Természetvédelem
Izrael 500 millió madara: A világ nyolcadik csodája – GALÉRIÁVAL
Thomas Krumenacker német újságírót és fotósot meglepte az a madárvándorlás, amelynek szemtanúja volt Izraelben. A témáról könyvet írt aminek a címe: Madarak a Szent Földön.
Thomas Krumenacker német újságírót és fotósot meglepte az a madárvándorlás, amelynek szemtanúja volt Izraelben. A témáról könyvet írt aminek a címe: Madarak a Szent Földön.

Thomas Krumenacker fotós
Thomas Krumenacker német újságíró és fotós életét megváltoztatta a 11 évvel ezelőtti izraeli tanulmányútja . Miután szemtanúja volt a madarak őszi vándorlásának, sokkal komolyabban kezdett el foglalkozni a hobbijával. Az eredmény: a „Madarak a Szentföldön” című könyve, amely most jelent meg németül és angolul. A vándormadarak szeretik Izraelt, és most Izrael a madármegfigyelőket csalogatja.

Madarak a Szent Földön – Thomas Krumenacker könyve
A könyv a Rachel és Moshe Yanai által alapított Hoopoe Bird Alapítvány segítségével jelent meg, amelyet az Izraeli Természetvédelmi Társaság irányít. Krumenacker Berlinben él, de gyakran látogatja Izraelt. A Hermon-hegy magaslatától az Eilati-öbölig követte a madarak vándorútját a szerző.
A könyv fotói és a kísérő szövege bemutatják, hogy miért nevezik a madarak vándorlását Izraelen keresztül „a világ nyolcadik csodájának. Rövid idő alatt több mint 500 madárfaj repül át Izraelen, és szinte minden évben ugyanazokat a fajokat figyelik meg.
E madarak többsége ősszel hagyja el Európát, néhány faj télen érkezik. Szakértők becslései szerint a migrációs idényben mintegy 500 millió madár halad át Izraelen. Egyes fajok esetében a globális populáció szinte teljes egésze áthalad a régión, pédául a levantei verébsólyom.
(Szerző: Levante történelmi-földrajzi régió, amely a Közel-Keleten terül el. Tágabb értelemben azok a tartományok, melyek a Földközi-tenger mellett az Eufrátesz és a Nílus folyóig Itáliától keletre estek.)
Különösen kiemelkedő a fehér gólyák száma. Félmillió fehérgólya áll meg Izraelben, táplálkozás, vagy pihenés céljából, szinte mind Európából és Ázsiából érkezik. Egy másik fontos látogató a kisebb pettyes sas, akit Krumenacker szerint az egyik legtitokzatosabb madár, amely Európában fészkel. Ez annak köszönhető, hogy csak a településektől távoli erdőkben hajlandó fészkelni.
Izrael más rekordokkal is rendelkezik. Például egy madármegfigyelő másfél órán belül nem kevesebb, mint 8700 fekete gólyát számlált a Beit She’an-völgyben. Ez volt a fajból valaha látott legnagyobb állomány.
Izraelben a természet néhány pusztító változáson ment keresztül az építkezések és a természetes vízforrások kiszáradása miatt, de a halastavak, a mezőgazdasági mezők és a hulladéklerakók fejlesztésével mégis új és gazdag táplálékforrások jelentek meg. Ezek az új helyek, mint egy benzinkút szolgálják a vonuló madarakat. Az északi Hula-völgy és a halastavak kiváló példája az ilyen erőforrásoknak, de az Atlit sós vizű medencéi Haifa közelében és a déli Eilat is kínálnak ételt és menedéket.
A migráció lehetőséget kínált az izraeli, jordániai madármegfigyelők és a Palesztin Hatóság közötti együttműködésre. Ez évente több ezer madármegfigyelőt hoz ide a világ minden tájáról.
A hatalmas állományok természetesen lenyűgözőek, nem mintha könnyű dolguk lenne a madaraknak az útjuk során. A madárvándorlás bizonyos értelemben a szabadság és a határok hiányának metaforája – írja Krumenacker. De bemutatja az egyén veszélyes küzdelmét a természettel és az ember által folyamatosan alakított környezeti változásokkal is. A küzdelem gyakran egy-egy madár halálával végződik kockázatos vonulása során.
Krumenacker például fényképet készített egy sötét tollú foltos sasról, amely egy keleti parlagi sassal küzdött egy fa tetején egy madármegfigyelő torony felett. Ezek a legnagyobb ragadozó madarak közé tartoznak, és ebben a csatában az idősebb és tapasztaltabb pettyes sas nyert. Ezek a világ egyik legritkább ragadozó madarai, amelyek télen érkeznek Izraelbe.
A keleti parlagi sas eközben Izraelben a leglátványosabb sasok közé tartozik. Megfoghatja az emlősöket, de télen elsősorban tetemekkel táplálkozik, beleértve a daruét is.
Úgy gondolják, hogy ezek közül a madarak közül 60–90 átmegy a vándorlási idényben. Sajnos ezek a szépségek néha úgy halnak meg, hogy nekirepülnek a nagyfeszültségű vezetékeknek.
Forrás: Haaretz internetes hírportál – Israel’s 500 Million Birds: The World’s Eighth Wonder című cikke, amiből részletet közöltünk
A képekért külön köszönet Keller Zoltánnak és Csipak Árminnak.
A fotósokat az alábbi linken lehet elérni a Facebookon:
Keller Zoltán – https://www.facebook.com/zoli.keller.7
Csipak Ármin – https://www.facebook.com/csipak.armin
- Fotó: Keller Zoltán – Rózsas flamingó
- Fotó: Thomas Krumenacker – Parlagi sas éppen egy fiatal darut eszik
- Fotó: Thomas Krumenacker – Barátkeselyű és fakókeselyű harca
- Fotó: Thomas Krumenacker Fiatal parlagi sas fekete sassal harcolsz
- Fotó: Csipak Ármin – Nappalozó erdei fülesbagoly (Asio otus)
- Fotó: Csipak Ármin – Déli hantmadár (Oenanthe hispanica)
- Fotó: Csipak Ármin – Núbiai kőszáli kecske (Capra nubiana)
- Fotó: Csipak Ármin Tüskés bíbic (Vanellus spinosus)
- Fotó: Keller Zoltán – Smaragd gyurgyalag
- Fotó: Keller Zoltán
- Fotó: Csipak Ármin – Munka közben
- Fotó: Keller Zoltán – Núbiai kőszáli kecske (Capra nubiana)
- Fotó: Csipak Ármin – Csillagos agáma (Stellagama stellio)
- Fotó: Keller Zoltán – Núbiai kőszáli kecske (Capra nubiana)
- Fotó: Csipak Ármin Csuklyás hantmadár (Oenanthe moncha)
- Fotó: Keller Zoltán – Dorcas Gazella
- Fotó: Keller Zoltán – Rózsás gödény
- Fotó: Keller Zoltán – Rózsás gödény
- Fotó: Csipak Ármin Görög teknős (Testudo hermanni)
- Fotó: Keller Zoltán – Rózsás gödények
- Fotó: Keller Zoltán – Szürke gém
- Fotó: Csipak Ármin – Barna rétihéja találkozása az aranysakállal
- Fotó: Keller Zoltán – Szürke gém és nagy kócsag
- Fotó: Keller Zoltán
- Fotó: Csipak Ármin – Feketetorkú poszáta (Sylvia ruppeli)
- Fotó: Keller Zoltán – Jégmadár
- Fotó: Csipak Ármin – Tarka halkapó (Ceryle rudis)
- Fotó: Keller Zoltán . Szürke gém
- Fotó: Keller Zoltán – Nagy kócsag
- Fotó: Keller Zoltán – Rózsas flamingó
- Fotó: Keller Zoltán – Rózsas flamingó
- Fotó: Keller Zoltán
- Fotó: Keller Zoltán – Szarvasvipera
- Fehér gólyák
- Fotó: Keller Zoltán – Smaragd gyurgyalag
- Fotó: Csipak Ármin – Szirtiborz (Procavia capensis)
- Fotó: Csipak Ármin Núbiai lappantyú (Caprimulgus nubicus)
- Fotó: Csipak Ármin – Otniel környékén.
- Fotó: Csipak Ármin – Pettyes túzok (Chlamydotis macquennii)
- Fotó: Csipak Ármin – Onágerek a homokviharban
- Fotó: Csipak Ármin – Koronás hantmadarak (Oenanthe leucopyga)
- Fotó: Keller Zoltán
- Fotó: Keller Zoltán – Kuhi
- Fotó: Keller Zoltán
- Fotó: Keller Zoltán – Kuhi
- Fotó: Keller Zoltán – Rózsás gödény
- Fotó: Keller Zoltán
- Fotó: Csipak Ármin – Flamingó tavak
- Fotó: Csipak Ármin – Sárga billegető (Motacilla flava feldegg)
- Fotó: Csipak Ármin – Sivatagi pusztaityúk (Pterocles senegallus)
- Fotó: Csipak Ármin – Grofit környékén.
- Fotó: Csipak Ármin – Pettyes kakukk (Clamator glandarius)
- Fotó: Csipak Ármin – Csukár (Alectoris chukar)
- Fotó: Csipak Ármin – Hajnali Arab farkas (Canis lupus arabs)
- Fotó: Csipak Ármin -Smaragd gyurgyalag (Merops orientalis)
- Fotó: Csipak Ármin – Örvös papagáj (Psittacula krameri)
- Fotó: Csipak Ármin – Short-fingered Gecko (Stenodactylus sthenodactylus)
- Fotó: Csipak Ármin – Amram pilars
Természetvédelem
Rövid vendégség: batlacsapat pihent meg a Kisbogárzói-tavon
Nyolc példányból álló batlacsapatot sikerült megfigyelni a Körös-Maros Nemzeti Parkban.
Április 24-én egy nyolc példányból álló batlacsapatot sikerült megfigyelni a Körös-Maros Nemzeti Parkban, a Kisbogárzói-tavon. A madarak csak rövid ideig tartózkodtak itt, másnap már továbbindultak költőhelyükre.

A fotó illusztráció. Készítette: Motkó Béla
Kardoskút térségében most a szárazság az úr, egyedül a nemzeti park igazgatóság Sóstói Állattartótelepének közelében található Kisbogárzói-tóban van víz. Nem csoda hát, hogy a batlák kis létszámú csapata éppen itt állt meg pihenni. A délutáni órákban érkeztek, majd táplálkozás után az éjszakát is a tavon töltötték, másnap viszont már nem láttuk őket.
A batlák a Szaharától délre eső területeken, a trópusi Afrikában töltik a telet, s áprilisban térnek vissza költőhelyükre. A XIX-XX. század fordulóján még nagy számban költöttek Magyarországon, a Kis-Balatonon például több százas telepük volt. Aztán hosszú kihagyás után, az 1980-as években jelentek meg ismét költőfajként. Napjainkban csak a Hortobágyon költenek rendszeresen, de csak kis számban, 10-15 pár. Az utóbbi évtizedekben néhány alkalommal a Kis-Sárréten is költöttek.
A batlák hazánkban is általában nádasokban fészkelnek, s mivel kevesen vannak, ezért a többi gémfajjal közös telepeken rakják le tojásaikat. Ha lehetőségük van rá, akkor próbálnak a nagyobb növényzetben maradni, rejtve a kíváncsi szemek elől. Táplálékul főként puhatestűeket és férgeket fogyasztanak, de megeszik a kétéltűeket, ebihalat is, szinte mindent, amit csak találnak a vízben.
A nemzeti park Kardoskúti Fehértó részterületén szinte minden évben megfigyelünk vonuló batlákat. Tavaly egy népesebb, 19 példányból álló csapatot is láttunk a Fehér-tó közelében található barackosi élőhelyen.
Forrás: KMNP
Természetvédelem
Anyák napján érkezett a Körösvölgyi Állatpark legifjabb lakója
Anyák napján, a délelőtti órákban adott életet borjának egy gímszarvastehén a Körösvölgyi Állatparkban.
Különleges és megható eseménynek lehettek tanúi a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság szarvasi bemutatóhelyének, a Körösvölgyi Állatparknak a látogatói május első vasárnapján. Anyák napján ugyanis a délelőtti órákban adott életet borjának az egyik gímszarvastehén.

Fotó: KMNP
Az új jövevény érkezése nemcsak a természet örök körforgásának szép példája, hanem szimbolikus üzenetet is hordoz ezen a jeles napon. A szarvasborjak általában késő tavasszal, kora nyáron jönnek világra, így az időzítés teljesen természetes – mégis különleges, hogy éppen Anyák napjára esett az első borjú érkezése. A nőivarú kisborjú egészséges, már az első órákban lábra állt, és anyja gondoskodó közelségében tölti első napjait.
A szarvastehenek rendkívül odaadó anyák: a néhány perces ellést követően gondosan tisztogatják borjukat, majd biztonságos, rejtett helyen pihentetik. A kicsinyek bundája kezdetben pettyes, ami kiváló rejtőszínt biztosít számukra a fűben és az aljnövényzetben. Az első hetekben a ragadozók elleni védelemként a borjak „szagmentesek” és többnyire mozdulatlanul lapulnak, míg anyjuk táplálkozni jár, majd visszatér hozzájuk szoptatni.
A Körösvölgyi Állatpark látogatói az elkövetkező hetekben megpillanthatják a fiatal állatot, amint anyja közelében fedezi fel környezetét. Az állatpark munkatársai arra kérik a vendégeket, hogy fokozott figyelemmel és nyugalommal közelítsenek a kifutóhoz, hiszen ebben az érzékeny időszakban különösen fontos az anya és borja zavartalan együttléte.
Látogassanak el a parkba és ismerjék meg közelebbről az állatpark legifjabb lakóját!
Forrás: KMNP
Természetvédelem
Szalakóta Zalában
Természetvédelmi szakemberek szalakótát figyeltek meg a Nyugat-Zala Tájegységben
Április 29-én munkatársaink, Schneidler Viktor és Magyari Máté a Nyugat-Zala Tájegységben igencsak meglepődve fékeztek le, majd tolattak vissza egy helyi faiskola melletti kerítésnél, ugyanis annak egyik oszlopán egy szalakóta (Coracias garrulus) üldögélt.

Magyari Máté, BfNPI
A szalakóta a Dunántúlon vonulási időben is különösen ritkának számít, kivéve Fejér megyét, ahol az utóbbi évtizedben stabil és növekvő állománya alakult ki. Egykoron, amikor még a legeltetéses gazdálkodás hétköznapi volt és a hatalmas, vegyszerezett monokultúrás szántók helyett változatos és fajgazdag, öreg fákkal tarkított legelők borították a tájat, valamennyi dunántúli megyében előfordult kisebb-nagyobb számban. Azonban a gazdálkodási szerkezet gyökeres megváltozása és a rovarok totális irtására törekvő gyakorlat, mely ragadozómadarainkat is megtizedelte, az 1970-80-as évekre a Dunántúlon kvázi megszüntette a faj állományait. Valaha Zala megyében is előfordult, különösen a Hetés környékén, az emberek népiesen „ződ bákány”-nak nevezték. Napjainkban keletről lassacskán terjed újra a gyönyörű, kék tollú faj, működési területünkön Veszprém megyében tavalyelőtt öt, Észak-Somogyban tavaly két költőpár telepedett meg és várhatóan tovább terjeszkednek. Zalában az utóbbi évtizedben vonulási időszakban került megfigyelésre mindössze 4-5 alkalommal , olykor a megfigyelő számára is csak pár pillanatra. Most másodszor sikerült fényképpel dokumentálni e csodálatos madár példányát megyénkben.
Megtelepedését és védelmét odúkihelyezéssel igyekszünk elősegíteni az arra alkalmas élőhelyeken, ahol még kiterjedt legelők és az azokhoz kapcsolódó gazdag rovarvilág található.
Szöveg és fotó: Magyari Máté, BfNPI




























































