Horgászat
Harcsázás a tiszadobi holtágban
Pintye Róbert élménybeszámolója:
Az egyik barátomnak már régóta ígérek egy harcsa-horgászatot. Mivel keveset vagyok otthon, nehéz volt összehozni, de végül sikerült. Próbáltam olyan vizet választani, amely mind az aktív, mind a passzív harcsa-horgászatra alkalmas, és nem utolsósorban kizárólag vadvíz jöhetett szóba! Mivel a Tisza most nem a legszebb arcát mutatta, ismét az egyik kedvenc vizemet választottam: a tiszadobi holtágat – azon belül is, ahogy a helyiek nevezik, a falusi részt.
Fotó: Pintye Róbert – Agro Jager News
Sok szép harcsát fogtam már itt, szinte minden módszerrel. Aktív módszernek a kuttyogatást választottam, mivel tartoztam a barátomnak egy kis oktatással ezen a téren. Passzív módszerként a spanolást alkalmaztuk. El is indultunk a számomra jónak vélt, sok harcsát adó helyre. Előkészültünk az esti horgászatra, majd csónakba ültünk, és kezdetét vette a kuttyogatás. Harmadik horgásztársunk ezalatt gondoskodott az esti csalihal megfogásáról. Először a holtág mélyebb részeit kezdtük el vallatni. Elővettem Nagy Máté barátom által készített kiváló kuttyogatókat, amikre a harcsák sem tudtak nem reagálni. Néhány szebb példány is megjelent a radaron, de sajnos csak a kisebbek csábultak el most. Mi ennek is örültünk – számomra most a technika megismertetése volt a legfontosabb. Délután öt óra körül elkezdtük a spanolós botok kihelyezését a megfelelő helyekre. Nagyon bíztam a felmelegedésben, de néhány nappal később lett volna ideális ez a módszer ezen a vízen – ami amúgy sem egy könnyű pálya. Sajnos az is alátámasztotta ezt, hogy estére kapás nélkül maradtunk.
Nem búslakodtunk, hanem ismét csónakba pattantunk, és irány vissza kuttyogatni. Visszatértünk az általam ismert helyekre, és sikerült pár kisebb harcsát fognunk – a barátomnak is. Ennek nagyon örült, mivel még csak most ismerkedik ezzel a módszerrel. Nem sokkal később megérkezett a holtág egyik öreg lakója is, akit nem volt egyszerű átverni, de végül sikerült megetetni vele a csalit. Sajnos a küzdelem nem tartott sokáig, mert valamiért elszakadt a zsinórom… Olyan 30 kiló körülire becsültük a súlyát. Picit bosszankodva, de sikerült még néhány kisebb példányt is fognunk. Aztán sajnos be kellett fejeznünk a horgászatot – de már fejben a következőt terveztem. A következő horgászatot szerdán sikerült kiviteleznem. Most a holtág másik részét szerettem volna vallatni – ismét kuttyogatva. Ezt a szakaszt a helyiek Malmosi résznek hívják. Valamivel nagyobb, mint az előző, és mélyebb szakaszok is találhatók benne.
Egy ott élő barátom – aki szintén sok harcsát fogott már ezen a részen – felajánlotta segítségét, és rendelkezésemre bocsátotta a csónakját. Olyan 9 óra körül vízre szálltam, és ismét a mélyebb vizek felé vettem az irányt. Több kisebb harcsa is megmutatta magát, és egy-két nagyobb is, de nagyon passzívak voltak, így továbbálltam egy számomra ígéretesnek tűnő helyre. Itt valamivel kisebb volt a vízmélység, de mivel tudtam, hogy jó haltartó hely, elkezdtem vallatni. Nem sokkal később már meg is mutatták magukat a harcsák, aminek nagyon megörültem. Volt egy jónak tűnő felkelésem, amit nem tudtam csak úgy otthagyni, és harmadik csobbanásra sikerült megakasztani egy újabb szép holtági lakót. Nagyon jó erőben volt, sőt, fárasztás közben még nagyobbnak is gondoltam.
Néhány perc után a felszínen megmutatta magát: egy 20 kilogrammos harcsa. Ismét gyönyörű mintázattal, mint az itt élő harcsák mindegyike. Nem volt kapitális méretű hal, de az itt megfogott példányoknak, mérettől függetlenül, ugyanúgy tudok örülni. Közben a partról drukkolt egy másik harcsa-horgásztárs, akivel a hal csónakba emelése után váltottunk néhány szót, és próbáltam ellátni egy-két jó tanáccsal. Innen is remélem, hogy sikerrel zárta a horgászatot, és őt is megtisztelte néhány szebb holtági lakó. Sajnos több időm már nem jutott horgászatra, így elindultam haza. De már várom, hogy újra ezen a fantasztikus vízen horgászhassak!
Írta és fényképezte: Pintye Róbert
Van egy szép horgászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Horgászat
Ezekkel mindig történik valami Diósjenőn
Pálinkás Viktor és barátai harcsára horgásztak Diósjenőn
Pálinkás Viktor élménybeszámolója:
Onnan indul a történet, hogy 2025-ben, Diósjenő taván, a II. Baráti Harcsafogó Versenyen, Viktor és Moxi tórekordot állítottak fel, és a tavat feljegyezték a MOHOSZ ranglistájára is, a kifogott 94,5 kilogrammos harcsájukkal.
Fotó: Pálinkás Viktor – Agro Jager News
Idén a csapat címvédőként érkezett Diósjenőre, és már az öltözetükön is látszott, hogy kemény úriemberek szállnak újra versenybe a tavon.
Az első éjszaka csendesen telt, de a hajnal hangosra sikeredett… A kapásjelző először megcsippant, majd a ráható erő visításra kényszerítette! Mint mindig, Dodi ért elsőként a botokhoz, és határozott bevágással jelezte a halnak, hogy a kemények csapatához érkezett. Itt hozzátenném: Dodi technikáját tanítani lehetne. Folyamatos, egyenletes halvezetés — nem sokan tudják utánozni. A csapat a stégen várta a bajszos vendéget. A stég körüli kis csatát ismét a kemények nyerték. Mikor a hal a stégre került, a barátok összenéztek, és hangosan elhangzott a csapat neve:
NEM MI VÓTUNK!!!
Négy nap leforgása alatt temérdek élmény, nevetés és sztori került elő, az utolsó napon pedig kiderült, hogy a csapat háza táján még egy deci tej is elfogyott… Senki sem vállalta magára.
Lehet, hogy azzal festették fehérre az utolsó halukat? Az történt, hogy az utolsó éjjel a brigád aludt, csak Moxi volt talpon, és ekkor jött az idei év különdíja… Amikor a harcsa betépte a szakító segéddamilt, Moxi Dodit megelőzve bevágott a halnak — ez is különdíjat érdemelne. Szép lassan jött kifelé a hal, néha kissé nehezen is. Mint később kiderült, mindkét horog akadt, ezért volt nehézkes a fárasztás.
Fotó: Pálinkás Viktor – Agro Jager News
A csapat ismét a stégen állt, és nem maradhatott el a felkiáltás:
NEM MI VÓTUNK!!!
A gyönyörű hal egy albínóharcsa volt. A csodálatos tavon élmény a horgászat, ezek a baráti találkozók pedig folyamatos mosolygós koccintásokkal telnek. A főszervező, Zsolna Mihály évről évre színvonalasabb baráti találkozókat szervez a horgászegyesület segítségével. Székely Mihály, a horgászegyesület elnöke mindig kedves szavakkal és mosollyal az arcán fogadja a harcsahorgászokat.
Fotó: Pálinkás Viktor – Agro Jager News
Délelőtt kezdődött az eredményhirdetés, és a horgászegyesület ismét kitett magáért, mert üres hassal senkit nem engedett haza: egy finom étellel kedveskedtek a résztvevőknek. Köszönünk mindent, Diósjenő, jövőre támadunk…
Ui.: Mikor távoztak az autók, és elérték az erdő szélét, Diósjenő kedves lakossága már csak annyit hallott, hogy négy öblös hang azt kiáltja:
NEM MI VÓTUNK!
Rögtön összenéztek, és sorolták:
DODI, VIKTOR, SÜNI, MOXI…
Írta és fényképezte: Pálinkás Viktor
Van egy szép élménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.
A közösségi médián keresztül ismertem meg Pécz Józsefet, aki szabadidejének nagy részét rendkívül eredményesen tölti a Pilismaróti-öbölben. Köztudott, hogy az egyik legeredményesebb horgász, aki képes nagyobbnál nagyobb pontyokat kifogni. Sikereiről és tapasztalatairól kérdezte lapunk:
– Körülbelül 4-5 évvel ezelőtt kezdtem el ismét komolyabban horgászni. Horgászengedéllyel 1986 óta rendelkezem. Senkinek sem kell bemutatni, milyen drámai változásokat okozott a koronavírus egyik pillanatról a másikra. 2019 decemberében, a kínai Vuhan városában tört ki a vírus. Akkor még hihetetlennek hangzott, hogy kis hazánkat is eléri. 2020 márciusában igazolták az első esetet Magyarországon. A hatóságok ezt követően lezárták a határokat, és hirtelen a családom élete is teljesen megváltozott. Minden felborult egyik pillanatról a másikra.
Megközelítőleg húsz évig roncsderbiztem, ekkor azonban ezt is elengedtem. Egy korszak lezárult. Ekkor döntöttem úgy, hogy ismét elkezdek horgászni. A közösségi médiában láttam, mekkora halakat lehet fogni a Pilismaróti-öbölben. Mivel a nyári családi nyaralás elérhetetlenné vált, a feleségemmel úgy döntöttünk, hogy vásárolunk egy lakókocsit, amellyel bármennyi időt a vízpart mellett tölthetünk. Az első próbánk során szinte azonnal sikerült megszákolni egy 11 kilogrammos amurt, amelyet több hasonló súlyú hal követett.
Ekkor kezdődött el az igazi nagy szenvedély. A bojlis horgászat lett a nagy szerelem. Szerencsére a feleségem mindig toleráns volt velem, így a horgászattal kapcsolatban is megértő maradt. Nem titok, hogy az elmúlt évben körülbelül 150 alkalommal voltam kint horgászni, időjárástól függetlenül. Legyen bármilyen cudar is az idő, akár még a téli hónapokban is.
A napi tapasztalatok aztán elkezdtek kombinálódni a megfigyelésekkel, az információcserével és a folyamatos tanulással. A horgászat is egy gyorsan változó „tudománnyá” vált, amelyben nagyon gyorsan le lehet maradni, mert közben a halak viselkedése is változik. Újabbnál újabb tippek és trükkök jelennek meg, a nagy fogások pedig a siker egyik ismérvei.
A megcélzott nagy halakhoz minden szükséges felszerelést lépésről lépésre beszereztem. 3,75 librás botokkal és 130 grammos ólmokkal horgászom, Korda Krank horgokkal, amelyek az egyik legjobbak a kavicsos aljzaton. A körülmények miatt érdemes két-három horgászat után cserélni a horgokat, mert az élük gyorsan tompulhat. Folyamatosan tanulok másoktól. Az elmúlt időszakban már én is klippelem a horgokat, nem kötöm őket saját kezűleg.
Az elmúlt években komoly gyakorlati tapasztalatokat szereztem a bojlik terén is. Mindent kipróbáltam, időt és pénzt nem kímélve. Végül Jankovics Krisztián termékei mellett maradtam, amelyeket az egyik legjobbnak tartok a vadvízi horgászatokhoz. A halak viselkedése nagyban függ a víz hőmérsékletétől. Minél melegebb a víz, annál jobban szeretik a pontyok az édes ízű csalikat. A mangós, cseresznyés és szilvás ízekkel szinte mindig eredményt tudok elérni. Míg pontyot szinte bármikor horogra lehet csalni, az amur csak 14 fokos vízhőmérséklet felett aktivizálódik. A fűzött tigrismogyoró az egyik kedvenc csalijuk.
Ezzel szemben a téli időszakban a kisebb bojlik működnek jobban. Szinte minden esetben 13–30 milliméteres bojlikat kínálok fel. A több kapás érdekében etetőhajót is alkalmazok. A nagyobb halak már sokat megéltek, sok horgásszal találkoztak. Saját tapasztalatból tudom, hogy a tökéletes formájú bojlikat a kapitális halak gyakran elkerülik. Éppen ezért mindig megfaragom őket kocka vagy trapéz alakúra. Dőlőbóját használok, előtte pedig kitapogatom a medret. A meder ismerete nélkülözhetetlen. Közismert, hogy a ponty mély iszapba nem szívesen megy bele. Emellett a nagy halaknak már nincs igazán félnivalójuk, ezért sokszor külön, magányosan járnak.
A nagy fogás mindig hatalmas örömöt okoz, ilyenkor egy szivart szoktam meggyújtani a parton. Természetesen minden fogást megörökítek, videókat is készítek. Ezt követően a helyi horgászrend szabályait betartva minden esetben visszaengedem a halakat. Tavaly összesen 17 szivar fogyott el. Több olyan eset is volt, amikor a kifogott hal mérete még engem is meglepett.
Az egyéni rekordom 23, illetve 27 kilogramm volt, amelyekhez különleges történet is kapcsolódik. Karácsony előtt mindig adakozni szoktam. Minden évben december 26-tól szilveszterig kint ülök a parton és folyamatosan horgászom. Mindig akad olyan horgászfelszerelésem, amelyet már nem használok, kidobni viszont soha nem szerettem semmit, ezért ezeket rendszeresen felajánlom másoknak. 2024-ben a közösségi médiában kerestem meg a pilismaróti közösséget, ahol egy kisebb ajándékcsomagot ajánlottam fel egy olyan fiatal horgásznak, aki anyagi okok miatt nem tud megfelelő felszerelést vásárolni. Egyetlen édesanya jelentkezett, akinek a kisfia szeretett volna horgászni.
A találkozót a parton beszéltük meg, ahová néhány déli gyümölcsöt is összekészítettem az ifjú horgásznak. Miután átadtam neki mindent, a kisfiú egy pillanatra megállt, és azt kívánta nekem, hogy fogjam ki életem legnagyobb halát. Ez december 20-án történt, ami nem éppen a rekordfogások optimális időszaka. Nem sokkal később érkezett meg a 23 kilogrammos ponty. Akkor sajnos segítség nélkül kellett megszákolnom ezt az óriási halat. Bár nem voltak ideálisak a körülmények, a fogás után be is mentem a vízbe, hogy segítsek a halnak az elúszásban. Mindketten elfáradtunk – talán ő egy kicsivel jobban, mint én.
Egy évvel később megismétlődött a történelem, ugyanott, ugyanazokkal a szereplőkkel. A kisfiú ismét jó szerencsét kívánt nekem, ezt követően pedig megfogtam életem legnagyobb pontyát, amely elérte a 27 kilogrammot. Örömömben sírva fakadtam. Soha nem gondoltam volna, hogy a Pilismaróti-öböl megajándékozhat ekkora hallal.
Azért, hogy másnak is legyen hasonló élménye, én is felkaroltam egy körülbelül 15 éves fiút, akinek lépésről lépésre próbálom átadni a tudásomat, ahogyan annak idején nekem is segítettek mások gyerekkoromban. Mindenkinek csak azt tudom javasolni, hogy menjen ki horgászni, amennyit csak tud, mert előbb-utóbb megérkeznek a szebbnél szebb halak is. A fogás nélküli napok pedig a vadvízi horgászat természetes részei. A víz próbára teszi a horgászokat. Akik türelmesek és kitartóak, azok akár kapitális halakat is foghatnak a Pilismaróti-öbölben.
Írta: Dr. Szilágyi Gergely
Van egy szép élménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Horgászat
Ismét remekeltek
2026. május 8-9-én rendezék meg a XXVIII. IPA (Nemzetközi Rendőrszövetség) Magyar Szekció Paksi Közhasznú Egyesület által szervezett 24 órás halfogó versenyt a Tamási Tóvölgy horgásztavon
Kollégáink a dobogó első fokára állhattak fel, ráadásul egy különdíjat is megszereztek. 2026. május 8-9-én rendezék meg a XXVIII. IPA (Nemzetközi Rendőrszövetség) Magyar Szekció Paksi Közhasznú Egyesület által szervezett 24 órás halfogó versenyt a Tamási Tóvölgy horgásztavon.
Fotó: Rendőrség
A versenyen 18 csapat indult, köztük 1 szlovák csapat részvétele tette nemzetközivé a mezőnyt.
A „Most vagy Mindig” csapatnéven regisztrált rendőr trió tagjai a Szekszárdi Rendőrkapitányság állományából Jókai Balázs r.őrnagy és Samu Antal r.százados, valamint a Bonyhádi Rendőrkapitányságról Kósik László r.százados voltak. Az egynapos megmérettetésen 295,504 kg súlyú halat fogtak, ami idén nagyarányú győzelmet hozott.
A verseny legnagyobb halát – egy 13.31 kg –os pontyot – Kósik László r. százados fogta ki, amiért egy különdíj is járt.
Forrás: Rendőrség
Ezekkel mindig történik valami Diósjenőn
Különleges találkozás a Hortobágyon: Kövesi Péter darvakat fényképezett
Megkezdték az idei őzgidamentést a vadászok
I. Szegedi Zsidótemető takarítás
A Körös-Maros Nemzeti Parkban bővítették szakmai ismereteiket a MATE hallgatói
KITEKINTŐ: Németország – Gyilkos bakok a revírben – mítosz vagy valódi veszély?
Közeleg a tavaszi fagykárok bejelentésének határideje!
Az esőzések megtöltötték a Mecsekerdő vízmegtartó erdei „tókáit”
A pünkösdi őzbak
Sasszem – világelső sikeres szemműtét parlagi sason
Nem volt elejtési jogosultsága
Lőttek az elvárásnak
Lemondott dr. Semjén Zsolt, a Védegylet elnöke
Életbak puskavégen
Rekord pontyok a Pilismaróti öbölből
Új kutyajóléti szabályok: ezt kell tudniuk a vadászoknak
Dr. Bárándy Péter a Védegylet új elnöke
Min változtat a hangtompító?
Itt a Vadászkamara négyéves feladatterve!
