Keressen minket

Természetvédelem

Izraeli tanulmány: a beteg denevérek elkülönítik magukat

Print Friendly, PDF & Email

Neokohn: A denevérek elkülönítik magukat, „otthon maradnak” a barlangjaikban, ha nem érzik jól magukat, hogy ne érintkezzenek más fajokkal, és ezzel vélhetően számos járvány kialakulását előzték már meg – állítják szerdán megjelent tanulmányukban izraeli tudósok.

Közzétéve:

Print Friendly, PDF & Email

Neokohn: A denevérek elkülönítik magukat, „otthon maradnak” a barlangjaikban, ha nem érzik jól magukat, hogy ne érintkezzenek más fajokkal, és ezzel vélhetően számos járvány kialakulását előzték már meg – állítják szerdán megjelent tanulmányukban izraeli tudósok.

A denevérek betegség esetén elszigetelve maradtak a kolóniától. Érdemes lenne elgondolkozni ezen világjárvány idején (Kép: Pixabay)

A The Times of Israel beszámolója szerint a Tel-avivi Egyetem kutatói öt nílusi repülőkutyát fertőztek meg, majd nyomon követték a denevérek viselkedését, és azt találták, hogy az állatok a gyulladás legapróbb tüneteinek jelentkezése esetén fajtársaiktól is elkülönülnek. A tudósok műholdas nyomkövetővel, gyorsulásmérővel, infravörös kamerával kísérték figyelemmel az állatokat, és vérvizsgálatokkal ellenőrizték az állapotukat.

A vizsgálat eredményeképpen a tudósok megállapították, hogy ez az elkülönülés jelentősen csökkenti annak lehetőségét, hogy a denevérekben előforduló kórokozók akár közvetlenül, akár más fajok közbeiktatásával emberre is átterjedjenek.

„Azt figyeltük meg, hogy a beteg denevérek távol tartják magukat a kolóniától, és nem hagyják el a barlangot. Ez arra enged következtetni, hogy ember csak akkor találkozhat beteg denevérrel, ha behatol az élőhelyükre vagy elpusztítja azt” – fogalmazott Joszi Jovel, a Tel-avivi Egyetem idegtudományi kutatásvezetője.

A kutatásban szintén részt vevő Maja Vejnberg arra mutatott rá, hogy a denevérek nagyon közösségi állatok, a beteg egyedek mégis természetük ellenére távol tartják magukat a többi állattól. Kiemelte, hogy ez teljesen idegen viselkedés ezektől az állatoktól, mert az evolúció arra tanította meg őket, hogy együtt maradva nagyobb biztonságban vannak a ragadozóktól, így ösztöneiknek azt kellene diktálniuk, hogy leplezzék fertőzöttségüket, és a csoporttal maradjanak.

„Teljesen világosan kiderült, hogy a beteg állatok eltávolodnak társaiktól, és még hátrálnak is, ha más denevérek közelednek hozzájuk” – mondta el Vejnberg a The Times of Israelnek, hozzátéve, hogy minden, amit az emberek a koronavírus-járvány kezdete óta csinálnak, a társadalmi távolságtartás, a karantén és az elkülönülés a denevérekre ugyanúgy jellemző.

A világban pusztító, új típusú koronavírus a tudomány mai állása szerint legvalószínűbben állatról terjedt át emberre a kínai Vuhanban, de az elmúlt napokban egyéb elméletek is felerősödtek, különösen miután Joe Biden amerikai elnök is elrendelte, hogy a titkosszolgálatok derítsék ki, honnan ered a vírus, elképzelhető-e, hogy egy kínai laboratóriumból került ki a szabadba.

Forrás: Neokohn

Természetvédelem

Tanyaromok: ahol egykor gyerekek játszottak, ott most madarak nevelik fiókáikat

Print Friendly, PDF & Email

A madarak visszafoglalták az elhagyatott tanyákat a Csanádi pusztákon

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

A Körös-Maros Nemzeti Parkhoz tartozó Csanádi pusztákat járva még napjainkban is láthatók az egykori tanyasi élet nyomai – igaz, már csak romokban. Az udvarok zöldellő fáin és a romos padlásokon azonban ma is van élet: a hajdani lakhelyek most madaraknak adnak otthont.

Fotó: Balla Tihamér – KMNP

Manapság már nagyon kevesen adják arra a fejüket, hogy a településektől távol, tanyán éljenek. Nem is olyan régen, néhány évtizede azonban még kifejezetten általános volt a tanyasi életforma, kiterjedt tanyavilág működött az egész magyar Alföldön, így a Csanádi puszták térségében is.

Megbízható távcsövet keresel? Távolságmérős távcsövek és minden, ami a megfigyeléshez kell – > FROMMER Fegyverbolt! Kattints a fényképre!

Bár sok tanya teljesen eltűnt már a föld színéről, néhányuknál a valamikori tanyaudvart megkímélték a beszántástól, műveléstől, így az ott régen ültetett fák még megvannak, sok esetben sűrű bozót nőtte be a tanyahelyeket. Ezek a pusztákba, szántóföldekbe beékelődő kis facsoportok jelzik a hajdani otthonokat.  Az egyébként igencsak fátlan vidéken ezek, a régi tanyasiak által ültetett fák felértékelődnek, pihenő-, kilátó-, fészkelőhelyet biztosítanak például a térség ragadozó madarainak, egerész- és pusztai ölyveknek, parlagi sasoknak.

Fotó: Balla Tihamér – KMNP

Nemcsak a tanyaudvarok fái, de maguk az épületek, a régi otthonok is élőhelyet jelentenek számos védett madárfaj számára. Ezek a tanyaépületek még természetes anyagokból, sárból, szalmából, nádból épültek. Mióta nem lakják, és nem tartják karban őket, lassan omladoznak, összedőlnek, végül újra eggyé válnak a földdel. A tetők beszakadnak, az omladozó falakban számos üreg keletkezik. Ezeket a helyeket keresi például több bagolyfaj is. Egyik legimpozánsabb megjelenésű éjjeli ragadozónk, a gyöngybagoly például előszeretettel rakja tojásait a romos épületek padlásaira, ahol védett körülmények között nevelkedhetnek fiókái. A lakott emberi településeket is kedvelő kuvikok szintén szívesen választják költőhelyül a romok falainak üregeit, padlásait. Vörös vércsékkel is találkozhatunk, ha a tanyaromokon találnak olyan alkalmas párkányt, üreget, ahol költeni tudnak. A színpompás szalakóták és búbosbankák is gyakran költenek ezeken a helyeken, a nagyszámú mezei veréb és seregély mellett. Az énekesmadarak közül még a házi rozsdafarkúra jellemző a romos épületekben való fészkelés. Nem egyszer előfordul, hogy az épületekben maradt, korhadó, poros bútorokban találkozunk madárfészkekkel.

A pusztákat járva épp ezért érdemes alaposabban szemügyre venni egy-egy régi tanyahelyet. Az udvarok, melyeken nem is oly rég még gyerekek játszhattak, ma már madárzsivajtól hangosak.

Forrás: KMNP

Tovább olvasom

Természetvédelem

Szemétszedés a Júlia úton a „Tavaszi Nagytakarítás” kampány keretében

Print Friendly, PDF & Email

Erdészek és önkéntesek szemetet szedtek a Síkvidéki Erdészet területén

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Jelentős mennyiségű hulladékot szedett össze a több mint ötven fős csapat a Júlia út környékén.

Fotó: TAEG Zrt.

A TAEG Tanulmányi Erdőgazdaság Zrt. az AÖFK Tavaszi Nagytakarítás Kampányához csatlakozva hulladékgyűjtést szervezett április 9-re a Síkvidéki Erdészet Júlia út környéki területére. Az erdőgazdaság helyi és soproni személyzete kiegészülve a Soproni Egyetem két karáról – Erdőmérnöki Kar, Benedek Elek Pedagógiai Kar – érkező hallgatókkal és oktatókkal jelentős mennyiségű hulladékot gyűjtött össze a közutak és az erdőkbe vezető utak környezetéből.

Fotó: TAEG Zrt.

A nagyobb „gócpontokból” platónyi gumi és elektronikai hulladék is kikerült, de a begyűjtött kommunális hulladék többségét a műanyagflakonok és az alumíniumdobozok adták. Köszönjük a résztvevők lelkesedését és segítségét! Kérünk minden erdőlátogatót, hogy saját hulladékát ne az erdőterületen helyezze el, mivel az nem csak a természetre, de az erdőben kiránduló vagy ott munkát végző embertársainkra is veszélyt jelenthet!

Forrás: TAEG Zrt. 

Tovább olvasom

Természetvédelem

Halászmadarak az apaji halastavakon

Print Friendly, PDF & Email

Gyenge László természetfotós Apajon fényképezett.

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Gyenge László természetfotós Apajon fényképezett. Élményeiről számolt be lapunknak:

Miután véget ért az északi kárókatonák inváziója, fő halpusztítónak maradtak a szürke gémek (a nálunk költő kárókatonák mellett). Mindkét faj hazai állománya nagyjából 3000 költőpár. És természetesen ott koncentrálódnak, ahol sok a hal, például a halastavakon.

Fotó: Gyenge László – Agro Jager News

Apaj határában van egy nagy halastórendszer, ahová rendszeresen járok madarakat fotózni. Az üzemvitel része, hogy egyes tavakat lehalászás után időnként leeresztenek. A tómeder mélyebb gödreiben mindig marad valamennyi víz és benne persze halak is, amelyek szinte vonzzák a hallal élő madarak sokaságát. Az említett apaji tavak térségében mostanában vagy 200 szürke gém, tucatnyi vörös gém, kárókatona, néhány fehér és fekete gólya, rétisas, halászsas, búbosvöcsök és számtalan sirály igyekszik éhségét csillapítani, többnyire a sekély vízben megrekedt halakból.

Fotó: Gyenge László – Agro Jager News

Képeimen a szürke gémek halászatát illusztráltam. Erős csőrvágásukkal ők bizony kilós vagy annál is nagyobb pontyokat képesek megszigonyozni, aztán zsákmányukat vagy le tudják nyelni, vagy sem. Ha túl nagynak bizonyul számukra valamely halálra szúrt hal, annak teteméből leginkább a sirályok lakmároznak.

Írta és fényképezte: Gyenge László

Tovább olvasom