Természetvédelem
Megérkeztek és hamarosan tovább is állnak a „rózsaszín seregélyek”
Nagy számban vannak most hazánkban vonuló pásztormadarak. A Kiskunságban Tiszaalpáron, Bugacpusztaházán, Apajon és Bába-széken figyelték meg csapataikat kollégáink az elmúlt napokban, de szinte az egész Alföldön jelen vannak. Kelet-Európa és Ázsia mérsékelt övi sztyeppéin fészkelő madarak évről évre megjelennek nálunk májusban, a tavaszi vonulásuk során.
Nagy számban vannak most hazánkban vonuló pásztormadarak. A Kiskunságban Tiszaalpáron, Bugacpusztaházán, Apajon és Bába-széken figyelték meg csapataikat kollégáink az elmúlt napokban, de szinte az egész Alföldön jelen vannak. Kelet-Európa és Ázsia mérsékelt övi sztyeppéin fészkelő madarak évről évre megjelennek nálunk májusban, a tavaszi vonulásuk során.

Pásztormadár étkezés közben (Kép: Kovács Sándor – KNP)
A seregélyek rokonságába tartozó, de azoknál színesebb pásztormadarak kisebb-nagyobb csapatai május vége felé szoktak nálunk megjelenni, és június elejére rendszerint el is tűnnek. Hol többen, hol kevesebben érkeznek, ilyen szempontból meglehetősen kiszámíthatatlanok. Vannak évek, amikor inváziószerűen lepik el Közép-Európát, és az is előfordul, hogy évekig nem jelennek meg. Pontos okát nem tudni ennek a hektikusságnak, így a madárbarátok minden évben némi izgalommal várhatják, vajon mire lehet tőlük számítani? Idén mindenesetre tömegesnek mondható a jelenlétük. Időnként még fészkelnek is nálunk, legutóbb 1994-95-ben a Hortobágyon volt erre példa. Költőterületük Kelet-Európa és Ázsia mérsékelt övi sztyeppéi és félsivatagos területei. A telet Dél-Ázsiában, a Közel-Keleten vagy Észak-Afrika partvonalán töltik, tavaszi hazatérésük során érintik Közép-Európát.

Fotó: Kovács Sándor – KNP
Nevüket arról kapták, hogy a legelő nyájakat, csordákat előszeretettel követik, és a környezetükben található rovarokat szedegetik. Kedvelik a sáskákat és más egyenesszárnyúakat, de szívesen táplálkoznak a gyümölcsösökben is.
Népies neve rózsaseregély, mivel rendszerint seregélycsapatokba vegyülve láthatjuk, tollazata pedig rózsaszín és fekete.
Elsősorban alföldi környezetben, füves pusztákon van esélyünk látni őket. Érdemes alaposan megfigyelni a szemünk elé kerülő seregélycsapatokat és a legelő csordákat. Bár a cseresznye érése kicsit csúszásban van az idén, de mivel ez az egyik kedvenc csemegéje, a cseresznyések környékén is járjunk nyitott füllel és szemmel.
Azt egyelőre még nem tudhatjuk, idén fészkelni is fognak-e hazánkban, vagy júniusban olyan hirtelen, ahogy jöttek, ismét eltűnnek.

Fotó: Kovács Sándor- KNP

Fotó: Kovács Sándor – KNP
Forrás: KNP
Természetvédelem
Rövid vendégség: batlacsapat pihent meg a Kisbogárzói-tavon
Nyolc példányból álló batlacsapatot sikerült megfigyelni a Körös-Maros Nemzeti Parkban.
Április 24-én egy nyolc példányból álló batlacsapatot sikerült megfigyelni a Körös-Maros Nemzeti Parkban, a Kisbogárzói-tavon. A madarak csak rövid ideig tartózkodtak itt, másnap már továbbindultak költőhelyükre.

A fotó illusztráció. Készítette: Motkó Béla
Kardoskút térségében most a szárazság az úr, egyedül a nemzeti park igazgatóság Sóstói Állattartótelepének közelében található Kisbogárzói-tóban van víz. Nem csoda hát, hogy a batlák kis létszámú csapata éppen itt állt meg pihenni. A délutáni órákban érkeztek, majd táplálkozás után az éjszakát is a tavon töltötték, másnap viszont már nem láttuk őket.
A batlák a Szaharától délre eső területeken, a trópusi Afrikában töltik a telet, s áprilisban térnek vissza költőhelyükre. A XIX-XX. század fordulóján még nagy számban költöttek Magyarországon, a Kis-Balatonon például több százas telepük volt. Aztán hosszú kihagyás után, az 1980-as években jelentek meg ismét költőfajként. Napjainkban csak a Hortobágyon költenek rendszeresen, de csak kis számban, 10-15 pár. Az utóbbi évtizedekben néhány alkalommal a Kis-Sárréten is költöttek.
A batlák hazánkban is általában nádasokban fészkelnek, s mivel kevesen vannak, ezért a többi gémfajjal közös telepeken rakják le tojásaikat. Ha lehetőségük van rá, akkor próbálnak a nagyobb növényzetben maradni, rejtve a kíváncsi szemek elől. Táplálékul főként puhatestűeket és férgeket fogyasztanak, de megeszik a kétéltűeket, ebihalat is, szinte mindent, amit csak találnak a vízben.
A nemzeti park Kardoskúti Fehértó részterületén szinte minden évben megfigyelünk vonuló batlákat. Tavaly egy népesebb, 19 példányból álló csapatot is láttunk a Fehér-tó közelében található barackosi élőhelyen.
Forrás: KMNP
Természetvédelem
Anyák napján érkezett a Körösvölgyi Állatpark legifjabb lakója
Anyák napján, a délelőtti órákban adott életet borjának egy gímszarvastehén a Körösvölgyi Állatparkban.
Különleges és megható eseménynek lehettek tanúi a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság szarvasi bemutatóhelyének, a Körösvölgyi Állatparknak a látogatói május első vasárnapján. Anyák napján ugyanis a délelőtti órákban adott életet borjának az egyik gímszarvastehén.

Fotó: KMNP
Az új jövevény érkezése nemcsak a természet örök körforgásának szép példája, hanem szimbolikus üzenetet is hordoz ezen a jeles napon. A szarvasborjak általában késő tavasszal, kora nyáron jönnek világra, így az időzítés teljesen természetes – mégis különleges, hogy éppen Anyák napjára esett az első borjú érkezése. A nőivarú kisborjú egészséges, már az első órákban lábra állt, és anyja gondoskodó közelségében tölti első napjait.
A szarvastehenek rendkívül odaadó anyák: a néhány perces ellést követően gondosan tisztogatják borjukat, majd biztonságos, rejtett helyen pihentetik. A kicsinyek bundája kezdetben pettyes, ami kiváló rejtőszínt biztosít számukra a fűben és az aljnövényzetben. Az első hetekben a ragadozók elleni védelemként a borjak „szagmentesek” és többnyire mozdulatlanul lapulnak, míg anyjuk táplálkozni jár, majd visszatér hozzájuk szoptatni.
A Körösvölgyi Állatpark látogatói az elkövetkező hetekben megpillanthatják a fiatal állatot, amint anyja közelében fedezi fel környezetét. Az állatpark munkatársai arra kérik a vendégeket, hogy fokozott figyelemmel és nyugalommal közelítsenek a kifutóhoz, hiszen ebben az érzékeny időszakban különösen fontos az anya és borja zavartalan együttléte.
Látogassanak el a parkba és ismerjék meg közelebbről az állatpark legifjabb lakóját!
Forrás: KMNP
Természetvédelem
Szalakóta Zalában
Természetvédelmi szakemberek szalakótát figyeltek meg a Nyugat-Zala Tájegységben
Április 29-én munkatársaink, Schneidler Viktor és Magyari Máté a Nyugat-Zala Tájegységben igencsak meglepődve fékeztek le, majd tolattak vissza egy helyi faiskola melletti kerítésnél, ugyanis annak egyik oszlopán egy szalakóta (Coracias garrulus) üldögélt.

Magyari Máté, BfNPI
A szalakóta a Dunántúlon vonulási időben is különösen ritkának számít, kivéve Fejér megyét, ahol az utóbbi évtizedben stabil és növekvő állománya alakult ki. Egykoron, amikor még a legeltetéses gazdálkodás hétköznapi volt és a hatalmas, vegyszerezett monokultúrás szántók helyett változatos és fajgazdag, öreg fákkal tarkított legelők borították a tájat, valamennyi dunántúli megyében előfordult kisebb-nagyobb számban. Azonban a gazdálkodási szerkezet gyökeres megváltozása és a rovarok totális irtására törekvő gyakorlat, mely ragadozómadarainkat is megtizedelte, az 1970-80-as évekre a Dunántúlon kvázi megszüntette a faj állományait. Valaha Zala megyében is előfordult, különösen a Hetés környékén, az emberek népiesen „ződ bákány”-nak nevezték. Napjainkban keletről lassacskán terjed újra a gyönyörű, kék tollú faj, működési területünkön Veszprém megyében tavalyelőtt öt, Észak-Somogyban tavaly két költőpár telepedett meg és várhatóan tovább terjeszkednek. Zalában az utóbbi évtizedben vonulási időszakban került megfigyelésre mindössze 4-5 alkalommal , olykor a megfigyelő számára is csak pár pillanatra. Most másodszor sikerült fényképpel dokumentálni e csodálatos madár példányát megyénkben.
Megtelepedését és védelmét odúkihelyezéssel igyekszünk elősegíteni az arra alkalmas élőhelyeken, ahol még kiterjedt legelők és az azokhoz kapcsolódó gazdag rovarvilág található.
Szöveg és fotó: Magyari Máté, BfNPI

