MME: A tapasztalatok alapján az alapvetően jó szándékú emberek nincsenek tudatában annak, hogy a vízimadarak etetése felesleges, különösen nyáron, amikor korlátlanul találnak maguknak táplálékot. Éppen ezért ennek – bármennyire nem szeretnénk is ezt hallani – semmi köze a madarak segítéséhez, éppen ellenkezőleg, tömegesen sodorja veszélybe, betegíti meg és ítéli akár pusztulásra az állatokat!

Fotó: Orbán Zoltán – MME

A harminc éve nem tapasztalt keménységű fagyokat hozó 2016/2017-es tél szomorú tapasztalatai, a tömeges madárelhullások és a közösségi fórumokon sajnálatos módon terjedő téves híresztelések rávilágítottak arra, hogy a madarak és az emberek védelme érdekében Magyarországon is beszélni kell a témáról.

Ábra: Orbán Zoltán – MME

Összefoglalás: 

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület a magyarországi ornitológia és madárvédelem legnagyobb társadalmi szervezete, amely 1974. január 6-án alakult meg (Ábra: MME)

A vízimadarak életmódja és téli túlélési szabályai alapvetően térnek el a klasszikus etetőket látogató énekesmadarakétól, etetésük rendkívül rossz, mert rengeteg szenvedést okoz a madaraknak, súlyosan környezetszennyező és az emberi egészséget is veszélyezteti:

• a növényevő vízimadarak (récék [kacsák], ludak, hattyúk) táplálékát alapvetően a parton legelt fű és egyéb lágyszárú növény képezi, ami gyakorlatilag korlátlanul a madarak rendelkezésére áll télen és nyáron egyaránt (ha pedig mégsem, a madarak nem telepednek meg ott vagy elvonulnak onnan);
• az etetőhelyek mesterséges táplálékkínálata (még ha ez a madaraknak megfelelőbb élelemmel is történne!) “öngyilkos” viselkedésváltozást okoz: már néhány hét alatt jelentős mértékben vagy akár teljesen kikapcsolja a természetes táplálkozást és a téli túléléshez nélkülözhetetlen vonulási viselkedést is;
• az etetőhelyeken a madaraknak bedobált és hosszú ideje (hónapok, évek óta) fogyasztott, egyoldalú kenyér és egyéb értéktelen “táplálék” diéta, ide értve a kacsaetető automaták pelletét is (!), megbetegíti a madarakat, emésztőszervi gyulladást okoz, a másik jellemző tünetként jelentkező hiánybetegségek legsúlyosabb, a fiókák röpképtelenségét okozó egyik formájának külön neve is van (“angyalszárny-betegség”);
• a vízimadarak etetése minden esetben élelmiszerpazarlás, mely fenntartja a nagyüzemi mezőgazdaság túlpörgetett termelését, ami világszerte, Európában és Magyarországon is a legfőbb oka az agrárterületek, állat-, madár- és növényvilága pusztulásának;
• helyi patkányinváziót okoz;
• a vízimadarakat etetők felelősek a hattyúk és récék horognyeléséért, a madarak lábára tekeredő horgászzsinórok okozta láb amputációkért, és a madarak által úszás és repülés közben maguk után húzott, akár több méteres horgászzsinór okozta felakadásért ;
• növeli a zsúfoltságot, a madarak közötti agressziót és az ebből is eredő sérülésveszélyt;
• önfenntartó életre nem alkalmas területekre is nagy mennyiségű vízimadarat vonz;
• elősegíti a fertőző betegségek terjedését, ami különösen a madárinfluenza kapcsán jelent óriási kockázatot;
• szennyezi a környezetet, rontja a vízminőséget, növeli a vizek szervesanyag-terhelését és az ebből eredő eutrofizációt (“elmocsarasodás”);
• rontja a madarak társadalmi megítélését, növeli az ember-madár konfliktushelyzeteket;
• a közvetlen fizikai érintkezés ránk, emberekre nézve is veszélyt jelenthet;
• a kacsaetető automaták emellett ráadásul még az emberek pénzét is kicsalja!

Gyakorlati megvalósulását és hatásmechanizmusát tekintve a vízimadarak etetése öngerjesztő problémaspirálként jelentkezik:

1. az etetés többnyire nyáron kezdődik, amikor az emberek keresik a hűsítő víz közelségét, így a madár-ember találkozások száma is nagyobb;
2. az itt etetett madarak ősszel nem vonulnak el;
3. így az emberek látják a „sok szegény, éhes”, valójában elkényelmesedett vagy már beteg, röpképtelen madarat, ezért tovább etetik őket;
4. a fagyok beköszöntével a madárlétszám a vonulásukat, kóborlásukat az etetőhelyeknél nyüzsgő madarak látványa miatt megszakítókkal folyamatosan nő;
5. ez tovább erősíti az emberek etetési hajlamát, aktivitását;
6. amit helyenként sajnos a járókelőket hamis információkkal megtévesztő kacsaetető automatákat kihelyezése is erősít (a megtévesztő nevű Élővizeinkért Alapítvány gyakorlatilag egy fizetős kacsaetető automatákat üzemeltető vállalkozás, melynek célja még több ilyen felesleges, hamis információkat közlő, ráadásul “pénznyelő” eszköz kihelyezése), hiszen az ezekben felkínált táplálék ugyan olyan felesleges, értéktelen és viselkedéstorzító hatású, mint az összes többi – mindezt pusztán a bevételszerzés érdekében, viszont a madarak és az emberek kárára;
7. az etetőhelyek mesterségesen fenntartott táplálékbázisa közelében évről évre több madár költhet;
8. így nő a nyári kéregetőkk száma és immáron több madárral kezdődik újra a folyamat.

Meg kellene értenünk, hogy a vadon élő állatoknak nem a “szeretetünkre”, hanem értő, a saját szabályaik szerint élni hagyó, szemlélődő tiszteletünkre van, lenne szükségük!

Éppen ezért a vízimadarak esetében a SOHA, SEHOL, SEMMIVEL NE ETESSÜK őket alapelv betartása jelenti a legjobb, az állatok érdekeit leginkább szem előtt tartó magatartást.

Természetesen nem szeretnénk elvitatni senki döntési jogát attól, hogy mikor és mit tesz, és ami még fontosabb, nem kérdőjelezzük meg senki jó szándékát! Egyetlen célunk a szakmai érvekkel alátámasztott tájékoztatás, remélve, hogy az olvasottaknak köszönhetően a jövőben kevesebb madár kerül bajba. Az ő nevükben is köszönjük megtisztelő figyelmét!

A Magyar Madártani Egyesület teljes cikke itt érhető el.

Forrás: MME

***

A Magyar Madártani Egyesület hazánkban kiemelt természetvédelmi munkát végez. Az MME szakembereinek munkájához mi is hozzájárulhatunk. A Madárbarátok boltja itt érhető el.