Vajda Zoltán Békés vármegye keleti részében él, Sarkadon, nem messze a magyar-román határtól. Az egykor cukorgyáráról ismert város a horgászok előtt sem ismeretlen. Bármerre indul el egy horgász, lépten-nyomon vadvízbe botlik.

Fotó: Vajda Zoltán – Agro Jager News

Egyike azoknak, akik sok-sok év munkájával kiismerték magukat a Körösök-vidékén. Édesapjával gyerekkora óta folyamatosan együtt járnak ki horgászni. Édesapja mindig arra figyelmeztette, hogy egyedül nem szabad kimenni horgászni ezekre a folyókra. Bármi megtörténhet. Sok helyen meredek a part, mély a víz. Egyes folyók,  mint például a Sebes-Körös, vízfolyása gyors, egyes helyeken szeszélyes. Az öregek úgy tartják, hogy helyenként mély kutak is vannak a vízben.

Mivel a munkanapokon szinte mindig Budapest és annak környékén dolgozik, csak hétvégente van ideje horgászni.  Számos olyan helyet is ismer, amelyekre még évek múlva is visszatér.

Amikor csak tehetik, a Fekete-Körösön horgásznak a Sarkad és Gyula közötti folyószakaszon, Szanazugtól nem messze. Ez a folyó az Erdélyi-szigethegységből ered, a hazai szakasza megközelítőleg 134 kilométer. A Körösöket, a Tisza és mellékfolyóival egy időben, a 19. század második felében szabályozták. Szanazugnál egyesül a Fekete-, és Fehér-Körös, amiből megszületik a Kettős-Körös. A Kettős-, és  Sebes-Körös Gyomaendrőd és Körösladány között találkozik egymással, amiből létre jön a Hármas-Körös, amely végezetül Csongrádnál a Tiszába folyik.

A szabályozási munkálatok kezdete a Habsburg Birodalom idejére tehető. Az 1850-es és az 1860-as években a folyók kanyarulatait levágták, medrüket mélyítették és gátakat építettek. Az Körös-vidéken, így a Fekete-Körösön is, jelentős változtatások történtek ezekben az évtizedekben. Az árvízek így gyakorlatilag megszűntek. A szabályozás miatt ez a folyó gyakorlatilag “áll”. Ezen a vizen horgászni kifejezetten nehéz. A Fekete-Körösön pergetve jóval eredményesebb az ember, mintha békés halakra horgászna. Egy balin, egy süllő, szinte mindig akad, amihez, a szerencse mellett, sok tapasztalat is szükséges. Egyes wobblerek nagyon fogósak, de ha egy picivel nagyobbat dobunk be, nem lesz kapásunk. Kivéve, ha valamelyik éhesebb csuka vagy szürkeharcsa rá nem ver.

Az elmúlt időszakban egyre többször láttak busákat a vízfelszínén nagy csoportokban gyülekezni, táplálkozni. A fehér-, és pettyes busa állománya az elmúlt években drasztikusan megnövekedett. A békésszentandrási duzzasztónál szinte “mindennel” kifogható. Ott főleg a kisebb, egy- két és fél kilogrammos busa a jellemző mérettartomány. A térhódításuk egyre látványosabb, mivel csapatokban szeretnek úszni. A horgászatuk azonban jelentősen eltér a többi halfajétól. Táplálkozásuk egyedi, ezért horgászatuk teljesen más csalit és felszerelés kíván. Az elmúlt egy-két évben Zoli édesapjával kitanulta a busázás rejtelmeit. Minden évben több alkalommal célzottan busára is horgásznak.  A busa horgászata drága az etetőanyag miatt. Korábban többször készítettek saját receptúra alapján préselt etetőanyagokat. Azonban a mostani alkalommal egy jól ismert márka termékeit használták. Édesapja volt már a Dunán, a Pilismaróti öbölben is horgászni, ahol eredményesen horgászott busákra.

Május közepén, az egyik hétvégén, Zoli kiment horgászni. A sötétedés előtt már a parton várta a kapásokat. Aznap süllőt szeretett volna fogni egy öbölben. Kapása nem volt, de a víz tetején, tőle alig pár méterre, rengeteg busát látott táplálkozni. Aznap még kapása sem volt, de elhatározta, hogy megpróbál majd a következő napon busát fogni.

Másnap kora délutánra ért ki. Mindent, úgy, ahogy a korábbi években tanult, alkalmazott. Röviddel a kiérkezés után már az úszós készséget nézte, amit folyamatosan lökdöstek a halak. Sokáig bízott abban, hogy kapása is lesz, azonban ez egyelőre elmaradt. Elkezdte variálni az ereszték hosszát, mivel busákat főleg a víz tetején is látott, ezért az úszótól a horog körülbelül 20-30 centiméterre lehetett. Egyelőre ez sem vált be. Este tíz órakor eldöntötte, hogy ha nem történik semmi, körülbelül éjfélig vár, akkor hazamegy!

23:40-kor az úszója eltűnt, ekkor azonnal bevágott. Egy pillanatra érezte, a folyóvízre tervezett feeder botján, hogy egy nagyobb halat sikerült megakasztania. A bevágás után a hal a part felé indult el, pontosan Zoli felé. Eddig nem is volt semmi gond. Miután a hal érzékelte a partot, megfordult, és teljes erejéből elindult a folyó közepe felé. 40-50 méter zsinór lepergett az orsóról. Aggódott is, mi lesz, ha a hal nem akar megállni. A fék erősségét is csak annyira állította be, nehogy valami elszakadjon közben.

A halat folyamatosan fárasztotta, komótosan mindig megállítva. A hal időnként a partmenti növényzet felé indult el, ami egyszer majdnem sikerült. Utána érezhetővé vált, hogy a hal folyamatosan fárad. Körülbelül 20-25 perc elteltével újra meglátta a törzsét, az uszonyait.

Fotó: Vajda Zoltán – Agro Jager News

Amikor már a busa feladta, két kisebb gonddal szembesült. Meredek volt a part és a szák is lehetett volna egy picivel nagyobb. A kerek szákban a busa csak félig fért be, a testének egy kisebb része az ég felé állt. Amennyire csak lehetett, kímélte a halat és a szákot is, amit a tervezők teljesen más feladatra terveztek. Amikor nagy nehezen kiemelte a halat a vízből, érezte, hogy ez jóval súlyosabb, mint elsőre gondolta.

A horgászmérlege a parton kiakadt, ezért csak becsülni tudta a hal tömegét. Miután hazaért, a szobamérleg segítségével derült ki, hogy a több mint egy méter hosszúságú fehér busa tömege 30 kilogramm.

Ekkora busát még ezidáig nem sikerült megakasztani. A jövőre nézve bizakodásra ad okot, hogy ilyen kapitális példányok is  élnek a Fekete-Körösön és hasonló szép fogásokról tudunk még beszámolni – zárta beszámolóját Vajda Zoltán.

Írta: Dr. Szilágyi Gergely