Horgászat
Az első nagy harcsám
Miklós Gergő élménybeszámolója:
Miklós Gergő barátaival együtt horgászott. Élményeiről beszámolt lapunknak:
Mindig is szerettem volna egyszer tag lenni egy horgászegyesületben, ahol a tóban szép, nagy halak élnek. Idén ez valóra is vált: lehetőséget kaptam belépni, és éltem is vele! Egy barátom által szerettem meg a harcsa horgászatát – ő vitt bele a rejtelmeibe 🙂, ő segített, magyarázta el, mit hogyan kell csinálni, vitt magával sokszor, én pedig próbáltam eltanulni a dolgokat. 🙂 Na, de térjünk rá a tegnap estére! Ugye, felvettek tagnak! Mondták, hogy vannak szép harcsák a tóban. Hát nekem erre felcsillant a szemem, és gondoltam, miért ne menjünk a harcsák nyomába? Amit eddig tanultam, arról most kiderül, hogy egyedül is megy-e! Először is fogjunk kishalat! Pár pecát arra szántam, hogy csalihalat fogjak – sikerült is! Két hete kezdtem el kijárni a tóra figyelgetni. Láttam, hallottam is harcsára utaló hangokat, mozgásokat. Egy bokros részt vettem célba, és a másik bottal magam előtt a nyílt vizet horgásztam meg.

Fotó: Agro Jager News
Négy alkalommal voltam lent, hol eredményesen (1–2 db kicsike “bébi” harcsa lett), hol meg kapás sem volt. De a tegnap este más volt! Szóltam a haveroknak, nem-e jönnek el velem harcsázni, mert ha véletlen fogok egy nagyot, egyedül nem tudnám kihúzni a magas partra. Így is lett, jöttek a barátaim, és lementünk. Kipakoltam, összeszereltem a botokat, kinéztem a helyet. Dupla halas szerelékekkel horgásztam.
A balos botomat kétbotos behúzó segítségével bejuttattam a kívánt bokros terület elé. A jobbos botomat magam elé, kb. 10 méterre dobtam a nyílt vízre. Csak vártunk, vártunk… jött a fényváltás. Láttam, hogy mozgolódik a víz, a csalihalaim elég szépen veretnek, mozognak. Aztán lassan besötétedett. Nagyon csendes éjszaka kerekedett, megállt a mozgás, semmi hang nem volt. És csak vártunk, vártunk… Két barátom már fázott, beült az autóba. Én türelmesen ültem a botok mellett, hallgatóztam, figyeltem. Telik-múlik az idő… még mindig síri csend mindenhol. Mondja a barátom: “Meddig akarok maradni? Hűvös is van, túl nagy a csend.” Mondtam: “15–20 percet adok még neki, elszívok egy cigit, aztán meglátom.” Hozzátettem: “Igen, nagy a csend, de most fogja valami megtörni!” Ők visszaültek az autóba. Én leguggoltam a botok mellé, és szuggeráltam őket.

Fotó: Agro Jager News
Egyszer csak csippan a bokornál lévő bot kapásjelzője! Na mondom, megindultak a csalihalak! Vártam türelmesen, és magamban mondogattam: “Na, kérlek, legalább egy 10 kilós húzza el a bokor elől!” Erre megriadtam – elindult a másik botomon is a jelző! Na, pulcsi feltűr, indulhat a harc! Erős húzás, kapás volt! Ahogy a jelzőm elérte a botot, már be is vágtam neki. A bevágásnál éreztem: óóó, ez jó hal lesz! De akkor még nem gondoltam, hogy ennyire jó! Kiszálltak a srácok is a kocsiból: – “Megvan?” Mondom: – “Megvan! Big mama!” Na szóval, elkezdődött a küzdelem: Nagyon erősen ment, húzott a hal! Féltem, hogy bevisz valami akadóba vagy nádtorzsára, ezért próbáltam én irányítani őt, nem pedig ő engem! Olyan adrenalin kapott el, hogy közben remegni kezdtem! Nagyon jó érzés volt! A hal csak ment, ment! Mindig próbáltam jó irányba terelni, húzni, hogy véletlen se lógjon meg! Fárasztás közben mondom is magamnak:
“Nem is olyan nagy, 10–15 kiló, de jó erős!” Aztán csak-csak megindult erőteljesen, néha meg se tudtam állítani, csak húzott! Végül az erősebbikünk nyert – én! Megvolt a fárasztás, húztam kesztyűt! Átadtam a botot a haveromnak, hogy csak tartsa, hogy tudjak a szájába nyúlni, és kihúzni! Magas part volt, ameddig tudtam, lementem. Tudtam: egy rossz lépés, és megyek a vízbe! Nyúlok a hal felé, nézem… aztaa! Ez nagyobb, mint gondoltam! Na, megragadtam a száját, erős szorítással elkezdtem kihúzni! Aha, észrevettem: nem olyan kicsi, nehezen jön, nagy a súly! Nagy nehezen kihúztam a lábamhoz – ugye mondtam, magas part! –, amilyen erősen csak tudtam, kapaszkodtam a halba, és minden erőmmel elkezdtem felmenni vele.
A barátaim meg engem húztak, és nagy szenvedéssel sikerült partra terelnem ezt a “big” harcsát! Kb. 170+ centi, és 40+ kilóra saccoltam. Sajnos mérlegelni nem tudtuk. Pár fotó után visszanyerte a szabadságát, hogy másnak is örömet okozzon – vagy talán még egyszer nekem. 😉 Még ma reggel is csak mosolygok, mit sikerült fognom az éjszaka! De ha időm engedi, folytatom, és továbbra is a harcsák nyomába lépek! Ezúton is köszönöm Sz. Krisztiánnak, hogy belevitt a harcsázás rejtelmeibe, sok jó tanáccsal látott el, és megszerettette velem ezt a horgászmódszert! És köszönöm J. Patriknak és K. Róbertnek is a segítséget!
Írta és fényképezte: Miklós Gergő
Horgászat
Így horgászom én az Élő Dunán, avagy a 20+-os ponty története.
A Szigetszentmiklósi Járási Ügyészség közfeladatot ellátó személy elleni erőszak bűntette miatt emelt vádat azzal a férfival szemben, aki a munkájukat végző halőrökkel szemben lépett fel agresszíven.

A vádirat szerint a férfi 2025 októberében egy dunavarsányi stégen horgászott. A halőri feladatokat ellátó sértettek a horgászásra vonatkozó szabályok betartását ellenőrizték, ezért a férfitől elkérték a fogási naplót. Észlelték, hogy a napló üres, azonban a vádlotthoz közeli szákban két ponty volt, és a halfogó eszköz ismét a vízben volt. A közfeladatot ellátó személyek kérdőre vonták a férfit, amely miatt közöttük vita alakult ki.
A vádlott egyre agresszívebb lett, majd a sértetteket fenyegetni és lökdösni kezdte. A férfi az egyik halőrt a ruháját megragadva rángatni kezdte azért, hogy az igazolványát a sértett adja neki vissza. A férfi időközben magához vett egy vasdarabot és azzal a sértettek irányába ütött.
A halőrök rendőrt hívtak a helyszínre, mivel a férfi a jogszerű eljárásukban akadályozta őket, velük szemben erőszakosan lépett fel. A vádlott a rendőrök kiérkezése előtt a helyszínről távozott.
A Szigetszentmiklósi Járási Ügyészség férfit közfeladatot ellátó személy elleni erőszak bűntettével vádolja. A vádlott bűnösségéről a Szigetszentmiklósi Járásbíróság fog dönteni.
Forrás: Ügyészség
Horgászat
Védett fajokat veszélyeztetnek az elhagyott és használatban lévő horgászeszközök
A vizekben elveszített, elhagyott vagy eldobott horgász- és halászeszközök világszerte komoly terhelést jelentenek az élővilág számára. Nemcsak a vízszennyezés miatt okoznak problémát: gyakran olyan állatok is horogra akadnak, belegabalyodnak a zsinórokba vagy csapdába esnek, amelyek nem a horgászat célpontjai. Ezt a jelenséget nevezik járulékos fogásnak (angolul bycatch), amely a biológiai sokféleség csökkenésének egyik kevéssé ismert, de jelentős tényezője lehet bolygónkon.

Fotó: HUN-REN
Bár a horgászfelszerelések élővilágra gyakorolt hatását világszerte kutatják az elmúlt években, az édesvízi élőhelyekre kisebb fókusz összpontosul a tengerekkel szemben. Annak érdekében, hogy hazánkban is elkészüljön az első átfogó leltár arról, mely élőlénycsoportokra jelenthetnek természetvédelmi kockázatot az elveszített vagy aktívan használt horgászfelszerelések, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont Vizes Élőhelyek Funkcionális Ökológiai Kutatócsoportjának vezetésével a kutatók egy összesen negyven évet felölelő médiaelemzést végeztek. Az eredményeket bemutató tanulmány a közelmúltban jelent meg a brit Scientific Reports nemzetközi tudományos folyóiratban.

Fotó: HUN-REN
„Ökológusként vagy természetjáróként ugyan alkalmanként belefut az ember egy-egy horgászfelszerelés által csapdába esett, esetleg elpusztult élőlénybe, de az érintett élőlényekkel kapcsolatos adatgyűjtést nehezíti, hogy tematikus terepi kutatások a témában kifejezetten nehezen tervezhetőek, megvalósíthatóak. Szerencsére a közelmúltban már több ízben is bebizonyosodott, hogy a közösségi és egyéb médiafelületekre feltöltött tartalmak között tudatosan tallózva, a kutatók viszonylag kis erőfeszítéssel gyűjthetnek releváns adatsorokat, többek között az elveszített vagy a használatban lévő horgászfelszerelések vizekre és élővilágra gyakorolt hatásait illetően is” – nyilatkozta Dr. Löki Viktor, a kutatás ötletgazdája.
A projekt során a résztvevő kutatók összesen négy médiaplatformra támaszkodó kutatást végeztek az országban: munkájuk során 1984 és 2024 között összesen 200 olyan esetet dokumentáltak, amikor horgászeszközök halakon kívül egyéb állatokkal kerültek kölcsönhatásba. Az adatgyűjtés során rögzítették az érintett fajokat, egyedszámaikat, valamint ha az a feltöltött tartalomból kiolvasható volt, az események helyszíneit is.

Fotó: HUN-REN
„A tartalomelemzés során kiderült, hogy hazánkban összesen legalább 64 különböző állatfaj képviselői bizonyíthatóan érintettek a járulékos és aktív horgászfelszerelések által bekövetkező nem szándékolt fogásban: a leggyakrabban madarak estek csapdába, őket követték a hüllők, míg más állatcsoportok együttesen az esetek kicsit több mint 10 %-át tették ki. A leggyakoribb áldozat 32 esettel a madarak közül a bütykös hattyú (Cygnus olor) volt, míg a hüllők közül a mocsári teknős (Emys orbicularis) esett legtöbbször (18 alkalommal) bajba, általában a horogra szúrt horgászpellet bekapása, lenyelése következtében. Az összesen érintett 226 egyed többsége, több mint 70 %-a olyan élőlénycsoporthoz tartozott, amely Magyarországon jogi védelem alatt áll. Hogy összehasonlítsam ezt a leltárt egy nemzetközi példával: Gunasekaran és munkatársai 2024-ben egy egész Indiát átfogó hasonló médiaelemzés során mindössze 90 esetet dokumentáltak, 35 állatfaj összesen 144 csapdába esett vagy elhullott példányát. Mivel a tanulmányuk az elveszített halászeszközök természetvédelmi kockázatára összpontosított, a mi kutatásunk jól megvilágítja, hogy a horgászfelszerelések természetvédelmi kockázata nem lebecsülendő még egy Indiánál jóval kisebb országban sem” – összegezte Dr. Löki Viktor.
Az esetek túlnyomó többsége mindössze kétféle eszközhöz kapcsolódott: horgászzsinórhoz és/vagy horoghoz. Az elvesztett horgászeszközök okozták az esetek többségét, ugyanakkor az aktívan használt felszerelések is hasonló nagyságrendben voltak felelősek az érintett esetekért. A kutatás során összesen 132 esetben volt azonosítható az érintett élőhely típusa. Ezek részletes elemzése során az is kiderült, hogy a járulékos fogásokkal kapcsolatos esetek nagyobb arányban származtak természetes vízi élőhelyekről, mint mesterségesekről: az azonosított élőhelytípusok közül a járulékos fogás által érintett állatokat leggyakrabban folyók mentén találták, ezt követték a természetes tavak, a horgásztavak, a mesterséges tavak és a bányatavak.

Fotó: HUN-REN
A szerzők a kutatás során a járulékos fogás által érintett egyedek kevesebb mint 10%-át jegyezték fel elhullottként. Bár ez az arány alacsonynak tűnhet, valószínűleg alábecsüli a tényleges pusztulási rátát, mivel a megfigyelők vélhetően gyakran kiszabadították a belegabalyodott állatokat, és nem történt utánkövetés annak megállapítására, hogy azok hosszú távon életben maradtak-e. A fel nem ismert járulékos fogások esetében – különösen a távoli vagy kevésbé ellenőrzött területeken – a túlélési arány feltehetően jóval alacsonyabb. Emellett a késleltetett elhullás vagy a nem halálos, de káros következmények, például a sérülések, a mozgásképesség romlása vagy a ragadozóknak való fokozott kitettség sem jelennek meg az adatokban.
„A témát feltétlenül érdemes tovább vizsgálni, ugyanis a legtöbb horgásznak van hasonló élménye, amelyről nem minden esetben készül dokumentáció, vagy ha készül is, legtöbbször nem elérhető online. Amikor a tanulmány illusztrálása kapcsán felvettem a kapcsolatot az egyik újsághírben szereplő horgásszal, megosztotta velem, hogy a cikkben érintett, lefényképezett fajt, a kercerécét egy évvel később ugyanott megfogta bojlival, ezt elmondása szerint a tárgyévben több példány szárcsa is követte. A tanulmány logikus folytatása így egy, a témában készített online kérdőív lenne, ahol a horgászok válaszait és elküldött offline tartalmait értékelve még közelebb juthatnánk ahhoz, hogy a halakon kívül a hazai élővilág mely tagjai és milyen mértékben vannak kitéve ennek a természetvédelmi kockázatnak” – hangsúlyozta Dr. Löki Viktor.
Forrás: HUN-REN





