Természetvédelem
Mentett denevérek érkeztek a tiszaugi denevértoronyba
Öt, korábban Kecskemétről és a budapesti Békásmegyerről mentett rőt koraidenevér (Nyctalus noctula) került a tiszaugi denevértoronyba. Az állatok a Fővárosi Állat- és Növénykert Vadállatmentő Központjának gondozásában álltak, most megerősödve szabadon engedhették őket a szakemberek.
Öt, korábban Kecskemétről és a budapesti Békásmegyerről mentett rőt koraidenevér (Nyctalus noctula) került a tiszaugi denevértoronyba. Az állatok a Fővárosi Állat- és Növénykert Vadállatmentő Központjának gondozásában álltak, most megerősödve szabadon engedhették őket a szakemberek.
A denevéreket a tél folyamán legyengülve, rossz állapotban, az utcán heverve találták meg járókelők. A Fővárosi Állat- és Növénykert munkatársa, Nagy Ágnes hangsúlyozta, hogy a telelésükben megzavart állatok sorsa az emberektől függ, túlélésük szempontjából kulcsfontosságú, hogy mihamarabb a megfelelő kezekbe kerüljenek.
A mentőhelyen megerősödött, immár jó kondiban lévő példányok készen állnak a szabadon engedésre. A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóságnak 14 mesterséges telelőhelye, ún. denevértornya van a működési területén, melyekben több száz denevér is biztonságosan telelhet, és a szaporodásukhoz is megfelelő körülményeket biztosít.
Hamarosan ugyanis érkezik a denevérek ellési ideje. Szaporodásuk rendkívül érdekes. A párzás nyár végén történik, de a petesejt mégis csak tavasszal termékenyül meg. Ez úgy lehetséges, hogy a hímivarsejtek beágyazódnak a méhfalba, és itt várják a tavaszt, hogy táplálékban gazdag, ideális körülmények között zajlódjon a vemhesség és az utódnevelés. Ha elérkezik az idő, akkor olyan speciális biokémiai folyamatok játszódnak le a nőstény szervezetében, melynek hatására beérik a petesejt és megtermékenyítheti a hónapok óta várakozó hímivarsejt. (Kivétel ez alól a hosszúszárnyú denevér, amelynél a megtermékenyülés azonnal megtörténik, a petesejt azonban a harmadik osztódás után, nyolcsejtes állapotban megáll a fejlődésben és megvárja a tavasz kezdetét.) 50-70 napos vemhesség után tavasz végén-nyár elején születnek meg a kölykök, rendszerint egy, de bizonyos fajoknál ikerellések is lehetnek. Az apróságot egy ideig az anya magán hordozza, még vadászat közben is, később úgynevezett óvodában hagyják a szülők a kicsiket. Egy hónaposan már röpképesek és vadászni kezdenek, de az ivarérettséget csak másfél-két évesen érik el.
A rőt koraidenevér hazánk leggyakoribb denevérfaja. Gyakran láthatjuk lakott területen és erdőkben egyaránt, rendkívül alkalmazkodó képes faj. Tömeges lehet az előfordulása a panelházak hasadékaiban, régebbi épületek tetőszerkezetében. Sajnos ez gyakran konfliktushoz vezet a lakókkal, mivel hangos az állatok cincogása, ürülékükkel bepiszkítják a párkányt és néha a szobába is berepülhetnek. Erdős területeken a fák odvaiban, kéregrepedésekben bújnak meg. Novembertől márciusig téli álmot alszanak, de ezt többször megszakítják. Ha enyhe az idő és kissé felmelegszik a levegő, kirepülnek búvóhelyükről és télen is vadásznak. Gyors röptűek, sebességük elérheti a 50 km/h-t. Repülés közben folyamatosan hallatják ciccegés-szerű hangjukat. Elképesztő mennyiségű szúnyogot és egyéb repülő rovart zsákmányolnak, a rőt koraidenevérek pedig kifejezetten kedvelik a nagyobb bogarakat, például a különböző cserebogarakat is. Egy denevér egy éjszaka során akár 1000 szúnyogot is elfogyaszt, nem kell hát ragoznunk, milyen fontos nekünk, embereknek a védelmük.
Hazánkban 28 denevérfaj él, mindegyikük védett. Amennyiben valaki épületbontás, felújítás, szerelés vagy korhadt fa kivágása közben denevérekre bukkan, értesítse az illetékes nemzetipark-igazgatóságot!
Forrás: KNP
Természetvédelem
A bütykös ásólúd újabb költése a mórahalmi Nagyszéksós-tavon
Ásólúd költését dokumentálták Mórahalmon
Idén tavasszal kiemelkedően nagy csapatai mutatkoztak a bütykös ásólúdnak, amely valaha ritka kóborló madarunk volt, de mára rendszeres, kisszámú költőfaja a Dél-Alföldnek. Idén viszonylag korán kikeltek az első fiókák, elsőként a mórahalmi Nagyszéksós-tavon.
A bütykös ásólúd (Tadorna tadorna) Nyugat-Európa tengerpartjain és az ázsiai sztyeppéken is közönséges költőfaj, hazánkban két évtizede jelent költőfajként, azóta lassú terjedéssel egyre több pár költ.
Idén tavasszal a Dél-Alföld vizes élőhelyein feltűnően nagy példányszámban mutatkozott, voltak olyan napok, amikor több mint 300 pd volt egyidőben a különböző halastavakon és szikes tavakon.
A mórahalmi Nagyszéksós-tó eredetileg egy kb. 100 hektáros szikes tó, amelyet azonban az 1950-es években halastóvá alakítottak át; a közepén áthúzódó csatorna gondoskodott a vízszabályzásról. A tavat az 1980-as évekig hasznosították, azonban utána a tó, – a víz csökkenése mellett –, elnádasodott, nyílt vízfelületet évekig nem lehetett látni.
Húsz évvel ezelőtt, 2004-ben, a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság és Mórahalom Város Önkormányzata egy élőhely-rekonstrukciós munka keretében vízibivaly-gulyát telepített a tóhoz, újra gondoskodva a megfelelő vízkormányzás mellett az élőhelykezelésről.
A csatorna ugyan megmaradt, de annak két partja, – két zátonysorként elnyúlva a tó közepén –, jó költőhelyet hozott létre partimadaraknak és sirályféléknek.
A bütykös ásólúd néhány éve kezdett rendszeresen költeni a tavon, idén április végén jelent meg egy pár 12 fiókájával.
Az ásóludak tavak mentén foglal el nyúl, róka vagy borz által ásott üregeket. Fészekalja 7-15 tojásból áll. Csak a tojó kotlik, de a fiókák felnevelésében mindkét szülő részt vesz. Táplálékában nagy szerepet kapnak különféle csigák, kagylók, férgek, rákok. Növényi tápláléka főleg vízi és parti növényekből áll.
Az ásólúd-család viszonylag bizalmas, ha valaki kíváncsi rájuk, jó eséllyel megtekintheti az apróságokat a Nagyszéksós-tó mindenki által szabadon látogatható nagy kilátójából.
Forrás: Dr. Tokody Béla – MME
Természetvédelem
Érdekes vonuló madárfajok a szegedi Fehér-tavon
Tokody Béla madarakat figyelt meg a szegedi Fehér-tavon
A Tisza mellett fekvő alföldi halastavak a nagy madártömegek mellett mindig is vonzották a ritkább vízimadarakat. 2024 áprilisában több olyan madárfaj is előfordult a szegedi Fehér-tavon, amelyek ugyan minden évben távcső elé kerülnek, de idén kicsit korábban érkeztek, hasonlóan más madarakhoz.
A szegedi Fehér-tó több mint 2000 hektáros vízfelülete vízimadarak tömegeit vonzza minden tavasszal. Abban az esetben, ha március és április között van lecsapolt tóegység, akkor partimadarak ezrei lepik az iszapfelületet táplálék után kutatva. A gyakoribb partimadarak (pajzsoscankók, havasi partfutók, füstös cankók és gulipánok) között idén is feltűnt néhány olyan madárfaj, amely ugyan minden évben előfordul, de nem nagy példányszámban és kicsit későbbi időpontban.
A csigaforgató (Haematopus ostralegus) kisszámú, de rendszeres átvonuló. Viszonylag nagy termetű madár, hosszú piros csőre és fekete-fehér mintázata miatt eltéveszthetetlen. Április első napjaiban jelent meg egy példánya a Fehér-tó új tavain.
A sarki partfutó (Calidris canutus) nagy testű partfutó, nászruhában vörös színű, összetéveszthetetlen partfutófaj. A sarkkörön túli tundraövezetben költ. Nálunk rendszeres, de kis számú átvonuló faj, főleg májusban és augusztus-szeptember között tűnik fel lecsapolt halastavakon és szikes tavakon. Április első hetében tűnt fel két téli ruhás egyed, amely viszonylag korainak számít, de maradtak több napig a területen.
A széki lile (Charadrius alexandrinus) még 30 évvel ezelőtt rendszeresen költött a szárazon hagyott halastó medrekben is és jellegzetes költőfaja volt az alföldi szikes tavaknak, de sajnos rendkívüli módon visszaszorult hazánkban, mindössze 10-15 pár költ a Kiskunságban. A szegedi Fehér-tavon már csak ritka átvonuló, ezért is volt öröm az a hím madár, amely szintén április elején vendégeskedett egy napig a tavon.
A kis goda (Limosa lapponica) régebben ritka, manapság azonban már rendszeres, de kisszámú átvonuló partimadarunk. Közeli rokona a hazánkban már vészesen megfogyatkozott nagy godának, de a kis goda északon, a tundraövezetben költ. Hosszútávú vonuló, sajátos madárrepülési világrekord fűződik a fajhoz; egy fiatal kis goda közel 13 000 kilométert repült Alaszkától egészen Tasmániáig leszállás nélkül, amely út 265 órán keresztül tartott.
A szegedi Fehér-tó egyik lecsapolt tóegységén tűnt fel egy nászruhás madár és néhány napig táplálkozott az egyik lecsapolt tóegységen.
A klímaváltozás hatására sok időszakos vízállású szikes tavunk kiszárad már késő tavaszra, ezért is értékelődött fel a mesterséges halastavak szerepe, ahol az extenzív gazdálkodás egyrészt az állandó vízállással jó költő-és vonulóhelyet biztosít azoknak a vízimadárfajoknak, amelyek táplálkozása és költése ezt igényli, de a gazdálkodásnak megfelelően a lecsapolt halastavak iszapfelületei tökéletes élőhelye a partimadaraknak. A ritkább fajokat látni mindig jó élmény, de ami nagyon fontos, hogy ezek a tavak több olyan tömegesen vonuló fajnak jelent biztos megállóhelyet, mint a pajzsoscankó, havasi partfutó vagy a nagy goda.
Forrás: dr. Tokody Béla – MME
Természetvédelem
Kékbegyek látványos nászrepülése Cserebökényben
Rendszeresen találkozhatunk kékbegyekkel Cserebökényben
A Körös-Maros Nemzeti Park Cserebökény részterületén rendszeresen találkozhatunk kékbegyekkel. A hímek nászrepülése szemet gyönyörködtető mutatvány.
A kékbegy az egyik legszebb tollazatú énekesmadár. Március végén, április elején érkezik vissza afrikai telelőhelyéről. A hímek rögtön elfoglalják a fészkelő területüket. Rendszerint egy magasabb ponton énekelnek, akár egy kiemelkedő nádszál csúcsi részén megkapaszkodva. Énekük rendkívül változatos, sok utánzást tartalmaz, mégis egyedi.
Nászrepülésük igen látványos. A hím a tojó közelsége esetén éneklés közben rendszeresen a levegőbe emelkedik, majd széttárt faroktollakkal ereszkedik vissza. Ezt követően a hím a talajon kék melltollait felborzolja, szárnyait leereszti, faroktollait széttárja, így udvarol a tojónak.
A fészket a tojó vékony növényi szálakból, gyökérdarabokból, egymaga építi. Legtöbbször a talajhoz közel, fűcsomó alá, zsombékra, vagy nádcsomó tövébe rejti. Általában 5-6 tojást rak, melyeken csak a tojó kotlik. A hím eközben a közelben énekel. A fiókák etetésében mindkét szülő részt vesz. Ritkán második költésük is előfordul.
A násztevékenységet követően a kékbegyek – rejtett életmódjuk miatt -, alig észrevehetők. Megfigyeléseink szerint ragaszkodnak a költőterületeikhez, évről-évre ugyanott találjuk meg az éneklő hímeket. Cserebökényben az egyik vizes élőhely melletti, pihentetett, kiterjedt foltos bürkös területen hat nászrepülő hímet számoltunk. Megfigyeltük, hogy a nászrepülést követően az 50-60 cm magasságú, sűrű növényzetben tűntek el a kékbegy-párok. Reméljük, hogy a párok az idén is sikeresen nevelik fel fiókáikat.
Forrás: Körös-Maros Nemzeti Park