Engedjétek meg, hogy a halvédelemről megosszam veletek azokat a gondolatokat, amik elsősorban számomra fontosak, de ha ti is olyan elvetemült harcsaimádók vagytok, mint én, bizonyára nektek is fontos lesz. Az utóbbi pár évben az internetnek köszönhetően erőteljesen gyarapodott a harcsahorgászok száma. A harcsás csoportoknak köszönhetően többet találkozunk azokkal a gyönyörű fogásokkal, amiket sikerül elejteni, akár véglegesen, akár rövid időre.

Fotó: Zala Márk – Agro Jager News

Én úgy gondolom, hogy nekünk harcsahorgászoknak, (mivel a horgászok közül nekünk van a legnehezebb dolgunk) az általunk kifogott halaknak kötelező, a neki kijáró tiszteletet és védelmet megadni. Igen, abban az esetben is, ha a hal konyhára kerül.
Nagyon sokáig úgy gondoltam, hogy a harcsával való tisztességes bánásmód és a hal védelme akkor kezdődik el, amikor a halat már a partra segítettük. Jó pár év alatt rájöttem arra és szerencsére nem csak én, hanem rengeteg sporttárs, tógazda és a Magyar Országos Horgász Szövetség is, hogy a halvédelem ott kezdődik, ahol a felszerelésünk véget ér. Ez pedig nem más, mint a horog. A hármashorgok fokozatos kivezetése, véleményem szerint, az egyik legjobb, legokosabb és leghalkímélőbb döntés. Sajnos, a magyar horgászok fejében, a hármashorog úgy van jelen, mivel három ága van, sokkal biztosabban akad. Azonban rengeteg horgász, rengeteg hal és tapasztalat alapján nyugodtan elmondható az, hogy egy megfelelően összeállított végszereléknél, az egyes horgok sokkal nagyobb százalékban, sokkal biztosabban akadnak és sokkal kíméletesebbek a halhoz.

Megbízható távcsövet keresel? Távolságmérős távcsövek és minden, ami a megfigyeléshez kell – > FROMMER Fegyverbolt! Kattints a fényképre!

Remélhetőleg fokozatosan azok a horgásztársak is belátják ezt a dolgot, akik megszállottjai a hármashorgok használatának. A legnagyobb hátránya, hogy a hármashorog úgy össze tudja varrni a hal száját, hogy az sem táplálkozni, sem a vízben lélegezni nem tud. Egyértelműen a hal pusztulásához vezethet, amennyiben esetlegesen a halban marad. Szerencsére ez annyira nem gyakori eset, viszont akadás szempontjából sokkal jobban roncsolja a hal száját.

A hal fárasztása

Hogy pontosan meg is értsétek, mire gondolok, egy kicsit kifejtem. A harcsa fárasztása, kifejezetten a nagyobb a halaké, intenzív, sok energiát, gyakorlatot és ügyességet igényel annak érdekében hogy a halat sikeresen partra tudjuk segíteni. A fárasztás, védelemben játszott szerepe pedig nem más, mint az, hogy a halnak a lehető legkevesebb esélyt adjuk meg arra, hogy befűzze magát az adóba, összetörje magát, magára tekerve a zsinórt sérüljön, túlfáradjon stb. stb… A fárasztás kétélű fegyver, mert bár látszatra durván bánunk a hallal (nevezzhetjük így is, de inkább nevezzük nevén a gyereket, hívjuk inkább fárasztási intenzitásnak, mintsem durvaságnak) elsősorban az ő érdekét szolgálja. A legnagyobb harcsák (és most itt a passzív harcsahorgászokról van szó) fárasztása sem tarthat tovább 25-30 percnél.

Fotó: Zala Márk – Agro Jager News

Biztosan vannak extrém helyzetek és helyek, ahol esetleg elhuzódhat de ez nem gyakori. Teljesen felesleges órákat fárasztgatni. Egyrészt olyan szinten lefáraszthatjuk a halat hogy a kimerültségtől akár el is pusztulhat, másrészt sokkal több esélyt adunk neki arra, hogy a fentebb említett dolgok közül valamelyiket megtegye: pl. leakadás vagy horog kiszakadása. Tehát a harcsa fárasztását kellő erővel, és megfelelő intenzitással kell végezni ahhoz, hogy a fárasztás eredményes legyen és a halvédelem megvalósuljon. Ezzel a ponttal szoros összefüggésben van a következő, hiszen ha a felszerelésünk nem megfelelő, az intenzív fárasztás nem kivitelezhető.

A  felszerelés

Ez a pont is, mint a többi, ugyanúgy nem elhanyagolható dolog, mivel ez is azt a célt szolgálja, hogy a halunk minél gyorsabban, minél kevesebb sérüléssel partra jöjjön, majd eredményesen vissza is tudjuk engedni. Ha belegondolunk, egy nem megfelelő felszereléssel, legyen az bojlis, feeder vagy egy könnyebb pergető felszerelés, amelyik nem harcsára van optimalizálva, gyakorlatilag a fárasztás eredménye az elejétől a végéig kizárólagosan csak a szerencse kérdése. Senkinek sem jó, főleg a halnak nem, ha egy alkalmatlan felszerelést betépnek a szájába és hosszú, hosszú időn keresztül vonszolja magával mint egy koloncot. Egy rosszabb minőségű harcsázó végszerelék esetében fennakadhat valamin ami úgyszint a hal pusztulását okozhatja. Aki eredménnyel akar harcsázni, annak KÖTELEZŐ a tőle elvárható legjobb, harcsára alkalmas felszerelés, beszerzése. Ez nem minden esetben jelenti a drága felszerelést. A halban maradt szerelékek miatti fertőzésveszélyről ne is beszéljünk.

A hal kiemelése
A kisebb egyedeknél ez nem jelent problémát, hiszen a szájába nyúlva könnyűszerrel kiemelhetjük a horgot. A gond a nagyobbaknál kezdődik. Olyan testsúlyú egyedeket is fogunk szerencsére, amiket nem egyszerű partra segíteni, és kizárólagosan úgy lehet a matracra fektetni, hogy halat vagy behúzzuk a csónakba, vagy kihúzzuk a partra. Ez a húzás, mivel az életterétől eltérő környezetben történik, véleményem szerint mindenféleképpen valamilyen negatív hatással érinti  halat. Próbáljuk ezt a hatást a lehető legminimálisabbra csökkenteni. A halat mindig az oldalán húzzuk és lehetőleg minden esetben tegyünk alá egy harcsamatracot, vagy erre alkalmas eszközt.  A hal nyálkahártyájának vagy bőrének sérülése fertőzésveszélyes, ezért kerüljük a földön, füvön, de még a száraz harcsamatracon való húzgálást is. Ügyeljünk oda arra, hogy a kiemelés során ne a hasán vonszoljuk, hiszen a belső szerveinek megnyomása úgyszintén a pusztulásához vezethet.

A harcsamatrac

A harcsamatracot a fent leírt okok miatt használjuk. Nagyon sok boltban kapható, de barkácsolhatunk is. Ki miben hisz, mit szeret. A pokróc, takaró és hasonló jellegű dolgok természetesen mind alkalmatlanok, felejtsük el őket. Mindenképpen olyan anyagot keressünk, ami nem szívja el a vizet, felülete sima, csúszós. Vagy választhatjuk az egyszerűbb megoldást, elmegyünk a boltba és veszünk egyet.  Ahhoz, hogy a matracra fektetett halat megszabadítsuk a horogtól, mindenképpen javaslom a fogó használatát. Az általunk használt horgok úgy mennek át a kezünkön mint a vajon. Nem játék.

Fotó: Horváth Róbert – Agro Jager News

Ha átmegy és a hal vergődni kezd, kiszakítja a kezünkből… Jobb ezt elkerülni. Apropó kezünk! Bár nem halvédelmi szempont, de elengedhetetlen a megfelelő kesztyű használata. Védjük azért magunkat is. És nem mellesleg egy jó kesztyű jól mutat a fényképen. Ide sorolom a sebfertőtlenítőt is. Én használom, biztosan jobb, mint a semmi. Kerüljük a földre, betonra, sárba letett halat. Nagyon kiábrándító egy paníros hal fényképe, a lógatott halért pedig én az engedélyt is elvenném. Bocsánat de igy gondolom. Ami megmarad egy hal után, az az emlék, a fotó és esetleg videó. Legyen olyan minőségű, hogy jó legyen később visszanézni.

A hallal való bánásmód a fotózás során 

A harcsának diszkomfortos a szárazföld. A vízben teljesen máshogyan hat a gravitáció a testére, szerveire. Kerüljük a hal sokszori emelgetését, hasának nyomását, a hosszú idejű parton való tartását. A kisebb halaknál (olyan 10-15 kg-ig) nincs gond de nagyobb halak alsó állkapcsánál való emelését egyenesen ellenzem.  Mekkora terhelést kap a hal porcos gerince, ha az állánál lógatjuk lefelé? Gyors fotó, videó, és hadd menjen dolgára. Én személy szerint a hal lepányvázását nem szeretem, mivel én halat nem viszek haza. Amennyiben mégis szükséges, akkor a nagyobb halak esetében, a sokak által használt szilikonos pányva a legjobb megoldás. Figyeljünk oda, hogy nyáron, amikor meleg a víz, hosszú pórázra tegyük, mert a túl meleg vízben könnyen feladhatja a harcot. Kicsi harcsákat nyugodtan tehetjük pontyzsákba, esetleg úszó mérlegelőbe. A lényeg, hogy ne törjük a halat. Ne tekerjük bele, ha nem fér.

Videót készítette: Horváth Róbert

Mérlegelés, mérés

Személy szerint kizárólag a hal hosszát mérem. Nem töröm a halat azzal, hogy mindenféle összetekert, bebugyolált pózban emelgetem. A hosszából hellyel közel meg lehet tippelni, mekkora súlyú. Már persze ha érdekel minket…… Versenyeken van ennek jelentősége, de szerencsére a harcsafogó versenyeket rendező tavak rendelkeznek megfelelő méretű soroglyával. A nagy halak mérését, ha kell, akkor kizárólag így…. Így leírva és olvasva soknak tűnhet, de higyjétek el, hogy a parton ez nem több mint pár perc… De kizárólag így tehetünk meg mindent annak érdekében, hogy a hal is biztonsággal elússzon és az emlék is élménnyé tudjon alakulni, amit egy szép fotóval is megtámogathatunk. Köszönöm, hogy rászántátok az időtöket és elolvastátok ezt a kis szösszenetet. Így csinálom én. Ha már senki nem védi a harcsákat (tisztelet a kivételnek) legalább mi védjük, ami nekünk fontos. Legyen ez a zárszó. A következő részben a horgászbotokról lesz szó.

Írta és fényképezte: Horváth Róbert

***

A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.

Hirdetni szeretne? Itt jelentkezzen: marketing@agrojager.hu

Fél évszázaddal ezelőtt, 1973. május 16-án avatták fel a Kiskörei vízlépcsőt. A létesítmény elsősorban a Tisza áradásainak szabályozása, valamint az ország egyik legszárazabb térségében az öntözéses gazdálkodás lehetőségének megteremtése érdekében létesült. Az akkori döntéshozók azzal számoltak, hogy Közép-Európában a legnagyobb öntözőrendszer jön majd létre, amely az innen kiinduló Jászsági- és Nagykunsági-főcsatornákon keresztül összesen 300 ezer hektáron biztosítja majd az éltető vizet a szántóföldekre, rizstelepekre, halastavakba.

Fotó: Közép Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság – Kötivizig

Az eredeti tervekben négy duzzasztási ütemet határoztak meg, a tározó ökológiai változásainak és a várható vízigények figyelembevételével. Az első a vízlépcső üzembe helyezésével egyidőben valósult meg, gyakorlatilag mederduzzasztást jelentett, a víz szintje mindenütt a partok között maradt, nem lépett ki a hullámtérre.

Fotó: Közép Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság – Kötivizig

A második ütemű, térségi duzzasztásra öt évvel később, 1978-ban került sor. A hasznos tározott víztérfogat ezzel 96-101 millió köbméterre nőtt a Tiszán érkező vízhozamok függvényében. 1984-ben további 25 centiméteres vízszintemelés történt, így a tározó területe 127 négyzetkilométerre nőtt, és – nyári duzzasztási szintnél – 123 millió köbméterre bővült a hasznos tározótérfogata.

Fotó: Közép Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság – Kötivizig

A mesterséges vízbázist eredetileg Kiskörei-tározóként ismerhettük, a Tisza-tó elnevezést csak 1988-ban kapta. A Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság által üzemeltetett létesítményegyüttes azóta is meghatározó szerepet tölt be az egész Alföld társadalmi és gazdasági életében. Kiemelt jelentőséggel bír a klímaváltozás eredőjeként mind gyakoribbá váló időjárási szélsőségek kedvezőtlen hatásainak mérséklésében.

Fotó: Közép Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság – Kötivizig

Körzetét üdülőterületté nyilvánították, ami közvetlenül 13 tóparti települést érint, de közvetetten 46 település turisztikai attrakcióit, szolgáltatásait foglalja magába. Különösen az elmúlt három évtizedben eresztett gyökeret itt az aktív-, az öko- és a horgászturizmus, sorra létesültek kereskedelmi és falusi szálláshelyek, valamint létre jöttek az ezekhez kapcsolódó szolgáltatások. A természet ezzel egyidejűleg pedig egyedülálló ökoszisztémákat „hozott létre” a tározóban és környezetében.

Fotó: Közép Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság – Kötivizig

A Kiskörei vízlépcső az elmúlt fél évszázadban nagyon sokszor bizonyította létjogosultságát: a mértékadó szintet meghaladó árhullámok, jeges árvizek szabályozott levezetésében épp úgy, mint az egyre gyakoribbá váló szélsőségeses vízhiányos időszakokban, amikor az Alföld oázisaként a Tisza alacsony vízhozama ellenére komolyabb vízkorlátozás nélkül ki tudta szolgálni a térségi mezőgazdasági és ökológiai vízigényeket.

Fotó: Közép Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság – Kötivizig

Ugyancsak emlékezetes, életmentő szerepet játszott az ezredforduló évében, a cianid szennyhullám levonulásakor. A duzzasztómű rendkívüli, utólag találóan Noé bárkájának nevezett üzeme ugyanis lehetővé tette, a hullámtér, a biológiai sokszínűséggel rendelkező holtágak és a Tisza-tó öblözeteinek páratlanul gazdag élővilága gyakorlatilag nem károsodott.

Forrás: Közép Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság – Kötivizig

Kovács Dávid barátaival Gyomaendrődnél, a Hármas-Körösön célzottan busákra horgászott. Tavaly a  Békésszentandrási Duzzasztónál több kisebb, körülbelül egy kilogrammos busát sikerült kifognia, nagyobbakat azonban egyszer sem akasztott meg. A busa horgászata, – itt Békés vármegyében, –  főleg az időjárásról függ, – kezdte beszámolóját Kovács Dávid, aki a Körösvidéki Horgász Egyesületek Szövetsége által meghirdetett “szép fogások” természetvédelmi kategóriában díjaztak 2022-ben.

Fotó: Agro Jager News

Barátaival közösen a legegyszerűbb felszerelést alkalmazták és a boltban kapható legolcsóbb busaetetőanyagot vásárolták meg. Fontos a világos szín, mivel a Körösök vize sötétebb árnyalatú. A kioldódó etetőanyag hasonlít a planktonra, amely a fő tápláléka ennek a halnak. Azért, hogy fokozzák a kapásokat, hízóknak gyártott sertéstápot is belekevertek a darába. A parton, egy kis löszös földnek köszönhetően, sikerült megszilárdítani az etetőanyagot. Az egész napi horgászat során megközelítőleg 6-7 kilogrammot jutattak a vízbe, ami körülbelül kétezer forintba került.

Megbízható távcsövet keresel? Távolságmérős távcsövek és minden, ami a megfigyeléshez kell – > FROMMER Fegyverbolt! Kattints a fényképre!

Egyszerű bordáskosárral jutatták be a haleledelt, 10-15 centiméter hosszúságú előkével.  A horogra egy pufit tettek, amivel kiemelték a medertől. Közismert, hogy a busák rajokba járnak. A kioldodó dara mágnesként vonzza a halakat. Ha több bot van elhelyezve, egymástól nem messze, előfordulhat, hogy egyszerre több kapás érkezik. A busa kapása egyértelmű és határozott. Érdemes mindig a bot mellett lenni, nyeletőféket használni.

Néhány éve a Balatonon is sikerült egy nagyobb busát megakasztani. Fotó: Agro Jager News

Ha akad a horog, a busák azonnal kitörnek, ezért is érdemes olyan helyet választani a horgászathoz, ahol van esélyünk kifárasztani őket. Amint elkezdtek horgászni, alig telt el fél óra, jött az első kapás. Rövid fárasztás után sikerült egy 10,8 kilogrammos halat a partra segíteni. Amíg a hal a matracon pihent, azonnal érkezett a másik kapás. A második halat is kifogták, ami 12 kilogrammos volt. A három méteres feeder botoknak nem okozott nehézséget a halak fárasztása. Ezután egy nagyobb szünet következett, az intenzív etetés hatására sem volt több jelentkező. Késő délutánra azonban fordult a szerencse. A semmiből ismét egy hatalmas kapás jött. A nyeletőfék azonnal működésbe lépett. Érdekes azonban, hogy  a nagyobb halak kevésbé sportosak, mint egy 10 kilogrammos hal. A 23 kilogrammos halat megközelítőleg 15 perc alatt sikerült kifárasztani. A hatórásra nyúlt horgászat ideje alatt, összesen 7 darab busát fogtak ki a nagyszénási és pusztaföldvári pecások.

Fotó: Agro Jager News

Békés vármegye vízterületein, az elmúlt években  egyre jobban szaporodik ez az invazív faj. A busa Dél-Kína meleg vízű mély folyóiban és tavaiban őshonos, hazánkban nem. Egy bizonyos méret elérése után, nincs természetes ellensége. Ezek a planktont fogyasztó halak térnyerése egyre szembetűnőbb. Olyan helyeken is felbukkantak, amire korábban nem volt példa. A holtághoz közeli csatornákon felúsznak, megjelennek a kisebb csatornákba is, mint például a Nagyszénás-Szarvas közötti Kákafoki csatorna.  Emiatt többen is póruljártak, mert ha kapitális halak beleúsznak a zsinórba, képtelenség őket megállítani.

Fontos azt tudni, hogy a MOHOSZ szabályai szerint a véletlenül akadt halakat vissza kell engedni a vízbe, annak ellenére, hogy invazív fajról beszélünk. A legnagyobb pusztítást az ivadék halaknak okozza úgy, hogy a planktont fogyasztja. Ha nem történt volna meg a 2000. január 30-án a cianidszennyezés, a busák térnyerése miatt vélhetően már jóval súlyosabb következményekkel nézne szembe a magyar horgásztársadalom. A romániai Nagybánya melletti Zazar település szomszédságában átszakadt egy bányászati cég cianidos zagytározójának töltése, emiatt egy időre összeomlott  a busa állománya. Az ott felhalmozott százezer köbméternyi mérgező elegy a busákat sem kímélte.

Az utóbbi négy-öt év tendenciáját figyelembe véve érdemes lenne fokozni a busák csökkentését. Talán megoldás lenne a szelektív halászatuk is – zárta beszámolóját Kovács Dávid.

Írta: Dr. Szilágyi Gergely

Fotó: Kovács Dávid

***

A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.

Hirdetni szeretne? Itt jelentkezzen: marketing@agrojager.hu