Keressen minket

Horgászat

Ismerjük meg a kukorica wobblert!

Közzétéve:

Print Friendly, PDF & Email

Hazánkban az elmúlt években elképesztően megnőtt a horgászok száma. A tavalyi 700 ezerről idén már meghaladta a 800 ezer főt. Ez, egyúttal azt is jelenti, hogy egyre kreatívabb horgászok bukkannak fel szinte a semmiből, új gondolatokat formálva szellemi termékké, mint Makara Zoltán, aki szabadidejében, -munkája mellett a saját műhelyében,- teljesen önállóan wobblereket készít . A feltalálót kérdeztük a „woodcorn” fantázia nevű kukorica wobbleréről.

Makara Zoltán készítette el a fényképen látható kukorica wobblert. A fából készült műcsali teszteredményei várakozáson felül teljesítettek. (Kép: Makara Zoltán – Agro Jager News)

Kérlek mesélj magadról és az új wobbleredről!

Jász-Nagykun-Szolnok megyében nőttem fel. Már gyerekként vonzott a horgászat, imádtam minden percét. Ez a szerelem most is tart, sőt talán egy picit sok is. A Tiszán, a Zagyván kezdtem el horgászni. Folyamatosan figyeltem a természetet, a halakat, a flórát és a faunát. Mindig összefüggéseiben szerettem megérteni a világot. Nagyapámtól rengeteget tanultam, aki a horgászat mellett vadászott is, igazi természetbúvár volt. Középiskolás koromban, Szolnokon, víz- és környezetvédelmet tanultam. A békés halak mellett mindig is érdekelt a ragadozóhalak világa. Sokszor figyeltem a csukákat, domolykókat, jászkeszegeket, hogyan üldözik a bogarakat, apró halakat. Mindig azt próbáltam megérteni, hogy milyen csalik váltanak ki kapóreflexet a halakban. Szín vagy mozgás? Vagy mindkettő egyszerre? Amikor körülbelül 15-16 éves voltam, egyszer csak kipattant a fejemből, hogy miért nem készítek magamnak saját wobblereket.

Teljesen magamtól elkezdtem fúrni, faragni, majd sok-sok munkaóra elteltével megszülettek az első műcsalijaim. Ezek akkor még prototípusok voltak, de azóta is büszke vagyok rájuk.

Makara Zoltán csak és kizárólag prémiumfestékeket használ fel a wobblereihez. (Kép: Makara Zoltán – Agro Jager News)

Az első wobblereim kezdetlegesek voltak. A 90-es években nagyon kevés alapanyag közül lehetett választani. Az első működő wobblereimet poliuretán habból készítettem el. Az akadók miatt, az első példányok a Zagyva medrében fejezték be pályafutásukat. Azonban ez sem szegte kedvem a wobblerek készítésében, tovább folytattam a kísérletezést.

Makara Zoltán  lépésről-lépésre mindent egyedül készít. Minden wobblere egyedi, kézzel előállított termék (Kép: Dr. Szilágyi Gergely – Agro Jager News)

Közben jó pár-év eltelt. Informatikus lettem, de a hobbim soha nem hagyott nyugodni. A halak és a horgászat szeretete a minden napjaim része lett.

Makara Zoltán műhelyében született wobblerek… (Kép: Makara Zoltán – Agro Jager News)

Nagyon sokat köszönhetek Kardos Zoltán Pálnak. Zolival kollégák voltunk, kiderült, hogy mindketten szeretünk horgászni. Zoli megszállott pergetőhorgászként rengeteg információval látott el a budapesti pergető horgászattal kapcsolatban, illetve megtanított a wobblerkészítés alapvető fortélyaira. Olyan intézményi háttértudást kaptam tőle, mint például: milyen alapanyagokat szabad csak felhasználni, hogyan kezeljük a wobblerek felületét, és milyen festékeket használjunk. Én például csak uv álló festékeket használok, prémium minőségben. Kizárólag olyan anyagokat, amelyek már a külföldi festékiparban is bizonyítottak. Megközelítőleg 60 különböző festékem van a műhelyemben. Bármilyen színt, színárnyalatot meg tudok alkotni a megszületendő wobblereimnek. A közösségi médiának köszönhetően elkezdtem másoktól is autodidakta módon tanulni. Felnőtt fejjel, professzionális szinten újra belevágtam a wobblerkészítésbe.

Makara Zoltán egy szép csukával. (Kép: Makara Zoltán – Agro Jager News)

Az egyik hétvégémen, amikor a műhelyben voltam és dolgoztam, hirtelen a semmiből egy új gondolat pattant ki a fejemből. Kaptam a hírt, hogy egyik kedves ismerősöm, Móri István késő ősszel twisterrel pontyot fogott. Elgondolkoztam… Akkor miért ne lehetne pergetve műkukorica-csalival is megtenni ugyanezt. Ekkor megszületett a kukorica-alakú wobbler ötlete. FÁBÓL!!! Ami annyira felcsigázott, hogy azonnal el is kezdtem megvalósítani. Az alapvető koncepció az volt, hogy az összes hazánkban megtalálható halfaj találkozott már kukoricával a tavakban és folyókban egyaránt. Egy közkedvelt csali, főleg a békés halak számára. Időnként, talán a véletlennek köszönhetően, ragadozóhalakat is fogtak már meg evvel a csalival.

Az ötlet után nem sokkal, már a kezemben is tartottam a „woodcorn”, azaz a fakukorica műcsalimat, amit eddig még nem láttam soha senkinél. Én vagyok az első, aki ezt kitalálta.

Korábban elkészült wobblerek uv fényben.. (Kép: Makara Zoltán – Agro Jager News)

Móri Istvánnal felvettem a kapcsolatot. A FEHOVA-ra elvittem neki a fából készült műcsalijaimat, hogy horgásszon vele és ossza meg velem a tapasztalatait. István professzionális pergetőhorgász, nagyrabecsült, ismertnek számít hzaánkban. Számos videót-, tesztet készít, kiemelkedő tudással rendelkezik. Ismeri a halak szokásait. Tudja mi a megfelelő taktika, csalivezetési stílus, amivel be lehet csapni a halakat.

Úgy gondoltam, hogy Ő képes lesz életre aktivizálni az ismeretlen vízivilágot a kukorica alakú wobbleremmel. István örömmel fogadta a megkeresésemet, annál is inkább, mert szeret horgászni egyedi készítésű, kreatív műcsalikkal. Elmondhatom, hogy a legjobb kezekbe került a woodcorn.

A fából készült kukorica wobbler, a “woodcorn”. (Kép: Makara Zoltán – Agro Jager News)

A műcsalit először a Sió-főcsatornán tesztelte le. Olyan jól sikerült az első horgászat, hogy még István is meglepődött az eredményen. A csali iránt főleg a domolykók érdeklődtek, de István elmondta, hogy a balin-, jászkeszeg-, de még a ponty- és amurhorgászatban is lát benne fantáziát.

Egyre többet hallani az éghajlatváltozásról és a vizek romló minőségéről. Az új szabadalmammal szinte nincs környezeti terhelés. A szintetikus műanyagokhoz képest, a „woodcorn” ökológiai lábnyoma minimális.

Nagyon sok horgász érdeklődött már, hol lehet kipróbálni, megvásárolni a termékemet. Mindenkitől türelmet szeretnék kérni, a gyártása folyamatban van. A közel jövőben az Agro Jageren fogunk hírt adni a további részletekről – zárta beszámolóját Makara Zoltán wobbler készítő specialista.

 

Írta: Dr. Szilágyi Gergely

Képeket készítette: Makara Zoltán

***

A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.

Hirdetni szeretne? Itt jelentkezzen: marketing@agrojager.hu

 

Horgászat

Vadvízi harcsázás Tiszalökön

Print Friendly, PDF & Email

Pintye Róbert élménybeszámolója:

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Pintye Robi barátjával harcsára horgászott Tiszalökön. Élményeiről beszámolt lapunknak:

Ma egy kis délutáni pergetésre volt időnk Danival, ami egészen jól sikeredett. Helyszínnek a Tiszalöki Erőmű lentebbi szakaszát választottuk. Célhalak nyilván a bajszosok voltak, így semmiképp nem hagyhattam otthon a Csepelényi Tamás által készített kis arzenálomat és a harcsás pálcáimat, amik most sem hagytak cserben!

Így azonnal hadba is fogtam a harcsamágneseket!🎣 Egész sokan voltunk vízen, így rövid tanácskozás után abban maradtunk, hogy csorgás közben dobálunk. Pici idő kellett, mire beállítottuk a megfelelő jigg mèretet, hogy elegendő legyen azon szakaszra, amit meghorgászhatunk. Kicsit távolabb a többiektől.

Rövid csorgás után jött is az első jelentkező, ami jó halnak ígérkezett, de sajnos meglépett, de nem kellett sokat várni a következő bajszosra sem. Agresszív kapással jelezte, hogy ő bizony itt van! Könnyebb harcsás szerkó volt nálam, így egyideig eltartott a küzdelem, de végül most én jöttem ki győztesként. Dani segítségével sikerült csónakba emelni a tiszai harcost!

Fotó: Pintye Róbert – Agro Jager News

Volt még időnk néhány csorgásra, így nem vesztegettük az időnket. A második csorgáskor egy iszonyat erős rávágást éreztem, de sajnos közöm sem lett a halhoz. Sodrással szemben, 40-50 méter zsinór lehúzása után, rövid időn belül elköszönt tőlünk. Több időnk sajnos nem volt a horgászatra, de az idei évünk egyik legélménydúsabb pergetésén vagyunk túl.

Pár nappal később ismét hívott a csapattársam, hogy nem  lenne kedvem egy rövidebb kis harcsavadászathoz. Sokat nem kellett győzködnie és már azon gondolkodtam, melyik víz legyen és milyen módszer. Csak is vadvíz jöhetett szóba. Mi annak vagyunk a szerelmesei. Az esetek 99% ban a Tiszát és annak holtágait vállaljuk. Ekkor, helyszínnek, a városban lévő tiszalöki holtágat választottuk. Módszer végül a spanolós horgászat maradt, azon belül háromféle előkét használtunk, különböző vízmèlysègekben.

Fotó: Pintye Róbert – Agro Jager News

Hat óra körül már a vízparton voltunk és megkezdtem a megfelelő helyek keresèsèt. Rövid időn belül találtam is egy-két jónak ígérkező helyet. Rengeteg jel arra utalt, hogy itt nagyobb harcsa is lapulhat. Emelkedő légnyomás volt, így tapasztalataim alapján bíztam a jó halfogásban. Mondjuk ez csak egy összetevője annak az egésznek, ami közelebb visz minket a halfogáshoz. A megfelelő hely, csali, felszerelés és felkínálás hiánya sajnos hamar nullás estèkhez segíthet minket. Így minden tőlünk telhetőt meg kellett tennünk, mint minden horgászatunk alkalmával is.

Még fényváltás előtt minden kèszsèg a helyére került és izgalommal vártuk az estét. Rövid időn belül nagy széllel és esővel megérkezett egy kisebb hidegfront. Az első kapásig nem kellett sokat várni, már sötétedés után néhány perccel jelentkezett, de sajnos nem lett meg. Aztán a következő hal Dani botjan jelentkezett, ami egy igen jó erőben lévő, szebb holtáglakó volt. Csónakba emelés után kíméletesen kipányváztuk néhány kép erejéig. A horgászatunk minden percènek a helyi halőrök is szemtanúi voltak.

Ez után visszahúztuk a kèszsèget, de hallottuk, hogy néhány méterre tőlünk, a másik boton lévő halat, már is ki akarja sajátítani egy másik bajszos. A rablásbol ítélve, igen jó hal volt ő is, de sajnos elvètette.
Sok időnk már nem maradt a horgászatra, mert másnap dolgunk volt, de így is sikerül majdnem megdöntenünk, az eddig tórekord bajszost.

Biztosan visszatérünk még a vízre, mert tervben a trónfosztás!

 

Írta és fényképezte: Pintye Róbert

Tovább olvasom

Horgászat

„Az utolsó dobás”

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Pintér Bence csónakból pergetve angolnát fogott a Balatonból. Életében először sikerült nyílt vízen műcsalival is megakasztania egyet. Élményeiről beszámolt lapunknak:

Fotó: Pintér Bence – Agro Jager News

Minden évben izgatottan várom a május elsejét, mivel attól a naptól kezdve újra korlátozások nélkül lehet csónakból horgászni a Balatonon. Feloldódik ugyanekkor a ragadozóhalak tilalma is, magyarán dupla ünnepről van szó a balatoni csónakos horgászok számára.

Idén is természetesen már éjfélkor kimentünk egy barátommal pergetni az ismert kövezésekre, bár sejtettünk, hogy legfeljebb egy-két süllő akad a horgunkra. Az előzetes aggodalmaink beigazolódtak, de azért sikerült fejenként két-két méretes süllőt fognunk, valamint a délután során három balint is, amely újra kezd visszatérni a Balatonon. Ez után teltek a napok… Másodfokú viharjelzés, másodfokú viharjelzést váltott…, valamint ilyenkor szokásom pihentetni pár hétig a süllőket, az első pár napi ostrom után. Május 11-én végre ideálisnak láttam az időjárást arra, hogy megnézzem mi a helyzet a vízen, mivel enyhe északnyugati szél borzolta a Balaton felszínét.

Fotó: Pintér Bence – Agro Jager News

Megálltam, nagyjából egy tucat helyen, ahol láttam esélyt fogasokra, de a várt koppintások elmaradtak. Elérkezett az utolsó hely, amelyre a naplementét szántam. Ez egy viszonylag sekély rész, ahol kicsit márgásabb a marás széle. Fél óra elteltével sem volt kapás, ezért vertikális wobblerre váltottam. Eleinte erre sem volt érdeklődés, továbbá az órám is azt mutatta, hogy ideje lesz hazaindulni. Viszont minden pergető tudja, hogy mindig van egy „utolsó dobás”, amely legalább egy, de sokszor inkább több dobást jelent. Ez ebben az esetben három volt, mivel három a magyar igazság. Csobbant az utolsó dobás, a csali elérte a Balaton fenekét. Ráemeltem és erőteljes rávágást éreztem. A bevágást követően a gerinces pergető botom karikára hajlott, a spicce pedig szépen járt. Elsőre nagy süllőre gondoltam, de hamar megváltozott a gondolatom egy kis harcsára… De aztán gyanús lett nekem az egész, majd jött a gondolat: „talán angolna?”. A csónak mellé vezettem és az előkénél fogva beemeltem a csónakba, mivel a merítőt kivételesen az autóban hagytam.

Fotó: Pintér Bence – Agro Jager News

Minden évben szoktam fogni egy-két angolnát kishallal, pergetve is fogtam már küszíváson, wobblerrel, de még így, nyílt vízen, műcsalival soha. Gyorsan bekönyveltem a fogási naplóba és már indultam is a kikötő felé a lemenő nap fényeiben gyönyörködve. A kikötőben készítettem róla még egy képet, majd gyorsan elpakoltam, hogy ne késsek az esti megbeszélt vadászatról. Ezért is szeretem ennyire a Balatont és minden más vadvizet, mert mindig tud meglepetést okozni ennyi év után is.

 

Írta és fényképezte: Pintér Bence

Tovább olvasom

Horgászat

Termetes szürkeharcsát akasztottak Nőtincsen

Published

on

Print Friendly, PDF & Email

Csillag János Nógrád vármegye délnyugati részén, Nőtincsen szürkeharcsát akasztott. Élményeiről beszámolt lapunknak:

Fotó: Csillag János – Agro Jager News

Nőtincsen dolgozom, mint hivatásos halőr, kb 5 ève èrdekel a harcsahorgászat.Rengeteget jàrtunk ki horgászni és versenyeken is rèszt veszünk Nőtincsen. Kisebb-nagyobb sikerekkel helyt is álltunk sógorommal.

Fotó: Csillag János – Agro Jager News

Most lett vège egy versenynek ès közben èszrevettem, hogy ívik a küsz ès hallottam,hogy rabolgatják a harcsàk. Három napon keresztül próbálgattam, de első két nap nem akadt semmi a horogra. A mai napon azonban egy rutinos barátom tanácsára, módosítottam a szerelèken ès sikerült kilesnem. Kettő rontott kapás után sikerült partra húzni eddigi legnagyobb harcsámat, ami 166 cm és 36 kg.Nagyon küzdelmes, èlmènyben gazdag 25 perces fárasztás, úgy, hogy a pandalba is bement. Sikerült kifordítani és hatszori kirohanás után sikerült partra húzni.
Örökre szóló èlmènyt adott. Sok ilyen èlmènyt kívánok mindenkinek!

Írta és fényképezte: Csillag János

Tovább olvasom