A Látókép – víztározó Hajdú-Bihar megyében, a 33-as főút 95-ös km szelvényénél, Debrecentől 11 km-re, a Hajdúsági löszhát szívében található Hortobágy irányába. Látókép szó állítólag művészektől ered, akik a Debreceni Egyetem Látóképi Növénytermesztési Kísérleti Telep mellett festették meg a Hajdúság jellegzetes tájképét.

Kecskés János és egy látóképi ponty (Kép: Kecskés János)

A Látóképi – víztározót mesterségesen alakították ki még 1982-ben azért, hogy segítse a helyi növénytermesztőket az öntözésben. A valaha itt folyt folyómeder helyén, völgyzárógátat hoztak létre, majd a Keleti-főcsatornából duzzasztásos módszerrel vizet hoztak ide a szakemberek. Ennek köszönhetően született meg a Hajdú-Bihar megyében ismert horgásztó.

Látóképen kisebb-nagyobb halakat is lehet fogni, minden csak szerencse és tudás kérdése (Kép: Kecskés János)

Kecskés János, helyi horgász már gyerekkorában is itt szeretett volna horgászni. Először azonban tapasztalatokra volt szüksége. Gyerekként, unokatestvérével a Nagyhegyes közeli tavakra jártak ki nyaranta pecázni úszós készséggel. A kezdeti siker kis halakban mutatkozott, ami újból és újból lázba hozta a hajdúsági kishorgászokat. Jani tisztán emlékszik arra, amikor 10 évesen kijelentette, ha egyszer nagy lesz, akkor a Látóképi tavon szeretne horgászni. Kívánsága jó pár évvel később teljesült.

Igazán különleges érzés ekkora halakat horogra csalni (Kép: Kecskés János)

Éppen a tó mellett kapott munkát, mint gépész. A növénytermesztési ágazatban eltöltött évek során volt lehetősége a tavat is megfigyelni, amikor a lineár öntöző berendezést üzemeltették. 1999-től kezdve Jani a szabadidejében folyamatosan a tavon horgászott. Az eltöltött évek alatt viszonylag kiismerte ezt a 60 hektáros vadvizet, de a mai napig érik meglepetések. A tó átlagos mélysége 2-2,5 méter, a legmélyebb részek 4,5-5,5 métert elérik. Csapadékbőség során akár helyenként 6 méter mély is lehet a víz.

Miért jó itt horgászni, számodra miért különleges?

Itt, a Hajdúság szívében, a helyiek és a nagyszámú vendég azért szeret itt horgászni, mert rend van, szép rendezett a környezet, a helyi közösség szabálykövető, amit erősít a halőrök jelenléte is.

Harangi István, Jani egyik jóbarátja (Kép: Kecskés János)

Az itteni emberek segítőkészek, aki újként érkezik, számíthat segítségre, csak kérdezni-e kell. Gyerekkoromban nekem is segítettek mások, én is szeretném továbbadni ezt a tudást fiatalabbaknak. Amiért számomra különleges ez a hely, az a halállománya. Itt mindent meg lehet találni – lehet valaki éppen rablóhalakba szerelmes, vagy busahorgász, vagy szürkeharcsa-specialista. 1982-óta eltelt években a halállomány rendkívüli mértékben felszaporodott, amit telepítésekkel is fokoznak. Van egy kíméleti terület is a tavon, aminek a mérete három hektár. Ide horgász még a lábát sem teheti be, a halőrök mellett, mi helyiek is tiszteletben tartjuk ezt a védett vízivilágot.

Ferenczi Józsefnek is mindene a bojlizás Látóképen (Kép: Kecskés János)

Látókép jó hírneve, a halállománya mellett, a számos horgászversenyben is mérhető. Hazánk egyik horgászvilágbajnoka szerint, az ország legjobb három finomszerelékes tavába tartozik. A növénytermesztés vízfelhasználása miatt a vízcseréje a tónak óriási. A tiszai víz a Keleti Főcsatornából jön, Balmazújvároson keresztül, ahol szivattyúkkal megemelik a vizet, majd azt követően gravitációs úton érkezik meg hozzánk. A tóban lévő víz egy része itt, másik része Ebes, Nagyhegyesen hasznosul, az ország legkiválóbb talajain. Éppen emiatt a tó ökoszisztémája is egyedülálló, mivel folyami rákok, kagylók, giliszták nagy számban élnek a mederben, amit előszeretettel fogyaszt számos halfaj. Az óriási víztömeg mozgása miatt olyan mintha tiszai halat ennénk, rendkívül jóízű az itteni hal.

Mesélj pár szót, te mire szeretsz horgászni?

Gépészként ma már egy nagyhegyesi mezőgazdasági cégnél dolgozom. A növénytermesztésben szezonalitás van, azaz, ha vetni, betakarítani kell, szinte nincs időm. Éppen ezért most csak időnként tudok kimenni a barátaimmal horgászni, de ha kijutok, akkor azt úgy intézem, hogy legalább 1-2 nap legyen. Az elmúlt egy-két évben, egy barátomnak köszönhetően szerelmese lettem a nagypontyoknak. Kölcsönadta nekem az egyik bojlis botját– avval a feltétellel, ha megszeretem ezt a horgászati módot, használjam egészséggel és vigyázzak rá. Természetesen nem kért érte semmit. Előtte úszóztam és nem is ment rosszul a pecázás. A bojlis bot és ez az új mód, azonban új távlatokat nyitott meg előttem. A kezdeti próbálkozások után, egyre nagyobb pontyokat sikerült kifogni a Látóképi víztározóból. A saját rekordjaim sorról sorra dőltek meg. Én se értettem, mi történik, úgy jött az egyik nagy ponty után a másik. Mint minden horgászati módszer esetében, el kell azt dönteni, hogy ki melyik módot választja ki magának, arra specializálódik és tudatosan felépíti a maga technikáját, felszerelését módszereit. Én ezt választottam, a bojlizás lett a mindenem. Barátaimmal, Harangi Istvánnal, és Ferenczi Józseffel együtt járunk ki horgászni, sokszor a családjaink is itt vannak velünk. A tó méretei miatt mindenkinek van kedvenc helye, miénk a 10-es állás, ahol csónakkal és korábbi tapasztalat alapján GPS-es halradarral helyezzük ki az etetőanyagot – ami általában 20 – 24 mm közötti, különböző ízesítésű bojlit jelent. A horog mellé viszont csak 30 mm méretű bojlit kínálunk fel. A bojli nagyság növelésével szelektáljuk a pontyok méretét is, de ez nem minden esetben sikerül. Vannak kisebb testű pontyok, amik képesek a 30 mm nagyságú bojlit is probléma nélkül felvenni. A horgászat során olyan töréseket keresnek a helyi horgászok, ahol védve vannak a nagytestű ragadozóhalaktól.  Ha minden adott és esznek a halak, valamint jó csillag ragyog felettünk, már csak a szerencsén múlik, mikor, mi jön meg.

Az etetés után pedig eljön a csönd, amit mindannyian várunk a feszült munkanapokat követően. A horgászat közösségi ereje óriási. Leülünk, sütünk, főzünk, beszélgetünk és jól érezzük magunkat. Ha valaki elfárad a várakozásban, és a nagy melegtől – ami szeret beszorulni ide a tó mellé, alszik egyet. Ezért is szeretek a barátaimmal menni horgászni, mert lehetőség van egy kicsit lazítani. Az esetek nagy százalékában várakozunk, akár egy napot is, mire megjön egy igazán kapitális ponty. A parttól 200 méterre vannak kihelyezve a csalijaink, ha megszólal a kapásjelző, biztos, hogy van rajta hal, mert 200 méteren a damil képes megnyúlni.

Kecskés Jánoska is megfertőzödött a horgászat szenvedélyével (Kép: Kecskés János)

Mindent megteszünk a halak kíméletes kifogásáért. Ha kapást észlelünk, ketten a csapatból elindulnak csónakkal a hal irányába. A damilt mindig feszesen kell tartani, nehogy elveszítsük a halat. Közelebbre érve, ilyen nagy testű halakat még így is 15 percig kell fárasztani azért, hogy ki tudjuk fogni.

és Kecskés Bence is apukája nyomdokaiban jár (Kép: Kecskés János)

A helyi szabályok szerint, ha nagyobb a ponty, mint 15 kilogramm, szólni kell a halőröknek, akik csippel látják el a halat ha eddig ilyet nem kapott, amit természetesen sebkezelést, s egy-két gyors fotót követően, azonnal visszaengedünk a vízbe. Amellett, hogy sporthorgászok vagyunk, ha szükséges, otthonra viszünk haza halat a gyerekeknek is, – akik koruk miatt még spiccbottal ugyan, de szorosan a nyomdokainkban járnak. A következő generáció bontogatja a szárnyait itt mellettünk, ami nagy örömmel tölt el két kisfiú apukájaként – összegezte tapasztalatait Kecskés János.

Agro Jager News

Írta: Dr. Szilágyi Gergely

***

A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.