Keressen minket

Természetvédelem

Izrael 500 millió madara: A világ nyolcadik csodája – GALÉRIÁVAL

Print Friendly, PDF & Email

Thomas Krumenacker német újságírót és fotósot meglepte az a madárvándorlás, amelynek szemtanúja volt Izraelben. A témáról könyvet írt aminek a címe: Madarak a Szent Földön.

Közzétéve:

Print Friendly, PDF & Email

Thomas Krumenacker német újságírót és fotósot meglepte az a madárvándorlás, amelynek szemtanúja volt Izraelben. A témáról könyvet írt aminek a címe: Madarak a Szent Földön.

Thomas Krumenacker fotós

Thomas Krumenacker német újságíró és fotós életét megváltoztatta a 11 évvel ezelőtti izraeli tanulmányútja . Miután szemtanúja volt a madarak őszi vándorlásának, sokkal komolyabban kezdett el foglalkozni a hobbijával. Az eredmény: a „Madarak a Szentföldön” című könyve, amely most jelent meg németül és angolul. A vándormadarak szeretik Izraelt, és most Izrael a madármegfigyelőket csalogatja.

Madarak a Szent Földön – Thomas Krumenacker könyve

A könyv a Rachel és Moshe Yanai által alapított Hoopoe Bird Alapítvány segítségével jelent meg, amelyet az Izraeli Természetvédelmi Társaság irányít. Krumenacker Berlinben él, de gyakran látogatja Izraelt. A Hermon-hegy magaslatától az Eilati-öbölig követte a madarak vándorútját a szerző.

A könyv fotói és a kísérő szövege bemutatják, hogy miért nevezik a madarak vándorlását Izraelen keresztül „a világ nyolcadik csodájának. Rövid idő alatt több mint 500 madárfaj repül át Izraelen, és szinte minden évben ugyanazokat a fajokat figyelik meg.

E madarak többsége ősszel hagyja el Európát, néhány faj télen érkezik. Szakértők becslései szerint a migrációs idényben mintegy 500 millió madár halad át Izraelen. Egyes fajok esetében a globális populáció szinte teljes egésze áthalad a régión, pédául a levantei verébsólyom.

(Szerző: Levante történelmi-földrajzi régió, amely a Közel-Keleten terül el. Tágabb értelemben azok a tartományok, melyek a Földközi-tenger mellett az Eufrátesz és a Nílus folyóig Itáliától keletre estek.)

Különösen kiemelkedő a fehér gólyák száma. Félmillió fehérgólya áll meg Izraelben, táplálkozás, vagy pihenés céljából, szinte mind Európából és Ázsiából érkezik. Egy másik fontos látogató a kisebb pettyes sas, akit Krumenacker szerint az egyik legtitokzatosabb madár, amely Európában fészkel. Ez annak köszönhető, hogy csak a településektől  távoli erdőkben hajlandó fészkelni.

Izrael más rekordokkal is rendelkezik. Például egy madármegfigyelő másfél órán belül nem kevesebb, mint 8700 fekete gólyát számlált a Beit She’an-völgyben. Ez volt a fajból valaha látott legnagyobb állomány.

Izraelben a természet néhány pusztító változáson ment keresztül az építkezések és a természetes vízforrások kiszáradása miatt, de a halastavak, a mezőgazdasági mezők és a hulladéklerakók fejlesztésével mégis új és gazdag táplálékforrások jelentek meg. Ezek az új helyek, mint egy benzinkút szolgálják a vonuló madarakat. Az északi Hula-völgy és a halastavak kiváló példája az ilyen erőforrásoknak, de az Atlit sós vizű medencéi Haifa közelében és a déli Eilat is kínálnak ételt és menedéket.

A migráció lehetőséget kínált az izraeli, jordániai madármegfigyelők és a Palesztin Hatóság közötti együttműködésre. Ez évente több ezer madármegfigyelőt hoz ide a világ minden tájáról.
A hatalmas állományok természetesen lenyűgözőek, nem mintha könnyű dolguk lenne a madaraknak az útjuk során. A madárvándorlás bizonyos értelemben a szabadság és a határok hiányának metaforája – írja Krumenacker. De bemutatja az egyén veszélyes küzdelmét a természettel és az ember által folyamatosan alakított környezeti változásokkal is. A küzdelem gyakran egy-egy madár halálával végződik kockázatos vonulása során.

Krumenacker például fényképet készített egy sötét tollú foltos sasról, amely egy keleti parlagi sassal küzdött egy fa tetején egy madármegfigyelő torony felett. Ezek a legnagyobb ragadozó madarak közé tartoznak, és ebben a csatában az idősebb és tapasztaltabb pettyes sas nyert. Ezek a világ egyik legritkább ragadozó madarai, amelyek télen érkeznek Izraelbe.

A keleti parlagi sas eközben Izraelben a leglátványosabb sasok közé tartozik. Megfoghatja az emlősöket, de télen elsősorban tetemekkel táplálkozik, beleértve a daruét is.

Úgy gondolják, hogy ezek közül a madarak közül 60–90 átmegy a vándorlási idényben. Sajnos ezek a szépségek néha úgy halnak meg, hogy nekirepülnek a nagyfeszültségű vezetékeknek.

Forrás: Haaretz internetes hírportál – Israel’s 500 Million Birds: The World’s Eighth Wonder című cikke, amiből részletet közöltünk

A képekért külön köszönet Keller Zoltánnak és Csipak Árminnak. 

A fotósokat az alábbi linken lehet elérni a Facebookon:

Keller Zoltán – https://www.facebook.com/zoli.keller.7

Csipak Ármin – https://www.facebook.com/csipak.armin

Természetvédelem

Tanyaromok: ahol egykor gyerekek játszottak, ott most madarak nevelik fiókáikat

Print Friendly, PDF & Email

A madarak visszafoglalták az elhagyatott tanyákat a Csanádi pusztákon

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

A Körös-Maros Nemzeti Parkhoz tartozó Csanádi pusztákat járva még napjainkban is láthatók az egykori tanyasi élet nyomai – igaz, már csak romokban. Az udvarok zöldellő fáin és a romos padlásokon azonban ma is van élet: a hajdani lakhelyek most madaraknak adnak otthont.

Fotó: Balla Tihamér – KMNP

Manapság már nagyon kevesen adják arra a fejüket, hogy a településektől távol, tanyán éljenek. Nem is olyan régen, néhány évtizede azonban még kifejezetten általános volt a tanyasi életforma, kiterjedt tanyavilág működött az egész magyar Alföldön, így a Csanádi puszták térségében is.

Megbízható távcsövet keresel? Távolságmérős távcsövek és minden, ami a megfigyeléshez kell – > FROMMER Fegyverbolt! Kattints a fényképre!

Bár sok tanya teljesen eltűnt már a föld színéről, néhányuknál a valamikori tanyaudvart megkímélték a beszántástól, műveléstől, így az ott régen ültetett fák még megvannak, sok esetben sűrű bozót nőtte be a tanyahelyeket. Ezek a pusztákba, szántóföldekbe beékelődő kis facsoportok jelzik a hajdani otthonokat.  Az egyébként igencsak fátlan vidéken ezek, a régi tanyasiak által ültetett fák felértékelődnek, pihenő-, kilátó-, fészkelőhelyet biztosítanak például a térség ragadozó madarainak, egerész- és pusztai ölyveknek, parlagi sasoknak.

Fotó: Balla Tihamér – KMNP

Nemcsak a tanyaudvarok fái, de maguk az épületek, a régi otthonok is élőhelyet jelentenek számos védett madárfaj számára. Ezek a tanyaépületek még természetes anyagokból, sárból, szalmából, nádból épültek. Mióta nem lakják, és nem tartják karban őket, lassan omladoznak, összedőlnek, végül újra eggyé válnak a földdel. A tetők beszakadnak, az omladozó falakban számos üreg keletkezik. Ezeket a helyeket keresi például több bagolyfaj is. Egyik legimpozánsabb megjelenésű éjjeli ragadozónk, a gyöngybagoly például előszeretettel rakja tojásait a romos épületek padlásaira, ahol védett körülmények között nevelkedhetnek fiókái. A lakott emberi településeket is kedvelő kuvikok szintén szívesen választják költőhelyül a romok falainak üregeit, padlásait. Vörös vércsékkel is találkozhatunk, ha a tanyaromokon találnak olyan alkalmas párkányt, üreget, ahol költeni tudnak. A színpompás szalakóták és búbosbankák is gyakran költenek ezeken a helyeken, a nagyszámú mezei veréb és seregély mellett. Az énekesmadarak közül még a házi rozsdafarkúra jellemző a romos épületekben való fészkelés. Nem egyszer előfordul, hogy az épületekben maradt, korhadó, poros bútorokban találkozunk madárfészkekkel.

A pusztákat járva épp ezért érdemes alaposabban szemügyre venni egy-egy régi tanyahelyet. Az udvarok, melyeken nem is oly rég még gyerekek játszhattak, ma már madárzsivajtól hangosak.

Forrás: KMNP

Tovább olvasom

Természetvédelem

Szemétszedés a Júlia úton a „Tavaszi Nagytakarítás” kampány keretében

Print Friendly, PDF & Email

Erdészek és önkéntesek szemetet szedtek a Síkvidéki Erdészet területén

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Jelentős mennyiségű hulladékot szedett össze a több mint ötven fős csapat a Júlia út környékén.

Fotó: TAEG Zrt.

A TAEG Tanulmányi Erdőgazdaság Zrt. az AÖFK Tavaszi Nagytakarítás Kampányához csatlakozva hulladékgyűjtést szervezett április 9-re a Síkvidéki Erdészet Júlia út környéki területére. Az erdőgazdaság helyi és soproni személyzete kiegészülve a Soproni Egyetem két karáról – Erdőmérnöki Kar, Benedek Elek Pedagógiai Kar – érkező hallgatókkal és oktatókkal jelentős mennyiségű hulladékot gyűjtött össze a közutak és az erdőkbe vezető utak környezetéből.

Fotó: TAEG Zrt.

A nagyobb „gócpontokból” platónyi gumi és elektronikai hulladék is kikerült, de a begyűjtött kommunális hulladék többségét a műanyagflakonok és az alumíniumdobozok adták. Köszönjük a résztvevők lelkesedését és segítségét! Kérünk minden erdőlátogatót, hogy saját hulladékát ne az erdőterületen helyezze el, mivel az nem csak a természetre, de az erdőben kiránduló vagy ott munkát végző embertársainkra is veszélyt jelenthet!

Forrás: TAEG Zrt. 

Tovább olvasom

Természetvédelem

Halászmadarak az apaji halastavakon

Print Friendly, PDF & Email

Gyenge László természetfotós Apajon fényképezett.

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Gyenge László természetfotós Apajon fényképezett. Élményeiről számolt be lapunknak:

Miután véget ért az északi kárókatonák inváziója, fő halpusztítónak maradtak a szürke gémek (a nálunk költő kárókatonák mellett). Mindkét faj hazai állománya nagyjából 3000 költőpár. És természetesen ott koncentrálódnak, ahol sok a hal, például a halastavakon.

Fotó: Gyenge László – Agro Jager News

Apaj határában van egy nagy halastórendszer, ahová rendszeresen járok madarakat fotózni. Az üzemvitel része, hogy egyes tavakat lehalászás után időnként leeresztenek. A tómeder mélyebb gödreiben mindig marad valamennyi víz és benne persze halak is, amelyek szinte vonzzák a hallal élő madarak sokaságát. Az említett apaji tavak térségében mostanában vagy 200 szürke gém, tucatnyi vörös gém, kárókatona, néhány fehér és fekete gólya, rétisas, halászsas, búbosvöcsök és számtalan sirály igyekszik éhségét csillapítani, többnyire a sekély vízben megrekedt halakból.

Fotó: Gyenge László – Agro Jager News

Képeimen a szürke gémek halászatát illusztráltam. Erős csőrvágásukkal ők bizony kilós vagy annál is nagyobb pontyokat képesek megszigonyozni, aztán zsákmányukat vagy le tudják nyelni, vagy sem. Ha túl nagynak bizonyul számukra valamely halálra szúrt hal, annak teteméből leginkább a sirályok lakmároznak.

Írta és fényképezte: Gyenge László

Tovább olvasom