Keressen minket

Vadászat

A születésnapi kos

Közzétéve:

Kazsu Attila muflonkosra vadászott a Mátrában. Élményeiről beszámolt lapunknak:

Gyönyörű, hosszú ősz volt idén a Mátrában. Ezért nem is bántam annyira, hogy sokadik kimenetelünk is eredménytelen volt az elmúlt hónapokban. Pedig cserkeltünk októberben, meredek hegyoldalon, nyári meleget idéző, fülledt időben, ami kitartott egészen november derekáig. Fura is volt, hogy a száraz, meredek domboldalon már gyönyörű színes tölgyerdő fogadott, míg az aljnövényzet, az alsó koronaszint, üde zöld színben takarta el az erdő lakóit.

Fotó: Kazsu Attila – Agro Jager News

Nehéz volt kosra vadászni, a késő őszi lombtakarás miatt. De cserébe, a kellemes őszi időnek köszönhetően, megannyi gomba, vonulásukkal várakozó madarak színesítették az erdei séta élményét. Az októberi és novemberi eredménytelen vadásznapokat követően, december közepén rég látott hótakaró fedte be a Mátra domboldalait, hangulatos pillanatokat varázsolva a vadászathoz. Sok hideg, reggeli cserkelés a csúszós, meredek, sziklás hegyoldalakon, fagyos lesben töltött percek, nem jártak szerencsével. Az év végi hihetetlen mennyiségű eső, sártengerré változtatta az erdei utakat, átjárhatatlanná a patakvölgyeket. Így a vadászatokkal próbáltunk a hegylábon, az erdő-határon maradni. Szerencsére a korábban esett hó, a hegy magasabb részéről leszorította a muflonokat a völgyekbe, az erdőket szegélyező vetésekre, rétekre, kaszálókra. Itt viszont sokkal nehezebb volt megközelíteni az éles szemű muflon nyájat.

Fotó: Kazsu Attila – Agro Jager News

Az ó évet elbúcsúztatva, január harmadik reggelén, az erdő alatti öreg, elhagyott szőlőket terveztük körbejárni. A bozóttal benőtt öreg ültetvény soraiban őzek csipegettek. Már majdnem elértük az erdő alját, mikor két kos fehér nyeregfoltja tűnt fel az egyik kivágott szőlősor legvégén. Gyorsan haladva átsétáltak a terület határán lévő szakadozott, rozsdás kerítés kiszakadt részén. 8-10 sort visszahaladva, hogy takarásba legyünk, gyorsan elindultunk utánuk. Kiérve a szőlő-tábla végére, látjuk, hogy hárman vannak előttünk, 70 méterre, egy akáccal szegélyezett kaszálón. Legelésztek. Sajnos mind a három fiatal volt. Hosszasan nézegettük őket, mert az egyik 5 év körüli kos csigavége talán közelített az álla felé, de, hogy benövőnek lehessen mondani, még egy évet várni kell vele. Így ezúttal is elmaradt a lövés.

FRANCHI: hét év garanciával! A boltot a fényképre kattintva lehet elérni!

Pedig az erős, szembe szélnek köszönhetően egyáltalán nem vettek észre. Óvatosan tovább haladtunk. A délelőtt folyamán végig cserkeltünk, az öreg csertölggyel borított domboldalakon, de muflont csak távoli hegyoldalon láttunk.  A vadászházhoz visszaérkezve, gondoltuk, hogy csak ránézünk a Kisnánai-tó alatti völgyre. A mély  völgyben futó patakot kísérő nyárfákat, széles kökény, csipkebokros rész zárja el, teljesen átjárhatatlanul.
Mindkét oldalon, meredeken lefutó vetés és korábban elhagyott kaszálók váltják egymást. Besétálva az egyik ilyen bokros, gazos területre, távcsöveztünk az előttünk és szemben elterülő vetésekre. Az alattunk lévő, nem belátható hajlatból, egyszer csak 12 kos futott le a patak irányába. Három lőhető volt köztük. Hamar beértek a fákkal, bokrokkal szegélyezett patak-völgybe.

Fotó: Kazsu Attila – Agro Jager News

Nem mentünk utánuk. Abba bíztunk, hogy megnyugodva elfeküdnek és délután erre a területre jönnek ki újra legelészni. Egy gyors ebéd, és indultunk újra ki, annak a területnek a közelébe, ahol délbe beváltottak a muflonok. Az erős nyugati szél miatt a völgy alsó részéről mentünk felfele. Fél kilométernyi ragadós, agyagos sarat leküzdve, egy, a terület szélén hagyott szalma-bálát elérve, megálltunk. Innen ráláttunk a vetés alsó részére, amin kettő őz legelészett a távolban. Az oldalról fújó erős szél a szagunkat csak a mellettünk lévő patakmeder részre vitte. Előre nem.

De így is megriasztott egy rudli szarvast, akik haladtak a medret körbevevő bozótosba. Az előre futó szarvasok 4-500 méterrel előttünk kifutottak a vetésre, majd gyorsan haladva a meredek oldalon,  hamar felértek a tetőre. A megugró szarvasrudli kimozdította a muflonokat is. Kilenc kos jött ki ugyanott, és szerencsére nem túl sietősen, de ők is haladtak felfelé, a vetés szélén lévő akácfasor mellett. Lövéshez nagyon messze voltak. A nyílt terület miatt elindulni feléjük esélytelen lett volna.

Fotó: Kazsu Attila – Agro Jager News

Így gyorsan visszahaladtunk addig, amíg egy bozótos részre kerülve, takarásban tudtunk mi is felfele indulni, párhuzamosan a kosokkal. Ez inkább görnyedt futás volt, mint óvatos cserkelés. Hátizsákkal, puskával a hátamon, igencsak lihegősen értünk fel a dombtetőre. Innen nem láttunk rá arra a részre ahol utoljára láttuk a kosokat. Bízva abban, hogy megelőztük őket, elindultunk az akáccal benőtt, mély vízmosás felé. Az egyik oldalán egy fiatal telepítésű tölgyest körbevevő kerítés futott. Így tudtuk, ha át is mentek a vízmosáson, ebben az irányba a kerítés az útjukat állta. De nem tudtuk, hogy nem gyorsabbak voltak-e és a dombtetőre felérve, már rég nincsennek az akácosban.

Bízva, hogy még alattunk vannak, elindultunk a tölgyes melletti kerítés mentén. Alig haladtunk egy keveset, egy kos hátát láttunk az előttünk lévő kanyarulatnál, 200 méterre előttünk. Szerencsére a korábbi mozgási irányát megváltoztatva, vissza a völgy felé haladt. Megálltunk, mert mi is, takarás nélkül, az úton álltunk. Sokáig tanakodtunk, hogy megkerülve a tölgytelepítést, vajon eléjük tudunk kerülni?
A nagyon erős szél iránya folyamatosan változott. Így úgy döntöttünk, hogy óvatosan elindulunk az úton lefelé. Megvártuk, míg a kis kos bevált a vízmosást borító akácosba és indultunk felé. Nagyon lassan, óvatosan. Szerencsére itt nem volt cuppogóan saras az út, így jól haladtunk. Leérve oda, ahol előbb a kis kost láttuk, meg-megállva, nagyon vigyázva próbáltunk lépkedni.

Fotó: Kazsu Attila – Agro Jager News

De két kos előrébb volt, a mély völgyben és kiszúrva minket, a mély vízmosás túlsó oldalán kifutottak a bozótos, füves kaszálóra. A korábban a nyáj élén levő, két legidősebb kos volt az. Megálltak és figyeltek visszafelé. Megcéloztam őket, de a vízmosásban lévő akác-törzsek között sűrű kökény, és csipkebokrok teljesen takarták őket. Pár másodperc múlva újra elindulva, távolodtak. 170 méterre újra megálltak és oldalt fordulva néztek visszafelé. A testük nagy része a magas fűvel takarva volt. Az első kos, idősebb volt. Gyönyörű kis ívű. A csiga vége már a szájánál volt. Nagyon messze voltak, kicsit mutatott a test a magas fűben, de nem volt további lehetőség, ha újra elindulnak. Felénk néztek, így a csiga takarta a nyak és a lapocka első részét. Nem a legkedvezőbb célt mutatták, de talán az utolsó lehetőség… Elsütöttem a fegyvert…

Megindult az egész nyáj. A lemaradt kosok is beérték az első kettőt, és együtt futottak a felfelé. A domboldal felső részén átfutva, nem láttuk tovább őket. Mintha lett volna becsapódás hang… Mintha lassabban, púposabban futott volna a célzott kos… De együtt futott a nyájjal, amíg láttuk…
A mély vízmosáson átvergődve, besétálva a füves, bozótos területre, a rálövés helyét meg sem találjuk, vér semmi. Indulunk tovább, ahol eltűntek a horizonton. Bokrok között keresve, hátha feltűnik egy csigarészlet, egy tájba nem illő szín, forma. De semmi. Felérve a tetőre, látjuk, hogy az egész nyáj áll a falu határában lévő vetésen. Tőlünk kétszáz méterre, de a házakkal a háttérben. Próbáljuk megszámolni, hogy hányan vannak. Mind a kilenc itt van. Akkor mégsem találtam el…

De miért nem futnak el? Néznek felénk. Látnak minket. Óvatosan visszaereszkedünk a völgybe, míg takarásba nem érünk.  Oldalt haladva egy bekerített szőlő kerítésének sarkához osonunk. Innen felnézve látjuk, hogy még mindig ugyanott állnak. Sőt, elkezdtek legelészni, mintha mi sem történt volna. Nem akarunk a falu felé lőni. Teljesen nyílt terepen esélyünk sincs közelebb kerülni hozzájuk. Mit csináljunk?

Ismerőst hívjuk, hogy a falu felől próbálja meg felénk mozdítani őket. Hiába megy a kosok közelébe azok nem mozdulnak. Pedig tőle 150 méterre vannak. Látjuk, hogy az a kos, amire rálőttünk, lefekszik, és leteszi a fejét a földre. Mégis csak lövés érte…? Ezért nem futottak tovább a látható veszély ellenére?

Fotó: Kazsu Attila – Agro Jager News

A nyáj többi tagja látva, hogy a vezető kos lefeküdt, megnyugodva legelésznek. Sőt többen is lefekszenek a vetésen. Fél óra várakozás után semmi változás. Nem merünk elindulni a nyílt területen feléjük, mert a falu felé kellene lövést tenni, ha elindulnak. Ezért úgy döntünk, hogy megkerülve a  vetés feletti bekerített szőlőterületet, mögéjük lopódzunk. A Domoszlóra bevezető műútig kell kimennünk, hogy a nagy szőlőterületet meg tudjuk kerülni.

Szerencsésen átértünk a vetés falu felőli oldalára. Óvatosan, görnyedve megyünk a bozóttal benőtt kerítés mellett a sarokig. Próbálunk kinézni óvatosan a bokrok takarásban. A meglőtt kos még mindig fekszik. Velünk szemben, a nehéz csigáját a földre helyezve, próbál nyugalmat találni. A távolság 160 méter. Talán már nem is él. Egy picit előrébb lépve a takarásból, viszont meglátva minket, mozdítja a fejét. Nem tudunk rálőni. A földre leeresztett fej csigái teljesen takarják az egész testet. Két másik kos is fekszik. A többiek legelésznek. Pedig látnak minket. A távolság 150-160 méter. És nem futnak el.

Hihetetlen, hogy így megnyugtatja a nyájat a vezető kos látszólagos nyugalma. Nem akarunk tovább várni, elindulunk feléjük. Célozva a meglőtt kost, közelítünk feléjük. 30-40 lépés ha teszünk, mire a fiatal kosok elkezdenek felállni. Megállunk mi is. A következő pillanatban, egy gyors mozdulattal lábra áll a sebzett muflon és már perdül is. Közben dördül a fegyver. A kos jelzés nélkül rohan a többiek után. De 80-100 méter után lassulva, imbolyogva eldől és végleg leteszi nehéz, csodás fejdíszét.

Fotó: Kazsu Attila – Agro Jager News

Az átélt izgalmak után remegve, egymás szavába vágva, idézzük fel az elmúlt óra történéseit. Odasietünk a zsákmányhoz. Varázslatos naplementével beragyogva gyönyörködünk, egy kemény, a fején sebekkel teli, harcos kos távozásában, egy gyönyörű vadásznap ajándékában.

Köszönöm…

Írta és fényképezte: Kazsu Attila

 

***

A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.

Hirdetni szeretne? Itt jelentkezzen: marketing@agrojager.hu

Vadászat

A bronzérmes kan

Révész Zsolt élménybeszámolója:

Published

on

Révész Zsolt, a Csíkvölgyi Wass Albert Vadásztársaság területén egyéni vadászaton vett részt. Élményeiről beszámolt lapunknak:

Fotó: Révész Zsolt – Csíkvölgyi Wass Albert Vadásztársaság – Agro Jager News

Hát röviden, kissé hihetetlen, ahogy történt. Kiültem a múlt héten a társaság egyik szórós lesére. Általában az autó kesztyűtartójába több doboz cigi is szokott lenni, de ez most nem így volt. 21 óra körül jöttem le a lesről és akkor szembesültem azzal, hogy nincs egy szál cigarettám sem. Akkor pakoltam és mentem a közeli városba vásárolni.

Fotó: Révész Zsolt – Csíkvölgyi Wass Albert Vadásztársaság – Agro Jager News

Ahogy visszaértem a területre, a földes út kezdete után, 50 méterre megálltam és gondoltam elszívok egy cigit, ott, ahol egy gazos rész van. Kiszálltam a kocsiból és még a cigarettát meg sem tudtam gyújtani, már kamerán láttam, hogy tőlem nem messze turkálgat. Hátsó ajtó kinyit, lőbot felállít. Belenézek a kamerába, még mindig ott van. Oké. Majd puska betölt.

Fotó: Révész Zsolt – Csíkvölgyi Wass Albert Vadásztársaság – Agro Jager News

Útjára engedtem a lövedéket. A kan súlya, megközelítőleg 180 kilogramm lehetett. A hatósági bírálat bronzéremmel jutalmazta a trófeát.

Írta és fényképezte: Révész Zsolt

 

Agro Jager News

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31

Tovább olvasom

Vadászat

Vadászjegyváltás – megszűnik az Ügyfélkapu!

Az OMVK cikket közölt a vadászjegyváltásról

Published

on

Az Országgyűlés a 2023. évi CIII törvény keretében elfogadta a digitális állampolgársági programot, amelynek elsődleges törekvése az állami szolgáltatások digitális térbe való költöztetése. A Vadászkamara online térben intézhető hatósági ügyeit is közvetlen befolyásolja a kormányzati rendszereket érintő változás.

Fotó: Agro Jager News

Megszűnik az Ügyfélkapu, amely jelenleg az online vadászjegy érvényesítést és a vadászati engedély igényléséhez szükséges bejelentkezési felületet is biztosítja. A rendszert pont a vadászjegy érvényesítési dömping kezdetével, 2025. január 16-án vezetik ki, és ideiglenesen az Ügyfélkapu+ lesz használható helyette, de az is csak 2025. december 31-ig. Az Ügyfélkapu+ lényegében a kétlépcsős azonosítás bevezetése, ami a felületekre történő bejelentkezéshez egy megerősítést (QR-kód beolvasását vagy egy generált 6 jegyű kódot) kér az általunk választott háromféle hitelesítő alkalmazáson keresztül. Ennek beállítása csupán pár percet vesz igénybe, a felhasználó egy videóból is segítséget kaphat, amely elérhető ide kattintva.

A másik azonosítási lehetőség a Digitális Állampolgárság (DÁP) mobilalkalmazás, a jövőben kizárólag ezt az azonosítási módot tudjuk majd igénybe venni. Ez egy jóval összetettebb szolgáltatáscsomagot kínál, amelynek csupán egy eleme az e-azonosítás.

Az eSzemélyi igazolvánnyal rendelkezők kényelmesen, az applikáción keresztül is tudnak regisztrálni abban az esetben, ha az igazolványuk a személyigazolvány PIN kódjával aktiválásra került. Azok, akik 2021. június 23-a előtt kiállított okmánnyal rendelkeznek, a regisztrációt Kormányablakon keresztül tudják megtenni. Az ügyintézéshez külön ügymenetet biztosítanak: ha előzetesen letöltöttük az alkalmazást, az ügyintéző által kinyomtatott QR-kódot beolvasva tudjuk azonosítani magunkat a rendszerben, tehát maga az ügyintézés csak néhány percet vesz igénybe.

Az állami alkalmazás segítségével történő bejelentkezés során csupán QR-kód beolvasására van szükség, vagyis nem kell minden alkalommal megadnunk a felhasználónevünket és a jelszavunkat, majd pedig a külön applikációban generált hitelesítő kódot, mint az Ügyfélkapu+ esetében.

Jó tudni: egy mobileszköz csak egy profilt tud kezelni, és a DÁP mobilalkalmazást sem tudja az összes mobiltelefon használni (technikai feltételeknek megfelelő okos készülék kell hozzá). Érdemes tehát elsősorban a DÁP mobilapplikációt preferálni, hiszen hosszútávon az azonosítás ezen keresztül fog történni, és a bejelentkezés folyamata is egyszerűbb, mint az ideiglenes Ügyfélkapu+ esetében.

Az egyéb igénybe vehető szolgáltatásokról érdemes bővebben tájékozódni, azonban kiemelten fontos, hogy az új azonosítást a vadászoknak minél hamarabb célszerű megtenni annak érdekében, hogy a Vadászkamara által biztosított ügymenetek gördülékenységét – így elsősorban január 17-étől a vadászjegy érvényesítését – a kormányzati azonosítási szolgáltatások változása ne akassza meg.

Forrás: OMVK

Agro Jager News

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31

Tovább olvasom

Természetvédelem

Egy őshonos rágcsáló új térhódítása – Az eurázsiai hód a Dunakanyarban és az Ipoly völgyében

Az Ipolyerdő Zrt. cikket közölt az eurázsiai hód térhódításáról

Published

on

Aki a Börzsöny lábainál járja a Dunába, illetve az Ipolyba torkolló patakok völgyeit, egyre gyakrabban találkozhat körberágva kidöntött fatörzsekkel, faanyagból eszkábált gát-építményekkel, felduzzasztott tavacskákkal. Egyre többen tudják, hogy ezek a jelenségek a térségünkben is újra terjeszkedő, őshonos nagyrágcsáló fajunk, az eurázsiai hód (Castor fiber) élettevékenységének nyomai.

Fotó: Ipoly Erdő Zrt.

Hódunk megtelepedésének jelei már nem csak erdőn-mezőn, hanem a folyóközeli települések patakparti kertjeiben is tapasztalhatók, ahol a gyümölcsfák megrágásával, a vízfolyások átrendezésével komoly károkat okoz. Egy hazánkból százötven éve kipusztított, a környezetét alakítani képes állatfaj visszatérésének vagyunk tanúi. Ám ez egészen más környezetben zajlik, mint ami a vidéket a történelmi időkben jellemezte. A hód néhai élőhelyeinek nagy részét belakta, vagy intenzíven műveli az ember, állományait pedig már nem, vagy alig korlátozzák nagyragadozók.

Elsőre örvedetes, hogy egy nagytestű őshonos fajt újra üdvözölhetünk a faunánkban, amely tájformáló tevékenységével értékes vizet tart vissza, és fokozza a biológiai sokféleséget. A számára alkalmas élőhelyeken terjeszkedve azonban, egy határon túl már nemcsak vízügyi, erdő- és mezőgazdasági problémákat vet fel, hanem akár természetvédelmi kérdéseket is.

Ezért, a hódok szakmai és társadalmi megítélése ellentmondásossá vált. A dilemmák feloldásához számos ágazat együttműködésére van szükség, egészen a jogalkotásig.  Most ott tartunk, hogy a szakterületek párbeszéde megkezdődött. A hód-ügyben cikkek jelennek meg, konferenciák szerveződtek. Ezek eddig a tényeket tárták fel, különböző nézőpontokból.

A konfliktusok feloldását szolgáló tennivalók pontosítása azonban még a szakemberekre vár. Cikkünk ezzel a háttérrel kíván figyelmet irányítani a hód és az ember kapcsolatára. Hódunk ismételt hazai megjelenése az ezredforduló környékére tehető, annak minden kedvező és kedvezőtlen hatásával együtt.

 

A fajról általánosságban

Fotó: Ipolyerdő Zrt.

Az eurázsiai hód (Castor fiber) a földrész legnagyobb termetű rágcsálója, a hódfélék családjának egyetlen őshonos képviselője. Hossza a jellegzetes, lapos és pikkelyes farkával együtt 100-120 cm, tömege meghaladhatja a 30 kg-ot. A nemek között csak méretükben van látható különbség.

Bundája sötétbarna, a fiataloké világosabb. Mellső, rövidebb lábait kézszerűen használja, hátulsó lábainak ujjai között úszóhártya feszül. Hátsó lábujjainak egyikén speciális karom fejlődött. Faroktő-mirigyeinek váladékát, a hódpézsmát ezzel keni szét, hogy a bundáját vízhatlanná tegye.

15 percig is kibírja a víz alatt, levegővétel nélkül.

Hallása és szaglása fejlett, látása nem túl jó. Kizárólag növényeket fogyaszt. Tavasszal, nyáron inkább vízinövényekkel, lágyszárúakkal táplálkozik, télen pedig a fák kérgét, hajtásait rágja a folyamatosan növő metszőfogaival. Főként a puhafákat (pl. fűzfélék, nyárfák) kedveli.

Méretes fákat is képes körberágva kidönteni, hogy azok zsengébb ág- és kéregrészeit, rügyeit, leveleit elfogyassza, illetve a törzset, a vastagabb ágakat gátépítéshez használja fel.

Illatanyagai a kommunikációt és territóriumának jelölését szolgálják.

Fotó: Ipoly Erdő Zrt.

Hódunk monogám, a párok életük végéig kitartanak egymás mellett. Párzási időszakuk a hímek illatkibocsátásával kezdődik, januártól márciusig tart.

Mintegy 110 napos vemhesség után, egy-két utód születik május-júniusban. A kölykök a 2-3 éves korukig szülőkkel maradnak – így többgenerációs családok élnek együtt.

A nőstények a szaporulat gondozásáért, a hímek inkább a védelemért és az élelemért felelnek.

A fiatalok önállósodva, a szülőhelyüktől 10-20 km távolságban foglalnak új szállást és telepszenek le, vízpartok, mocsarak mellett. Családonként egy átlagosan 1-2 km hosszú partszakaszt, vagy néhány hektáros területet foglalnak el – ezt a territóriumot védik a fajtársakkal szemben. Mivel veszély esetén vízbe merülnek, a parttól csupán 20-50 méteres sávban mozognak, leginkább éjszaka.

Az eurázsiai hód ritkán épít várat, inkább partfalba ásott, akár 10 méter hosszúságú üregekben lakik.

A vízszintet faágakból és szerves hulladékból épített gátakkal megemelve biztosítja, hogy a kotorék bejárata a víz alatt maradjon. Kedvelt élőhelyei a legalább két méter magas, meredek falú partszakaszok. Lassú folyású vizek puhafás, cserjés környezetét keresi.

A hód nem alszik téli álmot. A természetben 15-20 évig is elélhet.

Fotó: Ipolyerdő Zrt.

A hód a Kárpát-medencében is elterjedt volt – de a kártétele miatt, valamint prémjéért, pézsmájáért (illatanyagát, a kasztóreumot a parfümipar használta), és a húsáért intenzíven vadászták.

Főként emiatt, a 19. század közepére gyakorlatilag kipusztult.

Legközelebb az ezredforduló előtt, az ausztriai, Duna-melléki telepítésből származó hódok bukkantak fel a Szigetközben. Elterjesztésüket a Hortobágyi Nemzeti Park karolta fel. A WWF 1996-2008 között folytatott visszatelepítési programjában, hód-kihelyezések történtek a Hanságban, Gemencen, a Tisza és Dráva partjain. Mára már az összes folyónk mellett találkozunk a nyomaival, valamint országszerte előfordulnak hódok a kisebb tavakon, patakokon is.

Természetes ellenségei, a nagyragadozók (például a farkas) ritkák. Ugyan a terjedőben lévő aranysakál a hódot is prédának tekinti, de az állományait nálunk nem veszélyezteti.

A faj igen alkalmazkodóképes, urbanizációra is hajlamos. Már a fővárosban is megvetette a lábát – a Duna partszakaszain és a Dunába folyó patakok mentén. Becsült hazai egyedszáma már jelentősen meghaladja a tízezret. További terjedése – a még szabad élőhelyek elfoglalásáig – biztosra vehető.

A hód az EU-ban Natura 2000 jelölőfaj, az Élőhelyvédelmi Irányelv és a Berni Egyezmény hatálya alatt. Magyarországon ezen felül is védett, természetvédelmi értéke 50 ezer forint.

 

A hód megítélésének különböző szempontjai

A hódot „ökoszisztéma-mérnöknek” szokták nevezni. Az ember után ő az egyik legjelentősebb faj, amely befolyásolja a tájat, ahol él. Az életmódja jelentős hatásokat gyakorol a környezetére.

Ezek a hatások lehetnek támogató, közömbös vagy akadályozó jellegűek – attól függően, hogy éppen milyen szempontból nézzük őket. Tehát minden szempontból fontos figyelemmel kísérni az eurázsiai hód populációinak alakulását és körülményeit.

A közelmúltban két, országos szinten szervezett konferencia is foglalkozott a hód elterjedésével és az ebből fakadó konfliktusokkal.

 

Ökológiai szempontú megítélése

A hód visszatelepítését az egyik legsikeresebb természetvédelmi akciónak tartják Európa-szerte.

A több évtizedes program számos országot érintett. Indító hatására a korábban néhány ezresre becsült, szigetszerű állományai milliós egyedszámú populációvá fejlődtek a földrészünkön.

A klímaváltozás problémái különös jelentőséget adnak a természetes vizek visszatartásának, a biológiai sokféleség fokozásának és a szén-dioxid megkötésének.

A hód újbóli megjelenése önmagában is növeli a biodiverzitást, gátépítő tevékenységével pedig értékes vizek elfolyását képes lassítani. Vizes élőhelyeket képez, amivel más fajoknak is teret biztosít, gazdagítva az ökoszisztémát. Vízinövények, halak, kétéltűek, madarak, rovarok, rákok és egyéb gerinctelenek tömegei találhatnak így új életterekre. A hódok olyan sekély és fával teli tavacskák, vizes élőhelyek létrehozásában jeleskednek, amelyekkel nélkülük nem találkoznánk.

A visszatartott vizek jó hatással vannak a termőhelyekre, a talaj- és a légnedvességre is.

A gátakban és a hódvárakban hosszú időre felhalmozott, holt faanyag természetes szénraktár.

A hód partközeli növényzetre gyakorolt hatásának megítélése már természetvédelmi szempontból sem egységes. Egyes tapasztalatok szerint, az általa okozott bolygatások inkább az őshonos fajok térfoglalását segítik elő, míg más megfigyelések az invazívok terjedésének fokozódó kockázatát látják.

Természetvédelmi megítélésének az eredője azért még mindig pozitív.

 

Műszaki és gazdasági szempontú megítélése

Noha a természetes vízvisszatartás napjaink aktuális kérdése, műszaki és gazdasági irányból mégis kritikusan értékelik a hódok terjedését – amivel arányosan növekszik táj-átalakító szerepük jelentősége.

„A védett állatok fákat döntenek ki, töltéseket fúrnak meg, patakokat duzzasztanak vissza, amivel az árvízvédelemben, a termő- és lakóterületeken is károkat okoznak. Csak a vízügynek évi százmilliós plusz költséget kell kiköhögni miattuk. Településvezetők, vízügyesek, gazdálkodók, biológusok sürgetik a megoldást, ami lehet gyérítés, hódmenedzserek munkába állítása és „no hód-zónák” kialakítása is” – idéz egy tanulmányból az egyik hetilap.

Igen: az árterek modern hasznosítása miatt, e hatások egy része ember-vadvilág konfliktushoz vezet.

A hód rágása, kotorékásása, vár- és gátépítése egyaránt ellentétek forrása, továbbá a hódüregek nagy károkat okoznak a vízügyi létesítményekben. A töltésekben ásott vájatok felszámolása, az ismételt ásás megakadályozása a vízügyi igazgatóságokat többletfeladatokkal és költségekkel terheli.

A hódgátak befolyásolják az árhullámok levonulását és a vizek szétterülését a tájban. Elbontásukat az ország számos területén, rendszeresen kérelmezi a vízügy a természetvédelmi hatóságnál.

Az építmények problémákat okozhatnak beépített, mélyfekvésű területeken, vagy hídlábaknál is.

A hódgátak okozta elöntés esélyét és mértékét szintezéssel, vagy domborzati modellel lehet értékelni.

Erdőgazdasági jelentőségük érdemben nem a börzsönyihez hasonló hegyvidéki erdőkben van, hanem az ártéri és galériaerdőket kezelő gazdálkodókat érinti. Napjaink felszaporodott hódállománya az ilyen adottságú faállományokban, évente már sok százmilliós nagyságrendű rágáskárokat okoz.

Az ember közelségét megszokni képes hód belterületi kártétele pedig külön téma is lehetne, ahol az állatok járat- és üregásása a föld alatti közműveket is meggyengítheti.

Ugyanakkor, a települések között létrejött gátrendszerek a víz meglassításával, oldalirányú kivezetésével fékezhetik az árhullámok levonulását, csökkentve az árvízcsúcsokat. E rágcsálók tevékenységének pozitív hozadéka, hogy a mederduzzasztással és a medren kívüli elárasztással szerepet kapnak vízkészleteink megőrzésében, az aszályok mérséklésében. Ezért olyan stratégiát kell kialakítani, melyben nemcsak kockázatként tekintünk építményeikre, hanem azok árvíz mérséklő és vízmegtartást támogató szerepét is figyelembe vesszük.

Fotó: Ipoly Erdő Zrt.

A hódkár szemmel látható nyomai

A konfliktusok kezelése

Legutóbb egy idén nyáron megvalósult konferencia nyitott párbeszédet a hód általi vízvisszatartás jelentőségéről, és a hódhatások kezelésére kifejlesztett gyakorlatok alkalmazási lehetőségeiről.

Érdemi egyetértés itt még nem alakult ki, de biztató a megindult információ- és tapasztalatcsere.

Külföldi tapasztalatok azt mutatják, hogy a hódgátak elbontása, az állatok áttelepítése, vagy hagyományos kerítések építése sem kínál hosszútávú megoldást a konfliktushelyzetekre. Ausztriában és Szlovéniában azonban már alkalmaznak a hódok távoltartására és a „várak” vízszintjének szabályozásra valóban alkalmas, nálunk is adaptálható műszaki eszközöket.

Fotó: Ipoly Erdő Zrt.

A hódállomány túlszaporodása a vadászat eszközének bevetését is szükségessé teheti. Egyes országrészekben ott tartunk, hogy több száz hód gyérítési célú elejtésére kérnek és kapnak természetvédelmi hatósági engedélyt vízügyi és gazdálkodó szervezetek.

A konferencia témája volt a patakok árterén, részben a hód-tevékenység révén kialakuló, időszakosan vízzel borított területek (nedves rétek és mocsarak) megőrzése, amely nemcsak vízgazdálkodási és természetvédelmi, hanem mezőgazdasági kérdés is. Az EU már támogatja a vízzel borított területek megtartását, ami a hóddal összefüggő konfliktusok kezelésének is fontos pénzügyi eszközévé válhat.

Patak-ártereken a helyi adottságoknak megfelelőbb tájhasználat – tehát intenzív szántóföldi művelés helyett gyepgazdálkodás, a legmélyebb területeken pedig felhagyás – ösztönzésével, támogatásával az ember-hód konfliktusok, így a szükséges beavatkozások száma csökkenthető lehet.

A konferencián számos hazai és külföldi szakember adott elő, és a végén mindenki levonhatta a saját következtetését. A közös nevezők megtalálása érdekében, a párbeszédnek folytatódnia kell!

Fotó: Ipoly Erdő Zrt.

Dióhéjban

Nagyon kisarkítva: a hód hazai térnyerését a természetvédők, ökológusok hatalmas szakmai sikerként értékelik, s kiállnak a faj további védelme mellett. A műszaki és gazdasági érdekek képviselői leginkább a faj károkozását szenvedik el, és a következményekkel nem számoló, azokért helytállni képtelen – ezért felelőtlen kezdeményezésnek tartják a visszatelepítését.

Szerencsére egyre többen képviselik, fogadják el az ember és a hód együttélésének természetességét.

Ám ahhoz, hogy ezt ne terheljék konfliktusok, meg kell teremteni hozzá a megfelelő kereteket és tompítani az érintettek ellenérdekeltségét. A folyamat egyik része lehet a hódok legális távoltartása a legérzékenyebb területektől, a másik pedig a jelenlétüket elviselők támogatása, korrekt kártalanítása.

Fotó: Ipoly Erdő Zrt.

Legelőször pedig, széles körben kell terjeszteni a hódokkal kapcsolatos tudásanyagot!

Sokat tehetünk a hódokért már csak azzal is, hogy megismerjük őket – és nem csupán egy óriási rágcsálót látunk bennük, hanem egy fontos jószágot, amely alakítja és gazdagítja a környezetünket.

E gondolathoz csatlakozik Antoine de Saint-Exupéry bölcsessége is, A kis herceg című művéből:

„Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél.”

 

Hódok az irodalomban

Másfél évszázadon át nem éltek hódok Magyarországon – mégis sokunk gyerekkori fantáziavilágának váltak a részeivé. Generációk olvasmányélménye volt a skót származású, majd Kanadában „indiánná vált” szerző, Szürke Bagoly (Grey Owl) ifjúsági regénye, a Két kicsi hód. Noha a könyv hősei nem eurázsiai, hanem kanadai hódok, különleges életük titkaiba a magyar olvasók is betekinthettek…

Az egyik magyar kiadás címlapja

 

Két kicsi hód – hangoskönyv: https://youtube.com/watch?v=VkkoSIHHs0c&si=oLVDJkJNDYe6-v03

Forrás: Ipoly Erdő Zrt.

 

Agro Jager News

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36 70 330 91 31

Tovább olvasom