Tudomány
Az alma eredetének a felfedezése
Robert N. Spengler szerő cikke az alma domesztikációját mutatja be
Európában és Nyugat-Ázsiában ősi, feltárt, fennmaradt almamagok régészeti leletei alapján történelmi, paleontológiai és a közelmúltban közzétett genetikai adatokkal összekapcsolva lenyűgöző narratívát mutatnak be az egyik legismertebb gyümölcsünkről. Ebben a tanulmányban Robert Spengler, a Max Planck Humán Történelem Intézetében nyomon követi az alma vad eredetének történetét, megjegyezve, hogy ősi megafauna terjesztette, majd később a Selyemút mentén folytatott kereskedelem folyamodványaként terjedt el. Ezek a folyamatok lehetővé tették a jelenleg ismert fajták megismerését.
Az alma vitathatlanul a legjobban ismert gyümölcs a világon. A világ minden táján a mérsékelt égövben termesztik és a története szorosan összekapcsolódik az emberiséggel. A nagy vörös gyümölcs ábrázolása a klasszikus művészetben azt mutatja, hogy a domesztikált alma jelen volt Dél-Európában két évezreddel ezelőtt, és a régészeti lelőhelyek ősi magjai azt bizonyítják, hogy az emberek Európában és Nyugat-Ázsia területén tízezer éve gyűjtötték a vadon élő almákat. Noha egyértelmű, hogy az emberek évezredek óta fenntartják a vadon élő alma populációkat, a domesztikáció folyamata, vagy az evolúciós változása az emberi termesztés során az alma esetében nem egyértelmű. Számos nemrégiben végzett tanulmány kimutatta azt, hogy a modern alma négy különböző vadon élő alma populáció hibridje. A kutatók hipotézise alapján, a Selyemút kereskedelmi útvonalai voltak a felelősek azért, hogy a gyümölcsök egy helyszínre kerültek, kialakítva a hibridizációt. Az alma régészeti maradványai alapján megmaradt magokat fedeztek fel az eurázsiai területeken, és ezek a felfedezések alátámasztják azt a feltételezést, hogy az alma és a dió termése az áruk között volt, amelyek ezen korai kereskedelmi útvonalak mentén mozogtak.
Sprengler nemrégiben összefoglalta az archeobotanikus és történelmi tényeket a termesztett növények a Selyemút mentén “Gyümölcs a homokból” – című könyvében, amelyet a Kalifornia Egyetem tett közzé. Az almának szoros kapcsolata van a Selyemúttal, a modern alma genetikai anyagának a jelentős része az ősi kereskedelmi útvonalak szívéből, a Tien-Shan hegységből származik. Ezenfelül a cserefolyamatok miatt olyan hibridizációs folyamatok indultak el, amelyek nagy, vörös, édes gyümölcsök kialakulásához vezettekt.
A kutatóknak fontos kérdés, hogyan és mikor lett nagyobb az alma mérete, mert a gyümölcsfák nem ugyanolyan utat követtek a domesztikáció során, mint más, jobban feltárt és megértett növények, mint például a gabonafélék, vagy a hüvelyesek. Számos különféle vad és antropogén hatás szelektív nyomást gyakorolt a szántóföldi növényeinkre, és bonyolult feladat megérteni, hogy milyen hatások váltották ki az evolúciós változásokat. Ezáltal a modern és fosszilis növényi maradványok elemzése segíthet a domesztikáció folyamatának értelmezésében. A húsos, édes gyümölcsök vonzzák az állatokat és ezáltal terjesztik a magjaikat, nagy gyümölcsök, nagy állatokat vonzanak, ezáltal terjesztve őket.
A nagy gyümölcsök megjelenése vonzotta a megafaunát.
Miközben a legtöbb domesztikációt tanulmányozó tudós arra az időszakra összpontosít, amikor az emberiség elkezdte a növényt termeszteni, ebben a tanulmányban Spengler a vadonban történő változásokat vizsgálta, ami a domesztikációhoz vezetett. Spengler azt feltételezi, hogy a vadonban élő nagy gyümölcsök kialakulásának megértése segíthet megérteni a domesztikáció folyamatát. “Látva, hogy a gyümölcsök a magok elterjedésének evolúciós adaptációi, a gyümölcs evolúciójának megértésének a kulcsa abban rejlik, hogy megértsük milyen állatok fogyasztották az almát a múltban” – magyarázta.
Az alma-félék családjában (Rózsa-félék) számos gyümölcsfa apró gyümölcsökkel rendelkezik, mint a cseresznye, málna vagy a rózsa. Ezek a kis gyümölcsök könnyen lenyelhetőek madarak által, amelyek könnyen terjeszthetik a magokat. Azonban bizonyos fák, mint az alma, körte, birs, őszibarack, a vadonban túl nagyra nőttek, hogy a madarak terjesszék a magjaikat. A fosszilis és genetikai bizonyítékok alapján ezek a nagy gyümölcsök több millió éve fejlődtek ki az emberi művelést megelőzően.
Szóval kiket vonzottak ezek a nagy gyümölcsök?
A bizonyítékok azt sugallják, hogy a nagy gyümölcsök evolúciós adaptációval vonzották nagy állatokat, amelyek képesek voltak a gyümölcsöket megenni és a magokat terjeszteni. Bizonyos nagy emlősök, mint például a medvék és háziasított lovak, almákat esznek és és terjesztik a magokat a mai napig. Az utolsó jégkorszak vége előtt azonban még sok más nagy emlős élt az eurázsiai tájon, mint például vadlovak és nagy szarvasok. A bizonyítékok arra utalnak, hogy a vadon élő nagy termésű alma rokonainak a mag elterjedése gyenge volt az elmúlt tízezer évben, mivel ezek közül az állatok közül sok kihalt. Az a tény, hogy a jégkorszakban vadon élő almapopulációk látszólag a jeges zóna felett éltek, azt is sugallja, hogy ezek a növények nem értek el nagy távolságra, vagy nem hódítottak meg új területeket eredeti terjesztőik hiányában.
Valószínűleg a Selyemút mentén folytatott kereskedelem tette lehetővé a mostani alma kifejlődését.
A három vadon élő almapopuláció elkülönült az utolsó jégkorszak végén, amikor az emberek elkezdték a gyümölcsöket szállítani Eurázsia-szerte, különösen a Selyemút mentén. Miután az emberek ezeket a fafajtákat újra kapcsolatba hozták egymással, a méhek és más beporzók elvégezték a munka többi részét. A kapott hibrid utódok nagyobb gyümölcsökkel rendelkeztek, ami a hibridizáció általános eredménye. Az emberek észrevették a nagyobb gyümölcsfákat és rögzítették ezeket a tulajdonságokat, oltással és a legkedvezőbb fák dugványának ültetésével. Így az almákat, amelyeket ma ismerünk, elsősorban nem a legkedvezőbb helyzetű fák szelekciója és szaporítása hosszú folyamatának eredménye, hanem hibridizáción és oltásokkal fejlesztették ki. Lehetséges, hogy ez a folyamat viszonylag gyors volt, és annak részei valószínűleg nem voltak szándékosak. Az a tény, hogy az almafák hibridek és nem “megfelelően” lettek háziasítva, bizonyítja, ha elültetünk egy almamagot gyakran vadalmamagonc fejlődik ki belőle.
Ez a tanulmány vitatja a „háziasítás” meghatározását, és bemutatja, hogy nincs – egy mindenki – számára alkalmas modell, amely magyarázza a növény evolúcióját az emberi termesztés során. Néhány növény esetében a háziasítás, évezredekig termesztett és az ember által kiváltott szelektív nyomás volt – más növényeknél a hibridizáció gyors morfológiai változásokat okozott. “A háziasítási folyamat nem minden növény esetében azonos, és még mindig nem sokat tudunk a hosszú generációs fákban zajló folyamatokról” – jegyzi meg Spengler. “Fontos, hogy a növények háziasítását vizsgáljuk az egy éves fűfélékre, például a búzára és a rizsre. A bolygón több száz más háziasított növény létezik, amelyek közül sokan különféle utakon haladtak a domesztikáció felé.” Végül úgy tűnik, hogy a konyhádban lévő almának a fennmaradása a megafauna és a Selyemút kereskedőinek köszönhető.
Cikket fordította: Dr. Szilágyi Gergely
Az angol nyelvű cikk az alábbi linken érhető el:
https://www.sciencedaily.com/releases/2019/05/190527094118.htm
Robert N. Spengler publikált cikke az alábbi helyen található meg:
Robert Nicholas Spengler. Origins of the Apple: The Role of Megafaunal Mutualism in the Domestication of Malus and Rosaceous Trees. Frontiers in Plant Science, 2019; 10 DOI: 10.3389/fpls.2019.00617
Képek forrása:
- kép:https://pixabay.com/hu/photos/apple-piros-piros-alma-2788599/
- kép:https://www.ucpress.edu/blog/44894/an-interview-with-robert-n-spengler-iii-author-of-fruit-from-the-sands/
- kép:https://www.beutenberg.de/en/beutenberg-campus/institutions/max-planck-institute-for-the-science-of-human-history/
- kép:https://www.ucpress.edu/blog/44894/an-interview-with-robert-n-spengler-iii-author-of-fruit-from-the-sands/
Mezőgazdaság
Digitalizált szakirodalom segíti az erdészeti kutatásokat
Több évszázad erdészeti szakirodalmát digitalizálták
Több évszázad erdészeti szakirodalmának anyaga a fenntarthatósági gondolatkör kialakulásának lenyomata, amely ma már digitális formátumban mindenki számára elérhető – mondta Zambó Péter, az Agrárminisztérium erdőkért és földügyekért felelős államtitkára Budapesten, szerdán, a Wagner Károly Digitális Szakkönyvtár projekt bemutató rendezvényén. A 2007 óta tartó digitalizációs program eredménye nemzetközi összehasonlításban is jelentős, 1500 dokumentum mintegy háromszázezer oldalnyi anyagával az egyik legnagyobb magyar nyelvű adatbázist jelenti.
Az államtitkár kiemelte, a 18. századra visszanyúló erdészeti szakirodalom tudásanyaga felbecsülhetetlen értéket képvisel, az Országos Erdészeti Egyesület Wagner Károly Erdészeti Szakkönyvtárában őrzött könyvek a gyakorlati fenntarthatóság több évszázados szakmai történetéről szólnak.
Hozzátette, az erdőkezelés 1700-as években megalapozott hagyománya a fenntarthatóság és a zöldvagyon-kezelés fogalmain keresztül kapcsolódik a ma emberéhez. Magyarország jelenleg mintegy 2,3 millió hektárnyi erdőterülete nem létezne anélkül a szakismeret és tradíció nélkül, amelynek tudásanyagát és emlékeit az ágazati szakkönyvtárban őrzött könyvek és folyóiratok tartalmazzák – emelte ki Zambó Péter. Hazánknak azért lehet erdővagyona, mert a magyar erdészek évszázadok óta fenntartható módon kezelik ezt a nemzeti természeti erőforrást. Amikor a trianoni diktátum elvitte tőlünk a legértékesebb részeit, szakértelemmel, erkölcsi kitartással és szakmai összefogással száz év alatt megdupláztuk az ország erdővel borított területeinek arányát – húzta alá.
Zambó Péter elmondta, az erdészeti szakirodalom tudásanyaga a digitalizáció segítségével szabadon elérhetővé és feldolgozhatóvá vált, immár 300 ezer oldal terjedelemben, amely egyben a mesterséges intelligencia számára is hatalmas adatbázist jelent. A projekt az Agrárminisztérium támogatásával a Wagner Károly Alapítvány digitalizációs programja keretében valósult meg.
Tudomány
KONFERENCIA: Ember-vadvilág konfliktusok Magyarországon – ITT regisztrálj
A Debreceni Egyetem MÉK Természetvédelmi Állattani és Vadgazdálkodási Tanszék és az MTA Agrártudományi Szakbizottsága – A Magyar Tudomány Ünnepi sorozatához csatlakozva – szeretettel invitál minden kedves érdeklődőt az ‘Ember-vadvilág konfliktusok Magyarországon’ elnevezésű minikonferencia & kerekasztal-beszélgetésre 2024. november 30-án szombaton Debrecenben, a Magyar Tudományos Akadémia Debreceni Területi Bizottságának székházában – tájékoztatta az Agro Jager Newst, Dr. Kövér László PhD, a Debreceni Egyetem MÉK Természetvédelmi Állattani és Vadgazdálkodási Tanszék munkatársa.
A rendezvényen az ember-vadvilág konfliktus témakörben dolgozó hazai szakemberek közérthető előadások formájában ismertetnek sokakat érintő és érdeklő témákat. Az esemény nyitott minden érdeklődő számára, külön szeretettel várjuk a helyi lakosságot. A konferencia szervezőinek nem titkolt célja a hiteles ismeretterjesztés és szemléletformálás. Az előadásokat követően, kerekasztal-beszélgetés kereti között a közönségnek lehetősége lesz a kérdéseiket feltenni, tapasztalataikat megosztani.
PROGRAM:
Délelőtti szekció:
Stündl László és Kövér László, Debreceni Egyetem
09:10-09:35 Nemszeretem gerinctelenek
Váradi Zoltán, Természettár
09:35-10:00 Csípőszúnyogok és a bennük rejlő veszélyek
Klein Ágnes, HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont
10:00-10:25 A szőnyeg széléről – varjúszemmel a 3. háború küszöbén
Solt Szabolcs, Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület
10:25-10:50 Denevérekkel kapcsolatos konfliktushelyzetek és kezelésük
Boldogh Sándor András, Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság
10:50-11:05 Kávészünet
11:05-12:00 Kerekasztal-beszélgetés a délelőtti szekció előadóival
12:00-13:30 Ebédszünet
Délutáni szekció:
városban?
Heltai Miklós, Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem
13:55-14:20 A láthatatlan probléma – Egy különös rágcsáló
felbukkanása lakott területeken
Németh Attila, Debreceni Egyetem
14:20-14:45 Egy ökoszisztéma-mérnökkel való egymás mellett
élés lehetőségei és kihívásai
Juhász Erika, HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont
14:45-15:10 Nagyragadozókhoz kapcsolódó ember-vadvilág
konfliktusok Magyarországon
Sütő Dávid, WWF
15:10-15:25 Kávészünet
15:25-16:30 Kerekasztal-beszélgetés a délutáni szekció
előadóival
Kapcsolat: Dr. Kövér László (koverl@agr.unideb.hu)
További információért kattintson az alábbi képre és tekintse meg a konferencia weboldalát!
Támogatók
A rendezvény média megjelenését a 25 éves Agro Jager News,
Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálja támogatja!
Mezőgazdaság
Élményeim a második Tokaji Bor Kongresszusról
A budapesti Liszt Ferenc repülőtérről Sárospatakra tett utazásom, a 2. Tokaji Bor Kongresszusra, hosszabbra nyúlt a tervezettnél az útépítések miatt. Azonban a nagyjából négy órás út élvezetes volt feleségemmel, Daliával és tanítványommal, Spurthivel.
Ebédszünetet tartottunk az M3GÁLLÓ étteremben, amely az E71-es út mellett, körülbelül 150 kilométerre található a budapesti repülőtértől. Itt volt lehetőségünk megkóstolni néhány kiemelkedő fogást a magyar konyha remekeiből.
A kongresszus különösen érdekes volt számomra, mivel ez volt számomra az első olyan konferencia, amely kizárólag a bor különböző aspektusaira – szőlőtermesztés, borkészítés, a bor egészségügyi hatásai, borörökség és -turizmus, valamint a bor gazdasági és politikai vonatkozásai, továbbá borászat tudományos oktatása – összpontosított. A második napon öt szekció zajlott párhuzamosan, míg a harmadik napon három szekció került megrendezésre. Minden szekció külön helyszínen zajlott, ami lehetetlenné tette, hogy minden általam különösen érdekesnek tartott előadáson részt vehessek.
Rájöttem, hogy a bor minőségét nagymértékben befolyásolja a terroir, vagyis a helyi adottságok összessége. A terroir fogalma magában foglalja azokat a környezeti tényezőket – mint a klíma, a talaj összetétele, a domborzati adottságok és a szőlőtermesztési hagyományok –, amelyek együtt meghatározzák a bor karakterét és minőségét.
Ez volt az első alkalom, hogy megismerkedtem a Tokaji borral és megértettem, hogy ez a régió különösen híres édes borairól, amelyeket nemes rothadás által érintett, Botrytis cinerea gomba által fertőzött szőlőből készítenek. Ez a borstílus jelentős történelmi múltra tekint vissza a régióban, és „a borok királya, a királyok bora” néven is emlegetik.
Fontos megemlíteni a kiemelkedő magyar Nobel-díjas tudóst, Szent-Györgyi Albertet, aki 1937-ben kapta meg az élettani vagy orvostudományi Nobel-díjat a C-vitamin izolálásával és a citromsavciklus alkotóelemeinek és reakcióinak feltárásával kapcsolatos úttörő munkájáért. Felfedezései hatással vannak a borkészítési gyakorlatokra és a bor minőségére is. Neki tulajdonítanak egy mondást, amely összefoglalja az élet alapvető lényegét a Földön: „Az életet egy apró elektronugrás hajtja, amit a napfény indít el.”
Ezt a gondolatot szem előtt tartva szeretném összefoglalni élményeimet a 2. Tokaji Bor Kongresszusról, mondván, hogy az esemény értékes bepillantást nyújtott a bor világába, különösen a Tokaji borra összpontosítva. Számomra ez egy kellemes életpillanat volt, amit egy aranyló csepp Tokaji bor varázsolt teljessé.
A Sárospatakról Budapestre, a Liszt Ferenc repülőtérre vezető visszaúton elmerengtem Liszt Ferenc virtuóz zongoraművein és a Tokaji borvidék kiváló borain. Ez a kettő tökéletes elegyet alkot, amely egy kis örömöt csempész az ember napjába.
Írta: Prof. Dr. Gideon Grafi
Francia Társult Agrártudományi és Szárazföldi Biotechnológiai Intézet,
Jacob Blaustein Szárazföldi Kutatóintézetek,
Ben-Gurion Egyetem