Garai Roland barátnőjével június elején a Hárosi-öbölbe ment busára horgászni. A Duna jobb partján, Budatétény területén található vízterület rendkívül kedvelt célpontja a horgászoknak: az öbölbe a Dunáról ívni és telelni is bejárnak a halak. Az 1911 óta alulról nyitott holtágat, a folyótól a Háros-sziget választja el, amely természetvédelmi terület.

Sok év kitartó munkája meghozta a várva várt sikert. (Fotó: Garai Roland – Agro Jager News)

A fővárosi-, és környéki horgászok előszeretettel járnak ide, többek közt busákra horgászni, az öböl azonban rendkívül nehéz vízterületnek számít. Sok az akadó, változatosak a mederviszonyok, és a kidőlt fák is nehezítik a horgászatot. „Sok év kell ahhoz, mire elég tapasztalatot szerez itt valaki.” – mesélte lapunknak Roland, aki már több éve jár ide horgászni, éves szinten körülbelül 20-25 alkalommal, mivel a munkája mellett kevés ideje van. A busákkal körülbelül három-négy éve kezdett el intenzíven foglalkozni. A Kínából betelepített invazív halfaj egyre nagyobb számban él a hazai vizekben, megjelenésük az őshonos halakra nézve káros, mert algákat fogyasztanak, szilárd táplálékot nem vesznek fel. Méreteik egészen elképesztőek lehetnek, hiszen a busa gyorsan nő, épp ezért egy bizonyos méret után nincs természetes ellensége, – a horgászokat kivéve.

Fárasztás közben (Fotó: Garai Roland – Agro Jager News)

A busa horgászata öt évvel ezelőtt még kiforratlan volt, kevés etetőanyag volt jelen a piacon és kész praktikákhoz sem lehetett úgy hozzájutni, mint most. Roland a busákra több éve céltudatosan horgászott, de eddig nem sikerült egyet sem fognia, bár akasztások voltak az előző években. A kezdetekkor minden etetőanyagot kipróbált, ám sok hibát elkövetett. A kezdő busahorgászok talán egyik legnagyobb hibája a nem megfelelő állagúra kevert etetőanyag használata, mely, ha túl híg, a vízbe érve azonnal elterül, majd elveszik a hullámok között. A másik véglet pedig, ha túl tapadós, így nem felhőzik, tehát nem csal oda busát. Így hiába várjuk a kapást, nem lesz. Az egyik legfontosabb szabály az, hogy a busának el kell azt hinnie, hogy egy lebegő planktonfelhőt talált meg. A pettyes busát inkább állati eredetű, fehérjében gazdag etetőanyaggal lehet megfogni, míg a fehér busa inkább a növényi alapú etetőanyagot preferálja. Rolandnak több egyéni próbálkozása volt hagyományos etetőanyagokkal, illetve konyhai anyagokkal: puffasztott rizst darált le, majd kukoricaliszttel keverte össze, sőt, kipróbálta a színezett kenyérmorzsát is. Egy-két kapást ért el így, de az átütő siker elmaradt. Pár éve került legközelebb a busa megfogásához, igaz véletlenül, ekkor pergetés közben akasztott egyet, amely aztán csónakostul vontatta, majd leakadt.

A pettyes busát közel fél órás fárasztás után sikerült megszákolnia Rolandnak. (Fotó: Garai Roland – Agro Jager News)

Amit lehetett kipróbált, mind az etetőanyag, mind módszer tekintetében annak érdekében, hogy szabályosan meg tudja fogni őket. A Hárosi-öbölben a busák valamiért kifejezetten kerülik az úszós készségeket, így elsősorban fenéken próbálkozott.

Majd 2022-ben sikerült tökéletesre csiszolnia az évek alatt kifejlesztett technikát, amivel megtört a jég. Pünkösd hétfőn barátnőjével, Lucával ismét busahorgászatra indultak. Az etetőanyag is összeállt, amelyet Roland a következőképpen készített el. „Nagyon fontos a recept követése, mert ha rossz sorrendben keverjük az alapanyagokat, akkor az egész etetőanyagunk összeállhat.” – figyelmeztetett.

Fogjunk egy nagyobb vödröt, amibe tegyünk körülbelül 3 kilogramm kukoricalisztet, ehhez öntsünk folyamatos keverés mellett körülbelül 1 liter vizet, és a boltban található legolcsóbb tejből körülbelül 0,7 litert. Akkor jó, ha ezen a ponton enyhén túlnedvesített állagot kapunk. Az alapanyagokat érdemes takarmányboltokban megvásárolni, amivel sokat lehet spórolni. Roland korábbi hibáiból tanulva egy akkumulátoros fúrót és egy keverőszárat használt, hogy gyorsítsa a folyamatot. A legfontosabb, hogy az etetőanyag egységes, homogén állagú, és ne darabos legyen. Miután majdnem elkészültünk, a kész etetőanyagra hintsünk tejport, keverjük el és ezt ismételjük. Akkor jó az etetőanyag, ha a végeredmény száraz, egy nyomással összeálló, de könnyedént bontható lesz. Ehhez a kukoricaliszt, tejpor arányának körülbelül 2:1 arányban kell lennie. Miután összeállt az etetőanyag, Roland egy olyan helyet választott ki, ahol egy nagy törés van a mederben, a busák ugyanis ezen az „úton” szeretnek járni. A parttól alig 10 méterre körülbelül 1 kilogramm etetőanyagot juttatott be. Ha megtörténik az alapetetés, ezt már csak fent kell tartani, ezért 20 percenként érdemes kivenni a szereléket, és újból bedobni. A horogra tűzött techno pufik teljes előkehosszban meglebegtették a fenekező készségek horgait, így várva az etetőanyag felhőben táplálkozó halakra. Az etetőanyag miatt érdemes nagyméretű, bordás etetőkosarat használni.

Fotó: Garai Roland – Agro Jager News

Az előke hossza a busa horgászatánál nagyon fontos részlet, amin nagyon sok múlhat. Többen 6-8 centiméter hosszúságú előkét javasolnak, de ezzel Rolandnak eddig nem sikerült halat fognia. Az optimális méret szerinte körülbelül 20 centiméter – bár ez függ a célhalak méretétől –, de 25-30 centiméter hosszúságú előkével is volt korábban kapása. Érdemes minden hosszúságú előkeszereléket kipróbálni, hiszen minden horgásznak más-más a szerencséje. A horogválasztás is fontos, Roland egy angol gyártó széles öblű, 4-es méretű horgát használja. A busa rendkívül erőteljes halfaj, csontos a szája, ezért ha kapás van, nem szabad finomkodni, máskülönben a horog kipattan a szájából. Roland minden más halfajnál egyébként szakáll nélküli horgot használ, ez a módszer azonban megköveteli a hagyományos, szakállas horgok használatát.

A fehér és pettyes busa eltér egymástól, ugyanis a pettyes busa szája „felső állású”, magasabban áll, mint a fehér busának. Azaz, ha a fenekén horgászunk, a meder felett kell lebegnie a csalinak, máskülönben nem képes felvenni azt.

Rolandnak a techno pufik közül a három kicsi pufi vált be. Azért érdemesebb kisebbet használni, mert ez kevésbé takarja ki a horog hegyét, így az akadás biztosabb. A horognak tűhegyesnek kell lennie, amit előtte érdemes élesíteni. Roland két feeder-horgászbotja 3,6 méter hosszú, körülbelül 130 gramm dobósúlyúak, két hatezres orsóval. Mivel ez a két halfaj rendkívül erőteljes, ezért fő zsinórként 25-ös fonott zsinórt használ, illetve előkeként 18-as fonott zsinórral horgászik. A busákra éjjel és nappal is lehet horgászni, a mostani halakat dél és este hat óra között fogta ki.

Garai Roland barátnőjével hatalmas busákat fogott a Hárosi-öbölben. (Fotó: Garai Roland – Agro Jager News)

Az első hal kapása meglepően visszafogott, már-már „maszatolós” volt. A busákra rendkívül nagy erő jellemző, ezért a bot mellett kell folyamatosan ülni, mert nem egy horgász vesztette így el a teljes felszerelését. Az első, 24 kilogrammos hal a bevágást követően erőteljesen elindult a túlpart irányába, és nem igazán lehetett megállítani. Zsinór volt bőven, így idővel a hal magát fárasztotta. A busákra nem jellemző, hogy akadókba úsznak a kapást követően, de ez a hal mindent megtett, hogy megmeneküljön, és többször az akadók felé indult. Egy nagy harcsát is felzavart az egyikben, mert óriási hullámok indultak el a fárasztás közben, nem kis riadalmat okozva a többi hal között. A közel egy órás fárasztás után a busa lassan megadta magát, miközben Luca előkészítette a szákot, így végül könnyen a partra került a hatalmas hal. Újbóli bedobást követően öt percen belül ismét kapás volt. Ezúttal a busákra jellemző, heves mozdulattal rántotta magával a botot, csak a bottartó villája állította meg a víz felé repülő felszerelést. A szintén közel egy órás fárasztás során a busa bejutott az egyik akadóba, de a csónak segítségével sikerült gyorsan kiszabadítani, így folytatódhatott a fárasztás. A második hal a mérlegeléskor 22 kilogrammot nyomott. A nap végén sikerült még egy „kisebb”, vélhetően fehér busa – pettyes busa hibridet megakasztani. Ez a 13 kilogrammos hal is rendesen küzdött, közel fél órás fárasztás után sikerült megszákolni. Mivel ezek a halak invazív fajoknak számítanak, visszaengedésük szabályellenes, így az egyébként sporthorgász Roland a törvényi előírásoknak megfelelően hazavitte a közel 60 kilogrammos zsákmányt. Ehhez külön logisztika kellett, amit most nem kis küzdelem árán megtanultak. „A nagyobb busák szinte szálkamentesek és rendkívül finom a húsuk, emellett a sok antioxidáns miatt igen egészséges is. A busa horgászatával és fogyasztásával tehát egyszerre tehetünk szívességet saját magunknak, és a természetnek egyaránt!” – zárta beszámolóját Garai Roland busahorgász az Agro Jager News-nak.

Írta: Dr. Szilágyi Gergely

Fotó: Garai Roland

***

A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.

Hirdetni szeretne? Itt jelentkezzen: marketing@agrojager.hu