Keressen minket

Horgászat

Az első nagy harcsám

Miklós Gergő élménybeszámolója:

Közzétéve:

Miklós Gergő barátaival együtt horgászott. Élményeiről beszámolt lapunknak:

Mindig is szerettem volna egyszer tag lenni egy horgászegyesületben, ahol a tóban szép, nagy halak élnek. Idén ez valóra is vált: lehetőséget kaptam belépni, és éltem is vele! Egy barátom által szerettem meg a harcsa horgászatát – ő vitt bele a rejtelmeibe 🙂, ő segített, magyarázta el, mit hogyan kell csinálni, vitt magával sokszor, én pedig próbáltam eltanulni a dolgokat. 🙂 Na, de térjünk rá a tegnap estére! Ugye, felvettek tagnak! Mondták, hogy vannak szép harcsák a tóban. Hát nekem erre felcsillant a szemem, és gondoltam, miért ne menjünk a harcsák nyomába? Amit eddig tanultam, arról most kiderül, hogy egyedül is megy-e! Először is fogjunk kishalat! Pár pecát arra szántam, hogy csalihalat fogjak – sikerült is! Két hete kezdtem el kijárni a tóra figyelgetni. Láttam, hallottam is harcsára utaló hangokat, mozgásokat. Egy bokros részt vettem célba, és a másik bottal magam előtt a nyílt vizet horgásztam meg.

Fotó: Agro Jager News

Négy alkalommal voltam lent, hol eredményesen (1–2 db kicsike “bébi” harcsa lett), hol meg kapás sem volt. De a tegnap este más volt! Szóltam a haveroknak, nem-e jönnek el velem harcsázni, mert ha véletlen fogok egy nagyot, egyedül nem tudnám kihúzni a magas partra. Így is lett, jöttek a barátaim, és lementünk. Kipakoltam, összeszereltem a botokat, kinéztem a helyet. Dupla halas szerelékekkel horgásztam.

A balos botomat kétbotos behúzó segítségével bejuttattam a kívánt bokros terület elé. A jobbos botomat magam elé, kb. 10 méterre dobtam a nyílt vízre. Csak vártunk, vártunk… jött a fényváltás. Láttam, hogy mozgolódik a víz, a csalihalaim elég szépen veretnek, mozognak. Aztán lassan besötétedett. Nagyon csendes éjszaka kerekedett, megállt a mozgás, semmi hang nem volt. És csak vártunk, vártunk… Két barátom már fázott, beült az autóba. Én türelmesen ültem a botok mellett, hallgatóztam, figyeltem. Telik-múlik az idő… még mindig síri csend mindenhol. Mondja a barátom: “Meddig akarok maradni? Hűvös is van, túl nagy a csend.” Mondtam: “15–20 percet adok még neki, elszívok egy cigit, aztán meglátom.” Hozzátettem: “Igen, nagy a csend, de most fogja valami megtörni!” Ők visszaültek az autóba. Én leguggoltam a botok mellé, és szuggeráltam őket.

Fotó: Agro Jager News

Egyszer csak csippan a bokornál lévő bot kapásjelzője! Na mondom, megindultak a csalihalak! Vártam türelmesen, és magamban mondogattam: “Na, kérlek, legalább egy 10 kilós húzza el a bokor elől!” Erre megriadtam – elindult a másik botomon is a jelző! Na, pulcsi feltűr, indulhat a harc! Erős húzás, kapás volt! Ahogy a jelzőm elérte a botot, már be is vágtam neki. A bevágásnál éreztem: óóó, ez jó hal lesz! De akkor még nem gondoltam, hogy ennyire jó! Kiszálltak a srácok is a kocsiból: – “Megvan?” Mondom: – “Megvan! Big mama!” Na szóval, elkezdődött a küzdelem: Nagyon erősen ment, húzott a hal! Féltem, hogy bevisz valami akadóba vagy nádtorzsára, ezért próbáltam én irányítani őt, nem pedig ő engem! Olyan adrenalin kapott el, hogy közben remegni kezdtem! Nagyon jó érzés volt! A hal csak ment, ment! Mindig próbáltam jó irányba terelni, húzni, hogy véletlen se lógjon meg! Fárasztás közben mondom is magamnak:

“Nem is olyan nagy, 10–15 kiló, de jó erős!” Aztán csak-csak megindult erőteljesen, néha meg se tudtam állítani, csak húzott! Végül az erősebbikünk nyert – én! Megvolt a fárasztás, húztam kesztyűt! Átadtam a botot a haveromnak, hogy csak tartsa, hogy tudjak a szájába nyúlni, és kihúzni! Magas part volt, ameddig tudtam, lementem. Tudtam: egy rossz lépés, és megyek a vízbe! Nyúlok a hal felé, nézem… aztaa! Ez nagyobb, mint gondoltam! Na, megragadtam a száját, erős szorítással elkezdtem kihúzni! Aha, észrevettem: nem olyan kicsi, nehezen jön, nagy a súly! Nagy nehezen kihúztam a lábamhoz – ugye mondtam, magas part! –, amilyen erősen csak tudtam, kapaszkodtam a halba, és minden erőmmel elkezdtem felmenni vele.

A barátaim meg engem húztak, és nagy szenvedéssel sikerült partra terelnem ezt a “big” harcsát! Kb. 170+ centi, és 40+ kilóra saccoltam. Sajnos mérlegelni nem tudtuk. Pár fotó után visszanyerte a szabadságát, hogy másnak is örömet okozzon – vagy talán még egyszer nekem. 😉 Még ma reggel is csak mosolygok, mit sikerült fognom az éjszaka! De ha időm engedi, folytatom, és továbbra is a harcsák nyomába lépek! Ezúton is köszönöm Sz. Krisztiánnak, hogy belevitt a harcsázás rejtelmeibe, sok jó tanáccsal látott el, és megszerettette velem ezt a horgászmódszert! És köszönöm J. Patriknak és K. Róbertnek is a segítséget!

Írta és fényképezte: Miklós Gergő

Horgászat

Így horgászom én az Élő Dunán, avagy a 20+-os ponty története.

Published

on

Tuboly Gergő a Dunán horgászott pontyokra, amikor sikerült megakasztania egy kapitális példányt. Élményéről és különleges fogásáról lapunknak is beszámolt:

Még igencsak zöldfülűnek számítok a dunai horgászatban, hiszen egy kezemen meg tudom számolni, hányszor horgásztam életemben a nagy folyón. Amikor először leültem az öreg hölgy partjára, különös érzés fogott el vele kapcsolatban. Nem is tudom, talán a megismerhetetlensége és a folyamatos változása volt az, ami igazán megfogott.

Fotó: Tuboly Gergő – Agro Jager News

Különleges hangulata van annak, ahogy a parton ülve figyeli az ember a hömpölygő víztömeget, amely évszázadok óta írja mindennap a partok történetét. Tele van rejtéllyel, és tudod, hogy minden dobásban benne van életed hala.

Ehhez hasonló gondolatok cikáztak a fejemben, amikor kedden, munka után elindultam helyet keresni a partján. Találtam egy igen szimpatikus részt, és csütörtökön visszatértem etetni. Most a megszokottnál kicsit több időm volt horgászatra, összesen 40 óra, ezért igazán bizakodó voltam.

Fotó: Tuboly Gergő – Agro Jager News

Egyéb elfoglaltságok miatt viszonylag későn indultam el otthonról, ezért már elmúlt este hét egy fertályórával, mire leparkoltam a járgányt. Kezdődhetett a kétórás cipekedés a kinézett placcra. Kapkodva szereltem fel a botokat, hiszen még világosban be szerettem volna dobni. Mire bejuttattam a végszerelékeket, és megetettem mindkét placcot, a naplemente vörös selyemkendőt terített a folyó vállára.

Gyönyörködtem még egy kicsit az alkonyban, aztán sebtében nekiláttam sátrat verni. Talán a felénél tarthattam, amikor a kapásjelző visítására ocsúdtam fel.

– Mi? Máris kapás? – mormogtam viszonylag hangosan.

Gyorsan összeraktam a szákot, és felvettem a kontaktot. A hal rutinosan igyekezett átmenni a törés túloldalára. Nem volt egyszerű visszaimádkozni, hiszen testével kihasználta az áramlatok bődületes erejét. Úgy éreztem, mintha egy zsákot húznék. Éreztem, ahogy a zsinór folyamatosan a köveken csiszolódik, és fohászkodtam az égiekhez, hogy a 0,50-es előtét bírja a megpróbáltatást.

A hal végig nagyon jól tartotta a mélységet. Jó húsz minutum telt el, mire az első burványokat megláttam a felszínen. Nagy sietségemben még a pilácsot sem tettem fel a fejemre, ezért elbizonytalanodtam, hogy egyáltalán ponty van-e a zsinór túlsó végén.

Amint sikerült közelebb húznom, nem hagytam neki esélyt a menekülésre: azonnal belefordítottam a szákba, és csak akkor szembesültem az igazi méreteivel. Gyorsan előtúrtam az úszómérlegelőmet, és lekötöttem a halat, mert még a bölcső sem volt kinyitva. A bölcsőbe fektetve teljesen kitöltötte azt. Szinte az öklöm is befért volna a szájába.

Miután visszaengedtem, csak leültem a Duna partjára, és köszönetet mondtam, hogy kegyeibe fogadott, és megmutatta nekem egyik ékkövét. Ha ezután a következő másfél napban nem fogtam volna semmit, az sem érdekelt volna már.

Viszont szerencsére nem ez történt. Nagyjából 36 óra aktív horgászat alatt több mint 12 pontyot fogtam. Köztük volt még egy 15 kilogrammot meghaladó példány is, amelyet a déli kánikulában sikerült kifognom.

Fotó: Tuboly Gergő – Agro Jager News

Ez a horgászat messze felülmúlta az elképzeléseimet. Álmomban sem gondoltam volna, hogy zöldfülű dunai horgászként ilyen gyorsan sikerül 20 kilogramm fölé mennem ebből a szeszélyes folyóból. Idén úgy látszik, egyébként is összeálltak nekem a csillagok, hiszen négy különböző vadvízen összesen hét éjszakát töltöttem el. Ezalatt közel 70 darab pontyot és amurt fogtam vegyesen, amelyek között három 20 kilogramm feletti, két 18 kilogramm feletti és számtalan 8–10 kilogrammos példány volt.

 

Köszönöm, hogy elolvastad! 🙌

Írta és fényképezte: Tuboly Gergő

Tovább olvasom

Horgászat

Halőrökre támadt egy horgász

2025 októberében halőrökre támadt egy horgász Dunavarsányban

Published

on

A Szigetszentmiklósi Járási Ügyészség közfeladatot ellátó személy elleni erőszak bűntette miatt emelt vádat azzal a férfival szemben, aki a munkájukat végző halőrökkel szemben lépett fel agresszíven.

A vádirat szerint a férfi 2025 októberében egy dunavarsányi stégen horgászott. A halőri feladatokat ellátó sértettek a horgászásra vonatkozó szabályok betartását ellenőrizték, ezért a férfitől elkérték a fogási naplót. Észlelték, hogy a napló üres, azonban a vádlotthoz közeli szákban két ponty volt, és a halfogó eszköz ismét a vízben volt. A közfeladatot ellátó személyek kérdőre vonták a férfit, amely miatt közöttük vita alakult ki.

A vádlott egyre agresszívebb lett, majd a sértetteket fenyegetni és lökdösni kezdte. A férfi az egyik halőrt a ruháját megragadva rángatni kezdte azért, hogy az igazolványát a sértett adja neki vissza. A férfi időközben magához vett egy vasdarabot és azzal a sértettek irányába ütött.

A halőrök rendőrt hívtak a helyszínre, mivel a férfi a jogszerű eljárásukban akadályozta őket, velük szemben erőszakosan lépett fel. A vádlott a rendőrök kiérkezése előtt a helyszínről távozott.

A Szigetszentmiklósi Járási Ügyészség férfit közfeladatot ellátó személy elleni erőszak bűntettével vádolja. A vádlott bűnösségéről a Szigetszentmiklósi Járásbíróság fog dönteni.

Forrás: Ügyészség

Tovább olvasom

Horgászat

Védett fajokat veszélyeztetnek az elhagyott és használatban lévő horgászeszközök

Published

on

A vizekben elveszített, elhagyott vagy eldobott horgász- és halászeszközök világszerte komoly terhelést jelentenek az élővilág számára. Nemcsak a vízszennyezés miatt okoznak problémát: gyakran olyan állatok is horogra akadnak, belegabalyodnak a zsinórokba vagy csapdába esnek, amelyek nem a horgászat célpontjai. Ezt a jelenséget nevezik járulékos fogásnak (angolul bycatch), amely a biológiai sokféleség csökkenésének egyik kevéssé ismert, de jelentős tényezője lehet bolygónkon.

Fotó: HUN-REN

Bár a horgászfelszerelések élővilágra gyakorolt hatását világszerte kutatják az elmúlt években, az édesvízi élőhelyekre kisebb fókusz összpontosul a tengerekkel szemben. Annak érdekében, hogy hazánkban is elkészüljön az első átfogó leltár arról, mely élőlénycsoportokra jelenthetnek természetvédelmi kockázatot az elveszített vagy aktívan használt horgászfelszerelések, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont Vizes Élőhelyek Funkcionális Ökológiai Kutatócsoportjának vezetésével a kutatók egy összesen negyven évet felölelő médiaelemzést végeztek. Az eredményeket bemutató tanulmány a közelmúltban jelent meg a brit Scientific Reports nemzetközi tudományos folyóiratban.

Fotó: HUN-REN

Ökológusként vagy természetjáróként ugyan alkalmanként belefut az ember egy-egy horgászfelszerelés által csapdába esett, esetleg elpusztult élőlénybe, de az érintett élőlényekkel kapcsolatos adatgyűjtést nehezíti, hogy tematikus terepi kutatások a témában kifejezetten nehezen tervezhetőek, megvalósíthatóak. Szerencsére a közelmúltban már több ízben is bebizonyosodott, hogy a közösségi és egyéb médiafelületekre feltöltött tartalmak között tudatosan tallózva, a kutatók viszonylag kis erőfeszítéssel gyűjthetnek releváns adatsorokat, többek között az elveszített vagy a használatban lévő horgászfelszerelések vizekre és élővilágra gyakorolt hatásait illetően is” – nyilatkozta Dr. Löki Viktor, a kutatás ötletgazdája.

A projekt során a résztvevő kutatók összesen négy médiaplatformra támaszkodó kutatást végeztek az országban: munkájuk során 1984 és 2024 között összesen 200 olyan esetet dokumentáltak, amikor horgászeszközök halakon kívül egyéb állatokkal kerültek kölcsönhatásba. Az adatgyűjtés során rögzítették az érintett fajokat, egyedszámaikat, valamint ha az a feltöltött tartalomból kiolvasható volt, az események helyszíneit is.

Fotó: HUN-REN

A tartalomelemzés során kiderült, hogy hazánkban összesen legalább 64 különböző állatfaj képviselői bizonyíthatóan érintettek a járulékos és aktív horgászfelszerelések által bekövetkező nem szándékolt fogásban: a leggyakrabban madarak estek csapdába, őket követték a hüllők, míg más állatcsoportok együttesen az esetek kicsit több mint 10 %-át tették ki. A leggyakoribb áldozat 32 esettel a madarak közül a bütykös hattyú (Cygnus olor) volt, míg a hüllők közül a mocsári teknős (Emys orbicularis) esett legtöbbször (18 alkalommal) bajba, általában a horogra szúrt horgászpellet bekapása, lenyelése következtében. Az összesen érintett 226 egyed többsége, több mint 70 %-a olyan élőlénycsoporthoz tartozott, amely Magyarországon jogi védelem alatt áll. Hogy összehasonlítsam ezt a leltárt egy nemzetközi példával: Gunasekaran és munkatársai 2024-ben egy egész Indiát átfogó hasonló médiaelemzés során mindössze 90 esetet dokumentáltak, 35 állatfaj összesen 144 csapdába esett vagy elhullott példányát. Mivel a tanulmányuk az elveszített halászeszközök természetvédelmi kockázatára összpontosított, a mi kutatásunk jól megvilágítja, hogy a horgászfelszerelések természetvédelmi kockázata nem lebecsülendő még egy Indiánál jóval kisebb országban sem” – összegezte Dr. Löki Viktor.

Az esetek túlnyomó többsége mindössze kétféle eszközhöz kapcsolódott: horgászzsinórhoz és/vagy horoghoz. Az elvesztett horgászeszközök okozták az esetek többségét, ugyanakkor az aktívan használt felszerelések is hasonló nagyságrendben voltak felelősek az érintett esetekért. A kutatás során összesen 132 esetben volt azonosítható az érintett élőhely típusa. Ezek részletes elemzése során az is kiderült, hogy a járulékos fogásokkal kapcsolatos esetek nagyobb arányban származtak természetes vízi élőhelyekről, mint mesterségesekről: az azonosított élőhelytípusok közül a járulékos fogás által érintett állatokat leggyakrabban folyók mentén találták, ezt követték a természetes tavak, a horgásztavak, a mesterséges tavak és a bányatavak.

Fotó: HUN-REN

A szerzők a kutatás során a járulékos fogás által érintett egyedek kevesebb mint 10%-át jegyezték fel elhullottként. Bár ez az arány alacsonynak tűnhet, valószínűleg alábecsüli a tényleges pusztulási rátát, mivel a megfigyelők vélhetően gyakran kiszabadították a belegabalyodott állatokat, és nem történt utánkövetés annak megállapítására, hogy azok hosszú távon életben maradtak-e. A fel nem ismert járulékos fogások esetében – különösen a távoli vagy kevésbé ellenőrzött területeken – a túlélési arány feltehetően jóval alacsonyabb. Emellett a késleltetett elhullás vagy a nem halálos, de káros következmények, például a sérülések, a mozgásképesség romlása vagy a ragadozóknak való fokozott kitettség sem jelennek meg az adatokban.

A témát feltétlenül érdemes tovább vizsgálni, ugyanis a legtöbb horgásznak van hasonló élménye, amelyről nem minden esetben készül dokumentáció, vagy ha készül is, legtöbbször nem elérhető online. Amikor a tanulmány illusztrálása kapcsán felvettem a kapcsolatot az egyik újsághírben szereplő horgásszal, megosztotta velem, hogy a cikkben érintett, lefényképezett fajt, a kercerécét egy évvel később ugyanott megfogta bojlival, ezt elmondása szerint a tárgyévben több példány szárcsa is követte. A tanulmány logikus folytatása így egy, a témában készített online kérdőív lenne, ahol a horgászok válaszait és elküldött offline tartalmait értékelve még közelebb juthatnánk ahhoz, hogy a halakon kívül a hazai élővilág mely tagjai és milyen mértékben vannak kitéve ennek a természetvédelmi kockázatnak” – hangsúlyozta Dr. Löki Viktor.

Forrás: HUN-REN

 

 

 

 

Tovább olvasom