Keressen minket

Horgászat

Domolykó horgászat a rácalmási Duna szakaszán

Az Agro Jager News következő vadvízi specialistája Szőgyényi Ferenc, aki csak és kizárólag, s ha az ideje is engedi, a domolykók horgászatával foglalkozik Rácalmás környékén a Dunán.

Közzétéve:

Az Agro Jager News következő vadvízi specialistája Szőgyényi Ferenc, aki csak és kizárólag, s ha az ideje is engedi, a domolykók horgászatával foglalkozik Rácalmás környékén a Dunán.

Szőgyényi Ferenc azon kiváltságos horgászok közé tartozik, akik képesek vadvízi domolykót fogni a Dunából… Sok időbe és energiába került, de már kapitális egyedeket is képes megfogni a tapasztalt horgász… (Kép: Szőgyényi Ferenc – Agro Jager News)

Kérlek mesélj magadról pár szót!

Édesapámnak köszönhetem tanultam meg a horgászat mesterségét és annak a szeretetét. A Dunára sokat jártunk ki együtt horgászni, édesapám csónakja szabadságot adott, amivel bárhova elmehettünk, semmilyen térbeli akadály nem volt előttünk.  Legelső élményem egy mogyorófa vesszőhöz, és olyan úszóhoz kötődik, ami dugóba tűzött libatoll volt, körülbelül 30-as zsinórral. Így is lehetett halat fogni, s ha újra megpróbálnám, talán most is sikerülne. Gyerekként mindig pici tücsköket és szöcskéket tettem fel a horogra. Folyóvízen a rovar értékes csemege, elkezdtem így mindenféle halat fogni. Ami egyre jobban sikerült: megfogtam gyerekként életem első balinját, majd kisebb és nagyobb domolykókat is sikerült elcsípnem.

Egy szép domolykó a Dunából… (Kép: Szőgyényi Ferenc – Agro Jager News)

A domolykók iránt érzett szeretetem körülbelül 6-7 évesen alakult ki bennem. Gyerekként is csodáltam, mennyire okos, éles szemű ez a hal – mennyire figyel a vízre a részletekre. Ha bármi nem a kerek egészét mutatja, akkor inkább éhesen továbbáll. Válogat és sokszor a vízparton is figyeli a horgászokat, mert a találkozásból nem mindig lesz fénykép és horogszabadítás. Biztos vagyok abban, hogy egy találkozás nem tűnik el csak úgy, és életen át tartó tapasztalat marad a halnak is. Kevés az olyan horgász közöttünk, aki Isten adta tehetséggel megáldva, csodagyereknek születik a horgászatban. Emlékszem, az egyik nyári napon egyszer nagyon el voltam keseredve, mert a domolykók szinte a vízből nézve nevettek ki.. Bárhogy is próbálkoztam, nem akart sikerülni semmi. Ekkor találkoztam Misi bácsival, akinek oly sokat köszönhetek. Bár már nincs közöttünk az öreg horgász, tudását azóta is őrzöm és köszönöm neki most is. Elmeséltem, mit hogyan csinálok, melyek a technikáim a domolykóra. Végighallgatott bölcsen, rám nézett és elmosolyodott… Próbáld meg leúsztatni a kis méretű wobblert, vagy körforgódat úgy a Dunán, hogy a halak még véletlenül se lássanak meg. A botod legalább 75 fokban álljon a kezedben, az ideális, ha 90 fokban tartod párhuzamosan a parttól, úgy hogy közbe feszítsd meg a damilt.. Tanácsait alkalmazva megtört a jég, pergetve is sikerült személyesen találkozzam a domolykókkal. Annyira tisztelem ezt a halat, hogy amikor kifogom őket, mindig vissza is engedem őket egytől egyig.. Egyetlen egy alkalom volt, amikor a kis barátommal horgásztunk és amit fogtam, elkérte tőlem. Gyerekként akkor rosszul döntöttem, és még most is néha eszembe jut, hogy jobb lett volna visszaereszteni a Dunába. A sok szálka miatt, a domolykó nem azon halfajok közé tartozik, amely a család számára is kellemes ebédet, vagy vacsorát biztosít. Ennek a halnak a „vadászata” nehéz és ez adja meg a szépségét…

Az egyéni megfigyelések vezessenek bennünket, ha erre a halfajra vadászunk (Kép: Szőgyényi Ferenc – Agro Jager News)

Teltek múltak az évek, és a saját útjaimat kijárva megtanultam, hogy a domolykók érzékeny életformák. Az egyik legnehezebben becsapható halfajta, mert képes a legutolsó részletet is meglátni. Vagyis számít a zsinór színe, vastagsága, látszik-e a vízből, megtöri-e a víz felszínét, milyen a wobbler és ugye őkelméknek van-e kedve falatozni, akkor, amikor mi éppen kint vagyunk. Nálam a horgászat sokszor a jelek értelmezéséről szól, oly sokszor bottal a kezemben csak ültem és néztem a kedvenc helyeimen a zsákmányom mozgását viselkedését, akik,, mint egy kis éhes édesvízi torpedók hajkurásszák a küszöket és a vízbe eső rovarokat… A domolykó fogása már ment, a mérettel volt már csak probléma, mert ugye nagyobbakat szerettem volna kifogni. Új megközelítést alkalmaztam: most jött a próbálgatás és tesztelés időszaka, ami utólag visszatekintve elég fárasztó volt, és sok időbe telt, de megérte…

Mesélj pár szót, hogyan ismerted ki a nagyobb domolykókat!

Amikor kezdtem belejönni a horgászatba, akkor nekem a nagynak számító domolykók, körülbelül 1,0-1,5 kg-os méretűek voltak. Evvel már meg is voltam elégedve, de nem hagyott nyugodni a tudat, hogy mekkora lehetett az, amire szemre nagyobbnak láttam a vízparton állva..

A kedvenc wobblerek mindig kéznél vannak ha horgászatra kerül a sor (Kép: Szőgyényi Ferenc – Agro Jager News)

Technikát váltottam, elővettem nagyobb wobblereket, de avval csak balinokat és csukákat fogtam. Aminek természetesen örültem! De nem ők voltak a cél. Figyeltem a kövezéseket a visszaforgókat, és ugye a rablásokat is, amelyekről tudtam, melyik volt a domolykó-, és balin rablás. Emellé még a Duna változékony vízállása is nehezítette a terepet. Amikor kisebb a vízszintje, a halakat céltudatosan keresni kell a kövezések körül, tuskók, vagy éppen a vízpart mellett. Ha kisebb a víz, mélyretörő kicsi gumihalakat vetettem be. Ekkor jöttem arra rá, hogy a domolykók esetében a szín az egyik legfontosabb a méret után. Világosbarna mellett a narancssárga az, amely hasonlíthat egy bogárhoz; ez a legjobb választás. Sikerre vittem a küzdelmeimet, de ekkor új probléma lépett elő. Véletlenszerűen tudtam megfogni őket, a fogás nem rajtam múlott, hanem a halak balszerencséjén. Azt akartam elérni, hogy a fogások rajtam múljanak, ne az egyéb körülményeken. Folytattam a kísérletezést. Váltogattam a csalikat és közben rájöttem talán a legfontosabbra is. Minél kevesebb a zsinór a vízbe, annál jobb, mert a domolykó bármennyire is hihetetlen, de képes meglátni a zsinórt. Emellett azt a tanuló pénzt is meg kellett fizetnem, hogy a domolykók bizonyos szakaszokon élnek csak. Ott keressük őket, ahol van is rá esély! – mert enélkül soha nem fogunk ilyen halakat a kezünkbe venni. Érdemes kövezések mellett, visszaforgóknál keresni őket, lehetőleg úgy, hogy elúsztatjuk, majd vissza. Így biztos meglátják és ha nem gyanús nekik, akkor lehet esélyünk megfogni őket. Sokszor megtapasztaltam azt, hogy ha megáll a wobbler egy pillanatra, akkor vágnak rá.. Talán azért, mert folyamatosan mennek a préda után, és ha meg-megáll a kis műhalunk, jön el a pillanat a támadásra, a domolykók logikáját követve…

Ha 2-3 dobást követően nincs kapás, érdemes cseréni. Feri mindig a jól bevált wobblereket veszi elő. Egyes típusokat a domolykó kifejezetten kedveli.. (Kép: Szőgyényi Ferenc – Agro Jager News)

Nagyon fontos az is, hogyan tekerünk, nálam az 5-6 darab lusta tekerés vált be, ami körülbelül 45 centimért jelent. Pillanatra megállok, ha nincs kapás, folytatom…

Mi, horgászok is a természet részesei vagyunk, ha érik a szeder, mindenképpen érdemes a domolykókra lesni, nekem a 3 centiméter hosszú popper vált be: sötétfekete színű hasára nagy a kereslet a domolykók között… Nekem még jól bevált a világoszöld oldalcsíkos, a barna ezüstös hasú, narancssárga, fekete, piros alapon fekete csíkos, a fekete hátú ezüstös hasú kishalak, 12 -es fonott zsinórral.

Milyen üzenet szeretnél átadni a magyar horgásztársadalomnak?

Egyre többen horgásznak, ami örvendetes hír, mivel az egyik legszebb és legegészségesebb hobbik közé tartozik. A magyarországi halállomány egy nemzeti kincs, ezt jó lenne, ha mindenki magában végiggondolná, amikor leül horgászni bármelyik folyóra, vagy tóra. Annak ellenére, hogy a Dunában bőven hal, jó lenne, ha a fagyasztóra-, vagy kereskedelmi mennyiségben gondolkodó horgászok átgondolnák azt, hogy helyes-e így bánni a halainkkal. Szerintem NEM! Mivel sokat kint vagyok, sok horgászt látok nap mint nap. Látom, ki hogyan bánik a hallal, kifogást követően. Arra szeretnék kérni mindenkit, hogy vigyázzon a halra, bánjon vele kíméletesen akkor is, ha sporthorgász, vagy éppen a családnak haza visz pár halat. A korlátozásokat, amely magában foglalja a tilalmi időket és a méretkorlátozást mindenképpen tartsa be mindenki, még akkor is, ha nincs, aki éppen ott ellenőrizni fogja, mert a halállomány is véges, és ha egyszer elpusztul, pótolhatatlan állapotot idézhet elő –zárta összegzését Szőgyényi Ferenc.

Írta: Dr. Szilágyi Gergely – Agro Jager News

Horgászat

KITEKINTŐ (Kanada): Horgászat az English River mentén

Tóth Zoltán élménybeszámolója Kanadából:

Published

on

 

Tovább olvasom

Horgászat

Pergetve fogtak harcsát

Heves vármegyében, a Markazi-tóból pergetve szürkeharcsát fogtak. Karlik Dominika élménybeszámolója:

Published

on

Egy figyelemre méltó fogásról számoltak be a horgászok Heves vármegyéből: egy 25 kilogrammos harcsát emeltek ki a Markazi-tóból. A kapitális ragadozót Sándor Dávid fogta a kora reggeli órákban, pontosan hat órakor. A hal gumicsalira, pergetve érkezett, a kapás pedig egy fűzfa előtt mintegy két méterre történt.

A 154 hektáros Markazi-tó régóta kedvelt célpontja a ragadozóhalas horgászoknak, és az ilyen méretű harcsafogás tovább erősíti hírnevét. A sikeres akció a hajnali órákban zajlott, amikor a ragadozók aktívabban táplálkoznak, így a jól megválasztott módszer és csali meghozta az eredményt.

Fotó: Karlik Dominika

Sándor Dávid számára különösen értékes ez a fogás, hiszen 8 éves kora óta, immár 27 éve horgászik ezen a tavon. A mostani harcsa így nemcsak mérete miatt emlékezetes, hanem egy hosszú, helyismeretre épülő horgászmúlt újabb kiemelkedő pillanata is.

A 25 kilogrammos harcsa nemcsak a horgász számára jelentett maradandó élményt, hanem a térség horgászturisztikai vonzerejét is növeli. Az eset jól mutatja, hogy a Markazi-tó továbbra is komoly lehetőségeket kínál a nagytestű ragadozók kedvelőinek.

Írta és fényképezte: Karlik Dominika

Tovább olvasom

Horgászat

63,5 kilós óriás a Berettyóból

Egy igazán komoly méretű harcsát zsákmányoltak Szeghalomnál

Published

on

Különleges fogásról érkezett a napokban hír a Berettyó partjáról: 2026.03.26-án az esti órákban egy igazán komoly méretű harcsát zsákmányoltak Szeghalomnál.

Fotó: KHESZ

Fehér Sándor a nem mindennapi fogásról a következőket mondta el: Március 26-án este 20 óra után nem sokkal sikerült horogra csalnom ezt a nagy harcsát. Aznap még a hidegfront előtt ki szerettem volna ülni a Berettyóra Szeghalmon. A hely nem volt számomra idegen mert tavasszal harcsára itt szoktam horgászni. Azon az estén is a szokásos módszert használtam, kishal volt a csali Upose szereléken. Este, 20 óra után egy igen határozott ütés volt a botomon, amit a csörgő jelzett is. Az akasztás után igen kemény 20 perc következett. Nem ment el távolra, igaz nem is engedtem, próbáltam felhúzni, de nem igazán akarta magát megmutatni. Végül sikerült kiemelni a fejét, ekkor láttam meg, hogy ezt a halat nem lesz egyszerű kiemelni a vízből. Még vagy háromszor kitört, mire úgy meg tudtam fogni a száját, hogy sikerült a partra húzni. A hal hossza 215cm, súlya pedig 63,5 kg volt.  – mesélte a szeghalmi horgász.

A fogás jól mutatja, hogy a Berettyó továbbra is kiváló élőhelye a ragadozó halaknak. Az ilyen különleges fogások nemcsak élményt jelentenek a horgászok számára, hanem inspirációt is adnak másoknak, hogy tisztelettel és odafigyeléssel forduljanak vizeink élővilága felé. A rekordközeli zsákmány híre gyorsan terjed és bizonyára még sokáig beszédtéma marad a Berettyó partján.

Gratulálunk a szép fogáshoz, köszönjük a beküldést!

Forrás: KHESZ

Tovább olvasom