Több alkalommal is horgásztam az Újpesti-öbölben, és szinte minden alkalommal 10–20+ kilós busák akadtak horogra. Élvezet volt fárasztani és partra húzni őket, bár voltak olyan nagy példányok is, amelyeket egyedül nem tudtam kiemelni, főként a sekély víz miatt. A part közelében a nagy busák megvadultak és több esetben el is tépték a  35 mm-es fonott zsinórt. Ezek a busák 40 kiló felettiek lehettek – láttam őket!

Eddig már négy alkalommal vesztettem el egy-egy igazán nagy példányt. Azt is észrevettem, hogy idén 10 kiló alatti busát nem igazán akasztott senki. Talán sok kisebb egyed elpusztult, és csak a nagyobbak maradtak meg – nem tudom biztosan.

Szerintem sikerült kifejlesztenem egy olyan csalit, aminek nem tudnak ellenállni. Én mindenesetre megpróbálom megdönteni a tavalyi rekordomat, ami egy 75 kiló feletti busa volt. Az öbölben ugyanis jó néhány óriási példányt láttam a radaron.

Írta és fényképezte: Sztasz Sztanyiszlav Sztaniszlavovics

Érdekel a busa horgászata? Naprakész információkat a busa horgászatáról itt találsz. Kattints a linkre!

Agro Jager News: 1999-től, már 16 nyelven! Kattints a képre és kövesd a Facebookon is!

Rendkívül ritka fogásról számolt be egy horgász, aki az újszegedi Holt-Marosnál próbált szerencsét. A ponty nem mérete, hanem különleges megjelenése miatt vált emlékezetessé: a hal szinte teljesen fekete volt. A szegedi Indre Szabolcs nem először találkozott fekete színű ponttyal, de mint mondta, ilyen sötét példányt még sosem sikerült kifognia – közölte a Hírado.hu.

Indre Szabolcs fekete pontyot fogott Szegeden, a Holt-Marosban. Forrás: Hirado.hu

„Egy fárasztó hét után június elsején, vasárnap kilátogattam az újszegedi Holt-Marosra, amelyet már pici gyerekkorom óta ismerek. Számtalan nagy testű halat fogtam már ebből a vízből” – mesélte a Pecaverzumnak a horgász.

Ezúttal is a jól bevált technikáját alkalmazta: 2 milliméteres klasszikus és univerzális pelletkeveréket használt etetőanyagnak, a horogra pedig wafter csalival készült.

„A horgászat szép fokozatosan épült fel, eleinte a kisebb kárászok és keszegek uralták az etetést”
– számolt be a kezdeti lépésekről. Egy idő után azonban hirtelen nagy csend állt be, ami arra utalt, hogy pontyok érkeztek a közelbe.

„Egy szűk óra kapásatlanság után szép húzós kapásra megérkezett az első ponty, igaz, ez még nem volt túl nagy méretű. A következő dobás után újra szép, húzós kapás következett, és úgy éreztem, hogy már egy jobb hallal küzdök, amely egyből az akadóba indult, de szerencsére ki tudtam vezetni belőle. A hal nem volt kapitális, de a méretéhez képest igen erősen küzdött. Végül sikerült megszákolnom, és akkor jöttem rá, hogy ez nem egy mindennapi fogás” – emlékezett vissza a horgász.

A koromfekete ponty 1,5–2 kilogramm közötti lehetett, de Indre Szabolcs nem mérte meg, hogy minél hamarabb visszaengedhesse a vízbe.
„Fogtam sok fekete pontyot már ebből a vízből és más egyesületi vizekből is. Az újszegedi Holt-Maros sötét bajszosait két-három évvel ezelőtt telepítették. De azok ennyire nem voltak feketék” – tette hozzá.

Fekete pontyot akasztottak Szegednél. Forrás: Hirado.hu

A különleges színre a Magyar Haltani Társaság egyik szakértője is magyarázatot adott.
Sallai Zoltán halkutató, a Magyar Haltani Társaság elnökségi tagja korábban így nyilatkozott a fekete pontyok jelenségéről: „A természetben előfordulnak a pontynak ilyen sötét színű változatai, amelyet a köznyelvben »cigánypontynak« is neveznek, de a halak fekete színét bizonyos fajok esetében a hímivarú egyedeknél is megfigyelhetjük (például gébfajok). A sötétfekete színt okozhatja a halegyed vaksága és a melanin túlzott termelődése is.”

A szakértő azt is hozzátette, hogy a halak színe nagymértékben alkalmazkodik a környezethez:

„Zavaros, áradt vízben általában fakóbbak, színtelenek a halak, míg egy-egy sötét színű, tiszta, lápi vízben jóval sötétebbek lehetnek az átlagosnál.”
A kutatók szerint a halak szervezetében négyféle festékanyag szintetizálódhat: a fekete melanin, a gyöngyházfényű guanin, a narancsszínű xantofill, valamint a vörös színű eritrofill.

Forrás:

Agro Jager News: 1999-től, már 16 nyelven! Kattints a képre és kövesd a Facebookon is!

Van egy jó története, egy szép élménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131

Pintye Róbert élménybeszámolója:

Az egyik barátomnak már régóta ígérek egy  harcsa-horgászatot. Mivel keveset vagyok otthon, nehéz volt összehozni, de végül sikerült. Próbáltam olyan vizet választani, amely mind az aktív, mind a passzív harcsa-horgászatra alkalmas, és nem utolsósorban kizárólag vadvíz jöhetett szóba! Mivel a Tisza most nem a legszebb arcát mutatta, ismét az egyik kedvenc vizemet választottam: a tiszadobi holtágat – azon belül is, ahogy a helyiek nevezik, a falusi részt.

Fotó: Pintye Róbert – Agro Jager News

Sok szép harcsát fogtam már itt, szinte minden módszerrel. Aktív módszernek a kuttyogatást választottam, mivel tartoztam a barátomnak egy kis oktatással ezen a téren. Passzív módszerként a spanolást alkalmaztuk. El is indultunk a számomra jónak vélt, sok harcsát adó helyre. Előkészültünk az esti horgászatra, majd csónakba ültünk, és kezdetét vette a kuttyogatás. Harmadik horgásztársunk ezalatt gondoskodott az esti csalihal megfogásáról. Először a holtág mélyebb részeit kezdtük el vallatni. Elővettem Nagy Máté barátom által készített kiváló kuttyogatókat, amikre a harcsák sem tudtak nem reagálni. Néhány szebb példány is megjelent a radaron, de sajnos csak a kisebbek csábultak el most. Mi ennek is örültünk – számomra most a technika megismertetése volt a legfontosabb. Délután öt óra körül elkezdtük a spanolós botok kihelyezését a megfelelő helyekre. Nagyon bíztam a felmelegedésben, de néhány nappal később lett volna ideális ez a módszer ezen a vízen – ami amúgy sem egy könnyű pálya. Sajnos az is alátámasztotta ezt, hogy estére kapás nélkül maradtunk.

Nem búslakodtunk, hanem ismét csónakba pattantunk, és irány vissza kuttyogatni. Visszatértünk az általam ismert helyekre, és sikerült pár kisebb harcsát fognunk – a barátomnak is. Ennek nagyon örült, mivel még csak most ismerkedik ezzel a módszerrel. Nem sokkal később megérkezett a holtág egyik öreg lakója is, akit nem volt egyszerű átverni, de végül sikerült megetetni vele a csalit. Sajnos a küzdelem nem tartott sokáig, mert valamiért elszakadt a zsinórom… Olyan 30 kiló körülire becsültük a súlyát. Picit bosszankodva, de sikerült még néhány kisebb példányt is fognunk. Aztán sajnos be kellett fejeznünk a horgászatot – de már fejben a következőt terveztem. A következő horgászatot szerdán sikerült kiviteleznem. Most a holtág másik részét szerettem volna vallatni – ismét kuttyogatva. Ezt a szakaszt a helyiek Malmosi résznek hívják. Valamivel nagyobb, mint az előző, és mélyebb szakaszok is találhatók benne.

Egy ott élő barátom – aki szintén sok harcsát fogott már ezen a részen – felajánlotta segítségét, és rendelkezésemre bocsátotta a csónakját. Olyan 9 óra körül vízre szálltam, és ismét a mélyebb vizek felé vettem az irányt. Több kisebb harcsa is megmutatta magát, és egy-két nagyobb is, de nagyon passzívak voltak, így továbbálltam egy számomra ígéretesnek tűnő helyre. Itt valamivel kisebb volt a vízmélység, de mivel tudtam, hogy jó haltartó hely, elkezdtem vallatni. Nem sokkal később már meg is mutatták magukat a harcsák, aminek nagyon megörültem. Volt egy jónak tűnő felkelésem, amit nem tudtam csak úgy otthagyni, és harmadik csobbanásra sikerült megakasztani egy újabb szép holtági lakót. Nagyon jó erőben volt, sőt, fárasztás közben még nagyobbnak is gondoltam.

Néhány perc után a felszínen megmutatta magát: egy 20 kilogrammos harcsa. Ismét gyönyörű mintázattal, mint az itt élő harcsák mindegyike. Nem volt kapitális méretű hal, de az itt megfogott példányoknak, mérettől függetlenül, ugyanúgy tudok örülni. Közben a partról drukkolt egy másik harcsa-horgásztárs, akivel a hal csónakba emelése után váltottunk néhány szót, és próbáltam ellátni egy-két jó tanáccsal. Innen is remélem, hogy sikerrel zárta a horgászatot, és őt is megtisztelte néhány szebb holtági lakó. Sajnos több időm már nem jutott horgászatra, így elindultam haza. De már várom, hogy újra ezen a fantasztikus vízen horgászhassak!

Írta és fényképezte: Pintye Róbert

Van egy szép horgászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131