Természetvédelem
A rejtélyes Feldegg-sólyom Hortobágyon
Sok talány övezi azt a sólymot, ami januárban került be a madárkórházba. Lehet egy kóbor vad madár, ami így igaz kuriózum a hazai madártanban. Lehet egy legálisan tartott, de még nem felszerszámozott solymászmadár, ami valamilyen módon elszökött gazdájától.
Sok talány övezi azt a sólymot, ami januárban került be a madárkórházba. Lehet egy kóbor vad madár, ami így igaz kuriózum a hazai madártanban. Lehet egy legálisan tartott, de még nem felszerszámozott solymászmadár, ami valamilyen módon elszökött gazdájától.
Mérete, habitusa alapján még az sincs kizárva, hogy egy hibrid madárral van dolgunk. De akkor legalább azonosító gyűrűnek lennie kellene a lábán. Mivel ez a madár nem igazán gyakori még a solymászok körében sem, így már biztosan tudnánk róla, ha valakitől elszökött volna. Illegálisan elég nehéz hozzájutni és becsempészni az országba, ráadásul ennek semmi értelme, mert a kevés vadászmadár és a solymászok jogkövető magatartása miatt úgyis hamar lelepleződne a madár és a tartója is. Egyelőre a legvalószínűbb mégis az, hogy a Földközi-tenger partjáról, mint legközelebbi téli előfordulási helyéről idetévedt madárral lehet dolgunk.
A Feldegg-sólyom Afrika szinte egész területén elterjedt a sivatagokat kivéve, de dél-Európában is megfigyelhető, főleg a téli hónapokban. Olaszország nagy részén is állandó madár. Hazánkban rendkívül ritka kóborló. Fészket, mint sólyom természetesen nem rak, sziklákon szeret költeni. Szicíliában február közepétől, másutt általában márciustól fészkel. 3-4 tojását 2-3 naponta rakja le, és a tojó költi ki, a hím a revírt védi és a tojót, majd a fiókákat ellátja élelemmel. A fiókák növekedésével a tojó is segít a hímnek a táplálékszerzésben. A fiókák 35-42 nap után hagyják el a fészket, de még 4-6 hétig a szülők gondoskodását élvezik.
Reméljük, hamarosan fény derül a sólyom kilétére, hiszen jól repül és várhatóan szabadon engedhető lesz. Addigra pedig mindenképp ki kell deríteni a múltját, hiszen nem mindegy, hogy egy vad madárról van szó, amelyik képes a szabad életre, vagy egy szelíd, félszelíd madárról, ami a szabad életre nincs felkészülve és a gazdája visszavárja.
November 15-én megtörtént a műszaki átadás-átvétele a kis lilik fennoskandináv állományának védelmét célzó LIFE pályázat (LIFE LWfG CLIMATE RESILIENCE (LIFE19 NAT/LT/000898) keretében elkészült élőhely rehabilitációknak. A két helyszín az Akadémia és a Bivalyos volt, ahol a funkciótlan, vagy természetvédelmi szempontból negatív hatást gyakorló vízlevezető csatornákat dolgoztuk el, beton műtárgyakat számoltunk fel, egy kilátó pontot építettünk, mely a megfigyelést teszi könnyebbé, illetve vízkormányzó műtárgyakat alakítottunk ki. Jelentős mennyiségű földmunkával jártak ezek a tevékenységek.
Ezután pár napon belül már láttunk is kis liliket a Bivalyos tóegységben. A faj vélhetően nyugat-szibériai állományából napjainkban is jelentős mennyiségű állat fordul elő a Hortobágy térségében, az elmúlt hetekben 50-60-as csoportok is feltűntek a vegyes vadlúd csapatokban.
Ez már önmagában is igen nagy örömhír számunkra, azonban az elmúlt hetekben egy újabb rendkívül érdekes eseményre világítottak rá a legújabban GPS jeladókkal ellátott kis lilikek mozgási adatai. Történt ugyanis, hogy egyrészt két jeladós madár is Törökországban töltött egy jelentős időt (ami nem megszokott), ami viszont rendkívül meglepő, hogy ezt követően nem egyből Görögországba, a tradícionális telelőhelyükre repültek tovább, hanem visszatértek hozzánk és majdnem két hetet nálunk töltöttek ismét a Hortobágyon. Úgy tűnik nehezen tudnak elszakadni tőlünk, mi pedig ennek nagyon örülünk!
Forrás: Szabó Gyula Természetmegőrzési Osztály – Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság
Természetvédelem
Vakmerő varjak üldözik a sasokat a Csanádi puszták felett
Vakmerő varjakat fényképeztek a Csanádi pusztán
A Körös-Maros Nemzeti Park Csanádi puszták részterületét járva gyakran nagyon érdekes történésekre figyelhetünk fel. Ilyen például az, amikor egy nagytermetű sast a nála jóval kisebb varjúfélék kergetik, üldözik.
Amikor a levegőben megpillantunk egy sast, és néhány kisebb madarat, azt hihetnénk, hogy a sas üldözi a kiszemelt zsákmányát. Ha azonban alaposan szemügyre vesszük a szituációt, kiderül, hogy ez éppen fordítva történik. Ezek a vakmerő madarak szinte minden esetben a varjúfélék képviselői: dolmányos varjak, vetési varjak vagy éppen szarkák. Rájuk kifejezetten jellemző, hogy a náluk jóval nagyobb sasokat zaklatják.
A varjak kisebbek, fürgébbek, fordulékonyabbak, így a levegőben nem jelentenek rájuk kifejezetten veszélyt a sasok, azonban a fészkeikben lévő fiókákat, vagy a még ügyetlen, de már kirepült fiatal varjakat könnyűszerrel levadászhatják. Valószínűleg ebből adódik, hogy pimasz csipkelődéssel, folyamatos zaklatással igyekeznek elhajtani a területükről a hatalmas ragadozókat.
Nem ritka látvány, hogy amikor egy rétisas landol egy fasoron a pusztán, akkor néhány másodperc múlva már meg is jelenik néhány dolmányos varjú. Közvetlenül a sas mellett szállnak le, majd sorozatosan elkezdenek hátulról rárepülni, akár neki is ütköznek, csipkedik. Addig-addig háborgatják, amíg a sas már nem tűri őket és továbbrepül, de rendszerint a levegőben sem ér véget a jelenet. Ott is szigorúan hátulról, vagy felülről „támadják” a sast, aki oda-odakap, fordul egyet hirtelen, de kárt nem tud bennük tenni, így inkább békésebb környékre távozik.
Emellett az is igaz, hogy ha nem a fiatal varjakból zsákmányol a sas, akkor az általa elejtett zsákmányra potyalesőkként jelennek meg a varjak, szarkák. Igyekeznek minden tőlük telhetőt megtenni, hogy minél több maradék juthasson nekik, ezért addig zaklatják a sast, amíg az inkább távozik. Azért a hatalmas csőrt a varjak is tisztelik, így ilyenkor is hátulról támadnak.
Igazán látványos természeti jelenet, ahogyan a sas mellett eltörpülő dolmányos varjú lapulva odaoson a sas mögé és csőrével csipkedi, húzogatja a faroktollait. A téli időszakban, amikor a nehezebb táplálékhoz jutni még gyakrabban figyelhetünk meg ilyen jeleneteket. Érdemes tehát nyitott szemmel járni a Körös-Maros Nemzeti Park tájait.
Forrás: KMNP
Természetvédelem
Igazi madárritkaság, egy reznek bukkant fel Kardoskúton
Rendkívül ritkán látható madárfajt fényképeztek november végén
Magyarországon rendkívül ritkán látható madárfajt, egy rezneket figyeltek meg a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság munkatársai Kardoskúton, a Fehér-tó térségében.
A madár november 14-én, a Fehér-tótól délnyugatra fekvő barackosi területen, a szürkemarha gulyával legeltetett gyepen jelent meg. Amikor mintegy 60-80 méterre megközelítettük, felröppent, majd néhány száz méterrel odébb, egy lucernatáblában leszállt és ott táplálkozott. Később visszatért eredeti helyére, a legeltetett gyepre, ahol még másnap délelőtt is láttuk, akkor is egyedül volt. Ivarát nem sikerült megállapítanunk, színezete alapján azonban kizárható, hogy öreg hím lett volna, valószínűleg tojó, vagy fiatal madár volt.
A reznek rokonságban van a hazánkban is költő túzokkal, nem véletlenül nevezi a népnyelv reznektúzoknak, az angol nyelvben pedig kis túzokként ismerik. Testmérete azonban jóval kisebb, körülbelül akkora, mint egy fácán. Az Ibériai-félszigeten, Franciaország délnyugati részén, Szardínián, Észak-Afrika egyes területein és Ázsia sztyeppterületein él. A túzokhoz hasonlóan nagyon rejtőzködő állat, a legkisebb zavarás esetén is lefekszik. Tollazatának köszönhetően még a túzoknál is jobban beleolvad a környezetébe. A kakasoknak dürgési időszakban fekete nyaksávjuk van, de dürgési viselkedésük különbözik a túzokokétól.
A XX. század elején még kis számban hazánkban is fészkelt, utolsó költését 1973-ban Kardoskúton, a Fehér-tó térségében regisztrálták. Azóta csak rendkívül ritka kóborlóként jelenik meg, a mostani a kilencedik megfigyelés az országban. A Körös-Maros Nemzeti Park illetékességi területén legutóbb 2022-ben, Battonyán láttunk rezneket. A faj európai állománya az élőhelyek beszűkülése miatt csökkenő tendenciát mutat. Az elmúlt 25 évben a spanyol, a portugál és a francia állomány a felére csökkent, ezért a faj felkerült az európai vörös listára.
Forrás: KMNP