Keressen minket

Természetvédelem

A hamvas rétihéják védelméért a Grassland HU projekt keretében

Print Friendly, PDF & Email

A hamvas rétihéja fokozottan védett ritka ragadozómadarunk, a nyílt térségek vadásza. Afrikai telelőhelyeikről kora tavasszal indulnak el, hogy április elejétől újra elfoglalhassák fészkelőhelyeiket hazánkban. Síkvidéki területeink mocsár- és léprétjeit úgy tűnik kifejezetten kedvelik, fészkeiket gyakran itt építik a sűrű növényzet takarásában, a talajon. Számuk a 90-es években akár a 280 párt is elérhette hazánkban, míg 2020-ban mindössze 63 pár volt ismert – közölte az MME.

Közzétéve:

Print Friendly, PDF & Email

A hamvas rétihéja fokozottan védett ritka ragadozómadarunk, a nyílt térségek vadásza. Afrikai telelőhelyeikről kora tavasszal indulnak el, hogy április elejétől újra elfoglalhassák fészkelőhelyeiket hazánkban. Síkvidéki területeink mocsár- és léprétjeit úgy tűnik kifejezetten kedvelik, fészkeiket gyakran itt építik a sűrű növényzet takarásában, a talajon. Számuk a 90-es években akár a 280 párt is elérhette hazánkban, míg 2020-ban mindössze 63 pár volt ismert – közölte az MME.

Az egyik főszereplőnk a 27-esnek nevezett hím hamvas rétihéja, pihenés közben (fotó: Hencz Péter)

Az egyik főszereplőnk a 27-esnek nevezett hím hamvas rétihéja, pihenés közben (fotó: Hencz Péter – MME)

2022-re a hamvas rétihéják igényeivel is tisztában kell lennünk, mert az MME részvételével zajló LIFE IP GRASSLAND-HU (LIFE17 IPE/HU/000018) keretében készülő gyepkezelési stratégia részeként, e gyepekhez kötődő faj megőrzésére is javaslatot kell tennünk.

Hamvas rétihéják és a füves élőhelyek

A projekt részeként 2020 tavaszán költőhelyeik alaposabb megismerését is célul tűztük ki. Májustól augusztusig 12 felmérő, összesen 58 költőhelyen kereste a párokat, például a Marcal-medencében, a Kiskunságban, a Hevesi-síkon, a Borsodi-Mezőségben, a Hortobágy térségében és a Kis-Sárréten. Többek között szerettük volna megtudni milyen veszélyek leselkednek a sűrű növényzetben cseperedő fiókákra és végül hány hagyja el sikeresen a fészket. Az eredmény sejthető volt. Az általunk megismert 29 fészkelés közel fele sikertelen volt. Ez nem csoda a költőterületeken nagy számban élő róka, sakál és kiváltképpen a vaddisznó miatt. Ezek a természetes ellenségek minden földön fészkelő fajra veszélyt jelentenek, azonban szerencsés esetben a fészekaljak egy része megmenekülhet. A 15 sikeres fészekből összesen 32 fióka repült ki a költési idő végéig.

Sajnos azonban nem csak a ragadozók tehetnek kárt a fészkekben. A hamvas rétihéja Közép- és Nyugat- Európa-szerte az intenzív mezőgazdasági területek fészkelőjeként ismert. Az ottani madárvédő szervezetek komoly erőfeszítéseket tesznek minden évben a fészkek megmentéséért. A leggyakrabban gabonában épülő fészkeket fémhálóval kerítik körbe a betakarítások idején. Ezt a módszert itthon is alkalmazzuk.

Ugyan sejtettük, de a projekt keretében megkezdett felméréseink alapján már bizonyos, hogy nálunk kicsit más a helyzet. Az intenzív mezőgazdasági területeken fészkelő hamvas rétihéjáink száma mára a negyedénél kevesebb az ismert pároknak. Többségük tehát úgy tűnik, hogy a természetes füves élőhelyekhez kötődik. Azért, hogy ezek védelme biztosítható legyen, először meg kell ismernünk a hamvas rétihéják ilyen területekhez kötődő szokásait. Ezután lehet csak a gyepek kezelését számukra kedvező módon befolyásolni. Sajnos amíg ez nem történik meg nem mondhatjuk, hogy a természetes élőhelyeken biztosan nem kerülnek a munkagépek közelébe. A legkíméletesebb gyepkezelés a hamvas rétihéják számára is a legeltetés, de számos helyen a kaszálás jellemző. Ez évente több alkalommal is megtörténhet, ami éppolyan végzetes a fészekaljak számára, mint az aratás. Az általuk leggyakrabban választott sásos, nádas, vagy akár özönnövények (például aranyvessző fajok) által uralt élőhelyfoltok gyakran várnak természetvédelmi célú tisztításra, kezelésre is. Részben pont azért, hogy természetes ellenségeik búvóhelyeit megszüntessék, vagy értékes növényfajok életterét megőrizzék a beerdősüléstől, elnádasodástól. Ha tehát nem ismerjük meg alaposan a hamvas rétihéják gyepekhez kötődő fészkelési és táplálkozási szokásait, az is megtörténhet, hogy számukra kedvezőtlen folyamatokat támogatunk.

A ragadozók kártétele és az élőhelyek megváltozása együtt már azt okozhatja, hogy túl kevés fióka repül ki. A vonulásban és a telelőterületeken rájuk leselkedő veszélyek pedig tovább ronthatják esélyeiket és így előfordulhat, hogy nem lesz elég hamvas rétihéja a hazai állomány fennmaradásához.

Fióka egy sűrű magassásosban épült fészekben. Fémhálóval a kaszálókon épült fészkeket is meg lehet védeni, bár gyakoribb megoldás a fészek körüli nagyobb terület kaszálatlanul hagyása. Ez esetben azonban a ragadozóktól nem védettek a fiókák (fotó: Belső Angéla – MME)

Technológia és a hamvas rétihéják

Az újabb technológiák közül többet is alkalmaztunk a projekt első évében. Hazánkban először került műholdas nyomkövető eszköz hamvas rétihéjára a projekt egyik partnere, a Duna-Ipoly Nemzeti Park  jóvoltából. Érthető, hogy igen kíváncsian figyeltük a kapott adatokat, amelyek alapján a legtöbbet látogatott élőhelyeket kívántuk beazonosítani.  A befogás és a felszerelés után a gyűrűje alapján “:27-es”-nek nevezett öreg hím sokat pihent és tollászkodott, de végül nagy örömünkre útnak indult és vadászni kezdett. Párjával később két fiókát reptettek. Az eszköznek köszönhetően megtudtuk, hogy a fészektől 24,7 km-re is vadászott, a teljes mozgáskörzete pedig 324 km2 volt. Ez egy közel varjú méretű ragadozómadárhoz képest nagy teljesítmény. A projekt hátralevő időszakában további két jeladózással és az élőhelyek alaposabb feltérképezésével szeretnénk megtudni majd azt is, hogy miért ilyen nagy területet használnak és pontosan mi a jelentősége a természetes, Natura 2000 besorolású gyepterületeknek életükben. Ezek alapján reméljük, hogy pontosabb célokat tűzhetünk majd ki védelmük érdekében.

Drónokat is teszteltünk 2020-ban. A sűrű növényzetben megbújó fészkeket ugyanis az azt körülvevő növényzet letaposása, a fiókák zavarása nélkül szerettük volna vizsgálni. Így elkerülhető, hogy nyomaink alapján a ragadozók könnyebben találhassák meg a fészekaljakat. A drónok használata kisebb testű és a fészkelőhelyét aktívan védelmező ragadozómadarak esetében kockázatos lehet, hiszen támadólag léphetnek fel. Szerencsénkre erre nem volt példa 2020-ban, de 2021-től mégis rétihéja-biztosabb megoldásokkal fogunk próbálkozni.

Társaságkedvelő rétihéják

A madarak viselkedését, szokásait is elemeztük. A hamvas rétihéják gyakran egymáshoz igen közel (50-200 m) fészkelnek. A 2020-ban megismert párok többsége is így költött, 2-5 páros közösséget alkotva. Ezáltal vigyázó tekintetük is állandó lehet a költőhelyen. E szokásuk a védelem szempontjából is előny lehet, hiszen néha a kisebb területen fészkelő párokat jobb eséllyel lehet megvédeni, mint a nagy területen szétszóródókat. További előny lehet, ha ezekre a területekre minden évben vissza is térnek. Erre sikerült bizonyítékokat találnunk. Például a már említett “:27-es” is egy ilyen közösségben fészkel a Kiskunságban. A párok jelölőgyűrűi és a tollazatuk mintáinak elemzésével kiderült, hogy párjával már két éve fészkelnek ezen a helyen. De szomszédjaik közül a “Tarka” nevű hím is igen területhű, mert immáron hatodik éve tér vissza erre a helyszínre és az utóbbi két évben párja is ugyanaz a tojó, “A01” volt. De nem csak ők, hanem a pár nélkül maradt, magányos hímek is kitartottak ezeken a fészkelőhelyeken. Külföldi megfigyelések bizonyították, hogy a magányos hímek besegíthetnek a táplálékhordásba egy másik, fiókát nevelő párnak. Reméljük, egyszer itthon is megfigyelhetjük ezt a viselkedést.

A “27-es” nyomkövetős hím hamvas rétihéja (fotó: Hencz Péter – MME)

A hazánkban kis számban előforduló “gabonás költőpárok” mellett tehát kiemelt felelősségünk, hogy a gyepekhez kötődő – legfőképpen réteken, legelőkön – fészkelő párokkal is törődjünk. Folytatva a megkezdett munkát, reméljük sikerül a következő években ismereteinkkel, javaslatainkkal kedvezőbb környezetet teremteni a hamvas rétihéják számára.

Forrás: MME

Természetvédelem

A bütykös ásólúd újabb költése a mórahalmi Nagyszéksós-tavon

Print Friendly, PDF & Email

Ásólúd költését dokumentálták Mórahalmon

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Idén tavasszal kiemelkedően nagy csapatai mutatkoztak a bütykös ásólúdnak, amely valaha ritka kóborló madarunk volt, de mára rendszeres, kisszámú költőfaja a Dél-Alföldnek. Idén viszonylag korán kikeltek az első fiókák, elsőként a mórahalmi Nagyszéksós-tavon.

Fotó: Dr. Tokody Béla – MME

A bütykös ásólúd (Tadorna tadorna) Nyugat-Európa tengerpartjain és az ázsiai sztyeppéken is közönséges költőfaj, hazánkban két évtizede jelent költőfajként, azóta lassú terjedéssel egyre több pár költ.

Megbízható távcsövet keresel? Távolságmérős távcsövek és minden, ami a megfigyeléshez kell – > FROMMER Fegyverbolt! Kattints a fényképre!

Idén tavasszal a Dél-Alföld vizes élőhelyein feltűnően nagy példányszámban mutatkozott, voltak olyan napok, amikor több mint 300 pd volt egyidőben a különböző halastavakon és szikes tavakon.
A mórahalmi Nagyszéksós-tó eredetileg egy kb. 100 hektáros szikes tó, amelyet azonban az 1950-es években halastóvá alakítottak át; a közepén áthúzódó csatorna gondoskodott a vízszabályzásról. A tavat az 1980-as évekig hasznosították, azonban utána a tó, – a víz csökkenése mellett –, elnádasodott, nyílt vízfelületet évekig nem lehetett látni.

Húsz évvel ezelőtt, 2004-ben, a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság és Mórahalom Város Önkormányzata egy élőhely-rekonstrukciós munka keretében vízibivaly-gulyát telepített a tóhoz, újra gondoskodva a megfelelő vízkormányzás mellett az élőhelykezelésről.

Fotó: Dr. Tokody Béla – MME

A csatorna ugyan megmaradt, de annak két partja, – két zátonysorként elnyúlva a tó közepén –, jó költőhelyet hozott létre partimadaraknak és sirályféléknek.

A bütykös ásólúd néhány éve kezdett rendszeresen költeni a tavon, idén április végén jelent meg egy pár 12 fiókájával.

Fotó: Dr. Tokody Béla – MME

Az ásóludak tavak mentén foglal el nyúl, róka vagy borz által ásott üregeket. Fészekalja 7-15 tojásból áll. Csak a tojó kotlik, de a fiókák felnevelésében mindkét szülő részt vesz. Táplálékában nagy szerepet kapnak különféle csigák, kagylók, férgek, rákok. Növényi tápláléka főleg vízi és parti növényekből áll.

Az ásólúd-család viszonylag bizalmas, ha valaki kíváncsi rájuk, jó eséllyel megtekintheti az apróságokat a Nagyszéksós-tó mindenki által szabadon látogatható nagy kilátójából.

Forrás: Dr. Tokody Béla – MME

Tovább olvasom

Természetvédelem

Érdekes vonuló madárfajok a szegedi Fehér-tavon

Print Friendly, PDF & Email

Tokody Béla madarakat figyelt meg a szegedi Fehér-tavon

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

A Tisza mellett fekvő alföldi halastavak a nagy madártömegek mellett mindig is vonzották a ritkább vízimadarakat. 2024 áprilisában több olyan madárfaj is előfordult a szegedi Fehér-tavon, amelyek ugyan minden évben távcső elé kerülnek, de idén kicsit korábban érkeztek, hasonlóan más madarakhoz.

Fotó: Dr. Tokody Béla – MME

A szegedi Fehér-tó több mint 2000 hektáros vízfelülete vízimadarak tömegeit vonzza minden tavasszal. Abban az esetben, ha március és április között van lecsapolt tóegység, akkor partimadarak ezrei lepik az iszapfelületet táplálék után kutatva. A gyakoribb partimadarak (pajzsoscankók, havasi partfutók, füstös cankók és gulipánok) között idén is feltűnt néhány olyan madárfaj, amely ugyan minden évben előfordul, de nem nagy példányszámban és kicsit későbbi időpontban.

Megbízható távcsövet keresel? Távolságmérős távcsövek és minden, ami a megfigyeléshez kell – > FROMMER Fegyverbolt! Kattints a fényképre!

A csigaforgató (Haematopus ostralegus) kisszámú, de rendszeres átvonuló. Viszonylag nagy termetű madár, hosszú piros csőre és fekete-fehér mintázata miatt eltéveszthetetlen. Április első napjaiban jelent meg egy példánya a Fehér-tó új tavain.

Fotó: Dr. Tokody Béla – MME

A sarki partfutó (Calidris canutus) nagy testű partfutó, nászruhában vörös színű, összetéveszthetetlen partfutófaj.  A sarkkörön túli tundraövezetben költ. Nálunk rendszeres, de kis számú átvonuló faj, főleg májusban és augusztus-szeptember között tűnik fel lecsapolt halastavakon és szikes tavakon. Április első hetében tűnt fel két téli ruhás egyed, amely viszonylag korainak számít, de maradtak több napig a területen.

A széki lile (Charadrius alexandrinus) még 30 évvel ezelőtt rendszeresen költött a szárazon hagyott halastó medrekben is és jellegzetes költőfaja volt az alföldi szikes tavaknak, de sajnos rendkívüli módon visszaszorult hazánkban, mindössze 10-15 pár költ a Kiskunságban. A szegedi Fehér-tavon már csak ritka átvonuló, ezért is volt öröm az a hím madár, amely szintén április elején vendégeskedett egy napig a tavon.

A kis goda (Limosa lapponica) régebben ritka, manapság azonban már rendszeres, de kisszámú átvonuló partimadarunk. Közeli rokona a hazánkban már vészesen megfogyatkozott nagy godának, de a kis goda északon, a tundraövezetben költ. Hosszútávú vonuló, sajátos madárrepülési világrekord fűződik a fajhoz; egy fiatal kis goda közel 13 000 kilométert repült Alaszkától egészen Tasmániáig leszállás nélkül, amely út 265 órán keresztül tartott.

A szegedi Fehér-tó egyik lecsapolt tóegységén tűnt fel egy nászruhás madár és néhány napig táplálkozott az egyik lecsapolt tóegységen.

Fotó: Dr. Tokody Béla – MME

A klímaváltozás hatására sok időszakos vízállású szikes tavunk kiszárad már késő tavaszra, ezért is értékelődött fel a mesterséges halastavak szerepe, ahol az extenzív gazdálkodás egyrészt az állandó vízállással jó költő-és vonulóhelyet biztosít azoknak a vízimadárfajoknak, amelyek táplálkozása és költése ezt igényli, de a gazdálkodásnak megfelelően a lecsapolt halastavak iszapfelületei tökéletes élőhelye a partimadaraknak. A ritkább fajokat látni mindig jó élmény, de ami nagyon fontos, hogy ezek a tavak több olyan tömegesen vonuló fajnak jelent biztos megállóhelyet, mint a pajzsoscankó, havasi partfutó vagy a nagy goda.

Forrás: dr. Tokody Béla – MME

Tovább olvasom

Természetvédelem

Kékbegyek látványos nászrepülése Cserebökényben

Print Friendly, PDF & Email

Rendszeresen találkozhatunk kékbegyekkel Cserebökényben

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

A Körös-Maros Nemzeti Park Cserebökény részterületén rendszeresen találkozhatunk kékbegyekkel. A hímek nászrepülése szemet gyönyörködtető mutatvány.

Fotó: Őze Péter

A kékbegy az egyik legszebb tollazatú énekesmadár. Március végén, április elején érkezik vissza afrikai telelőhelyéről. A hímek rögtön elfoglalják a fészkelő területüket. Rendszerint egy magasabb ponton énekelnek, akár egy kiemelkedő nádszál csúcsi részén megkapaszkodva. Énekük rendkívül változatos, sok utánzást tartalmaz, mégis egyedi.

Nászrepülésük igen látványos. A hím a tojó közelsége esetén éneklés közben rendszeresen a levegőbe emelkedik, majd széttárt faroktollakkal ereszkedik vissza. Ezt követően a hím a talajon kék melltollait felborzolja, szárnyait leereszti, faroktollait széttárja, így udvarol a tojónak.

Megbízható távcsövet keresel? Távolságmérős távcsövek és minden, ami a megfigyeléshez kell – > FROMMER Fegyverbolt! Kattints a fényképre!

A fészket a tojó vékony növényi szálakból, gyökérdarabokból, egymaga építi. Legtöbbször a talajhoz közel, fűcsomó alá, zsombékra, vagy nádcsomó tövébe rejti. Általában 5-6 tojást rak, melyeken csak a tojó kotlik. A hím eközben a közelben énekel. A fiókák etetésében mindkét szülő részt vesz. Ritkán második költésük is előfordul.

A násztevékenységet követően a kékbegyek – rejtett életmódjuk miatt -, alig észrevehetők. Megfigyeléseink szerint ragaszkodnak a költőterületeikhez, évről-évre ugyanott találjuk meg az éneklő hímeket. Cserebökényben az egyik vizes élőhely melletti, pihentetett, kiterjedt foltos bürkös területen hat nászrepülő hímet számoltunk. Megfigyeltük, hogy a nászrepülést követően az 50-60 cm magasságú, sűrű növényzetben tűntek el a kékbegy-párok. Reméljük, hogy a párok az idén is sikeresen nevelik fel fiókáikat.

Forrás: Körös-Maros Nemzeti Park

Tovább olvasom