Keressen minket

Horgászat

Domolykó horgászat a rácalmási Duna szakaszán

Print Friendly, PDF & Email

Az Agro Jager News következő vadvízi specialistája Szőgyényi Ferenc, aki csak és kizárólag, s ha az ideje is engedi, a domolykók horgászatával foglalkozik Rácalmás környékén a Dunán.

Közzétéve:

Print Friendly, PDF & Email

Az Agro Jager News következő vadvízi specialistája Szőgyényi Ferenc, aki csak és kizárólag, s ha az ideje is engedi, a domolykók horgászatával foglalkozik Rácalmás környékén a Dunán.

Szőgyényi Ferenc azon kiváltságos horgászok közé tartozik, akik képesek vadvízi domolykót fogni a Dunából… Sok időbe és energiába került, de már kapitális egyedeket is képes megfogni a tapasztalt horgász… (Kép: Szőgyényi Ferenc – Agro Jager News)

Kérlek mesélj magadról pár szót!

Édesapámnak köszönhetem tanultam meg a horgászat mesterségét és annak a szeretetét. A Dunára sokat jártunk ki együtt horgászni, édesapám csónakja szabadságot adott, amivel bárhova elmehettünk, semmilyen térbeli akadály nem volt előttünk.  Legelső élményem egy mogyorófa vesszőhöz, és olyan úszóhoz kötődik, ami dugóba tűzött libatoll volt, körülbelül 30-as zsinórral. Így is lehetett halat fogni, s ha újra megpróbálnám, talán most is sikerülne. Gyerekként mindig pici tücsköket és szöcskéket tettem fel a horogra. Folyóvízen a rovar értékes csemege, elkezdtem így mindenféle halat fogni. Ami egyre jobban sikerült: megfogtam gyerekként életem első balinját, majd kisebb és nagyobb domolykókat is sikerült elcsípnem.

Egy szép domolykó a Dunából… (Kép: Szőgyényi Ferenc – Agro Jager News)

A domolykók iránt érzett szeretetem körülbelül 6-7 évesen alakult ki bennem. Gyerekként is csodáltam, mennyire okos, éles szemű ez a hal – mennyire figyel a vízre a részletekre. Ha bármi nem a kerek egészét mutatja, akkor inkább éhesen továbbáll. Válogat és sokszor a vízparton is figyeli a horgászokat, mert a találkozásból nem mindig lesz fénykép és horogszabadítás. Biztos vagyok abban, hogy egy találkozás nem tűnik el csak úgy, és életen át tartó tapasztalat marad a halnak is. Kevés az olyan horgász közöttünk, aki Isten adta tehetséggel megáldva, csodagyereknek születik a horgászatban. Emlékszem, az egyik nyári napon egyszer nagyon el voltam keseredve, mert a domolykók szinte a vízből nézve nevettek ki.. Bárhogy is próbálkoztam, nem akart sikerülni semmi. Ekkor találkoztam Misi bácsival, akinek oly sokat köszönhetek. Bár már nincs közöttünk az öreg horgász, tudását azóta is őrzöm és köszönöm neki most is. Elmeséltem, mit hogyan csinálok, melyek a technikáim a domolykóra. Végighallgatott bölcsen, rám nézett és elmosolyodott… Próbáld meg leúsztatni a kis méretű wobblert, vagy körforgódat úgy a Dunán, hogy a halak még véletlenül se lássanak meg. A botod legalább 75 fokban álljon a kezedben, az ideális, ha 90 fokban tartod párhuzamosan a parttól, úgy hogy közbe feszítsd meg a damilt.. Tanácsait alkalmazva megtört a jég, pergetve is sikerült személyesen találkozzam a domolykókkal. Annyira tisztelem ezt a halat, hogy amikor kifogom őket, mindig vissza is engedem őket egytől egyig.. Egyetlen egy alkalom volt, amikor a kis barátommal horgásztunk és amit fogtam, elkérte tőlem. Gyerekként akkor rosszul döntöttem, és még most is néha eszembe jut, hogy jobb lett volna visszaereszteni a Dunába. A sok szálka miatt, a domolykó nem azon halfajok közé tartozik, amely a család számára is kellemes ebédet, vagy vacsorát biztosít. Ennek a halnak a „vadászata” nehéz és ez adja meg a szépségét…

Az egyéni megfigyelések vezessenek bennünket, ha erre a halfajra vadászunk (Kép: Szőgyényi Ferenc – Agro Jager News)

Teltek múltak az évek, és a saját útjaimat kijárva megtanultam, hogy a domolykók érzékeny életformák. Az egyik legnehezebben becsapható halfajta, mert képes a legutolsó részletet is meglátni. Vagyis számít a zsinór színe, vastagsága, látszik-e a vízből, megtöri-e a víz felszínét, milyen a wobbler és ugye őkelméknek van-e kedve falatozni, akkor, amikor mi éppen kint vagyunk. Nálam a horgászat sokszor a jelek értelmezéséről szól, oly sokszor bottal a kezemben csak ültem és néztem a kedvenc helyeimen a zsákmányom mozgását viselkedését, akik,, mint egy kis éhes édesvízi torpedók hajkurásszák a küszöket és a vízbe eső rovarokat… A domolykó fogása már ment, a mérettel volt már csak probléma, mert ugye nagyobbakat szerettem volna kifogni. Új megközelítést alkalmaztam: most jött a próbálgatás és tesztelés időszaka, ami utólag visszatekintve elég fárasztó volt, és sok időbe telt, de megérte…

Mesélj pár szót, hogyan ismerted ki a nagyobb domolykókat!

Amikor kezdtem belejönni a horgászatba, akkor nekem a nagynak számító domolykók, körülbelül 1,0-1,5 kg-os méretűek voltak. Evvel már meg is voltam elégedve, de nem hagyott nyugodni a tudat, hogy mekkora lehetett az, amire szemre nagyobbnak láttam a vízparton állva..

A kedvenc wobblerek mindig kéznél vannak ha horgászatra kerül a sor (Kép: Szőgyényi Ferenc – Agro Jager News)

Technikát váltottam, elővettem nagyobb wobblereket, de avval csak balinokat és csukákat fogtam. Aminek természetesen örültem! De nem ők voltak a cél. Figyeltem a kövezéseket a visszaforgókat, és ugye a rablásokat is, amelyekről tudtam, melyik volt a domolykó-, és balin rablás. Emellé még a Duna változékony vízállása is nehezítette a terepet. Amikor kisebb a vízszintje, a halakat céltudatosan keresni kell a kövezések körül, tuskók, vagy éppen a vízpart mellett. Ha kisebb a víz, mélyretörő kicsi gumihalakat vetettem be. Ekkor jöttem arra rá, hogy a domolykók esetében a szín az egyik legfontosabb a méret után. Világosbarna mellett a narancssárga az, amely hasonlíthat egy bogárhoz; ez a legjobb választás. Sikerre vittem a küzdelmeimet, de ekkor új probléma lépett elő. Véletlenszerűen tudtam megfogni őket, a fogás nem rajtam múlott, hanem a halak balszerencséjén. Azt akartam elérni, hogy a fogások rajtam múljanak, ne az egyéb körülményeken. Folytattam a kísérletezést. Váltogattam a csalikat és közben rájöttem talán a legfontosabbra is. Minél kevesebb a zsinór a vízbe, annál jobb, mert a domolykó bármennyire is hihetetlen, de képes meglátni a zsinórt. Emellett azt a tanuló pénzt is meg kellett fizetnem, hogy a domolykók bizonyos szakaszokon élnek csak. Ott keressük őket, ahol van is rá esély! – mert enélkül soha nem fogunk ilyen halakat a kezünkbe venni. Érdemes kövezések mellett, visszaforgóknál keresni őket, lehetőleg úgy, hogy elúsztatjuk, majd vissza. Így biztos meglátják és ha nem gyanús nekik, akkor lehet esélyünk megfogni őket. Sokszor megtapasztaltam azt, hogy ha megáll a wobbler egy pillanatra, akkor vágnak rá.. Talán azért, mert folyamatosan mennek a préda után, és ha meg-megáll a kis műhalunk, jön el a pillanat a támadásra, a domolykók logikáját követve…

Ha 2-3 dobást követően nincs kapás, érdemes cseréni. Feri mindig a jól bevált wobblereket veszi elő. Egyes típusokat a domolykó kifejezetten kedveli.. (Kép: Szőgyényi Ferenc – Agro Jager News)

Nagyon fontos az is, hogyan tekerünk, nálam az 5-6 darab lusta tekerés vált be, ami körülbelül 45 centimért jelent. Pillanatra megállok, ha nincs kapás, folytatom…

Mi, horgászok is a természet részesei vagyunk, ha érik a szeder, mindenképpen érdemes a domolykókra lesni, nekem a 3 centiméter hosszú popper vált be: sötétfekete színű hasára nagy a kereslet a domolykók között… Nekem még jól bevált a világoszöld oldalcsíkos, a barna ezüstös hasú, narancssárga, fekete, piros alapon fekete csíkos, a fekete hátú ezüstös hasú kishalak, 12 -es fonott zsinórral.

Milyen üzenet szeretnél átadni a magyar horgásztársadalomnak?

Egyre többen horgásznak, ami örvendetes hír, mivel az egyik legszebb és legegészségesebb hobbik közé tartozik. A magyarországi halállomány egy nemzeti kincs, ezt jó lenne, ha mindenki magában végiggondolná, amikor leül horgászni bármelyik folyóra, vagy tóra. Annak ellenére, hogy a Dunában bőven hal, jó lenne, ha a fagyasztóra-, vagy kereskedelmi mennyiségben gondolkodó horgászok átgondolnák azt, hogy helyes-e így bánni a halainkkal. Szerintem NEM! Mivel sokat kint vagyok, sok horgászt látok nap mint nap. Látom, ki hogyan bánik a hallal, kifogást követően. Arra szeretnék kérni mindenkit, hogy vigyázzon a halra, bánjon vele kíméletesen akkor is, ha sporthorgász, vagy éppen a családnak haza visz pár halat. A korlátozásokat, amely magában foglalja a tilalmi időket és a méretkorlátozást mindenképpen tartsa be mindenki, még akkor is, ha nincs, aki éppen ott ellenőrizni fogja, mert a halállomány is véges, és ha egyszer elpusztul, pótolhatatlan állapotot idézhet elő –zárta összegzését Szőgyényi Ferenc.

Írta: Dr. Szilágyi Gergely – Agro Jager News

Horgászat

Márnahorgászat a gyakorlatban

Print Friendly, PDF & Email

Czirják Viktor osztotta meg tapasztalait a márna fogásáról:

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Mivel úgy érzem, van rá igény, írok pár gondolatot a nagytestű márnák horgászatáról, a saját szemszögemből.

Fotó: Czirják Viktor- Agro Jager News

Nagytestű márna számomra a három kiló feletti. Én a dunántúli folyókat járom (Rába, Dráva, Duna), szerencsére ezek a vizek szép állománnyal rendelkeznek. Az év minden napján van gyakorlatilag esély, persze az ívási időben én sem piszkálom őket, de igazán ilyenkor és késő ősszel lehet becsapni a nagyokat. Ez legtöbbször csak néhány nap, amikor egy peca alkalmával akár 8-10 darabot is fogok, három kiló körüli átlagsúlyban.

Fotó: Czirják Viktor- Agro Jager News

Ilyenkor a nagyjából hasonló méretűek csapatokban vonulnak szaporodni, adott helyeken elidőzve akár napokig. Akkor kell ott lenni… Na, de hol? Egyrészt nyilván nem adok pontos koordinátákat, ráadásul különböző méretű folyókon is másképp viselkednek.

Az alapvető kulcs tehát a hely és az idő. Ami azonos a nagy (Duna, Dráva) és a közepes (Rába) folyókon, hogy jellemzően a nagyobb gödrök, medencék, törések alatt és felett állomásoznak ilyenkor egy ideig. Nem benn a gödörben, hanem azok környékén, gyakran alig méteres vízben. Mutatják magukat, sokszor napközben is!

Fotó: Czirják Viktor- Agro Jager News

Ehhez szorosan kapcsolódik, hogy ebben az időszakban nem etetek. Nincs értelme, nem fog a csapat ráállni, inkább figyelek egy darabig az adott helyen. El fogja árulni magát… Ez adja a módszert is, a leghatékonyabb a fenekezés, de a boló is jó lehet. Rakóssal általában nehéz elérni sajnos ilyenkor. Én erős feder botokat használok, vékony fonott zsinórt, 30-as mono előke, minimum 2-es vastag húsú horog. Szigorúan végólmos megoldás.

Fotó: Czirják Viktor- Agro Jager News

A súly tekintetében két megoldás van. Van a helyben tartott (120-200 gramm), sodrás függvényében, illetve a görgetés alternatív változata ugyanazon a helyen 50 -80 grammal, az adott pályát végigkopogtatva. Általában az utóbbi a jobb most. Előke legalább 70 centi hosszú.

Természetesen a fényváltás és a teljes sötétség a legjobb időszak, akad napközben is, de hangsúlyozom, hogy a hely a legfontosabb! Többet ér tíz percet figyelni, mint akár egyetlen gombócot is dobni… (nyáron, ősz elején kell etetni!)
Csali nem bonyolult most. Favorit a vastag esőgiliszta, utána jön a sajt és biztos furcsa lesz, de a csemege kukorica is nagyon jó. Jók lehetnek bizonyos ízű waftersek is.

Fotó: Czirják Viktor- Agro Jager News

Giliszta általában kettő, néhány helyen tűzve. Sajt 1,5*2 centi kb, szilikon szálra fűzve. Csontit ilyenkor nem használok. (később annál többet) Gyakran dobok újat, figyelve, hogy hol fordulnak. Ha nincs kapás tíz percig, új dobás, vagy csali csere. Esetleg változtatok a módszeren (görgetés VS fix helyen).

Fotó: Czirják Viktor- Agro Jager News

Nekem az áradó víz a barátom. Sok nagy halat fogok olyankor. Nem kell félni tőle, eszik akkor is, sőt…

 

Írta és fényképezte: Czirják Viktor

Tovább olvasom

Horgászat

“Az élmény, ami egy életre szól”

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Kelemen Dániel kapitális harcsát akasztott a szegedi Lencsés tavon. A fogásról beszámolt lapunknak:

Az elején leszögezném azt a tényt, hogy nem harcsára horgásztam, a nagyobb, pocakos pontyok voltak a célhalaim. Vasárnap délelőtt nem volt egy mozdítás sem, de ahogy delet ütött az óra, ez rohamosan megváltozott. Először sikerült a szákba terelni egy 8,46 kg-os nyurgapontyot.

Fotó: Kelemen Dániel – Agor Jager News

Ezután jött a csoda, amiről eddig még álmodni sem mertem….egy bedobást követően, hatalmas húzást éreztem, még mielőtt leraktam volna a botomat a bottartóra. A rejtélyes hal teljes erejét bevetve megindult. Ekkor már sejtettem, hogy nem kis példánnyal van dolgom. Az orsóm szó szerint füstölt, a botom karikába hajlott. Miután komolyabb ellenállást érzett, feljött a víz felszínére és csapott egyet a farkúszójával. Ekkor tudatosult bennem, hogy a horgon egy kapitális, akkori tippem szerint egy 50+ os harcsa van. Az igazi küzdelem ezután vette kezdetét: próbáltam fékezni a hal nagyobb kirohanásait, de egy “gyengébb” felszereléssel ez nehezen kivitelezhető.

Megbízható távcsövet keresel? Távolságmérős távcsövek és minden, ami a megfigyeléshez kell – > FROMMER Fegyverbolt! Kattints a fényképre!

A partról való fárasztás körülbelül fél órához közeledett, ekkor szóltak a horgásztársaim a halőrnek, Laci bácsinak, hogy sürgősen jöjjön a csónakkal, mert alighanem egy új tórekord küzd a horog végén. Nem kellett sokat várni, már jött is a segítség. A küzdelem odabent folytatódott a vízen, ahol a hal irányított engem, s nem én őt. A méretes, masszív csónakot ide-oda húzta, vonta. A tóban számos nagyobb akadó található, amely elől a halat több alkalommal sikerül elhúzni. A partról rengeteg szurkolást kaptam, ami a végén már nagyon kellett, hiszen kezdett elhagyni az erőm, de küzdöttem tovább. A fárasztás során a harcsa többször is lefeküdt az iszapba, ezzel is megnehezítve a dolgomat.

Fotó: Kelemen Dániel – Agor Jager News

A tavat bejártuk a a bivalyerős “torpedóval”, de a vége fele éreztem, hogy fárad. Ekkor mutatta meg először a fejét. Amint megláttam felordítottam, ez tényleg kapitális lesz. Szerintem mindenki hallotta, aki a környéken volt. A monstrum többször kirohant még, de egyre fáradtabb volt. Közeledtünk az egy órán át tartó fárasztáshoz, amikor is sikerült 6.-7. próbálkozásra csónakhoz húzni. Laci bácsi kapva kapott az alkalmon és megragadta a halat, de a behúzáshoz már ketten kellettünk. Amikor sikeresen bent volt a hal, még nagyobb volt az öröm. A partról hatalmas tapsvihar kerekedett, mindenki örült a sikeremnek, sikerünknek. Ezután kivittük a partra és csodájára jártak kicsik és nagyok a nem mindennapi fogásnak. A hal lemérésre került, a pontos méretei pedig 240 cm hosszú és 81 kilogramm volt.

Fotó: Kelemen Dániel – Agor Jager News

Ezzel megdőlt a Lencsés-tavi harcsarekord. (A horog a hal szájába akadt hibátlanul, szabályosan, a lehető legjobb helyre.)

Felszerelés: Fox Horizont X3 bot, Shimano Ultegra XTE 14000 orsó, 0,25mm Shimano technikum főzsinór, Korda IQ Fluocarbon 25lb előkezsinór, 4-es Korda Krank X horog

Csali: 1 szem 22mm-es süllyedő fűszeres bojli volt. A tóban számos nagytestű hal is megtalálható, amely feledhetetlen élményt tud adni. Aki teheti az látogasson el Szegedre, a Lencsés horgásztó partjára és szerezzen élményeket.

Írta és fényképezte: Kelemen Dániel

Tovább olvasom

Horgászat

Átadták az Év halőre díjat

Print Friendly, PDF & Email

Átadták az Év halőre díjat

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

2024. március 20-án a Balatonon, a Szent Miklós hajón került megrendezésre a VIII. Halak Napja és III. Halőrök Napja központi rendezvény.

Fotó: MOHOSZ

A megnyitón a vendégeket dr. Dérer István MOHOSZ főigazgató, dr. Szűcs Lajos MOHOSZ elnök és Szári Zsolt BHN Zrt. vezérigazgató köszöntötte. Ezt követően a résztvevők szakmai előadásokat hallgathattak. Délután látványtelepítés keretében 40 mázsa háromnyaras ponty került Tihany előtt hajóról a Balatonba. A területi és országos illetékességű halőri kinevezések mellett átadták a Címzetes vezető halőri címeket is. Az év halőre címet Kiss István, a BHN Zrt. munkatársa kapta.

Az eseményről készült részletes beszámolónk a Magyar Horgász áprilisi számában olvastható.Forrás: MOHOSZ

Tovább olvasom