádszál csúcsi részén megkapaszkodva. Énekük rendkívül változatos, sok utánzást tartalmaz, mégis egyedi.
Nászrepülésük igen látványos. A hím a tojó közelsége esetén éneklés közben rendszeresen a levegőbe emelkedik, majd széttárt faroktollakkal ereszkedik vissza. Ezt követően a hím a talajon kék melltollait felborzolja, szárnyait leereszti, faroktollait széttárja, így udvarol a tojónak.
A fészket a tojó vékony növényi szálakból, gyökérdarabokból, egymaga építi. Legtöbbször a talajhoz közel, fűcsomó alá, zsombékra, vagy nádcsomó tövébe rejti. Általában 5-6 tojást rak, melyeken csak a tojó kotlik. A hím eközben a közelben énekel. A fiókák etetésében mindkét szülő részt vesz. Ritkán második költésük is előfordul.
A násztevékenységet követően a kékbegyek – rejtett életmódjuk miatt -, alig észrevehetők. Megfigyeléseink szerint ragaszkodnak a költőterületeikhez, évről-évre ugyanott találjuk meg az éneklő hímeket. Cserebökényben az egyik vizes élőhely melletti, pihentetett, kiterjedt foltos bürkös területen hat nászrepülő hímet számoltunk. Megfigyeltük, hogy a nászrepülést követően az 50-60 cm magasságú, sűrű növényzetben tűntek el a kékbegy-párok. Reméljük, hogy a párok az idén is sikeresen nevelik fel fiókáikat.
Forrás: Körös-Maros Nemzeti Park
Természetvédelem
Madár-megfigyelés Görögországban
Gyenge László madarakat fényképezett Thesszalonikitől délre eső makedóniai tengerparton
Néhány napot nemrég Görögországban töltöttem, a Thesszalonikitől délre eső makedóniai tengerparton. No nem fürödni és napozni mentem a magyarok körében is népszerű nyaralóhelyre, és nem csak az ott is hűvös idő tartott vissza a dologtól.
Az Axiosz és az Aliákmonasz folyó torkolatvidékének és a Makrijálosztól délre eső tengerparti sólepárló kazetták, illetve a mellette elterülő mocsárvidék gazdag élővilágára voltam kíváncsi. A természetfotósok már csak ilyen furcsa helyekre járnak. Hát a madarak és a hüllők igazi paradicsomába csöppentem a tavaszi nyüzsgés, megújulás időszakában. Az odalátszó távoli Olimposz hegy csúcsát még hó borította, de a lapályon már költéshez készülődtek a madarak, és a gyíkok, kígyók, teknősök is élvezték a déli napsütést.
Sikerült igazán kecsegtető leshelyeket találnom, ahonnan főleg parti és gázlómadarakat tudtam fotózni. A tengerparthoz közeli sótűrő növényzetben botorkálva még veszélyes helyzetbe is kerültem: a hűvös hajnal utáni reggeli verőfényben még félig dermedten napozott egy jól fejlett homoki vipera, amelyet tényleg csak a legutolsó pillanatban vettem észre, és a már lépésre emelt lábamat rántottam vissza.
Szóval nem lett baj, a hüllő dühösen sziszegve tűnt el a gazban a tamariskabokrok alatt. Odébb, a sólepárló betonszegélyénél egy jó kétméteres haragos sikló kúszott tova, és lépten-nyomon görög teknősök kocogtak, döcögtek a fűcsomók között. Minden hasonló utam előtt elképzelek magamnak valamilyen addig még nem látott vagy általam nem fotózott fajt, amelyet azután igyekszem megtalálni, megörökíteni.
Ezúttal a székicsér képére vágytam, és ha nehezen is, meg nem kis szerencsével is, de sikerült. Az elmúlt napokban a különböző természetfotós csoportokban publikált madaras képeim mind itt készültek, nem a szokásos apaji “vadászterületemen”, ahol ugyanezeket a fajokat időnként szintén meg lehet figyelni.
Írta és fényképezte: Gyenge László