Horgászat
Tapasztalatok a Duna ausztriai szakaszáról – harcsára lestünk
A Szegedi Tudományegyetem Mezőgazdasági Kar hallgatójaként számos olyan diákkal sikerült megismerkednem, akinek mindene a vadászat vagy éppen a horgászat. Bercek Tiborral egy az alma materünk, én egy évvel hamarabb végeztem, míg ő egy évvel később kezdte az iskolát. Tibor szívéhet mindig is horgászat állt közelebb, mint a vadászat. Horgoson nőtt fel a Vajdaságban, ahol az édesapjától és a nagyapjától leshette el a horgászat fortélyait – jóformán a nyarakat a Tiszán töltötte – így útrvalónak ezt kapta a batyujába s horgászattal tölti a szabadidejét, ha teheti. Az élet eközben Ausztriáig sodorta, szemben az árral, felfelé, ahol a szenvedélyes tiszai horgászból ma már szenvedélyes dunai horgásszá vált – persze a tanuló pénzt a Duna is beszedte. Bercek Tibor mesélt az osztrák Dunáról és az ottani harcsás kalandjairól.
A Szegedi Tudományegyetem Mezőgazdasági Kar hallgatójaként számos olyan diákkal sikerült megismerkednem, akinek mindene a vadászat vagy éppen a horgászat. Bercek Tiborral egy az alma materünk, én egy évvel hamarabb végeztem, míg ő egy évvel később kezdte az iskolát. Tibor szívéhez mindig is horgászat állt közelebb, mint a vadászat. Horgoson nőtt fel, a Vajdaságban, ahol az édesapjától és a nagyapjától leshette el a horgászat fortélyait. Jóformán a nyarakat a Tiszán töltötte – így útravalónak ezt kapta a batyujába s horgászattal tölti a szabadidejét, ha teheti. Az élet eközben Ausztriáig sodorta, szemben az árral, felfelé, ahol a szenvedélyes tiszai horgászból ma már szenvedélyes dunai horgásszá vált – persze a tanuló pénzt a Duna is beszedte. Bercek Tibor mesélt az osztrák Dunáról és az ottani harcsás kalandjairól.
A Tiszán és a Dunán a horgászat, annyira eltérő mint Kelet-, vagy Nyugat-Magyarország. Amíg valaki sikeresnek számít a Tiszán, addig ismeretlenként, tapasztalat nélkül, jóval szerényebb eredményeket ér el, az amúgy méltán híres nagy Dunán. Másrészt tisztában kell lennünk azzal is, hogy míg Magyarországon és a Vajdaságban a horgászok egymást jócskán segítik, vagy legalábbis törekednek arra, hogy segíthessenek, idegen vizeken csak magunkra számíthatunk!
Bécsben, a XXI. kerület, Florisdorfi szakaszán kezdte el a horgászatot a vajdasági horgász. A legnagyobb különbség a folyó karakterisztikája mellett az, hogy a horgászati szabályok teljesen eltérőek a hazai, vagy a szerbiai szabályozástól.
Ausztriában sokkal szigorúbb intézkedéseket vezettek be. Az egyik legfontosabb mind közül, hogy nem lehet csónakból horgászni és szigorúan tilos a halradar használata, amelyekhez súlyos büntetések is párosulnak.
Amíg a Tisza viszonylag könnyen kiismerhető és bárhova eljuthatunk, addig a Duna teljesen más. A Dunán a helyismeret rendívül fontos. A horgászatot mindig cseppólommal kezdjük és tapogatjuk le a rejtett, számunkra új vízi világot. A harcsa esetében legfontosabb a gödrök ismerete. Tudnunk kell azt is, hogy a harcsa főleg az éjszakai órákat kedveli, ám a Duna méretei és adottsága, ezt a szabályt teljesen felülírja.
Jó helyismerettel, szerencsével, bármikor lehet halat fogni a Dunán. Tibi szerint a nappali pihenőhelyek zavaros vizeiben a harcsák horogra csalhatók, de Ausztriában kizárólag elágazás nélküli horoggal szabad horgászni. A másik fontos tudnivaló, hogy élőcsalit – halat – nem lehet felkínálni a nagytestű ragazdozók számára. A legnagyobb szürkeharcsát Tibi, eddig egy hajókikötőben fogta, amit egy úszó woblerrel sikerült balinozás közben a partra segíteni. Ez a hal meghaladta a 13 kilogrammot.
Tibi csalija mindig ugyanaz és a technikáján sem változtat. Fenekező horgászat nadállyal és gilisztával – számára ez a nyerő páros. Mivel nem lehet csónakot használni, ezért a lehetőségei korlátozottabbak. Fontos és megkerülhetetlen a Tibi szerelékében, hogy az előkén monofil szerelékkel dolgozzunk és az a jó, ha 70-80 cm hosszúra kötjük. Nem tudja, de úgy gondolja, érzi, hogy a harcsa valahogy képes megérezni, ha fonott damilt alkalmaznánk. Mindannyiuknak vannak efféle megérzései, mindenkinek vannak bevált technikái.
Minél nagyobb egy harcsa, annál nehezebben áll párba. Éppen ezért tiszteletből, minden öt kilogrammnál termetesebb szürkeharcsát visszaenged Tibor. Számára nem a hal, és a halételek a fontosak, hanem a horgászat és maga a vízi, a vízparti lét – amit édesapjától és nagyapjától tanult, látott. Ezt az értékrendet képviseli magyarként Ausztriában, amit a horgosi emberektől látott, lent a Tiszán. Számára a sport, a kihívás, a legnagyobb kaland.
Ugyan a dunai, nagy szürkeharcsák egyelőre elkerülték az ügyes vajdasági horgászt, és sokkal nehezebb is partról horgászni, de Bercek Tibor kitartóan vallatja az osztrák Dunát. Bízunk benne, hogy hamarosan beszámolhatunk egy méretes akasztásról is!
Görbüljön!
Dr. Szilágyi Gergely
Fodor János Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye Sárospataki járásában, Bodrogolasz határában menyhalra horgászott. Élményeiről beszámolt lapunknak:
Közel másfél éve választottam hobbiként a horgászatot, melynek eredménye minden évszakban élményekkel volt tele. Legutóbbi horgászataim során, ismét a Bodrog folyó menti egyik faluban, Bodrogolasziban található kis tanyát választottam, amely alacsony vízállású és nagy részben kövezéses. Késő délutáni/esti órákban érkeztem a horgászhelyemre, ködös, hűvös időben.
A menyhalfogás volt a célom, öröm volt látni a kapások sorozatát. Általában a jól bevált feeder botjaimat választom társamnak, ez most is így történt: 26-os monofil főzsinórral, 22-es trabucco előkével, süllőző horoggal. Csalinak halszeleteket használtam , amelyekkel közel 8 óra horgászat alatt, 10-15 menyhal akadt a horgomra. Átlagosan olyan 30-35 cm méretűeket sikerült kifognom, de aznap a legnagyobb köztük 43 cm volt. Mindegyik nagyon szép kapást csinált, gyönyörűen mentek a vízben, a sorozatos kapások nagy élménnyel szolgáltak.
Azt tapasztaltam, hogy abban az időpontban a halszeletek másfajta halakat is bevonzottak, ugyanis halkockát alkalmazva, egy jó pár darab süllőt is sikerült fogni. Kíváncsian várom a következő alkalmat kint a parton, hiszen sose tudni mekkora hal akad a horgomra!
Írta és fényképezte: Fodor János
Polinszky Attila élménybeszámolója:
A horgásztársammal sikerült újra egy hétre eljutnunk a Pó-folyóhoz, (Olaszország) harcsára horgászni. Amikor megérkeztünk, a folyó vízszintje másfél-két méterrel alacsonyabb volt, mint a szokásos. Csak a hét közepén kezdett el emelkedni. Majdnem egész héten esett és elég hűvös idő volt.A napok során több harcsát is fogtunk, kb. másfél métereseket, de kapitális példány nem akadt horogra. Gondoltuk, keresünk egy új helyet, ahol még nem voltunk.
Ezért úgy döntöttünk, hogy a camping (aminek a területe több kilométer hosszú, ahol csalihalat lehet beszerezni, csónakot vízre bocsájtani, tisztálkodási lehetőség van) területének legtávolabbi végére hajózunk el. Október 18.- àn, délután, lehorgonyoztuk a két csónakot. Bevittük a csalikat, lerögzítettük a helyükre és fákhoz kötöttük. Sajnos rövid időn belül, úgy 18.00 óra felé, annyit emelkedett a víz szintje, hogy újra kellett a botokat a csalikkal együtt beállítanunk a víz szintjéhez mérve.
Egy nyugodt naplemente után, hajnal 3 óra felé, telihold fényében, arra ébredtünk, hogy a bot hozzácsapódik a bottartóhoz. A kapásjelző csörög, az elektromos jelző visít és az orsóról nagy sebességgel fut le a zsinór. Miután bevágtunk, elengedtük a csónakot a főcsónaktól és beindítottuk a motort. Fogtam a botot, próbáltam a hal ellen dolgozni, a társam pedig elindította lassan, a hal irányába, a csónakot. Mikor a közelébe értünk, éreztem, hogy ez nem lesz egy átlagos hal. A fárasztás során többször megpróbált minket a fák közé húzni, ezért erősen kellett ellene tartani, vigyázva arra, nehogy leszakadjon..Kicsit később kifordult a nyílt víz felé és sodrással szemben húzta kettőnkkel a csónakot.
Megpróbált minden irányba kitörni. Csak úgy forrt körülötte a víz. Jó 45 perces fárasztás után sikerült nagy nehezen beemelnünk a csónakba. Ott láttuk csak meg igazán a hal óriási méreteit. Jó 5-7 percbe került, mire visszajutottunk a főcsónakunkhoz, hogy le tudjuk rendesen mérni. A mérete 2m 57cm volt, alig fért bele a csónakba.
Többféle csalit használunk pl. pisztrángot,kárászt. Ez a kapitális példány kárászra kapott. Mivel nem szeretjük kínozni a halakat, (kötéllel partra húzni, kikötni,várni a világost a jobb fényképért) ezért csináltunk pár fényképet, videót és utána óvatosan visszatettük a vízbe. Megvártuk, amíg elkezd rendesen mozogni, újra erőre kap és magától szeretne elúszni.Miután elköszöntünk ettől a csodálatos élőlénytől, megünnepeltük ezt az élményekben gazdag, izgalmas találkozást a Pó-folyó urával.
Írta és fényxképezte: Polinszky Attila
Van egy jó története, egy szép fogása?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Horgászat
Domolykó a Rábcából
Meleg Ábel szeptember végén Rábca Hanságligeti szakaszán kapitális domolykót akasztott. Élményeiről beszámolt lapunknak:
Igazából úgy kezdődött az egész, hogy az egyik barátommal megbeszéltük, hogy pergetünk egyet. Csónakból pergettünk csukára a Rábca hanságligeti szakaszán.Több kilométert csorogtunk különösebb eredmény nélkül. Úgy gondoltuk, hogy nincs értelme tovább maradni. Koromsötétben elindultunk visszafelé, de volt egy érzésem, hogy még dobnom kell párat. És nagyon jól éreztem.
A semmiből érkezett egy hatalmas ütés és azonnal megindult a hal.Először nem tudtuk eldönteni hogy mi lehet a horgon, mert nagyon jól küzdött.De a végén mindketten meglepődtünk a gyönyörű domolykó láttán.
A hal 46 cm és 2+ kiló volt.
Egy Fox Rage 20 -80 grammos botot használtam, egy 3000-es daiwa orsóval, 22-es Berkley fonott főzsinórral és 70-es monofil előkével.
A csali meg egy 70mm-es Salmo Slider volt
A MOHOSZ szerint a rekordot Vágenhoffer Tamás tartja, aki 2019. október 11-én fogott ki egy 1,90 kg súlyú, 51 centiméter hosszú halat a Marcal folyón Koronco térségében műléggyel.
Írta és fényképezte: Meleg Ábel