Horgászat
Még lehet szavazni az év halára
A Magyar Haltani Társaság folytatva a hagyományokat, a 2021-es évre is meghirdeti AZ ÉV HALA választást.
A Magyar Haltani Társaság folytatva a hagyományokat, a 2021-es évre is meghirdeti AZ ÉV HALA választást. A kitüntető címre ezúttal is három halfajt javasoltunk, közülük a nyertes természetesen az lesz, amelyik a társaság tagjaitól, és minden, határainkon innen és túl lakó, halakat ismerő, halakat szerető érdeklődőtől a legtöbb szavazatot kapja 2020. december 31. déli 12 óráig.
A jelölési elveknek megfelelően mindhárom faj őshonos vizeinkben, továbbá van közöttük védett és fogható faj is. A fajok jellegzetességeiről, természeti értékéről, élőhelyi igényeiről és elterjedéséről a képekre kattintva tájékozódhatunk, ill. rövid bemutatásukat a képek alatt olvashatjuk. A szavazógombok segítségével a következő 3 faj közül lehet választani
A jelölt fajok rövid ismertetése:
ANGOLNA (Anguilla anguilla):
Ősi vonásokkal rendelkező kígyószerű hal, hátúszója egybeolvad a farok- és az anális úszójával, hasúszója nincs. Testhossza elérheti az egy métert, tömege a 4 kg-ot is meghaladhatja. Régebben rendszeresen feljutott a Fekete-tengerből a Dunán keresztül a nagyobb folyóinkba is, így természetes úton bevándorló őshonos halunknak tekinthető. Korábban rendszeresen gyűjtötték az Európa partjaihoz érkező üvegangolnákat, melyekből nagy mennyiségben helyeztek ki a hazai természetes vizekbe is. A 90-es évek elején jelentkező angolnapusztulásokat követően azonban a telepítésekkel teljesen felhagytak. Kifejlett példányai a Sargasso-tengerben ívnak, a kikelt lárvák a Golf-áramlat segítségével érik el Európa partjait, amihez több mint két év szükséges. A felmelegedés következtében egyre kevesebb angolna érkezik Európa partvidékére, a faj világviszonylatban is veszélyeztetetté vált, ezért az IUCN Vörös listáján a kritikusan veszélyeztetett kategóriába sorolták. A hazai horgászrekord 4,75 kg (1997).
JÁSZKESZEG (Leuciscus idus):
Közepes termetű, szabályos halformájú, ezüstös színű pontyfélénk, melynek barnásvörös alsó úszói az évek során egyre élénkebbé válhatnak. Apró pikkelyei szorosan ülnek egymás mellett, csúcsba nyíló, viszonylag kis szájával egyaránt fogyasztja az üledékben rejtőző gerinctelen állatokat, az apró halakat, de a növényi eredetű táplálékot sem veti meg. A nagyobb vízfolyások lakója, azonban találkozhatunk vele az áramló vizű csatornákban és a gyakran átkeveredő, felfrissülő tavakban is, mint amilyen a Tisza-tó, a Balatonban azonban ritkaság. Ősszel rajokba verődik, és a meder mélyebb részeire húzódva vészeli át a telet. Ívásuk tavasz végén vagy nyár elején történik, ikrájukat a sóderes mederfenékre vagy a vízi növényzetre rakják. A hasonlóan pirosas úszójú fajoktól mint amilyen a bodorka, a vörösszárnyú keszeg vagy a leánykoncér legfőképpen az olalvonalán lévő pikkelyek száma alapján különíthető el. Míg a jászkeszeg oldalvonalán 55-60 pikkely van, az előbbi halfajokén csupán 38-49 számolható. A húsa szálkás, de ízletes. A hazai horgászrekord 3,86 kg (1995).
FÜRGE CSELLE (Phoxinus phoxinus):
Áramvonalas, apró termetű hal. Kicsiny szája félig alsó állású, azaz felső állkapcsa valamelyest túlér az alsó állkapcson. Testét lazán álló apró pikkelyek borítják. Oldalvonala nem teljes, többnyire csak a test első felén látható. Oldalán sötét foltsor húzódik végig. Ívási időszakban a hímek díszes, pirosas nászruhát öltenek. A hegy és dombvidéki patakokban Európa-szerte előforduló halfaj, de a hegyi tavakban is jelentős állományai alakulhatnak ki. Óvatos halfaj, mely táplálékát csapatokba verődve keresi. A fiatal fürge csellék a planktonszervezetek fogyasztásáról viszonylag hamar áttérnek a kifejlett egyedekre jellemző vegyes táplálkozásra. Legkedveltebb táplálékukat az élőbevonatban rejtőző rovarlárvák képezik, de nem vetik meg az apróbb rákokat és a halikrát sem. Gazdasági jelentősége a pisztrángok és domolykók táplálékaként lehet. Magyarországon fogyatkozóban van, ezért természetvédelmi oltalom alatt áll, melyből adódóan sem csalihalként, sem akváriumi halként nem használható.
A szavazófelületet biztosító honlap szerverhibája miatt a szavazás 2020. 12. 21-én újraindult. A 2020. 12. 20-áig leadott szavazatok száma rögzítésre került (jászkeszeg 2725, fürge cselle 1792, angolna 1186), így azok a végső számokhoz hozzá fognak adódni.
Legalább négy éve már, hogy a Posta a társaságunktól is témajavaslatokat kért új bélyegeihez, s mi erre a mindenkori év halát javasoltuk. Az évek múlásával úgy tűnt, feledésbe merült az ötlet. A múlt év őszén azonban azzal keresett meg bennünket az intézmény illetékese, hogy 2020-ban az év haláról is szeretnének egy bélyeget kiadni, s ehhez kérik együttműködésünket. Örömmel mondtunk igent a felkérésre, és 2020. augusztus 5-ére el is készült a süllőt bemutató, 185 forint címletű bélyeg, melynek a valós mérete 40×30 mm..
A 185 forintos címlet a szabvány méretű, 50 grammnál nem nehezebb, sürgősséggel feladott levelek bérmentesítésére szolgál, de mivel csupán 30 ezer példányban készült, csak a filatéliai szakszolgálattal is rendelkező postákon kapható, amelyek címe itt érhető el.
Szavazni itt lehet az év halára.
Forrás: MHTT
Fodor János Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye Sárospataki járásában, Bodrogolasz határában menyhalra horgászott. Élményeiről beszámolt lapunknak:
Közel másfél éve választottam hobbiként a horgászatot, melynek eredménye minden évszakban élményekkel volt tele. Legutóbbi horgászataim során, ismét a Bodrog folyó menti egyik faluban, Bodrogolasziban található kis tanyát választottam, amely alacsony vízállású és nagy részben kövezéses. Késő délutáni/esti órákban érkeztem a horgászhelyemre, ködös, hűvös időben.
A menyhalfogás volt a célom, öröm volt látni a kapások sorozatát. Általában a jól bevált feeder botjaimat választom társamnak, ez most is így történt: 26-os monofil főzsinórral, 22-es trabucco előkével, süllőző horoggal. Csalinak halszeleteket használtam , amelyekkel közel 8 óra horgászat alatt, 10-15 menyhal akadt a horgomra. Átlagosan olyan 30-35 cm méretűeket sikerült kifognom, de aznap a legnagyobb köztük 43 cm volt. Mindegyik nagyon szép kapást csinált, gyönyörűen mentek a vízben, a sorozatos kapások nagy élménnyel szolgáltak.
Azt tapasztaltam, hogy abban az időpontban a halszeletek másfajta halakat is bevonzottak, ugyanis halkockát alkalmazva, egy jó pár darab süllőt is sikerült fogni. Kíváncsian várom a következő alkalmat kint a parton, hiszen sose tudni mekkora hal akad a horgomra!
Írta és fényképezte: Fodor János
Polinszky Attila élménybeszámolója:
A horgásztársammal sikerült újra egy hétre eljutnunk a Pó-folyóhoz, (Olaszország) harcsára horgászni. Amikor megérkeztünk, a folyó vízszintje másfél-két méterrel alacsonyabb volt, mint a szokásos. Csak a hét közepén kezdett el emelkedni. Majdnem egész héten esett és elég hűvös idő volt.A napok során több harcsát is fogtunk, kb. másfél métereseket, de kapitális példány nem akadt horogra. Gondoltuk, keresünk egy új helyet, ahol még nem voltunk.
Ezért úgy döntöttünk, hogy a camping (aminek a területe több kilométer hosszú, ahol csalihalat lehet beszerezni, csónakot vízre bocsájtani, tisztálkodási lehetőség van) területének legtávolabbi végére hajózunk el. Október 18.- àn, délután, lehorgonyoztuk a két csónakot. Bevittük a csalikat, lerögzítettük a helyükre és fákhoz kötöttük. Sajnos rövid időn belül, úgy 18.00 óra felé, annyit emelkedett a víz szintje, hogy újra kellett a botokat a csalikkal együtt beállítanunk a víz szintjéhez mérve.
Egy nyugodt naplemente után, hajnal 3 óra felé, telihold fényében, arra ébredtünk, hogy a bot hozzácsapódik a bottartóhoz. A kapásjelző csörög, az elektromos jelző visít és az orsóról nagy sebességgel fut le a zsinór. Miután bevágtunk, elengedtük a csónakot a főcsónaktól és beindítottuk a motort. Fogtam a botot, próbáltam a hal ellen dolgozni, a társam pedig elindította lassan, a hal irányába, a csónakot. Mikor a közelébe értünk, éreztem, hogy ez nem lesz egy átlagos hal. A fárasztás során többször megpróbált minket a fák közé húzni, ezért erősen kellett ellene tartani, vigyázva arra, nehogy leszakadjon..Kicsit később kifordult a nyílt víz felé és sodrással szemben húzta kettőnkkel a csónakot.
Megpróbált minden irányba kitörni. Csak úgy forrt körülötte a víz. Jó 45 perces fárasztás után sikerült nagy nehezen beemelnünk a csónakba. Ott láttuk csak meg igazán a hal óriási méreteit. Jó 5-7 percbe került, mire visszajutottunk a főcsónakunkhoz, hogy le tudjuk rendesen mérni. A mérete 2m 57cm volt, alig fért bele a csónakba.
Többféle csalit használunk pl. pisztrángot,kárászt. Ez a kapitális példány kárászra kapott. Mivel nem szeretjük kínozni a halakat, (kötéllel partra húzni, kikötni,várni a világost a jobb fényképért) ezért csináltunk pár fényképet, videót és utána óvatosan visszatettük a vízbe. Megvártuk, amíg elkezd rendesen mozogni, újra erőre kap és magától szeretne elúszni.Miután elköszöntünk ettől a csodálatos élőlénytől, megünnepeltük ezt az élményekben gazdag, izgalmas találkozást a Pó-folyó urával.
Írta és fényxképezte: Polinszky Attila
Van egy jó története, egy szép fogása?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Horgászat
Domolykó a Rábcából
Meleg Ábel szeptember végén Rábca Hanságligeti szakaszán kapitális domolykót akasztott. Élményeiről beszámolt lapunknak:
Igazából úgy kezdődött az egész, hogy az egyik barátommal megbeszéltük, hogy pergetünk egyet. Csónakból pergettünk csukára a Rábca hanságligeti szakaszán.Több kilométert csorogtunk különösebb eredmény nélkül. Úgy gondoltuk, hogy nincs értelme tovább maradni. Koromsötétben elindultunk visszafelé, de volt egy érzésem, hogy még dobnom kell párat. És nagyon jól éreztem.
A semmiből érkezett egy hatalmas ütés és azonnal megindult a hal.Először nem tudtuk eldönteni hogy mi lehet a horgon, mert nagyon jól küzdött.De a végén mindketten meglepődtünk a gyönyörű domolykó láttán.
A hal 46 cm és 2+ kiló volt.
Egy Fox Rage 20 -80 grammos botot használtam, egy 3000-es daiwa orsóval, 22-es Berkley fonott főzsinórral és 70-es monofil előkével.
A csali meg egy 70mm-es Salmo Slider volt
A MOHOSZ szerint a rekordot Vágenhoffer Tamás tartja, aki 2019. október 11-én fogott ki egy 1,90 kg súlyú, 51 centiméter hosszú halat a Marcal folyón Koronco térségében műléggyel.
Írta és fényképezte: Meleg Ábel