Természetvédelem
A darvak és a gólyák már útra készek – Videóval
Vándormadaraink hosszú és veszélyes út után hamarosan visszaérkeznek Afrikából és a Közel-Keletről költőhelyeikre. Pár napja már Szeged-Kiskundorozsmán megjelentek a bíbicek, két héttel korábban mint tavaly. Igaz, még hideg van és csak befagyott tavak látványa fogadta őket, de ők jobban tudják, mikor jön el a változás. Mint a gólyák amikor augusztus utolsó napjaiban szárnyra kelnek. Szép idő van, de a madarak érzik, hogy lassan az ősz is belopózik, akit Tél tábornok irányít a messzi északról.
A madarak vándorlása során sok egyed elpusztul, vadászat-, mérgezés-, és egyéb okok miatt. Több országban vadásznak rájuk, több országban tisztelik őket és vigyáznak rájuk. Debreceni tanulmányaim alatt, az egyik külföldi barátom, Albert, Kamerunból, aki két évig tanult Magyarországon, ámulattal nézte a fehér gólyákat. Itt tapasztalta meg, hogy itt, Magyarországon, mennyire tisztelik ezt a nagytestű madarat. A gólyák már óvatosabbak Afrikában, de elmondása alapján Kamerunban kifejezetten barátságos gólyákkal találkozott.
Azon országok közé tartozik Izrael is, ahol a természetvédelem, a vándormadarak tisztelete generációról-generációra öröklődik. A több tízezer madár jelenléte azonban nem kevés fejtörést okozott a Galileai -tengertől nem messze található, Hula-völgyében. A mezőgazdaságból élő gazdáknak, különösképpen a darvak és a vadlibák jelenléte és az általuk okozott vadkár, jelentett problémát, mivel szeretik csipegetni a gabonaféléket a szántőföldeken. Éppen ezért, – megelőzve a nagyobb károkat, – a gazdák összefogtak, és a telelői helyeken szemesterménnyel etetik a madarakat. Ennek hatására a madarak helyben maradnak és legkevésbé sincs kedvük új, veszélyes vidékekre elrepülni.
Várják a tél végét és amikor úgy érzik, hogy itt az idő, visszaindulnak Európa felé, a Boszporuszon át, keresztül a Balkánon. Hula-völgye Észak-Izraelben közismert hely, a hazai és nemzetközi madarászok rendszeresen tanulmányozzák a madárvonulásokat.
Minden évben madárbarátok százai, ezrei gyűlnek össze, megcsodálva madarak sokaságát.
Az izraeli szakemberek szerint már érződik a madarak izgatottsága a nagy út előtt. Sok madár párba állt és gondolatban már tervezik első fészkeiket, onnan több ezer kilométerre Európa különböző országaiban.
Vigyázzunk a vándormadarainkra, mert egy olyan kincset jelentenek, amelyet minden nemzetnek kötelessége óvni, védeni a 21. században.
A cikkben szereplő képek és videó kizárólagos tulajdonosa az Agamon Hula Faceook oldal, valamint Yossi Eshbol fotográfus.
Írta: Dr. Szilágyi Gergely
Természetvédelem
Tanyaromok: ahol egykor gyerekek játszottak, ott most madarak nevelik fiókáikat
A madarak visszafoglalták az elhagyatott tanyákat a Csanádi pusztákon
A Körös-Maros Nemzeti Parkhoz tartozó Csanádi pusztákat járva még napjainkban is láthatók az egykori tanyasi élet nyomai – igaz, már csak romokban. Az udvarok zöldellő fáin és a romos padlásokon azonban ma is van élet: a hajdani lakhelyek most madaraknak adnak otthont.
Manapság már nagyon kevesen adják arra a fejüket, hogy a településektől távol, tanyán éljenek. Nem is olyan régen, néhány évtizede azonban még kifejezetten általános volt a tanyasi életforma, kiterjedt tanyavilág működött az egész magyar Alföldön, így a Csanádi puszták térségében is.
Bár sok tanya teljesen eltűnt már a föld színéről, néhányuknál a valamikori tanyaudvart megkímélték a beszántástól, műveléstől, így az ott régen ültetett fák még megvannak, sok esetben sűrű bozót nőtte be a tanyahelyeket. Ezek a pusztákba, szántóföldekbe beékelődő kis facsoportok jelzik a hajdani otthonokat. Az egyébként igencsak fátlan vidéken ezek, a régi tanyasiak által ültetett fák felértékelődnek, pihenő-, kilátó-, fészkelőhelyet biztosítanak például a térség ragadozó madarainak, egerész- és pusztai ölyveknek, parlagi sasoknak.
Nemcsak a tanyaudvarok fái, de maguk az épületek, a régi otthonok is élőhelyet jelentenek számos védett madárfaj számára. Ezek a tanyaépületek még természetes anyagokból, sárból, szalmából, nádból épültek. Mióta nem lakják, és nem tartják karban őket, lassan omladoznak, összedőlnek, végül újra eggyé válnak a földdel. A tetők beszakadnak, az omladozó falakban számos üreg keletkezik. Ezeket a helyeket keresi például több bagolyfaj is. Egyik legimpozánsabb megjelenésű éjjeli ragadozónk, a gyöngybagoly például előszeretettel rakja tojásait a romos épületek padlásaira, ahol védett körülmények között nevelkedhetnek fiókái. A lakott emberi településeket is kedvelő kuvikok szintén szívesen választják költőhelyül a romok falainak üregeit, padlásait. Vörös vércsékkel is találkozhatunk, ha a tanyaromokon találnak olyan alkalmas párkányt, üreget, ahol költeni tudnak. A színpompás szalakóták és búbosbankák is gyakran költenek ezeken a helyeken, a nagyszámú mezei veréb és seregély mellett. Az énekesmadarak közül még a házi rozsdafarkúra jellemző a romos épületekben való fészkelés. Nem egyszer előfordul, hogy az épületekben maradt, korhadó, poros bútorokban találkozunk madárfészkekkel.
A pusztákat járva épp ezért érdemes alaposabban szemügyre venni egy-egy régi tanyahelyet. Az udvarok, melyeken nem is oly rég még gyerekek játszhattak, ma már madárzsivajtól hangosak.
Forrás: KMNP
Természetvédelem
Szemétszedés a Júlia úton a „Tavaszi Nagytakarítás” kampány keretében
Erdészek és önkéntesek szemetet szedtek a Síkvidéki Erdészet területén
Jelentős mennyiségű hulladékot szedett össze a több mint ötven fős csapat a Júlia út környékén.
A TAEG Tanulmányi Erdőgazdaság Zrt. az AÖFK Tavaszi Nagytakarítás Kampányához csatlakozva hulladékgyűjtést szervezett április 9-re a Síkvidéki Erdészet Júlia út környéki területére. Az erdőgazdaság helyi és soproni személyzete kiegészülve a Soproni Egyetem két karáról – Erdőmérnöki Kar, Benedek Elek Pedagógiai Kar – érkező hallgatókkal és oktatókkal jelentős mennyiségű hulladékot gyűjtött össze a közutak és az erdőkbe vezető utak környezetéből.
A nagyobb „gócpontokból” platónyi gumi és elektronikai hulladék is kikerült, de a begyűjtött kommunális hulladék többségét a műanyagflakonok és az alumíniumdobozok adták. Köszönjük a résztvevők lelkesedését és segítségét! Kérünk minden erdőlátogatót, hogy saját hulladékát ne az erdőterületen helyezze el, mivel az nem csak a természetre, de az erdőben kiránduló vagy ott munkát végző embertársainkra is veszélyt jelenthet!
Forrás: TAEG Zrt.
Természetvédelem
Halászmadarak az apaji halastavakon
Gyenge László természetfotós Apajon fényképezett.
Gyenge László természetfotós Apajon fényképezett. Élményeiről számolt be lapunknak:
Miután véget ért az északi kárókatonák inváziója, fő halpusztítónak maradtak a szürke gémek (a nálunk költő kárókatonák mellett). Mindkét faj hazai állománya nagyjából 3000 költőpár. És természetesen ott koncentrálódnak, ahol sok a hal, például a halastavakon.
Apaj határában van egy nagy halastórendszer, ahová rendszeresen járok madarakat fotózni. Az üzemvitel része, hogy egyes tavakat lehalászás után időnként leeresztenek. A tómeder mélyebb gödreiben mindig marad valamennyi víz és benne persze halak is, amelyek szinte vonzzák a hallal élő madarak sokaságát. Az említett apaji tavak térségében mostanában vagy 200 szürke gém, tucatnyi vörös gém, kárókatona, néhány fehér és fekete gólya, rétisas, halászsas, búbosvöcsök és számtalan sirály igyekszik éhségét csillapítani, többnyire a sekély vízben megrekedt halakból.
Képeimen a szürke gémek halászatát illusztráltam. Erős csőrvágásukkal ők bizony kilós vagy annál is nagyobb pontyokat képesek megszigonyozni, aztán zsákmányukat vagy le tudják nyelni, vagy sem. Ha túl nagynak bizonyul számukra valamely halálra szúrt hal, annak teteméből leginkább a sirályok lakmároznak.
Írta és fényképezte: Gyenge László