Heves vármegyében, Hatvan határában, nem messze az M3-as autópályától Juhos György a kedvenc szenvedélyének hódolt: azaz horgászott. A nyári és téli időszakban főleg pontyokra horgászik. Időnként azonban, horgászatai során, vízimadarakat is akaszt. Idén már a harmadik szárcsát orsózta ki a közel 120 hektáros vízfelületű bányatavon. Szárcsákat először november közepén látott. A csapat napról-napra nagyobb lett és decemberre már 60-70 főre duzzadt. Ez a madárfaj azonban rendkívül érzékeny az emberi jelenlétre, ha meglátnak bárkit a parton, azonnal tovább állnak. Gyuri ezt már tudta, ezért egy lakókocsi mögé húzódott be, hogy ne zavarja őket, mert mondjuk ki: nagyon szereti az állatokat és a madarakat!
Fotó: Juhos György – Agro Jager News
A korábbi tapasztalatokra alapozva a téli felszerelését úgy állítja össze, hogy az “madárbarát” legyen. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy viszonylag kisebb súlyú (100 gramm) csúszóólmot használ a főzsinóron. Ezt tudatosan alakította így ki, mert tavaly sikerült egy vonuló, téli madárvendéget kifognia – egy kercerécét, ami hazánktól északra költ, ha teheti akkor a fák odvaiban.
A két ünnep között szabadságot vett ki, ezért a mostani horgászata kivételesen reggel nyolc óra körül kezdődött. Minden horgászata előtt a hajójával etetőbojlit juttat a vízbe. A modern eszközök segítségével egy helyben tudja tartani a halakat. Miután “élesítette” a botjait, hosszú, eseménytelen órák következtek. A végszerelékén felkínált epres ízesítésű bojli persze nem kellett semminek és senkinek.
Fotó: Juhos György – Agro Jager News
Körülbelül 4-5 óra elteltével egy nagyobb szárcsacsapat törte meg a feszes víztükröt. Pontosan oda szálltak le, ahol Gyuri várta a pontyokat. A madarak nem láthatták az etetést, mégis ott gyülekeztek. A szárcsacsapat valahogy megérezte a csali ízét a vízben, annak ellenére, hogy a meder ott körülbelül négy-hat méter mély!
Korábbi tapasztalatok alapján a vízimadarak sem tudnak ellenállni az epres ízesítésű bojlinak. Más horgászok beszámoltak arról, hogy a különböző fajok egymás viselkedésére reagálnak. Nem ritka, hogy a madarak és halak együtt falják fel a felkínált etetőanyagot. A szárcsacsapat egyszercsak lebukott, miközben a kapásjelző meg időnként megremegett. A nagy ponty ilyet nem csinál, ezek csak a szárcsák lehetnek – gondolta! Tapasztalat hiányában várta a kapást. Ez volt az első év, amikor szárcsát sikerült kifognia, de ekkor ezt még nem is gondolta!
Fotó: Juhos György – Agro Jager News
A madarak érkezése után alig telt el 10-20 perc, de már sikerült a második madarat is megszákolnia. A naptár december 28-át mutatott. Az első szárcsát december 15-én fogta ki és ez így ment az egész ünnepek alatt. A vízimadarak horgászata jóval nagyobb óvatosságot igényel, mert a “fárasztás” során esélyt kell adni a madárnak a levegővételhez. A bevágást követően a szárcsa időnként felbukkant levegőt venni. Ezt türelmesen ki kellett várnia Gyurinak, hogy életben tarthassa és szabadon tudja engedi őket! Minden esetben a horog a szárcsa csőrének szélébe akadt. A legutolsó madárnál a horogszabadítás után, megbizonyosodott arról, hogy elállt a vérzés. A sebet lefertőtlenítette. A szárcsa, annak ellenére hogy csípett-harapott, pár perc elteltével megnyugodott. A madár érezte, hogy néhány fénykép elkészítése után szabadulhat.
Fotó: Juhos György – Agro Jager News
A korábbi években sikerült már kifognia a pontyok és amurok mellett számos madárfajt, amit most színesített a szárcsa is – zárta beszámolóját Juhos György.
A Vadászati lexikon így ír a szárcsáról:
“szárcsa Fulica atra – Blässhuhn, Belchen, Zappen, Lietze – A guvatfélékhez tartozó, Közép- Európa leggyakoribb, hazai vizeink legelterjedtebb vadászható, vonuló vízi madara. Réce nagyságú (600 g), tollazata palafekete, homlokpajzsa világító fehér, erős csőre fehéres, a ♂-et a ♀-től csak nagyobb homlokpajzsa különbözteti meg. Fejét bólogatva úszik, fejes ugrással merül; veszély esetén, mielőtt felszáll, szárnycsapkodva fut a vízen. Lábujján úszókaréjok/lebenyek. Erős, magas hangja van, kityeg, csikorog, talicskázik (,,köw” ♀, „pix” ♂). Valamennyi belső állóvízen megtalálható, télen gyakran nagy csapatokban át is telelhet. Etetőhelyeken szinte szelíd. Vízen vagy a sűrű parti növényzetben fészkel, 6-9 világos alapon feketén pöttyözött tojást rak. Mindkét nem vezeti a fiókákat, amelyek a kikelés után ha- marosan elhagyják a fészket, de még egy ideig az öregek etetik őket. Az apró pelyhes fiókák feketék, fejükön feltűnő vörös-narancs színű pelyhekkel, csőrük vörös, fehér heggyel. Később a fiatalok háti tollruhája és nyakuk hátsó része szürke, torkuk, nyakuk első része és a mellük fehéres. Mindenevő, előnyben részesíti a növényi táplálékot. Sokak véleményével ellentétben nem űzi el a vadkacsákat. Vadászat: többnyire a tőkésréce vadászatán, elvétve a vizeken. A nagyobb áttelelő vizeken késő ősszel kifejezett ~vadászatokat rendeznek (legtöbbször csónakkal hajtják, onnan is lövik). Különlegesen szabályozza a jog a Boden-tavi hagyományos ~ vadászatot. Magyaro. gyakori, vadászható.”
Homonnay et al. (1997): Vadászati lexikon 303 pp.
Írta: Dr. Szilágyi Gergely
Juhos György korábbi különleges fogása itt olvasható
***
A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.
Hirdetni szeretne? Itt jelentkezzen: marketing@agrojager.hu
