Keressen minket

Természetvédelem

Ne zavarjuk az éjszakázó darvakat!

Közzétéve:

Print Friendly, PDF & Email

Bükki Nemzeti Park: Közismert, hogy az őszi természeti csodák egyik leglátványosabb fejezete a hortobágyi daruvonulás. Ám az már kevésbé tudott tény, hogy nemcsak a Hortobágyon pihennek meg a hazánkon átvonuló darvak, hanem más tájainkon, így az egykor Kis-Hortobágynak nevezett Borsodi-Mezőségen is.

Felnőtt daru (Fotó: Seres Mihály Nándor)

A Bükki Nemzeti Park Magyarország egyik első nemzeti parkja, amely az Északi-középhegységben, a Bükk-vidéken fekszik. Igazgatósága Eger északi városrésze, Felnémet régi műemlék plébániaépületében működik. (Ábra: BNPI)

A daru (Grus grus), ez az akár 20 évet is megélő, impozáns madár egykor a Kárpát-medence mocsárvidékének egyik jellegzetes költőfaja volt, mely az 1910-es évek után majd 100 évig nem költött Magyarországon. Ezt követően először 2015-ben Veszprém megyében, majd 2021-ben Vas megyében is megtelepedett egy-egy pár. Érdekes, hogy – az európai állomány növekedése, terjeszkedése miatt – a szakemberek már jó ideje várták ennek a fajnak az újbóli hazai fészkelését, ám nem a Dunántúlon, hanem inkább a hortobágyi, mezőségi, dél-alföldi részeken, ahol évente több százas nagyságrendben nyaralnak át.

Finnországban jelölt és a Borsodi-Mezőségen leolvasott színesgyűrűs daru (Fotó: Balázsi Péter)

Ám, ha a darvakról hallunk, akkor először nem az elterjedésükre, költési vagy épp táplálkozási szokásaikra gondolunk, hanem a már bevezetőben is említett vonulásukra. A darvak tavasszal és ősszel is nagyszámban pihennek meg hazánk pusztáin, szántóföldjein, ám míg tavasszal viszonylag rövid ideig tartózkodnak nálunk, addig ősszel már augusztus második felében megérkezhetnek az első csapataik és egészen a keményebb fagyokig kitarthatnak nálunk. Ekkor ráadásul nem „csak” a vonulást, telelést túlélő példányok vannak jelen, hanem a nyár folyamán kikelt és felcseperedett fiatal madarakkal duzzad fel az egyedszámuk. Októberben az európai állomány jelentős része, akár 150 ezer madár is tartózkodhat egyszerre Magyarországon.

Gyepen szedegető darvak (Fotó: Papp Ferenc)

A darvak ősszel elsősorban a gyepeken, szántókon keresgélnek magvakból, gumókból, egyéb növényi részekből, rovarokból, sőt akár kisebb gerincesekből álló táplálékuk után. Kedvelik a kukoricatarlókon kiszóródott szemeket is, így ha ezeket nem szántják be azonnal, akkor azzal a madaraknak ideális táplálkozó területet biztosíthatnak. Míg napközben a szárazföldön keresik táplálékukat, addig éjszakára nedves gyepekre, mocsarakba, lecsapolt halastavakra szállnak le. Ilyenkor nagy tömegben gyűlnek össze, akár több ezer, sőt bizonyos körülmények összejátszása esetén akár több tízezer madár is éjszakázhat egy-egy arra alkalmas helyen. Általában az ezekre a helyekre való behúzást szokták a népszerű daruvonulással azonosítani. Ilyenkor fülsiketítően hangosak is lehetnek, ahogy a repülő, leszálló, táncoló darvak egymással kommunikálnak. Ekkor az öreg madarak krúgató hangja mellett jól kivehető a fiatalok csipogása is.

Darucsalád, balra az idén kelt fiatallal (Fotó: Seres Mihály Nándor)

A Borsodi-Mezőségen ugyan 100 ezer daru nem szokott összegyűlni, de azért a „csúcsidőszakban” a Magyarországon jelenlévők számának 5-10%-a, akár 12-13 ezer madár is megpihen egy időben a mocsarainkon, vizes gyepeinken, illetve az egyik vizes élőhely-rekonstrukciós területünkön.

Jellegzetes „V” alakban repülő darvak (Fotó: Papp Viktor Gábor)

Az idei évben viszont a csapadékmentes időjárás nemcsak a táplálékot nyújtó pusztákat, szántókat sújtotta, hanem az éjszakázóhelyként szolgáló mocsarak mindegyike is kiszáradt a Borsodi-Mezőség Tájvédelmi Körzetben. Ezért félő volt, hogy a darvak idén ősszel teljesen elkerülik a területet. Ezen némileg segítettetek a nyár végi, őszi esők, de egy korábban kialakított vizes élőhely-rekonstrukciónk kivételével a mezőségi mocsarakon még most is száraz lábbal tudunk átkelni, és nem is nagyon használják azokat a darvak éjszakázásra. Ezt a területet viszont nemcsak a darvak, hanem más madarak, így récék, ludak, sirályok, partimadarak is használják, de az elmúlt években már ritkább vendégek is előfordultak itt.

A kiszáradt Gyékényes-mocsár medre még október elején is száraz (Fotó: Balázsi Péter)

Csakúgy, mint általában, a darvak az alkonyati behúzáskor és az azt követő órákban is nagyon óvatos, már-már ijedős madarak. Az éjszakázóhelyük felett áthúzó vadászrepülők, ott megjelenő sakálok (Canis aureus) vagy vaddisznók (Sus scrofa), annak közelében hangoskodó emberek vagy éppen amellett világítva elhaladó gépjárművek nagy riadalmat tudnak okozni közöttük. Ilyenkor felrebbennek és még sokáig nyugtalanok maradnak, akár a területet is elhagyhatják emiatt. Szerencsére a mezőségi kis- és középfeszültségű légvezetékek földkábelbe kerültek, így maximum a nagyfeszültségű vezetékeknél fordulhat elő ütközés éjszaka, de tudomásunk szerint ez nem jellemző a területen.

Kerítésnek ütközött daru – nem borsodi-mezőségi fénykép (Fotó: Molnár Márton)

Ezért az alábbi dolgokat kell betartani, ha darvakat megyünk nézni:

  • a hangoskodás, zajongás (kiabálás, hangos telefoncsörgés stb.), akárcsak általában a védett természeti területeken, kerülendő;
  • a vakuval való fényképezést is hanyagolni kell;
  • a mederbe, a darvak éjszakázóhelyére történő besétálás is kerülendő;
  • a les és az azon található, az emberek eltakarását biztosító háló rongálása, tépkedése tilos;
  • a drónozás, akárcsak a Borsodi-Mezőség Tájvédelmi Körzet többi részén is, hatósági engedélyköteles;
  • a gépjárművel (quaddal is) az éjszakázóhelyekhez behajtás, akárcsak a többi védett terület esetében, hatósági engedélyköteles!

Figyelemfelkeltő tábla az éjszakázóhely mellett (Fotó: Balázsi Péter)

Jelenleg több, mint 6 ezer daru tölti a Borsodi-Mezőségen az éjszakáját, vigyázzunk rájuk! A darut számos nemzetközi egyezmény is oltalom alá helyezi (Berni, Bonni, Washingtoni stb.), Natura 2000 jelölőfaj, Magyarországon védett, pénzben kifejezett természetvédelmi értéke 50 ezer Ft.

Darvak alkonyati behúzása/Darvak éjszakázóhelyen (videó: Balázsi Péter)

Forrás: Balázsi Péter természetvédelmi területfelügyelő – Bükki Nmezeti Park Igazgatóság

Természetvédelem

300 hálózati ponton avatkozott be a gólyák biztonsága érdekében az E.ON Hungária Csoport a Dunántúlon és Pest megyében

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Több mint 2900 madárpárnak adnak otthont a vállalatcsoport fészektartói

Fotó: E.ON Hungária Csoport

·        Gólyafészek-tartók kihelyezésével, a megrongálódott fészektartók javításával, madárbarát hálózati átalakításokkal és innovatív madárvédelmi eszközökkel teszi biztonságosabbá a madarak számára energiahálózatát az E.ON

·        Más-más hálózati beavatkozásokat végez a cég a gólyák, a magaslati kiülőpontokat kereső ragadozómadarak és a rosszul navigáló túzokok érdekében

·        Az E.ON a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesülettel (MME) és a hazai nemzeti parkok szakembereivel működik együtt a madárvédelmi beavatkozások kapcsán

·        A hazánkba érkező gólyákat több mint 2900 gólyafészekkel várják

Ábra: E.ON Hungária Csoport

A gólyák augusztusi vonulását követő őszi és a téli időszakban tud az E.ON Hungária Csoport a madarak zavartatása nélkül beavatkozni a hátrahagyott fészkek környékén, ezért jellemzően erre az időszakra esik a legtöbb madárbarát hálózati átalakítás is. Azt, hogy pontosan hol kell a madarak érdekében beavatkozni, azt az E.ON és a nemzeti parkok, valamint a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) szakemberei közösen határozzák meg, és mindig a helyi igényeknek megfelelően, a szakemberek által jóváhagyott technológiát alkalmazzák a hálózaton.

Fotó: E.ON Hungária Csoport

A visszatérő gólyák biztonságos fészkelését és költését az áramhálózat oszlopaira telepített fészektartókkal segíti az energiacég. Az idei szezonra 80 helyen telepített új fészektartókat az E.ON, a legtöbbet Szekszárd és Nagykanizsa környékén, a meglévő fészkeket pedig ahol szükséges volt, cserélték. A veszélyessé vált vagy viharban megsérült fészkeket lebontották, és új helyen, megerősítve építették újjá. A fészektartókra fonott fészekalap is került, hogy vonzóbb legyen a fészkelőhely a visszatérő madarak számára. A gólyák által minden évben újra megrakott, több évtizedes fészkek ellenőrzésére azért van szükség, mert ezek súlya akár több mázsásra is nőhet, és veszélyt jelenthet a madarakra és a hálózatra egyaránt. A madárvédelmi szakemberek ilyenkor az E.ON munkatársainak segítségével úgynevezett fészek-kikönnyítést végeznek, hogy a madarak biztonsággal elfoglalhassák azokat és az áramellátás zavartalanságát se veszélyeztessék. Az új fészektartókkal együtt már több mint 2900 fészkelőhely áll a gólyapárok rendelkezésére az E.ON dunántúli és pest megyei áramhálózatán.

Fotó: E.ON Hungária Csoport

Nemcsak az érkező gólyák, de a különböző ragadozómadarak védelmére is gondolnak az E.ON szakemberei, és az idei évben is folytatják azokat a hálózatfejlesztéseket, melyek a fészkek, illetve a vadászó- vagy táplálkozóhelyek környezetében lévő hálózati elemek madárbaráttá alakítását szolgálják. Az utóbbi hónapokban 120 helyen történt ilyen jellegű madárbarát hálózati beavatkozás az E.ON szolgáltatási területén, a legtöbb Tolna, Somogy, Zala és Pest megyében.

Keresőtávcsövek és hőkamerák széles választéka, a budapesti FROMMER Fegyverboltban. Kattints a képre!

A madárbarát hálózati átalakítások közül kiemelkedik a Duna alacsony vízállása miatt a gólyák számára vonzó táplálkozási terület, a Dunakanyar. Dömös térségében az E.ON szakemberei leszigetelték a középfeszültségű gerinchálózat valamennyi oszlopát, és az itt portyázó fehér és fekete gólyák biztonsága érdekében beülésgátlókat is felszereltek rájuk. A korábbi évek fejlesztéseivel együtt már 12 kilométeresre nőtt ezen a szakaszon a biztonságos hálózat hossza. A Ráckevei Duna-ágon, Szigetcsép, Tököl és Szigetszentmiklós környékén a vörösvércsék és a sólymok érdekében avatkoztak be az energiacég szakemberei. Ezen a gazdag élővilágú, tőzeglápos, nagy mezőkkel és háborítatlan szigetekkel teli területen belvizek esetén a gólyák is szívesen táplálkoznak. A burkolt szigetelések, hosszú feszítőszigetelők, madárkiülők és szárnyterelők alkalmazásával az oszlopokat már biztonságos kiülőpontként használhatják prédájukra lesve a madarak.

Fotó: E.ON Hungária Csoport

Visszatérő problémát jelentenek azok a nagyvárosok környéki szemétlerakók, amelyeket előszeretettel látogatnak a gólyák táplálék reményében. Mivel távol tartani őket innen nem lehet, folyamatosak a hálózati beavatkozások az E.ON területén lévő szeméttelepek környékén. A Nagykanizsa melletti bagolai hulladéklerakó oszlopainak szigetelése után, amely nemrégiben fejeződött be, tavasszal kezdenek az E.ON szakemberei egy nagyobb lélegzetvételű, földkábelek létesítésével járó átalakítást Pest megyében. Mire a gólyák és cseperedő fiókáik a nagy nyári szárazságban már csak szűkösen fellelhető táplálék miatt a szeméttelep kínálata felé fordulnak, a pusztazámori szemétlerakó környéke is biztonságossá válik számukra a föld alá vitt kábeleknek köszönhetően.

Közben egész évben zajlik a Danube InGrid hálózatfejlesztési program keretében a meglévő fejszerkezetek cseréje madárbarát kialakítású eszközökre. A korábban alkalmazott oszlopkapcsolókat a teljes Észak-Dunántúlon új, zárt (szigetelt) és távolról működtethető oszlopkapcsolókra cseréli a cég, hogy az ellátásbiztonságot növelje. A fejszerkezet önmagában nem lenne madárbarát, de az E.ON saját vállalása, hogy minden érintett oszlopkapcsolót madárbaráttá átalakítva szerel fel a hálózatra.

Egyes madarak esetében a hagyományosan alkalmazott madárvédelmi megoldások – a légvezetékhálózat szigetelése, burkolatok kialakítása – nem nyújtanak kellő védelmet, így van ez a legnagyobb röpképes madarunk, a túzokok esetében is. Az alacsonyan repülő, nehézkesen navigáló túzokok nekiütközhetnek a légvezetékeknek, ezért védelmükben kizárólag a földkábelesítés jelent teljes körű megoldást. A vállalatcsoport túzokvédelmi programja keretében késő ősszel Mosonszolnok mellett, a Fertő-Hanság Nemzeti Park területén fészkelő túzokcsapatok védelmében szüntette meg a légvezetékeket.

A madárbarát hálózati munkák nem érnek véget a gólyák érkezésével, az év további részére is számos, a természeti környezet megóvását célzó munkát tervez az E.ON. Kiemelten kezeli a cég a nemzeti parkok, madárvédelmi szakemberek irányadó javaslatait, és támogatást nyújt minden olyan esetben, amikor lakossági bejelentés érkezik és azonnali beavatkozásra van szükség például a viharban megrongálódott gólyafészkekkel kapcsolatban. Az idén születő gólyák gyűrűzésében való segítségnyújtást – ahogy az elmúlt években mindig – idén is a madárvédelmi szakemberekkel egyeztetve a nyári hónapokra ütemezte be az energiacég.

Forrás: E.ON Hungária Csoport

 

 

 

Tovább olvasom

Természetvédelem

Közösségi összefogással a varangyok megmentéséért

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztálya, a Jane Goodall Intézet, a Duna- Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság, valamint Budapest Főváros II. Kerület Önkormányzata és II. kerületi lakosok együttműködésének köszönhetően ideiglenes békaterelő kerítésrendszer épült a II. kerületi Völgy utcában található erdősáv szélén.

Barna varangy az úttesten (Fotó: Aliczki Manó)

Barna varangy az úttesten (Fotó: Aliczki Manó – MME)

A Budapest II. kerületében található Völgy utcában nemcsak a Hűvösvölgy végállomásra tartó villamosok közlekednek, de ez az útszakasz az itt élő barna varangyok (Bufo bufo), erdei békák (Rana dalmatina) és zöld varangyok (Bufotes viridis) legfontosabb vonulási útvonala is.

Érkezik a segítség. (Fotó: Aliczki Manó – MME)

Az enyhe, csapadékos tavaszi idő beköszöntével békák százai kelnek útra az Ördög-árok túloldalán lévő erdős hegyoldalban található telelőhelyeikről, hogy a villamossíneken túl, az egyik kertben megbújó Modori-tó felé vegyék az irányt, ahol a sikeres párzást követően a nőstények lerakják petéiket.Azonban ez a vállalkozás nem veszélytelen, hiszen az útvonalukat kettészelő betonozott út, és a villamossínek, illetve az azokon közlekedő járművek a legtöbb esetben végzetesek számukra. Az út túloldalára igyekvő varangyoknak fizikailag nehéz feladat átkelni a villamossínek, a mellettük húzódó, függőleges betonfalú vízelvezető árok és a meredek rézsű jelentette akadályokon, ahol évek óta sokukat gázolják el a gyakran közlekedő villamosok, illetve az arra járó autók.

Tavaly és az elmúlt hetekben az útszakaszon többszáz főként barna varangy pusztulását regisztráltuk. Csak a kerítés megépülését megelőző két esős napon több mint 300 varangyot gyűjtöttek és mentettek meg munkatársaink és önkénteseink a biztos haláltól.

Villamos által elgázolt barna varangy. (Fotó: Aliczki Manó – MME)

Erre a komoly természetvédelmi problémára jelent megoldást a héten önkéntesek és természetvédelmi szervezetek munkatársai által mintegy 300 méter hosszan telepített ideiglenes terelőrendszer, mely megakadályozza, hogy a békák az útra jutva elpusztuljanak.

Ideiglenes kétéltű terelőrendszer a II: kerületi Völgy utcában. (Fotó: Aliczki Manó – MME)

A munka azonban a kerítés felállításával még nem ér véget, sőt inkább csak azután kezdődik, hiszen a kerítés mentén bizonyos távolságonként leásott vödrökbe kerülő békákat össze kell gyűjteni és átvinni őket a túloldalon található szaporodóhelyre, a Modori-tóhoz. A kerítés rendszeres ellenőrzésében, a békák számlálásában és szállításában lelkes önkéntesek segédkeznek, akiket sem az eső, sem az éjszaka nem tántorít el a békák mentésétől. Amennyiben bárki szeretne csatlakozni az akcióhoz, akkor az alábbi elérhetőségeken jelentkezve tudja megtenni.

A csapadékos, enyhe éjszakákon önkéntesek gyűjtik és segítik át a békákat az úttest és villamossín túloldalára. (Fotó: Aliczki Manó – MME)

Amennyiben valaki hasonló problémát észlel a környezetében, akkor várjuk az ilyen megfigyelésekkel kapcsolatos információkat is, illetve az észleléseket feltöltheti az Országos Kétéltű- és Hüllőtérképezés Program honlapjára weben vagy ingyenes okostelefon alkalmazáson keresztül.

Hálásan köszönjük mindenkinek a segítséget és külön köszönjük az Extra Ponyva Kft-nek, hogy a kerítésrendszer alapanyagául szolgáló ponyvával támogatták a kétéltűek védelmét!

További információ:

Egerer Anna (+36 20 229 6986, egerer.anna@mme.hu)

MME Békamentés: https://www.mme.hu/khvsz/bekamentes

MME Tudástár – barna varangy: https://www.mme.hu/keteltuek-es-hullok/barna-varangy

Országos Kétéltű- és Hüllőtérképezés Program: https://herpterkep.mme.hu/

Forrás: MME

***

A Magyar Madártani Egyesület hazánkban kiemelt természetvédelmi munkát végez. Az MME szakembereinek munkájához mi is hozzájárulhatunk. A Madárbarátok boltja itt érhető el.

 

Tovább olvasom

Természetvédelem

Kertésznadrágos szőrgombóc

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Duna-Ipoly Nemzeti Park: Az Év Emlőse a vakond. Kinek ne lenne ismerős Zdenek Miler és Eduard Petiska: A kisvakond nadrága meséje? De mit is tudunk pontosan a főszereplő kisemlősről?

A közönséges vakond a cickányalakúak rendjének egyik képviselője. Hengeres teste 12-16 cm hosszúságú lehet, farokhossza pedig 3 cm. Testét koromfekete, bársonyos és tömött szőr fedi, aminek köszönhetően könnyedén leperegnek róla a talajszemcsék, ezzel is segítve a földalatti közlekedést. Ehhez az életmódhoz alkalmazkodtak az érzékszervei is: szemei aprók, fülkagylói nincsenek, szem-és fülnyílásait bőrredővel le tudja zárni. Orra megnyúlt, ormányszerű. Bajuszszőreivel könnyen megtalálja zsákmányállatait a járatrendszerében.  Szintén a föld alatti közlekedést szolgálja erős mellső ásólába. Felszínen ritkán figyelhető meg, csak a járatkészítés során feleslegessé vált és felszínre tolt földkupacokból, másnéven vakondtúrásokból tudjuk, hogy a közelben van.

Vadonleső logója az Év Emlőséről

A földalatti életmódjuk miatt nem igazodnak a napszakok változásához, saját belső órájuk szerint viselkednek, akár nappal vagy éjjel is elindulhatnak táplálékot keresni. Meglepően hosszú, 100 métert is meghaladó járatrendszerébe esett rovarokat, gilisztákat, pajorokat fogyasztja. Érdekesség még, hogy kifejezetten gyorsan halad az ásással, 5-15 métert is megtehet egy óra alatt. Folyosói gyakran átfedik egymást, kissé lefelé haladva lakó-vagy fiaskamrába vezetnek, melyeket fűvel, mohával és egyéb puha anyagokkal tesz otthonossá. Minden folyósó valamilyen célt szolgál: van főbejárat, vészkijárat, közlekedőfolyósók, szellőzőfolyósók és persze vadászfolyósók. Nem alszik téli álmot, hanem erre az időszakra felhalmoz egy kisebb élelemtartalékot férgekből, csigákból. Azonban szüksége van utánpótlásra, hiszen egy nap képes megenni saját testsúlyának megfelelő mennyiségű táplálékot. Járatrendszerében éléskamrákat alakít ki, ami nem csak a téli hónapokban fontos számára, hanem a vemhes nőstényeknek is nagy segítség. Nem öli meg a tartalékba szánt zsákmányállatait, nehogy idő előtt megromoljanak, csak harapásával lebénítja őket, így azok mozdulatlan várják, hogy megegye őket.

Párzási időszakuk március-június környékére tehető. A nőstény 3-8 vakondfiókának ad életet, melyeket két hónapos korukig szoptat, egy éves korukra válnak ivaréretté. Április-június környékén megszaporodhatnak a túrások a fiatal állatok önállósodásával. Ebben az időszakban keresnek saját területet maguknak a fiatalok, ami nem is olyan könnyű, ugyanis az idősebb felnőttek szigorúan felosztják egymás között a területet, nem engednek betolakodókat a saját parcellájukra. Kifejezetten harciasak tudnak lenni egymással, ha egy jobb élőhelyfolt megszerzése a tét.

Magyarország egész területén előfordul, csak a mocsaras, sziklás és intenzíven művelt területeket kerüli el. A kerttulajdonosok nem mindig örülnek a felbukkanásának, hiszen a szépen megkomponált kert részét eredetileg nem képzik a vakondtúrások. Azonban ez az aprócska emlős hatalmas mennyiségű rovart tud elejteni, így nagy segítségünkre lehet a kártevők elleni védekezésben. Emellett pedig a talaj átforgatásában, korhadó levelek elkeverésében is jelentős szerepe van.

Vadonleső logója az Év Emlőséről

A földművelésügyi miniszter, Darányi Ignác 1901. évi 24.655. számú körrendelete a mezőgazdaságra hasznos állatok védelme érdekében természetvédelmi oltalom alá helyezte a vakondot, és vele együtt több mint száz madárfaj és néhány más emlősfajt is. Akkor még csak „a virágos, veteményes kertek és csemete ültetvények”-en kívüli területeken volt rá érvényes a védelem, azóta azonban már teljes védettséget élvez. Pénzben kifejezett természetvédelmi értéke jelenleg 25 000 Ft.

Szükség is van a védelmére, hiszen az 1930-as években majdnem teljes állományuk kipusztult. Tömött, selymes, puha és gyönyörű fekete bundája miatt nagy népszerűségre tett szert a szőrmeiparban, előszeretettel készítettek gereznájukból divatos kalapokat, gallérokat. A gazdasági világválság hatására azonban hanyatlani kezdett a szőrmeipar, így a milliószámra exportált vakondbundára már nem volt kereslet.

Nem csak az emberek jelentenek veszélyt számára. Legyakrabban macskabaglyok köpetében lehet beazonosítani vakondcsontokat, azonban a házimacskák és a menyétek is elkaphatják őket.

Forrás: Duna-Ipoly Nemzeti Park

Tovább olvasom