Keressen minket

Természetvédelem

Minden, amit az óriás tőrösdarázsról tudni akartál

Print Friendly, PDF & Email

A Bükki Nemzeti Park szakemberei cikket írtak az óriás tőrösdarázsról

Közzétéve:

Print Friendly, PDF & Email

Az óriás tőrösdarázs a mediterrán régióban élő faj. Elsősorban a száraz, meleg, napsütötte régiókat, fákkal tarkított, virágos réteket kedveli, azonban az utóbbi években viszonylag gyakorivá vált, így városi parkokban, kertekben is felbukkanhat. Méretei miatt megjelenése többnyire riadalmat okoz, ezért szeretnénk bemutatni ezt az egyébként ártalmatlan darázsfajt.

Óriás tőrösdarázs nősténye. Fotó: Ujhelyi Sándor

Az óriás tőrösdarázs (Megascolia maculata) az állatok országába (Regnum Animalia), ízeltlábúak törzsébe (Phylum Arthropoda), rovarok osztályába (Classis Insecta), hártyásszárnyúak rendjébe (Ordo Hymenoptera), tőrösdarazsak családjába (Familia Scoliidae) és Megascolia nemzetségbe tartozó faj. Magyarországon védett, egyedenkénti természetvédelmi értéke 50.000 Ft.

Megbízható távcsövet keresel? Kattints a képre!

MEGJELENÉS

Testének alapszíne fekete, a tor felső fele, illetve a potroh utolsó pár szelvénye vörösbarna szőrökkel borított. A toron négy, élénk citromsárga, ovális alakú foltot találunk. Szárnyai füstbarna színűek. A faj testhossza akár 4-5 cm is lehet, míg szárnyfesztávolsága a 6-7 cm-t is elérheti. A nemek jól elkülöníthetőek, ugyanis a hímek feje fekete és erősen szőrözött, míg a nőstényeké narancssárga és csupasz. Emellett méretbeli különbségeket is találunk a két nem között, ugyanis a hímek – akárcsak a legtöbb darázsfaj esetében – kisebbek a nőstényektől.

Elkülönítés más fajoktól

Hazánkban összesen 6, a tőrösdarazsak családjába (Scoliidae) tartozó faj él, amelyek a következők:

  • hatfoltos tőrösdarázs (Colpa sexmaculata)
  • sávos tőrösdarázs (Colpa quinquecincta)
  • óriás tőrösdarázs (Megascolia maculata)
  • mediterrán tőrösdarázs (Scolia fusciformis)
  • sötétszárnyú tőrösdarázs (Scolia hirta)
  • négyfoltos tőrösdarázs (Scolia sexmaculata)

Az alábbi összehasonlító ábrák segítséget nyújthatnak a védett óriás tőrösdarázs elkülönítésére a többi tőrösdarázs-fajtól.

Ugyan az óriás tőrösdarázs és a lódarázs (Vespa crabro) nincs olyan közeli rokonságban, mint az óriás tőrösdarázs a többi tőrösdarázs-fajjal, mégis gyakran összetévesztik a két fajt, hasonló méretük miatt. Ezen okból tekintsük át ezen fajok közötti különbségeket is.

ÉLETMÓD

Az óriás tőrösdarazsak sok más darázs-testvérükkel ellentétben magányos életmódúak, nem építenek fészket, nincs királynőjük. Emiatt sok esetben pl. a városközpontokba betelepült (valójában a korhadékokból kirajzó vagy nőstények után kajtató hímekből álló) csapatot nem lehet átköltöztetni, hiszen a társas darazsakkal és társas méhekkel ellentétben a királynő hiánya miatt nem lehet őket a “fogd a királynőt és fuss” módszerrel befogni. (Megj.: A méhrajbefogók megkeresik a méhcsapat királynőjét, kiemelik a kaptárból, a dolgozó méhek (herék) pedig követik a királynőjüket, így a társas méhek (és társas darazsak) könnyűszerrel átköltöztethetők más helyre.)

Magányos életmódjuk miatt minden darázs mama saját maga gondoskodik a saját utódai biztonságáról és túléléséről. Szaglószervként működő csápjaikkal kiszagolják, hogy hol találhatók az utódoknak alkalmas bogár lárvák (pajorok), majd azon a helyen megkezdik az ásást. Első pár lábaikon nagy méretű tüskék találhatók, melyek az ásást segítik elő.

Miután a nőstény darázs eljut a pajor járatához, fullánkjával megbénítja az orrszarvúbogár (Oryctes nasicornis), illetve más lemezescsápú bogár (Scarabaeiforma) pajorját. Ezt követően a nőstény (az anyuka) ráteszi a petéit (a jövő nemzedékét) a pajorra, a kikelő darázslárva pedig a megbénított, még élő pajort fogyasztja el. Fontos, hogy a pajor megbénítása sikeres legyen, mert ha csak egy kicsit is mozgásképes marad, képes összenyomni a darázs petét. Emellett viszont fontos mozzanat az is, hogy a pajor életben maradjon, különben az elpusztult pajort fogyasztó darázs lárva szintén halálra van ítélve.

A nőstény a bénítást követően rágóival végigharapdálja a pajort, hogy megbizonyosodjon róla: életben van, de mozgásképtelen. Ha a pajort rendben találja, lerakja petéjét: nagyméretű pajorra megtermékenyített petét, amiből nőstény fog kifejlődni, kis méretű pajorra megtermékenyítetlen petét, amiből hím fog kifejlődni.

Az óriás tőrösdarázs lárvájának egyik gazdafaja, az orrszarvúbogár (Oryctes nasicornis) pajorja. Fotó: Balogh Diána

A pajorra rakott petéből kikel a kisméretű darázslárva, mely belefúrja magát a pajor testébe és belülről fogyasztja el azt. Amikor már csak a pajor bőre veszi körül, gubót sző maga köré és következő év tavaszáig nyugalmi állapotba vonul. Tavasszal bebábozódik, majd hamarosan imágóként bukkan a felszínre.

A kikelő imágók kevés nektárral táplálkoznak a párzás megkezdése előtt.

Ha a lárva megtermékenyítetlen petéből bújt elő, a kikelt hím imágó elindul nőstényt keresni, hogy elvégezze egyetlen feladatát: pározzon vele. Ha a lárva megtermékenyített petéből bújt elő, a kikelt nőstény imágó a hímmel való párzást követően elindul petéinek biztonságos helyet keresni.

A darazsak párzási időszaka 2-3 hétig tart. Ezt követően a hímek elpusztulnak, a nőstények pedig pajorokat keresnek a föld alatt, majd az ősz beköszöntével ők is elpusztulnak.

HOL, MIKOR ÉS MIÉRT TALÁLKOZHATUNK VELÜK?

Amint már fentebb említettük, az óriás tőrösdarázs a mediterrán régióban élő faj. Elsősorban a száraz, meleg, napsütötte régiókat, fákkal tarkított, virágos réteket kedveli, ám az utóbbi években viszonylag gyakorivá vált, így városi parkokban, kertekben is felbukkanhat.

A darazsak nyár elején keltenek leginkább riadalmat, amikor imágó létükbe érvén kirajzanak egy-egy üregből és a nőstények megfelelő helyet keresnek utódaiknak. A nőstény a korhadékokban élő pajorokat keresi fel, a hímek pedig a feromont követve keresik fel a nőstényeket. Ilyenkor a hímek tömeges röptét figyelhetjük meg egy-egy korhadó fa, tuskó, esetleg komposztáló körül.

Ezen tumultust látván szoktak riadalmat okozni: biztosan egy lódarázs fészek épül! Ám itt nem erről van szó. Mivel a nőstények petéiket bogár pajorokra rakják egyesével, nem építenek fészket, nem társasan élnek pl. a lódarázzsal ellentétben. Itt a tumultus egy (esetleg néhány) nőstény óriás tőrösdarázs és sok, velük párzani akaró hím óriás tőrösdarázs jelenlétét jelenti.

TÉNYLEG OLYAN JÁMBOR TEREMTMÉNYEK, MINT AHOGY AZT REGÉLIK?

Igen, tényleg.

A méheknél és darazsaknál kizárólag a nőstények és a dolgozók (herék) rendelkeznek fullánkkal. Ezeknél a csoportoknál a tojócső (amin keresztül a nőstény kitolja a petét) módosult fullánkká. A nőstények esetében még mindig alkalmas a peték lerakására, ám mivel a herék (dolgozók) nem raknak petéket, hanem kizárólag a királynő utódait nevelgetik, elvesztette a peterakási funkcióját, náluk már csak a fészek és a benne lévő utódok (illetve természetesen saját maguk) megvédésére szolgál. A hímek nem rendelkeznek fullánkkal, révén, nem ők rakják a petéket, így nincs tojócsövük, ennek következtében pedig fullánkjuk sem (módosult tojócső), teljesen ártalmatlanok.

A tőrösdarazsak magányosan élnek, fészket nem készítenek, utódaik a föld alatt, annak védelmében fejlődnek, így a betolakodók elleni megvédésre nem szorulnak.

Emellett az óriás tőrösdarázs egy rendkívül birkatürelmű faj, hessegetésre, salapálásra, ingerlésre sem lép fel támadólag. Ám ha megfogjuk, rátenyerelünk, ráülünk, ez a faj is képes szúrni, méghozzá igen fájdalmas a szúrása. Kis odafigyeléssel viszont a baj könnyen megelőzhető.

Források:

  • Vas, Z. 2019. Darazsak – Gesta Hymenopterorum. Magyar Természettudományi Múzeum, 200 pp.
  • Képek forrása: www.izeltlabuak.hu, licenc: CC BY 4.0.

A képek felhasználása a szerzők hozzájárulásával történt. A képek szerzői kizárólag ehhez a cikkhez járultak hozzá fotóik felhasználásához, így további használatuk szerzői jogokhoz és a szerzők hozzájárulásához kötött.

Szöveg: Zsupos Vivien

A fotók alapján az ábrákat és a leírásokat készítette: Zsupos Vivien

Forrás: Bükki Nemzeti Park

Természetvédelem

Érdekes vonuló madárfajok a szegedi Fehér-tavon

Print Friendly, PDF & Email

Tokody Béla madarakat figyelt meg a szegedi Fehér-tavon

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

A Tisza mellett fekvő alföldi halastavak a nagy madártömegek mellett mindig is vonzották a ritkább vízimadarakat. 2024 áprilisában több olyan madárfaj is előfordult a szegedi Fehér-tavon, amelyek ugyan minden évben távcső elé kerülnek, de idén kicsit korábban érkeztek, hasonlóan más madarakhoz.

Fotó: Dr. Tokody Béla – MME

A szegedi Fehér-tó több mint 2000 hektáros vízfelülete vízimadarak tömegeit vonzza minden tavasszal. Abban az esetben, ha március és április között van lecsapolt tóegység, akkor partimadarak ezrei lepik az iszapfelületet táplálék után kutatva. A gyakoribb partimadarak (pajzsoscankók, havasi partfutók, füstös cankók és gulipánok) között idén is feltűnt néhány olyan madárfaj, amely ugyan minden évben előfordul, de nem nagy példányszámban és kicsit későbbi időpontban.

Megbízható távcsövet keresel? Távolságmérős távcsövek és minden, ami a megfigyeléshez kell – > FROMMER Fegyverbolt! Kattints a fényképre!

A csigaforgató (Haematopus ostralegus) kisszámú, de rendszeres átvonuló. Viszonylag nagy termetű madár, hosszú piros csőre és fekete-fehér mintázata miatt eltéveszthetetlen. Április első napjaiban jelent meg egy példánya a Fehér-tó új tavain.

Fotó: Dr. Tokody Béla – MME

A sarki partfutó (Calidris canutus) nagy testű partfutó, nászruhában vörös színű, összetéveszthetetlen partfutófaj.  A sarkkörön túli tundraövezetben költ. Nálunk rendszeres, de kis számú átvonuló faj, főleg májusban és augusztus-szeptember között tűnik fel lecsapolt halastavakon és szikes tavakon. Április első hetében tűnt fel két téli ruhás egyed, amely viszonylag korainak számít, de maradtak több napig a területen.

A széki lile (Charadrius alexandrinus) még 30 évvel ezelőtt rendszeresen költött a szárazon hagyott halastó medrekben is és jellegzetes költőfaja volt az alföldi szikes tavaknak, de sajnos rendkívüli módon visszaszorult hazánkban, mindössze 10-15 pár költ a Kiskunságban. A szegedi Fehér-tavon már csak ritka átvonuló, ezért is volt öröm az a hím madár, amely szintén április elején vendégeskedett egy napig a tavon.

A kis goda (Limosa lapponica) régebben ritka, manapság azonban már rendszeres, de kisszámú átvonuló partimadarunk. Közeli rokona a hazánkban már vészesen megfogyatkozott nagy godának, de a kis goda északon, a tundraövezetben költ. Hosszútávú vonuló, sajátos madárrepülési világrekord fűződik a fajhoz; egy fiatal kis goda közel 13 000 kilométert repült Alaszkától egészen Tasmániáig leszállás nélkül, amely út 265 órán keresztül tartott.

A szegedi Fehér-tó egyik lecsapolt tóegységén tűnt fel egy nászruhás madár és néhány napig táplálkozott az egyik lecsapolt tóegységen.

Fotó: Dr. Tokody Béla – MME

A klímaváltozás hatására sok időszakos vízállású szikes tavunk kiszárad már késő tavaszra, ezért is értékelődött fel a mesterséges halastavak szerepe, ahol az extenzív gazdálkodás egyrészt az állandó vízállással jó költő-és vonulóhelyet biztosít azoknak a vízimadárfajoknak, amelyek táplálkozása és költése ezt igényli, de a gazdálkodásnak megfelelően a lecsapolt halastavak iszapfelületei tökéletes élőhelye a partimadaraknak. A ritkább fajokat látni mindig jó élmény, de ami nagyon fontos, hogy ezek a tavak több olyan tömegesen vonuló fajnak jelent biztos megállóhelyet, mint a pajzsoscankó, havasi partfutó vagy a nagy goda.

Forrás: dr. Tokody Béla – MME

Tovább olvasom

Természetvédelem

Kékbegyek látványos nászrepülése Cserebökényben

Print Friendly, PDF & Email

Rendszeresen találkozhatunk kékbegyekkel Cserebökényben

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

A Körös-Maros Nemzeti Park Cserebökény részterületén rendszeresen találkozhatunk kékbegyekkel. A hímek nászrepülése szemet gyönyörködtető mutatvány.

Fotó: Őze Péter

A kékbegy az egyik legszebb tollazatú énekesmadár. Március végén, április elején érkezik vissza afrikai telelőhelyéről. A hímek rögtön elfoglalják a fészkelő területüket. Rendszerint egy magasabb ponton énekelnek, akár egy kiemelkedő nádszál csúcsi részén megkapaszkodva. Énekük rendkívül változatos, sok utánzást tartalmaz, mégis egyedi.

Nászrepülésük igen látványos. A hím a tojó közelsége esetén éneklés közben rendszeresen a levegőbe emelkedik, majd széttárt faroktollakkal ereszkedik vissza. Ezt követően a hím a talajon kék melltollait felborzolja, szárnyait leereszti, faroktollait széttárja, így udvarol a tojónak.

Megbízható távcsövet keresel? Távolságmérős távcsövek és minden, ami a megfigyeléshez kell – > FROMMER Fegyverbolt! Kattints a fényképre!

A fészket a tojó vékony növényi szálakból, gyökérdarabokból, egymaga építi. Legtöbbször a talajhoz közel, fűcsomó alá, zsombékra, vagy nádcsomó tövébe rejti. Általában 5-6 tojást rak, melyeken csak a tojó kotlik. A hím eközben a közelben énekel. A fiókák etetésében mindkét szülő részt vesz. Ritkán második költésük is előfordul.

A násztevékenységet követően a kékbegyek – rejtett életmódjuk miatt -, alig észrevehetők. Megfigyeléseink szerint ragaszkodnak a költőterületeikhez, évről-évre ugyanott találjuk meg az éneklő hímeket. Cserebökényben az egyik vizes élőhely melletti, pihentetett, kiterjedt foltos bürkös területen hat nászrepülő hímet számoltunk. Megfigyeltük, hogy a nászrepülést követően az 50-60 cm magasságú, sűrű növényzetben tűntek el a kékbegy-párok. Reméljük, hogy a párok az idén is sikeresen nevelik fel fiókáikat.

Forrás: Körös-Maros Nemzeti Park

Tovább olvasom

Természetvédelem

Madár-megfigyelés Görögországban

Print Friendly, PDF & Email

Gyenge László madarakat fényképezett Thesszalonikitől délre eső makedóniai tengerparton

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Néhány napot nemrég Görögországban töltöttem, a Thesszalonikitől délre eső makedóniai tengerparton. No nem fürödni és napozni mentem a magyarok körében is népszerű nyaralóhelyre, és nem csak az ott is hűvös idő tartott vissza a dologtól.

Fotó: Gyenge László – Agro Jager News

Az Axiosz és az Aliákmonasz folyó torkolatvidékének és a Makrijálosztól délre eső tengerparti sólepárló kazetták, illetve a mellette elterülő mocsárvidék gazdag élővilágára voltam kíváncsi. A természetfotósok már csak ilyen furcsa helyekre járnak. Hát a madarak és a hüllők igazi paradicsomába csöppentem a tavaszi nyüzsgés, megújulás időszakában. Az odalátszó távoli Olimposz hegy csúcsát még hó borította, de a lapályon már költéshez készülődtek a madarak, és a gyíkok, kígyók, teknősök is élvezték a déli napsütést.

Megbízható távcsövet keresel? Távolságmérős távcsövek és minden, ami a megfigyeléshez kell – > FROMMER Fegyverbolt! Kattints a fényképre!

Sikerült igazán kecsegtető leshelyeket találnom, ahonnan főleg parti és gázlómadarakat tudtam fotózni. A tengerparthoz közeli sótűrő növényzetben botorkálva még veszélyes helyzetbe is kerültem: a hűvös hajnal utáni reggeli verőfényben még félig dermedten napozott egy jól fejlett homoki vipera, amelyet tényleg csak a legutolsó pillanatban vettem észre, és a már lépésre emelt lábamat rántottam vissza.

Fotó: Gyenge László – Agro Jager News

Szóval nem lett baj, a hüllő dühösen sziszegve tűnt el a gazban a tamariskabokrok alatt. Odébb, a sólepárló betonszegélyénél egy jó kétméteres haragos sikló kúszott tova, és lépten-nyomon görög teknősök kocogtak, döcögtek a fűcsomók között. Minden hasonló utam előtt elképzelek magamnak valamilyen addig még nem látott vagy általam nem fotózott fajt, amelyet azután igyekszem megtalálni, megörökíteni.

Fotó: Gyenge László – Agro Jager News

Ezúttal a székicsér képére vágytam, és ha nehezen is, meg nem kis szerencsével is, de sikerült. Az elmúlt napokban a különböző természetfotós csoportokban publikált madaras képeim mind itt készültek, nem a szokásos apaji “vadászterületemen”, ahol ugyanezeket a fajokat időnként szintén meg lehet figyelni.

Írta és fényképezte: Gyenge László

Tovább olvasom