Horgászat
Hemzseg az invazív fajoktól a Hévízi-csatorna
Szakemberek arra figyelmeztetnek, hogyha megunjuk az akvarisztikát, akkor se öntsük a halakat a közeli tóba vagy patakba, mert ezzel árthatunk az ottani, őshonos halfajoknak – hangzott el a Kék bolygó adásában.
Szakemberek arra figyelmeztetnek, hogyha megunjuk az akvarisztikát, akkor se öntsük a halakat a közeli tóba vagy patakba, mert ezzel árthatunk az ottani, őshonos halfajoknak – hangzott el a Kék bolygó adásában.
Fiatal jaguársügér (Parachromis managuensis) a Hévízi-tóból (Kép: haltanitarsasag.hu)
Egy akvárium szobánk dísze lehet, látványa nyugtatólag hat az emberre, ráadásul nem hangos, és kellemetlen szaga sincs. Nem csoda, hogy a pandémia idején még többen kezdtek a halak és rákok tartásába. Nagyon sok ember szorult az otthonába tavasszal, és ezért sokan kerestek olyan hobbit, vagy néztek olyan hobbi után, amit otthon is lehet művelni. Sokan az akvarisztikát választják – Néder Attila, a Green Aqua társtulajdonosa.
Az utóbbi évtizedekben rohamosan fejlődött mind a technikai háttér, mind a tartható élőlények szempontjából ez a hobbi. Az akvarisztikában ma már külön irányzatok is léteznek.
A Kék bolygó adásában bemutatott akváriumban Dél-Amerikából, Ázsiából és Afrikából származó hal- és növényfajok élnek.
„Ez az az akvárium, ami ékes példája annak, hogy teljesen különböző égtájakról, kontinensekről származó halak, növények ugyanolyan vízparaméterek mellett, hőmérsékleti értékek mellett teljesen tökéletesen jól érzik magukat” – mondta a növényes akvarisztika bolt társtulajdonosa.
Sajnos a világon sokfelé okoznak problémát a hobbi állat- és növénytartásból kiszabadult és megtelepedett fajok.
„A trópusi akváriumok halainak nagy része a mi égövünkben képtelen lenne életben maradni, tehát ezért itt nincs akkora probléma, mint például a déli országokban, Spanyolországban, Olaszországban, Dél-Franciaországban, ahol még jobban oda kell figyelni az ilyen trópusi halaknak az elhelyezésére. Itt Magyarországon is vannak azonban olyan halak, amik életben tudnának maradni a helyi éghajlati viszonyok között is” – fogalmazott.
Ilyen például az aranyhal, amely a vizeinkben már jelentősen elszaporodó ezüstkárász színes tenyészváltozata. Ugyancsak az akvaristák hozták be a naphalat, és mára sajnos nagyon elterjedt inváziós faj.
„A vizekhez köthető inváziós fajainknak az egyharmada az akvarisztika révén került be Magyarországra. Az elmúlt körülbelül százötven év során hatvan idegenhonos, inváziós fajt azonosítottak csak a halak közül. Ezeknek a száma évről évre nő. Itt különösen veszélyes az amúrgéb, a razbóra, azok a fajok, amelyek olyan körülmények között érzik jól magukat, ahol a hasonló képességekkel és kvalitásokkal rendelkező természetes fajokat kiszorítják” – emelte ki Rácz András, az Agrárminisztérium környezetügyért felelős államtitkára.
Ilyen a jelzőrák és cifrarák is és nagy ütemben terjed a kaliforniai mocsárrák, más néven vörös mocsárrák. Utóbbi amellett, hogy kiszorítja az őshonos rákokat, a rákpestist is hordozhatja, valamint az élőhelyet is kedvére alakítja. A partfalakat, a gátakat is megfúrja.
A szakértők felhívják a figyelmet arra, hogy ha megunnánk az akváriumot, akkor a halakat semmiképp se öntsük bele a közeli patakba vagy a közeli tóba, mert ezzel árthatunk az ottani, őshonos halfajoknak.
Ezért inkább ajándékozzuk el, vagy vigyük vissza a kereskedésbe.
Magyarországon a különleges, hévizes élőhelyeken akár a trópusi fajok is megtelepedhetnek. Ilyen például Pesten a Városligeti-tó vagy a Hévízi-csatorna, amelyben hemzsegnek az idegenhonos élőlények.
„Már az európai uniós operatív programok keretében is szinte mindegyik projektnek részét képezi az inváziós fajok irtása” – fogalmazott Rácz András.
Egy élőhely-rekonstrukciónál, legyen az az ország bármelyik részén vagy nemzeti park területén, a projekt részét képezi az inváziós fajok elleni védekezés – mondta az államtitkár. Több projekt kifejezetten az inváziós fajok gyérítésére összpontosít. Az egyik a Hévízi-tó és -csatorna őshonos élőlényeinek védelmét segíti az inváziós fajokkal szemben.
Forrás: Híradó.hu
Polinszky Attila élménybeszámolója:
A horgásztársammal sikerült újra egy hétre eljutnunk a Pó-folyóhoz, (Olaszország) harcsára horgászni. Amikor megérkeztünk, a folyó vízszintje másfél-két méterrel alacsonyabb volt, mint a szokásos. Csak a hét közepén kezdett el emelkedni. Majdnem egész héten esett és elég hűvös idő volt.A napok során több harcsát is fogtunk, kb. másfél métereseket, de kapitális példány nem akadt horogra. Gondoltuk, keresünk egy új helyet, ahol még nem voltunk.
Fotó: Polinszky Attila – Agro Jager News
Ezért úgy döntöttünk, hogy a camping (aminek a területe több kilométer hosszú, ahol csalihalat lehet beszerezni, csónakot vízre bocsájtani, tisztálkodási lehetőség van) területének legtávolabbi végére hajózunk el. Október 18.- àn, délután, lehorgonyoztuk a két csónakot. Bevittük a csalikat, lerögzítettük a helyükre és fákhoz kötöttük. Sajnos rövid időn belül, úgy 18.00 óra felé, annyit emelkedett a víz szintje, hogy újra kellett a botokat a csalikkal együtt beállítanunk a víz szintjéhez mérve.
Fotó: Polinszky Attila – Agro Jager News
Egy nyugodt naplemente után, hajnal 3 óra felé, telihold fényében, arra ébredtünk, hogy a bot hozzácsapódik a bottartóhoz. A kapásjelző csörög, az elektromos jelző visít és az orsóról nagy sebességgel fut le a zsinór. Miután bevágtunk, elengedtük a csónakot a főcsónaktól és beindítottuk a motort. Fogtam a botot, próbáltam a hal ellen dolgozni, a társam pedig elindította lassan, a hal irányába, a csónakot. Mikor a közelébe értünk, éreztem, hogy ez nem lesz egy átlagos hal. A fárasztás során többször megpróbált minket a fák közé húzni, ezért erősen kellett ellene tartani, vigyázva arra, nehogy leszakadjon..Kicsit később kifordult a nyílt víz felé és sodrással szemben húzta kettőnkkel a csónakot.
Fotó: Polinszky Attila – Agro Jager News
Megpróbált minden irányba kitörni. Csak úgy forrt körülötte a víz. Jó 45 perces fárasztás után sikerült nagy nehezen beemelnünk a csónakba. Ott láttuk csak meg igazán a hal óriási méreteit. Jó 5-7 percbe került, mire visszajutottunk a főcsónakunkhoz, hogy le tudjuk rendesen mérni. A mérete 2m 57cm volt, alig fért bele a csónakba.
Többféle csalit használunk pl. pisztrángot,kárászt. Ez a kapitális példány kárászra kapott. Mivel nem szeretjük kínozni a halakat, (kötéllel partra húzni, kikötni,várni a világost a jobb fényképért) ezért csináltunk pár fényképet, videót és utána óvatosan visszatettük a vízbe. Megvártuk, amíg elkezd rendesen mozogni, újra erőre kap és magától szeretne elúszni.Miután elköszöntünk ettől a csodálatos élőlénytől, megünnepeltük ezt az élményekben gazdag, izgalmas találkozást a Pó-folyó urával.
Írta és fényxképezte: Polinszky Attila
Van egy jó története, egy szép fogása?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Horgászat
Domolykó a Rábcából
Meleg Ábel szeptember végén Rábca Hanságligeti szakaszán kapitális domolykót akasztott. Élményeiről beszámolt lapunknak:
Igazából úgy kezdődött az egész, hogy az egyik barátommal megbeszéltük, hogy pergetünk egyet. Csónakból pergettünk csukára a Rábca hanságligeti szakaszán.Több kilométert csorogtunk különösebb eredmény nélkül. Úgy gondoltuk, hogy nincs értelme tovább maradni. Koromsötétben elindultunk visszafelé, de volt egy érzésem, hogy még dobnom kell párat. És nagyon jól éreztem.
Fotó: Meleg Ábel – AJN
A semmiből érkezett egy hatalmas ütés és azonnal megindult a hal.Először nem tudtuk eldönteni hogy mi lehet a horgon, mert nagyon jól küzdött.De a végén mindketten meglepődtünk a gyönyörű domolykó láttán.
A hal 46 cm és 2+ kiló volt.
Egy Fox Rage 20 -80 grammos botot használtam, egy 3000-es daiwa orsóval, 22-es Berkley fonott főzsinórral és 70-es monofil előkével.
A csali meg egy 70mm-es Salmo Slider volt
A MOHOSZ szerint a rekordot Vágenhoffer Tamás tartja, aki 2019. október 11-én fogott ki egy 1,90 kg súlyú, 51 centiméter hosszú halat a Marcal folyón Koronco térségében műléggyel.
Írta és fényképezte: Meleg Ábel
Horgászat
Harcsahorgászat Franciaországban
Hol is kezdjem… Igazából kb. 4 éve tervezem és készülök harcsahorgászatra. 4 év után végre nyílt egy jó lehetőség és a Carpspecialist oldalán lefoglaltuk a szállást arra a tóra, ahol a legnagyobb sűrűséggel fognak harcsát. Ez a hely végül a Domein des Iles lett, amely az apró Offoy faluban helyezkedik el Franciaországban.
Hétfői nap, amint megérkeztünk, 11 órára szinte azonnal feltérképeztem a helyet, illetve leradaroztam az előttünk terülő kb. 2 hektáros területet.
Fotó: Kecskeméti Sándor – AJN
Körülbelül 30 méterre meg is találtam az első helyet, amit folyamatosan a párom horgászott meg. Itt kb 2.5 méterről mélyült hirtelen 3.7 méterre. Természetesen egy bottal a part közelében próbálkozott, ahol olyan 1.5 méter mély víz volt. A másik oldalon, hasonló stratégiát folytatva, egy bottal a legmélyebb pontot (2,4m), míg a másik, 2 pontyos bottal keresőpecát folytattam. Mindkettőnk harcsás botját, fenekező szerelékkel, bevittük a 2 fő etetésünk közé, egyenlő távolságra. A radar rengeteg halat mutatott, de ezzel sajnos csak arról győződhetünk meg, hogy nagyjából hol mozognak a halak.
Fotó: Kecskeméti Sándor – AJN
Az első este már meg is hozta a gyümölcsét a taktikánknak. Nemsokkal fél 12 felé, egy erőteljes, füstölős kapásra rohantunk ki. Egy körülbelül negyedórás farasztás után, máris a matracban tudhattuk, a körülbelül 165 cm hosszú, 30 kilogrammos bajszost. Párom életének első harcsája volt.
Lenyűgöző élmény volt már ez is. A következő jelentkező az én csalimra figyelt fel, egy hozzávetőleg 15 kilogrammos harcsa személyében, kedd reggel, 7 órakor.
Fotó: Kecskeméti Sándor – AJN
Sajnos, ezt követően, egészségügyi okok miatt, nekem vissza kellett vezetnem Belgiumba. Így szerda délután folytattunk mindent, ott, ahol abbahagytuk. Csütörtök hajnal 2 környékén riadtunk meg a jelzőre. Mire a rodpodhoz értem, a botot csak az orsó tartotta a kapásjelzőn lógva. Masszív fél óra harc után sikerült szákba terelnem az új egyéni rekordomat, egy 25 kilogrammos hatalmas tőponty személyében.
Fotó: Kecskeméti Sándor – AJN
Farokuszonyán látszott a harcsák túlzott elszaporodásának nyoma. Kíméletesen visszaengedtük őt is egy gyors fotó, illetve fertőtlenítés után. A következő bajszos a 3.7 méteres gödörből bújt elő, délután fél 4 előtt 10 perccel. Ezek után átszereltem a harcsás szerelékemet egy upózosra, amin két hatalmas gilisztacsokrot kínáltam fel. A nadályt sajnos errefelé nem ismerik. Fél ötkor a partszéli botom sült el. Körülbelül 2 perc után elszakitotta a 35-ös monofil főzsinóromat. Itt nem tudom, hogy akadó vághatta el vagy csak elgyengült a zsinór. Itt megjegyezném hogy a tavon engedélyezett a fonott főzsinór, sőt erősen ajánlott! Már értettük, miért is.
Fotó: Kecskeméti Sándor – AJN
Este fél kilenckor jött a következő jelentkező, aki majdnem elvitte párom botját is. Körülbelül 40 perc fárasztás után, megláttuk mit is akasztott a párom. Egy hatalmas, 193 centis 50+os harcsát. A szájában meg mindig ott volt az a termérdek mennyiségű etetés, amit a pontyoknak vittünk be.
Ezen a ponton már nem is próbáltunk szeparálni, csak elfogadtuk, hogy ezen a helyen többnyire harcsát fogunk fogni. Pedig rengeteg 20+-os ponty fedezhető fel a vízben. 50 kilós barátunk után nem sokáig tudtunk pihenni. Ismét az én harcsásom jelzett. 40 kg 173 centivel mérlegeltük a látogatónkat.
A pénteki napunk csendesen telt. Az első kapásra este fél nyolcig kellett várni. Megakasztás után éreztem, hogy ez sem békés hal lesz. Viszont fel óra fárasztás után, már a parton is volt a közel 50 kilogrammos 183 centis óriás. Gyors fotó, illetve halápolás és ment is vissza. Iszonyatos mennyiségű horgot szedtünk ki a halak szájából. Szerencsére csak az előke volt a horgon, így legalább azt láttuk, hogy a halak nem vonszolnak maguk után komplett omlós szerelékeket. Újra elhelyeztem a botomat ugyanarra a pontra, a már meglévő horogcsalival, mert szinte még semmi baja nem volt. Kb másfél órára rá meg is jött a következő. Ő valamivel rövidebb volt. mint előző társa, viszont súlyra szerintem a túra egyik legnehezebb hala volt. 178cm hosszú és hozzávetőleg 60 kilogrammos, nagyhasú bajszos volt a bot másik felén. Alig tudtuk elhinni.
Fotó: Kecskeméti Sándor – AJN
Természetesen ő is, a lehetőségekhez képest, a leggyorsabban visszanyerte szabadságát. Az éjszaka további része csendben telt el. Vasárnap 10 órakor az egyik partszéli botja bejelzett páromnak. Egy izgalmas intenzív harc után már a szakban is volt új rekordpontyja, ami 22 kilogrammot nyomott. Végül, de nem utoljára, este hatkor látogatott meg minket a túra utolsó hala, egy 177 centis harcsa személyében. A harcsáson dupla 20-as, illetve szimpla 30-as Halibut pellett kínáltunk fel, egy 16 mm-es pop uppal kikönnyítve. A bojlis botokon pedig az édes vonalat erőltettük, de azt is felvette a harcsa.
Fotó: Kecskeméti Sándor – AJN
Ezek után az este folyamán volt meg két kapás, de ők megúszták a fotózkodást. Szóval összeségében 8 harcsát fogtunk 1.5 métertől egészen majdnem 2 méterig, illetve 2 darab 20+-os pontyot. Mi, teljes mértékben sikeresnek érezzük ezt a túrát. Amiért mentünk, bőven megkaptuk. Viszont jövő nyáron még visszamegyünk, már akkor jobban felkészülve a bajszosokra.
Írta és fényképezte: Kecskeméti Sándor
Van egy jó története, egy szép fogása?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Harcsázás a Pó-folyón
Digitalizált szakirodalom segíti az erdészeti kutatásokat
Őrizzük Geges István emlékét!
A bronzérmes kan
Vadászjegyváltás – megszűnik az Ügyfélkapu!
Szajkók dolgoznak Budapest és környékének városi erdőiben
Egy őshonos rágcsáló új térhódítása – Az eurázsiai hód a Dunakanyarban és az Ipoly völgyében
Itt az ideje az őszi gyümölcsfaültetésnek
Mezei nyúl vadászata hajtásban – íjjal Dusnokon
A kakaó, a kávé és a tea árai drágítják a globális élelmiszerimport-számlát a gazdagabb országok számára
Az ormánsági szarvas nyomában: trófeabemutató a Drávamentén – GALÉRIA
Komádiban végéhez közeledik a búza vetése
A reformáció napján: Visszatért a Tisza-család Gesztre – GALÉRIA
KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban
Mezei nyúl vadászata hajtásban – íjjal Dusnokon
I. Abaúj térségi Vadásznap és Trófeaszemle
A diplomaosztós kos
A csitári barkás gímbika
Harmadik vérebfajtánk: az alpesi tacskókopó
