Horgászat
Hogyan kerülhet a szákba 60 kilónyi busa? – GALÉRIÁVAL
Garai Roland barátnőjével június elején a Hárosi-öbölbe ment busára horgászni. A Duna jobb partján, Budatétény területén található vízterület rendkívül kedvelt célpontja a horgászoknak: az öbölbe a Dunáról ívni és telelni is bejárnak a halak. Az 1911 óta alulról nyitott holtágat, a folyótól a Háros-sziget választja el, amely természetvédelmi terület.
Sok év kitartó munkája meghozta a várva várt sikert. (Fotó: Garai Roland – Agro Jager News)
A fővárosi-, és környéki horgászok előszeretettel járnak ide, többek közt busákra horgászni, az öböl azonban rendkívül nehéz vízterületnek számít. Sok az akadó, változatosak a mederviszonyok, és a kidőlt fák is nehezítik a horgászatot. „Sok év kell ahhoz, mire elég tapasztalatot szerez itt valaki.” – mesélte lapunknak Roland, aki már több éve jár ide horgászni, éves szinten körülbelül 20-25 alkalommal, mivel a munkája mellett kevés ideje van. A busákkal körülbelül három-négy éve kezdett el intenzíven foglalkozni. A Kínából betelepített invazív halfaj egyre nagyobb számban él a hazai vizekben, megjelenésük az őshonos halakra nézve káros, mert algákat fogyasztanak, szilárd táplálékot nem vesznek fel. Méreteik egészen elképesztőek lehetnek, hiszen a busa gyorsan nő, épp ezért egy bizonyos méret után nincs természetes ellensége, – a horgászokat kivéve.
Fárasztás közben (Fotó: Garai Roland – Agro Jager News)
A busa horgászata öt évvel ezelőtt még kiforratlan volt, kevés etetőanyag volt jelen a piacon és kész praktikákhoz sem lehetett úgy hozzájutni, mint most. Roland a busákra több éve céltudatosan horgászott, de eddig nem sikerült egyet sem fognia, bár akasztások voltak az előző években. A kezdetekkor minden etetőanyagot kipróbált, ám sok hibát elkövetett. A kezdő busahorgászok talán egyik legnagyobb hibája a nem megfelelő állagúra kevert etetőanyag használata, mely, ha túl híg, a vízbe érve azonnal elterül, majd elveszik a hullámok között. A másik véglet pedig, ha túl tapadós, így nem felhőzik, tehát nem csal oda busát. Így hiába várjuk a kapást, nem lesz. Az egyik legfontosabb szabály az, hogy a busának el kell azt hinnie, hogy egy lebegő planktonfelhőt talált meg. A pettyes busát inkább állati eredetű, fehérjében gazdag etetőanyaggal lehet megfogni, míg a fehér busa inkább a növényi alapú etetőanyagot preferálja. Rolandnak több egyéni próbálkozása volt hagyományos etetőanyagokkal, illetve konyhai anyagokkal: puffasztott rizst darált le, majd kukoricaliszttel keverte össze, sőt, kipróbálta a színezett kenyérmorzsát is. Egy-két kapást ért el így, de az átütő siker elmaradt. Pár éve került legközelebb a busa megfogásához, igaz véletlenül, ekkor pergetés közben akasztott egyet, amely aztán csónakostul vontatta, majd leakadt.
A pettyes busát közel fél órás fárasztás után sikerült megszákolnia Rolandnak. (Fotó: Garai Roland – Agro Jager News)
Amit lehetett kipróbált, mind az etetőanyag, mind módszer tekintetében annak érdekében, hogy szabályosan meg tudja fogni őket. A Hárosi-öbölben a busák valamiért kifejezetten kerülik az úszós készségeket, így elsősorban fenéken próbálkozott.
Majd 2022-ben sikerült tökéletesre csiszolnia az évek alatt kifejlesztett technikát, amivel megtört a jég. Pünkösd hétfőn barátnőjével, Lucával ismét busahorgászatra indultak. Az etetőanyag is összeállt, amelyet Roland a következőképpen készített el. „Nagyon fontos a recept követése, mert ha rossz sorrendben keverjük az alapanyagokat, akkor az egész etetőanyagunk összeállhat.” – figyelmeztetett.
Fogjunk egy nagyobb vödröt, amibe tegyünk körülbelül 3 kilogramm kukoricalisztet, ehhez öntsünk folyamatos keverés mellett körülbelül 1 liter vizet, és a boltban található legolcsóbb tejből körülbelül 0,7 litert. Akkor jó, ha ezen a ponton enyhén túlnedvesített állagot kapunk. Az alapanyagokat érdemes takarmányboltokban megvásárolni, amivel sokat lehet spórolni. Roland korábbi hibáiból tanulva egy akkumulátoros fúrót és egy keverőszárat használt, hogy gyorsítsa a folyamatot. A legfontosabb, hogy az etetőanyag egységes, homogén állagú, és ne darabos legyen. Miután majdnem elkészültünk, a kész etetőanyagra hintsünk tejport, keverjük el és ezt ismételjük. Akkor jó az etetőanyag, ha a végeredmény száraz, egy nyomással összeálló, de könnyedént bontható lesz. Ehhez a kukoricaliszt, tejpor arányának körülbelül 2:1 arányban kell lennie. Miután összeállt az etetőanyag, Roland egy olyan helyet választott ki, ahol egy nagy törés van a mederben, a busák ugyanis ezen az „úton” szeretnek járni. A parttól alig 10 méterre körülbelül 1 kilogramm etetőanyagot juttatott be. Ha megtörténik az alapetetés, ezt már csak fent kell tartani, ezért 20 percenként érdemes kivenni a szereléket, és újból bedobni. A horogra tűzött techno pufik teljes előkehosszban meglebegtették a fenekező készségek horgait, így várva az etetőanyag felhőben táplálkozó halakra. Az etetőanyag miatt érdemes nagyméretű, bordás etetőkosarat használni.
Fotó: Garai Roland – Agro Jager News
Az előke hossza a busa horgászatánál nagyon fontos részlet, amin nagyon sok múlhat. Többen 6-8 centiméter hosszúságú előkét javasolnak, de ezzel Rolandnak eddig nem sikerült halat fognia. Az optimális méret szerinte körülbelül 20 centiméter – bár ez függ a célhalak méretétől –, de 25-30 centiméter hosszúságú előkével is volt korábban kapása. Érdemes minden hosszúságú előkeszereléket kipróbálni, hiszen minden horgásznak más-más a szerencséje. A horogválasztás is fontos, Roland egy angol gyártó széles öblű, 4-es méretű horgát használja. A busa rendkívül erőteljes halfaj, csontos a szája, ezért ha kapás van, nem szabad finomkodni, máskülönben a horog kipattan a szájából. Roland minden más halfajnál egyébként szakáll nélküli horgot használ, ez a módszer azonban megköveteli a hagyományos, szakállas horgok használatát.
A fehér és pettyes busa eltér egymástól, ugyanis a pettyes busa szája „felső állású”, magasabban áll, mint a fehér busának. Azaz, ha a fenekén horgászunk, a meder felett kell lebegnie a csalinak, máskülönben nem képes felvenni azt.
Rolandnak a techno pufik közül a három kicsi pufi vált be. Azért érdemesebb kisebbet használni, mert ez kevésbé takarja ki a horog hegyét, így az akadás biztosabb. A horognak tűhegyesnek kell lennie, amit előtte érdemes élesíteni. Roland két feeder-horgászbotja 3,6 méter hosszú, körülbelül 130 gramm dobósúlyúak, két hatezres orsóval. Mivel ez a két halfaj rendkívül erőteljes, ezért fő zsinórként 25-ös fonott zsinórt használ, illetve előkeként 18-as fonott zsinórral horgászik. A busákra éjjel és nappal is lehet horgászni, a mostani halakat dél és este hat óra között fogta ki.
Garai Roland barátnőjével hatalmas busákat fogott a Hárosi-öbölben. (Fotó: Garai Roland – Agro Jager News)
Az első hal kapása meglepően visszafogott, már-már „maszatolós” volt. A busákra rendkívül nagy erő jellemző, ezért a bot mellett kell folyamatosan ülni, mert nem egy horgász vesztette így el a teljes felszerelését. Az első, 24 kilogrammos hal a bevágást követően erőteljesen elindult a túlpart irányába, és nem igazán lehetett megállítani. Zsinór volt bőven, így idővel a hal magát fárasztotta. A busákra nem jellemző, hogy akadókba úsznak a kapást követően, de ez a hal mindent megtett, hogy megmeneküljön, és többször az akadók felé indult. Egy nagy harcsát is felzavart az egyikben, mert óriási hullámok indultak el a fárasztás közben, nem kis riadalmat okozva a többi hal között. A közel egy órás fárasztás után a busa lassan megadta magát, miközben Luca előkészítette a szákot, így végül könnyen a partra került a hatalmas hal. Újbóli bedobást követően öt percen belül ismét kapás volt. Ezúttal a busákra jellemző, heves mozdulattal rántotta magával a botot, csak a bottartó villája állította meg a víz felé repülő felszerelést. A szintén közel egy órás fárasztás során a busa bejutott az egyik akadóba, de a csónak segítségével sikerült gyorsan kiszabadítani, így folytatódhatott a fárasztás. A második hal a mérlegeléskor 22 kilogrammot nyomott. A nap végén sikerült még egy „kisebb”, vélhetően fehér busa – pettyes busa hibridet megakasztani. Ez a 13 kilogrammos hal is rendesen küzdött, közel fél órás fárasztás után sikerült megszákolni. Mivel ezek a halak invazív fajoknak számítanak, visszaengedésük szabályellenes, így az egyébként sporthorgász Roland a törvényi előírásoknak megfelelően hazavitte a közel 60 kilogrammos zsákmányt. Ehhez külön logisztika kellett, amit most nem kis küzdelem árán megtanultak. „A nagyobb busák szinte szálkamentesek és rendkívül finom a húsuk, emellett a sok antioxidáns miatt igen egészséges is. A busa horgászatával és fogyasztásával tehát egyszerre tehetünk szívességet saját magunknak, és a természetnek egyaránt!” – zárta beszámolóját Garai Roland busahorgász az Agro Jager News-nak.
Írta: Dr. Szilágyi Gergely
Fotó: Garai Roland
***
A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.
Hirdetni szeretne? Itt jelentkezzen: marketing@agrojager.hu
Polinszky Attila élménybeszámolója:
A horgásztársammal sikerült újra egy hétre eljutnunk a Pó-folyóhoz, (Olaszország) harcsára horgászni. Amikor megérkeztünk, a folyó vízszintje másfél-két méterrel alacsonyabb volt, mint a szokásos. Csak a hét közepén kezdett el emelkedni. Majdnem egész héten esett és elég hűvös idő volt.A napok során több harcsát is fogtunk, kb. másfél métereseket, de kapitális példány nem akadt horogra. Gondoltuk, keresünk egy új helyet, ahol még nem voltunk.
Fotó: Polinszky Attila – Agro Jager News
Ezért úgy döntöttünk, hogy a camping (aminek a területe több kilométer hosszú, ahol csalihalat lehet beszerezni, csónakot vízre bocsájtani, tisztálkodási lehetőség van) területének legtávolabbi végére hajózunk el. Október 18.- àn, délután, lehorgonyoztuk a két csónakot. Bevittük a csalikat, lerögzítettük a helyükre és fákhoz kötöttük. Sajnos rövid időn belül, úgy 18.00 óra felé, annyit emelkedett a víz szintje, hogy újra kellett a botokat a csalikkal együtt beállítanunk a víz szintjéhez mérve.
Fotó: Polinszky Attila – Agro Jager News
Egy nyugodt naplemente után, hajnal 3 óra felé, telihold fényében, arra ébredtünk, hogy a bot hozzácsapódik a bottartóhoz. A kapásjelző csörög, az elektromos jelző visít és az orsóról nagy sebességgel fut le a zsinór. Miután bevágtunk, elengedtük a csónakot a főcsónaktól és beindítottuk a motort. Fogtam a botot, próbáltam a hal ellen dolgozni, a társam pedig elindította lassan, a hal irányába, a csónakot. Mikor a közelébe értünk, éreztem, hogy ez nem lesz egy átlagos hal. A fárasztás során többször megpróbált minket a fák közé húzni, ezért erősen kellett ellene tartani, vigyázva arra, nehogy leszakadjon..Kicsit később kifordult a nyílt víz felé és sodrással szemben húzta kettőnkkel a csónakot.
Fotó: Polinszky Attila – Agro Jager News
Megpróbált minden irányba kitörni. Csak úgy forrt körülötte a víz. Jó 45 perces fárasztás után sikerült nagy nehezen beemelnünk a csónakba. Ott láttuk csak meg igazán a hal óriási méreteit. Jó 5-7 percbe került, mire visszajutottunk a főcsónakunkhoz, hogy le tudjuk rendesen mérni. A mérete 2m 57cm volt, alig fért bele a csónakba.
Többféle csalit használunk pl. pisztrángot,kárászt. Ez a kapitális példány kárászra kapott. Mivel nem szeretjük kínozni a halakat, (kötéllel partra húzni, kikötni,várni a világost a jobb fényképért) ezért csináltunk pár fényképet, videót és utána óvatosan visszatettük a vízbe. Megvártuk, amíg elkezd rendesen mozogni, újra erőre kap és magától szeretne elúszni.Miután elköszöntünk ettől a csodálatos élőlénytől, megünnepeltük ezt az élményekben gazdag, izgalmas találkozást a Pó-folyó urával.
Írta és fényxképezte: Polinszky Attila
Van egy jó története, egy szép fogása?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Horgászat
Domolykó a Rábcából
Meleg Ábel szeptember végén Rábca Hanságligeti szakaszán kapitális domolykót akasztott. Élményeiről beszámolt lapunknak:
Igazából úgy kezdődött az egész, hogy az egyik barátommal megbeszéltük, hogy pergetünk egyet. Csónakból pergettünk csukára a Rábca hanságligeti szakaszán.Több kilométert csorogtunk különösebb eredmény nélkül. Úgy gondoltuk, hogy nincs értelme tovább maradni. Koromsötétben elindultunk visszafelé, de volt egy érzésem, hogy még dobnom kell párat. És nagyon jól éreztem.
Fotó: Meleg Ábel – AJN
A semmiből érkezett egy hatalmas ütés és azonnal megindult a hal.Először nem tudtuk eldönteni hogy mi lehet a horgon, mert nagyon jól küzdött.De a végén mindketten meglepődtünk a gyönyörű domolykó láttán.
A hal 46 cm és 2+ kiló volt.
Egy Fox Rage 20 -80 grammos botot használtam, egy 3000-es daiwa orsóval, 22-es Berkley fonott főzsinórral és 70-es monofil előkével.
A csali meg egy 70mm-es Salmo Slider volt
A MOHOSZ szerint a rekordot Vágenhoffer Tamás tartja, aki 2019. október 11-én fogott ki egy 1,90 kg súlyú, 51 centiméter hosszú halat a Marcal folyón Koronco térségében műléggyel.
Írta és fényképezte: Meleg Ábel
Horgászat
Harcsahorgászat Franciaországban
Hol is kezdjem… Igazából kb. 4 éve tervezem és készülök harcsahorgászatra. 4 év után végre nyílt egy jó lehetőség és a Carpspecialist oldalán lefoglaltuk a szállást arra a tóra, ahol a legnagyobb sűrűséggel fognak harcsát. Ez a hely végül a Domein des Iles lett, amely az apró Offoy faluban helyezkedik el Franciaországban.
Hétfői nap, amint megérkeztünk, 11 órára szinte azonnal feltérképeztem a helyet, illetve leradaroztam az előttünk terülő kb. 2 hektáros területet.
Fotó: Kecskeméti Sándor – AJN
Körülbelül 30 méterre meg is találtam az első helyet, amit folyamatosan a párom horgászott meg. Itt kb 2.5 méterről mélyült hirtelen 3.7 méterre. Természetesen egy bottal a part közelében próbálkozott, ahol olyan 1.5 méter mély víz volt. A másik oldalon, hasonló stratégiát folytatva, egy bottal a legmélyebb pontot (2,4m), míg a másik, 2 pontyos bottal keresőpecát folytattam. Mindkettőnk harcsás botját, fenekező szerelékkel, bevittük a 2 fő etetésünk közé, egyenlő távolságra. A radar rengeteg halat mutatott, de ezzel sajnos csak arról győződhetünk meg, hogy nagyjából hol mozognak a halak.
Fotó: Kecskeméti Sándor – AJN
Az első este már meg is hozta a gyümölcsét a taktikánknak. Nemsokkal fél 12 felé, egy erőteljes, füstölős kapásra rohantunk ki. Egy körülbelül negyedórás farasztás után, máris a matracban tudhattuk, a körülbelül 165 cm hosszú, 30 kilogrammos bajszost. Párom életének első harcsája volt.
Lenyűgöző élmény volt már ez is. A következő jelentkező az én csalimra figyelt fel, egy hozzávetőleg 15 kilogrammos harcsa személyében, kedd reggel, 7 órakor.
Fotó: Kecskeméti Sándor – AJN
Sajnos, ezt követően, egészségügyi okok miatt, nekem vissza kellett vezetnem Belgiumba. Így szerda délután folytattunk mindent, ott, ahol abbahagytuk. Csütörtök hajnal 2 környékén riadtunk meg a jelzőre. Mire a rodpodhoz értem, a botot csak az orsó tartotta a kapásjelzőn lógva. Masszív fél óra harc után sikerült szákba terelnem az új egyéni rekordomat, egy 25 kilogrammos hatalmas tőponty személyében.
Fotó: Kecskeméti Sándor – AJN
Farokuszonyán látszott a harcsák túlzott elszaporodásának nyoma. Kíméletesen visszaengedtük őt is egy gyors fotó, illetve fertőtlenítés után. A következő bajszos a 3.7 méteres gödörből bújt elő, délután fél 4 előtt 10 perccel. Ezek után átszereltem a harcsás szerelékemet egy upózosra, amin két hatalmas gilisztacsokrot kínáltam fel. A nadályt sajnos errefelé nem ismerik. Fél ötkor a partszéli botom sült el. Körülbelül 2 perc után elszakitotta a 35-ös monofil főzsinóromat. Itt nem tudom, hogy akadó vághatta el vagy csak elgyengült a zsinór. Itt megjegyezném hogy a tavon engedélyezett a fonott főzsinór, sőt erősen ajánlott! Már értettük, miért is.
Fotó: Kecskeméti Sándor – AJN
Este fél kilenckor jött a következő jelentkező, aki majdnem elvitte párom botját is. Körülbelül 40 perc fárasztás után, megláttuk mit is akasztott a párom. Egy hatalmas, 193 centis 50+os harcsát. A szájában meg mindig ott volt az a termérdek mennyiségű etetés, amit a pontyoknak vittünk be.
Ezen a ponton már nem is próbáltunk szeparálni, csak elfogadtuk, hogy ezen a helyen többnyire harcsát fogunk fogni. Pedig rengeteg 20+-os ponty fedezhető fel a vízben. 50 kilós barátunk után nem sokáig tudtunk pihenni. Ismét az én harcsásom jelzett. 40 kg 173 centivel mérlegeltük a látogatónkat.
A pénteki napunk csendesen telt. Az első kapásra este fél nyolcig kellett várni. Megakasztás után éreztem, hogy ez sem békés hal lesz. Viszont fel óra fárasztás után, már a parton is volt a közel 50 kilogrammos 183 centis óriás. Gyors fotó, illetve halápolás és ment is vissza. Iszonyatos mennyiségű horgot szedtünk ki a halak szájából. Szerencsére csak az előke volt a horgon, így legalább azt láttuk, hogy a halak nem vonszolnak maguk után komplett omlós szerelékeket. Újra elhelyeztem a botomat ugyanarra a pontra, a már meglévő horogcsalival, mert szinte még semmi baja nem volt. Kb másfél órára rá meg is jött a következő. Ő valamivel rövidebb volt. mint előző társa, viszont súlyra szerintem a túra egyik legnehezebb hala volt. 178cm hosszú és hozzávetőleg 60 kilogrammos, nagyhasú bajszos volt a bot másik felén. Alig tudtuk elhinni.
Fotó: Kecskeméti Sándor – AJN
Természetesen ő is, a lehetőségekhez képest, a leggyorsabban visszanyerte szabadságát. Az éjszaka további része csendben telt el. Vasárnap 10 órakor az egyik partszéli botja bejelzett páromnak. Egy izgalmas intenzív harc után már a szakban is volt új rekordpontyja, ami 22 kilogrammot nyomott. Végül, de nem utoljára, este hatkor látogatott meg minket a túra utolsó hala, egy 177 centis harcsa személyében. A harcsáson dupla 20-as, illetve szimpla 30-as Halibut pellett kínáltunk fel, egy 16 mm-es pop uppal kikönnyítve. A bojlis botokon pedig az édes vonalat erőltettük, de azt is felvette a harcsa.
Fotó: Kecskeméti Sándor – AJN
Ezek után az este folyamán volt meg két kapás, de ők megúszták a fotózkodást. Szóval összeségében 8 harcsát fogtunk 1.5 métertől egészen majdnem 2 méterig, illetve 2 darab 20+-os pontyot. Mi, teljes mértékben sikeresnek érezzük ezt a túrát. Amiért mentünk, bőven megkaptuk. Viszont jövő nyáron még visszamegyünk, már akkor jobban felkészülve a bajszosokra.
Írta és fényképezte: Kecskeméti Sándor
Van egy jó története, egy szép fogása?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Harcsázás a Pó-folyón
Digitalizált szakirodalom segíti az erdészeti kutatásokat
Őrizzük Geges István emlékét!
A bronzérmes kan
Vadászjegyváltás – megszűnik az Ügyfélkapu!
Szajkók dolgoznak Budapest és környékének városi erdőiben
Egy őshonos rágcsáló új térhódítása – Az eurázsiai hód a Dunakanyarban és az Ipoly völgyében
Itt az ideje az őszi gyümölcsfaültetésnek
Mezei nyúl vadászata hajtásban – íjjal Dusnokon
A kakaó, a kávé és a tea árai drágítják a globális élelmiszerimport-számlát a gazdagabb országok számára
Az ormánsági szarvas nyomában: trófeabemutató a Drávamentén – GALÉRIA
Komádiban végéhez közeledik a búza vetése
A reformáció napján: Visszatért a Tisza-család Gesztre – GALÉRIA
KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban
Mezei nyúl vadászata hajtásban – íjjal Dusnokon
I. Abaúj térségi Vadásznap és Trófeaszemle
A diplomaosztós kos
A csitári barkás gímbika
Harmadik vérebfajtánk: az alpesi tacskókopó
