A daru (Grus grus) Magyarországon jellemzően átvonuló faj, azonban időnként találkozhatunk átnyaraló, jóval ritkábban költő példányokkal is. Hazánkban a Tiszántúl a legjelentősebb vonulóhely. Igazgatóságunk működési területén legnagyobb tömegben a szegedi Fehér-tónál találkozhatunk darvakkal, azonban évről-évre egyre nagyobb darutömeg érkezik a Felső-Kiskunságba is, ahol a tavalyi évben tetőzéskor őrkollégáink 18 000 példányt számoltak, amelyről egy korábbi cikkünkben már részletesen beszámoltunk.

Darvak sokasága (fotó: Kiss Róbert)

Költőállományai Európában elsősorban Skandináviában, a balti-tengeri országokban, Ukrajnában összpontosulnak, továbbá Oroszországtól egészen a Távol-Keletig (Észak-Kína) vannak jelentősebb költőpopulációk. Hazánk a daru költőterületének déli peremén helyezkedik el, ezért nálunk kifejezetten ritka fészkelő.

Közel kétszáz évre visszatekintően találhatunk magyarországi daruköltésekről szóló közleményeket. Egy viszonylag friss, 2023-as publikáció szerint az eddig dokumentált hazai fészkelések legtöbbje a Dunántúli régióhoz köthető (55,6%), azt követi a Tiszántúli régió (37%), utolsó helyen pedig a Duna-Tisza köze áll (7,4%). Az átnyaraló egyedek észlelései jelentősen átfednek ezekkel az adatokkal. A Tiszántúlon és a Duna-Tisza közén néhány adatot leszámítva szinte mindegyik a XIX-XX. századból származik, egyes vélekedések szerint ez összefüggésben állhat a lecsapolások kedvezőtlen hatásaival, a mocsaras élőhelyek leszáradásával. Noha a szakirodalom kevés helyen említ daruköltést a Kiskunságban, Kunpeszér határában található egy terület, amely a Daruköltő-turján nevet viseli – feltehetően az egykori költőhelyek emlékét őrzi e megnevezés. A költésre alkalmas területek hiánya feltételezhetően korlátozza a hazánkban megtelepedő egyedek számát. A birding.hu adatbázisa alapján az elmúlt 10 évben összesen 134 alkalommal került szem elé 1, vagy 2 átnyaraló egyed az április-június közötti időszakokban.

Az 1-2 példányos darumegfigyelések vármegyénkénti eloszlása 2015–2025 között az áprilistól júniusig terjedő időszakokban (adatok forrása: birding.hu; diagramot készítette: Terbe Imola)

A daru elsősorban nyílt, de nehezen megközelíthető, állandó vízborítású, mocsaras, ingoványos területeken fészkel, ahol a vegetáció kellő mértékű takarást biztosít. Fészkét vízinövényekkel, náddal, sással béleli, amelybe rendszerint kettő, nagyon ritkán három, barnásszürke-barna foltos tojást rak. A költési időszak átlagosan április második felétől május közepéig tart, de korábban beszámoltak júniusi költésről is, ami feltételezhetően pótköltés lehetett. Hazánkban az elmúlt 10 év szinte mindegyikében dokumentáltak költést, kizárólag dunántúli területeken. Közel száz év után az első igazolt költés 2015-ben volt a Marcal-medencében, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén, ahol azóta is rendszeresen költ egy pár, 2023-ban új helyen, Zalában a Válicka-völgyben sikerült megfigyelni egy költést. 2024-ben pedig a Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság működési területén, a Dél-Hanságban észleltek egy fiókát vezető párt.

A Felső-Kiskunságban az elmúlt években több helyen előfordultak átnyaraló egyedek, például Bugyi, Kunpeszér külterületein. Kollégáink Apajon is már több alkalommal figyeltek meg párban mozgó darvakat a tavaszi-kora nyári időszakban, melyek néha területvédő viselkedést mutattak, így a Marcal-medencében tapasztaltak alapján a fészkelés gyanúja szintén felmerült, azonban ezidáig nem volt bizonyítható. Idén április végén természetvédelmi őr kollégáink egy gyanúsan viselkedő párra lettek figyelmesen egy szikes mocsári élőhelyen, amelyet a tavaszi időszakban kíméleti területként a Szomor Ökofarm teljesen háborítatlanul hagyott. Kollégáinknak május elején sikerült a 2 tojásos darufészekről drónfelvételt készíteniük.

Drónfelvétel a fészekaljról (fotó: Kazi Róbert, DINPI)

Május 17-én még mindkét fiókát látták, de azóta sajnos az egyik elpusztult, vélhetően ragadozónak esett áldozatul.

A fióka a két szülővel (fotó: Kazi Róbert, DINPI)

A földön fészkelő madarak tojásaira, valamint fiókáira az intenzív mezőgazdasági tevékenység mellett a legnagyobb veszélyt a ragadozók jelentik.

A Kiskunságban idén dokumentált költőhelyen a területkezelés a védett természeti területeken általános szabályozás szerint történik, így a költőhely környezete a teljes tavaszi és nyári időszakban zavarásmentességet élvez.  A fészkelési időben végzett kaszálás a földön fészkelő madárfajok fészekaljait gyakran elpusztíthatja, de a nagy állatlétszámmal végzett legelés szintén növelheti a meghiúsulás kockázatát. Emiatt az ilyen értékes területek egy részén a kaszálás és legeltetést térben és időben korlátozásra kerül, hogy a fiókák felnevelése sikeres lehessen.

A vadászható fajok (pl.: róka, sakál, dolmányos varjú, vaddisznó) természetvédelmi célú állományszabályozása kiemelten fontos feladat. Nem csak a daru, vagy olyan ritka fészkelők, mint a túzok, az ugartyúk, a nagy póling vagy a hamvas rétihéja védelmében játszik jelentős szerepet, hanem olyan mezőgazdasági területek állapotát jól jelző indikátor-fajok számára is kedvező, mint a sordély, a sárga billegető, a fürj vagy a mezei pacsirta. A védelmi intézkedések emellett a sztyeppi környezetben előforduló apróvad-fajok védelmét is segítik.

Ugartyúk (fotó: Bárdos Tibor)

A daru Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 50 000 Ft, a globális és európai Vörös Listán a nem fenyegetett kategóriába tartozik.

Szerzők: Kecskeméti Anna, Lóránt Miklós, Győrfy Hunor, ifj. Turny Zoltán

Felhasznált források:

Bende, A. (2023). A daru (Grus grus L.) fészkelése és költésbiológiája Magyarországon. MAGYAR VÍZIVAD KÖZLEMÉNYEK, (37), 1-21.

https://kaufmang.blogspot.com/2017/07/a-daru-ujabb-koltese-magyarorszagon.html

https://www.bfnp.hu/hu/hir/darukoltes-zalaban

https://greendex.hu/szaz-ev-utan-ismet-kolt-daru-a-hansagban/

Forrás: KNP