Természetvédelem
Izrael 500 millió madara: A világ nyolcadik csodája – GALÉRIÁVAL
Thomas Krumenacker német újságírót és fotósot meglepte az a madárvándorlás, amelynek szemtanúja volt Izraelben. A témáról könyvet írt aminek a címe: Madarak a Szent Földön.
Thomas Krumenacker német újságírót és fotósot meglepte az a madárvándorlás, amelynek szemtanúja volt Izraelben. A témáról könyvet írt aminek a címe: Madarak a Szent Földön.
Thomas Krumenacker német újságíró és fotós életét megváltoztatta a 11 évvel ezelőtti izraeli tanulmányútja . Miután szemtanúja volt a madarak őszi vándorlásának, sokkal komolyabban kezdett el foglalkozni a hobbijával. Az eredmény: a „Madarak a Szentföldön” című könyve, amely most jelent meg németül és angolul. A vándormadarak szeretik Izraelt, és most Izrael a madármegfigyelőket csalogatja.
A könyv a Rachel és Moshe Yanai által alapított Hoopoe Bird Alapítvány segítségével jelent meg, amelyet az Izraeli Természetvédelmi Társaság irányít. Krumenacker Berlinben él, de gyakran látogatja Izraelt. A Hermon-hegy magaslatától az Eilati-öbölig követte a madarak vándorútját a szerző.
A könyv fotói és a kísérő szövege bemutatják, hogy miért nevezik a madarak vándorlását Izraelen keresztül „a világ nyolcadik csodájának. Rövid idő alatt több mint 500 madárfaj repül át Izraelen, és szinte minden évben ugyanazokat a fajokat figyelik meg.
E madarak többsége ősszel hagyja el Európát, néhány faj télen érkezik. Szakértők becslései szerint a migrációs idényben mintegy 500 millió madár halad át Izraelen. Egyes fajok esetében a globális populáció szinte teljes egésze áthalad a régión, pédául a levantei verébsólyom.
(Szerző: Levante történelmi-földrajzi régió, amely a Közel-Keleten terül el. Tágabb értelemben azok a tartományok, melyek a Földközi-tenger mellett az Eufrátesz és a Nílus folyóig Itáliától keletre estek.)
Különösen kiemelkedő a fehér gólyák száma. Félmillió fehérgólya áll meg Izraelben, táplálkozás, vagy pihenés céljából, szinte mind Európából és Ázsiából érkezik. Egy másik fontos látogató a kisebb pettyes sas, akit Krumenacker szerint az egyik legtitokzatosabb madár, amely Európában fészkel. Ez annak köszönhető, hogy csak a településektől távoli erdőkben hajlandó fészkelni.
Izrael más rekordokkal is rendelkezik. Például egy madármegfigyelő másfél órán belül nem kevesebb, mint 8700 fekete gólyát számlált a Beit She’an-völgyben. Ez volt a fajból valaha látott legnagyobb állomány.
Izraelben a természet néhány pusztító változáson ment keresztül az építkezések és a természetes vízforrások kiszáradása miatt, de a halastavak, a mezőgazdasági mezők és a hulladéklerakók fejlesztésével mégis új és gazdag táplálékforrások jelentek meg. Ezek az új helyek, mint egy benzinkút szolgálják a vonuló madarakat. Az északi Hula-völgy és a halastavak kiváló példája az ilyen erőforrásoknak, de az Atlit sós vizű medencéi Haifa közelében és a déli Eilat is kínálnak ételt és menedéket.
A migráció lehetőséget kínált az izraeli, jordániai madármegfigyelők és a Palesztin Hatóság közötti együttműködésre. Ez évente több ezer madármegfigyelőt hoz ide a világ minden tájáról.
A hatalmas állományok természetesen lenyűgözőek, nem mintha könnyű dolguk lenne a madaraknak az útjuk során. A madárvándorlás bizonyos értelemben a szabadság és a határok hiányának metaforája – írja Krumenacker. De bemutatja az egyén veszélyes küzdelmét a természettel és az ember által folyamatosan alakított környezeti változásokkal is. A küzdelem gyakran egy-egy madár halálával végződik kockázatos vonulása során.
Krumenacker például fényképet készített egy sötét tollú foltos sasról, amely egy keleti parlagi sassal küzdött egy fa tetején egy madármegfigyelő torony felett. Ezek a legnagyobb ragadozó madarak közé tartoznak, és ebben a csatában az idősebb és tapasztaltabb pettyes sas nyert. Ezek a világ egyik legritkább ragadozó madarai, amelyek télen érkeznek Izraelbe.
A keleti parlagi sas eközben Izraelben a leglátványosabb sasok közé tartozik. Megfoghatja az emlősöket, de télen elsősorban tetemekkel táplálkozik, beleértve a daruét is.
Úgy gondolják, hogy ezek közül a madarak közül 60–90 átmegy a vándorlási idényben. Sajnos ezek a szépségek néha úgy halnak meg, hogy nekirepülnek a nagyfeszültségű vezetékeknek.
Forrás: Haaretz internetes hírportál – Israel’s 500 Million Birds: The World’s Eighth Wonder című cikke, amiből részletet közöltünk
A képekért külön köszönet Keller Zoltánnak és Csipak Árminnak.
A fotósokat az alábbi linken lehet elérni a Facebookon:
Keller Zoltán – https://www.facebook.com/zoli.keller.7
Csipak Ármin – https://www.facebook.com/csipak.armin
Természetvédelem
A bütykös ásólúd újabb költése a mórahalmi Nagyszéksós-tavon
Ásólúd költését dokumentálták Mórahalmon
Idén tavasszal kiemelkedően nagy csapatai mutatkoztak a bütykös ásólúdnak, amely valaha ritka kóborló madarunk volt, de mára rendszeres, kisszámú költőfaja a Dél-Alföldnek. Idén viszonylag korán kikeltek az első fiókák, elsőként a mórahalmi Nagyszéksós-tavon.
A bütykös ásólúd (Tadorna tadorna) Nyugat-Európa tengerpartjain és az ázsiai sztyeppéken is közönséges költőfaj, hazánkban két évtizede jelent költőfajként, azóta lassú terjedéssel egyre több pár költ.
Idén tavasszal a Dél-Alföld vizes élőhelyein feltűnően nagy példányszámban mutatkozott, voltak olyan napok, amikor több mint 300 pd volt egyidőben a különböző halastavakon és szikes tavakon.
A mórahalmi Nagyszéksós-tó eredetileg egy kb. 100 hektáros szikes tó, amelyet azonban az 1950-es években halastóvá alakítottak át; a közepén áthúzódó csatorna gondoskodott a vízszabályzásról. A tavat az 1980-as évekig hasznosították, azonban utána a tó, – a víz csökkenése mellett –, elnádasodott, nyílt vízfelületet évekig nem lehetett látni.
Húsz évvel ezelőtt, 2004-ben, a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság és Mórahalom Város Önkormányzata egy élőhely-rekonstrukciós munka keretében vízibivaly-gulyát telepített a tóhoz, újra gondoskodva a megfelelő vízkormányzás mellett az élőhelykezelésről.
A csatorna ugyan megmaradt, de annak két partja, – két zátonysorként elnyúlva a tó közepén –, jó költőhelyet hozott létre partimadaraknak és sirályféléknek.
A bütykös ásólúd néhány éve kezdett rendszeresen költeni a tavon, idén április végén jelent meg egy pár 12 fiókájával.
Az ásóludak tavak mentén foglal el nyúl, róka vagy borz által ásott üregeket. Fészekalja 7-15 tojásból áll. Csak a tojó kotlik, de a fiókák felnevelésében mindkét szülő részt vesz. Táplálékában nagy szerepet kapnak különféle csigák, kagylók, férgek, rákok. Növényi tápláléka főleg vízi és parti növényekből áll.
Az ásólúd-család viszonylag bizalmas, ha valaki kíváncsi rájuk, jó eséllyel megtekintheti az apróságokat a Nagyszéksós-tó mindenki által szabadon látogatható nagy kilátójából.
Forrás: Dr. Tokody Béla – MME
Természetvédelem
Érdekes vonuló madárfajok a szegedi Fehér-tavon
Tokody Béla madarakat figyelt meg a szegedi Fehér-tavon
A Tisza mellett fekvő alföldi halastavak a nagy madártömegek mellett mindig is vonzották a ritkább vízimadarakat. 2024 áprilisában több olyan madárfaj is előfordult a szegedi Fehér-tavon, amelyek ugyan minden évben távcső elé kerülnek, de idén kicsit korábban érkeztek, hasonlóan más madarakhoz.
A szegedi Fehér-tó több mint 2000 hektáros vízfelülete vízimadarak tömegeit vonzza minden tavasszal. Abban az esetben, ha március és április között van lecsapolt tóegység, akkor partimadarak ezrei lepik az iszapfelületet táplálék után kutatva. A gyakoribb partimadarak (pajzsoscankók, havasi partfutók, füstös cankók és gulipánok) között idén is feltűnt néhány olyan madárfaj, amely ugyan minden évben előfordul, de nem nagy példányszámban és kicsit későbbi időpontban.
A csigaforgató (Haematopus ostralegus) kisszámú, de rendszeres átvonuló. Viszonylag nagy termetű madár, hosszú piros csőre és fekete-fehér mintázata miatt eltéveszthetetlen. Április első napjaiban jelent meg egy példánya a Fehér-tó új tavain.
A sarki partfutó (Calidris canutus) nagy testű partfutó, nászruhában vörös színű, összetéveszthetetlen partfutófaj. A sarkkörön túli tundraövezetben költ. Nálunk rendszeres, de kis számú átvonuló faj, főleg májusban és augusztus-szeptember között tűnik fel lecsapolt halastavakon és szikes tavakon. Április első hetében tűnt fel két téli ruhás egyed, amely viszonylag korainak számít, de maradtak több napig a területen.
A széki lile (Charadrius alexandrinus) még 30 évvel ezelőtt rendszeresen költött a szárazon hagyott halastó medrekben is és jellegzetes költőfaja volt az alföldi szikes tavaknak, de sajnos rendkívüli módon visszaszorult hazánkban, mindössze 10-15 pár költ a Kiskunságban. A szegedi Fehér-tavon már csak ritka átvonuló, ezért is volt öröm az a hím madár, amely szintén április elején vendégeskedett egy napig a tavon.
A kis goda (Limosa lapponica) régebben ritka, manapság azonban már rendszeres, de kisszámú átvonuló partimadarunk. Közeli rokona a hazánkban már vészesen megfogyatkozott nagy godának, de a kis goda északon, a tundraövezetben költ. Hosszútávú vonuló, sajátos madárrepülési világrekord fűződik a fajhoz; egy fiatal kis goda közel 13 000 kilométert repült Alaszkától egészen Tasmániáig leszállás nélkül, amely út 265 órán keresztül tartott.
A szegedi Fehér-tó egyik lecsapolt tóegységén tűnt fel egy nászruhás madár és néhány napig táplálkozott az egyik lecsapolt tóegységen.
A klímaváltozás hatására sok időszakos vízállású szikes tavunk kiszárad már késő tavaszra, ezért is értékelődött fel a mesterséges halastavak szerepe, ahol az extenzív gazdálkodás egyrészt az állandó vízállással jó költő-és vonulóhelyet biztosít azoknak a vízimadárfajoknak, amelyek táplálkozása és költése ezt igényli, de a gazdálkodásnak megfelelően a lecsapolt halastavak iszapfelületei tökéletes élőhelye a partimadaraknak. A ritkább fajokat látni mindig jó élmény, de ami nagyon fontos, hogy ezek a tavak több olyan tömegesen vonuló fajnak jelent biztos megállóhelyet, mint a pajzsoscankó, havasi partfutó vagy a nagy goda.
Forrás: dr. Tokody Béla – MME
Természetvédelem
Kékbegyek látványos nászrepülése Cserebökényben
Rendszeresen találkozhatunk kékbegyekkel Cserebökényben
A Körös-Maros Nemzeti Park Cserebökény részterületén rendszeresen találkozhatunk kékbegyekkel. A hímek nászrepülése szemet gyönyörködtető mutatvány.
A kékbegy az egyik legszebb tollazatú énekesmadár. Március végén, április elején érkezik vissza afrikai telelőhelyéről. A hímek rögtön elfoglalják a fészkelő területüket. Rendszerint egy magasabb ponton énekelnek, akár egy kiemelkedő nádszál csúcsi részén megkapaszkodva. Énekük rendkívül változatos, sok utánzást tartalmaz, mégis egyedi.
Nászrepülésük igen látványos. A hím a tojó közelsége esetén éneklés közben rendszeresen a levegőbe emelkedik, majd széttárt faroktollakkal ereszkedik vissza. Ezt követően a hím a talajon kék melltollait felborzolja, szárnyait leereszti, faroktollait széttárja, így udvarol a tojónak.
A fészket a tojó vékony növényi szálakból, gyökérdarabokból, egymaga építi. Legtöbbször a talajhoz közel, fűcsomó alá, zsombékra, vagy nádcsomó tövébe rejti. Általában 5-6 tojást rak, melyeken csak a tojó kotlik. A hím eközben a közelben énekel. A fiókák etetésében mindkét szülő részt vesz. Ritkán második költésük is előfordul.
A násztevékenységet követően a kékbegyek – rejtett életmódjuk miatt -, alig észrevehetők. Megfigyeléseink szerint ragaszkodnak a költőterületeikhez, évről-évre ugyanott találjuk meg az éneklő hímeket. Cserebökényben az egyik vizes élőhely melletti, pihentetett, kiterjedt foltos bürkös területen hat nászrepülő hímet számoltunk. Megfigyeltük, hogy a nászrepülést követően az 50-60 cm magasságú, sűrű növényzetben tűntek el a kékbegy-párok. Reméljük, hogy a párok az idén is sikeresen nevelik fel fiókáikat.
Forrás: Körös-Maros Nemzeti Park