Horgászat
Tapasztalatok a Duna ausztriai szakaszáról – harcsára lestünk
A Szegedi Tudományegyetem Mezőgazdasági Kar hallgatójaként számos olyan diákkal sikerült megismerkednem, akinek mindene a vadászat vagy éppen a horgászat. Bercek Tiborral egy az alma materünk, én egy évvel hamarabb végeztem, míg ő egy évvel később kezdte az iskolát. Tibor szívéhet mindig is horgászat állt közelebb, mint a vadászat. Horgoson nőtt fel a Vajdaságban, ahol az édesapjától és a nagyapjától leshette el a horgászat fortélyait – jóformán a nyarakat a Tiszán töltötte – így útrvalónak ezt kapta a batyujába s horgászattal tölti a szabadidejét, ha teheti. Az élet eközben Ausztriáig sodorta, szemben az árral, felfelé, ahol a szenvedélyes tiszai horgászból ma már szenvedélyes dunai horgásszá vált – persze a tanuló pénzt a Duna is beszedte. Bercek Tibor mesélt az osztrák Dunáról és az ottani harcsás kalandjairól.
A Szegedi Tudományegyetem Mezőgazdasági Kar hallgatójaként számos olyan diákkal sikerült megismerkednem, akinek mindene a vadászat vagy éppen a horgászat. Bercek Tiborral egy az alma materünk, én egy évvel hamarabb végeztem, míg ő egy évvel később kezdte az iskolát. Tibor szívéhez mindig is horgászat állt közelebb, mint a vadászat. Horgoson nőtt fel, a Vajdaságban, ahol az édesapjától és a nagyapjától leshette el a horgászat fortélyait. Jóformán a nyarakat a Tiszán töltötte – így útravalónak ezt kapta a batyujába s horgászattal tölti a szabadidejét, ha teheti. Az élet eközben Ausztriáig sodorta, szemben az árral, felfelé, ahol a szenvedélyes tiszai horgászból ma már szenvedélyes dunai horgásszá vált – persze a tanuló pénzt a Duna is beszedte. Bercek Tibor mesélt az osztrák Dunáról és az ottani harcsás kalandjairól.
Egy szép szürkeharcsa Ausztriából (Kép: Bercek Tibor)
A Tiszán és a Dunán a horgászat, annyira eltérő mint Kelet-, vagy Nyugat-Magyarország. Amíg valaki sikeresnek számít a Tiszán, addig ismeretlenként, tapasztalat nélkül, jóval szerényebb eredményeket ér el, az amúgy méltán híres nagy Dunán. Másrészt tisztában kell lennünk azzal is, hogy míg Magyarországon és a Vajdaságban a horgászok egymást jócskán segítik, vagy legalábbis törekednek arra, hogy segíthessenek, idegen vizeken csak magunkra számíthatunk!
A Tiszától és a Vajdaságtól soha nem lehet elszakadni. A motorcsónak adta szabadság nincs meg Ausztriában (Kép: Bercek Tibor)
Bécsben, a XXI. kerület, Florisdorfi szakaszán kezdte el a horgászatot a vajdasági horgász. A legnagyobb különbség a folyó karakterisztikája mellett az, hogy a horgászati szabályok teljesen eltérőek a hazai, vagy a szerbiai szabályozástól.
Egy szép szürkeharcsa a Tiszából (Kép: Bercek Tibor)
Ausztriában sokkal szigorúbb intézkedéseket vezettek be. Az egyik legfontosabb mind közül, hogy nem lehet csónakból horgászni és szigorúan tilos a halradar használata, amelyekhez súlyos büntetések is párosulnak.
A békés halak horgászata nem egyszerű feladat sem a Tiszán, sem a Dunán (Kép: Bercek Tibor)
Amíg a Tisza viszonylag könnyen kiismerhető és bárhova eljuthatunk, addig a Duna teljesen más. A Dunán a helyismeret rendívül fontos. A horgászatot mindig cseppólommal kezdjük és tapogatjuk le a rejtett, számunkra új vízi világot. A harcsa esetében legfontosabb a gödrök ismerete. Tudnunk kell azt is, hogy a harcsa főleg az éjszakai órákat kedveli, ám a Duna méretei és adottsága, ezt a szabályt teljesen felülírja.
Egy méreten aluli kisharcsa a Tiszából (Kép: Bercek Tibor)
Jó helyismerettel, szerencsével, bármikor lehet halat fogni a Dunán. Tibi szerint a nappali pihenőhelyek zavaros vizeiben a harcsák horogra csalhatók, de Ausztriában kizárólag elágazás nélküli horoggal szabad horgászni. A másik fontos tudnivaló, hogy élőcsalit – halat – nem lehet felkínálni a nagytestű ragazdozók számára. A legnagyobb szürkeharcsát Tibi, eddig egy hajókikötőben fogta, amit egy úszó woblerrel sikerült balinozás közben a partra segíteni. Ez a hal meghaladta a 13 kilogrammot.
Egy hajókikötő mindig jó célpontja egy harcsahorgásznak Ausztriában is (Kép: Bercek Tibor)
Tibi csalija mindig ugyanaz és a technikáján sem változtat. Fenekező horgászat nadállyal és gilisztával – számára ez a nyerő páros. Mivel nem lehet csónakot használni, ezért a lehetőségei korlátozottabbak. Fontos és megkerülhetetlen a Tibi szerelékében, hogy az előkén monofil szerelékkel dolgozzunk és az a jó, ha 70-80 cm hosszúra kötjük. Nem tudja, de úgy gondolja, érzi, hogy a harcsa valahogy képes megérezni, ha fonott damilt alkalmaznánk. Mindannyiuknak vannak efféle megérzései, mindenkinek vannak bevált technikái.
Ha a harcsa nagyobb, mint öt killogramm, mindenképpen visszakerül a vízbe. A vajdasági horgászt a halak tiszteletére nevelték a szülei, nagyszülei a Vajdaságban (Kép: Bercek Tibor)
Minél nagyobb egy harcsa, annál nehezebben áll párba. Éppen ezért tiszteletből, minden öt kilogrammnál termetesebb szürkeharcsát visszaenged Tibor. Számára nem a hal, és a halételek a fontosak, hanem a horgászat és maga a vízi, a vízparti lét – amit édesapjától és nagyapjától tanult, látott. Ezt az értékrendet képviseli magyarként Ausztriában, amit a horgosi emberektől látott, lent a Tiszán. Számára a sport, a kihívás, a legnagyobb kaland.
Ugyan a dunai, nagy szürkeharcsák egyelőre elkerülték az ügyes vajdasági horgászt, és sokkal nehezebb is partról horgászni, de Bercek Tibor kitartóan vallatja az osztrák Dunát. Bízunk benne, hogy hamarosan beszámolhatunk egy méretes akasztásról is!
Görbüljön!
Dr. Szilágyi Gergely
Polinszky Attila élménybeszámolója:
A horgásztársammal sikerült újra egy hétre eljutnunk a Pó-folyóhoz, (Olaszország) harcsára horgászni. Amikor megérkeztünk, a folyó vízszintje másfél-két méterrel alacsonyabb volt, mint a szokásos. Csak a hét közepén kezdett el emelkedni. Majdnem egész héten esett és elég hűvös idő volt.A napok során több harcsát is fogtunk, kb. másfél métereseket, de kapitális példány nem akadt horogra. Gondoltuk, keresünk egy új helyet, ahol még nem voltunk.
Fotó: Polinszky Attila – Agro Jager News
Ezért úgy döntöttünk, hogy a camping (aminek a területe több kilométer hosszú, ahol csalihalat lehet beszerezni, csónakot vízre bocsájtani, tisztálkodási lehetőség van) területének legtávolabbi végére hajózunk el. Október 18.- àn, délután, lehorgonyoztuk a két csónakot. Bevittük a csalikat, lerögzítettük a helyükre és fákhoz kötöttük. Sajnos rövid időn belül, úgy 18.00 óra felé, annyit emelkedett a víz szintje, hogy újra kellett a botokat a csalikkal együtt beállítanunk a víz szintjéhez mérve.
Fotó: Polinszky Attila – Agro Jager News
Egy nyugodt naplemente után, hajnal 3 óra felé, telihold fényében, arra ébredtünk, hogy a bot hozzácsapódik a bottartóhoz. A kapásjelző csörög, az elektromos jelző visít és az orsóról nagy sebességgel fut le a zsinór. Miután bevágtunk, elengedtük a csónakot a főcsónaktól és beindítottuk a motort. Fogtam a botot, próbáltam a hal ellen dolgozni, a társam pedig elindította lassan, a hal irányába, a csónakot. Mikor a közelébe értünk, éreztem, hogy ez nem lesz egy átlagos hal. A fárasztás során többször megpróbált minket a fák közé húzni, ezért erősen kellett ellene tartani, vigyázva arra, nehogy leszakadjon..Kicsit később kifordult a nyílt víz felé és sodrással szemben húzta kettőnkkel a csónakot.
Fotó: Polinszky Attila – Agro Jager News
Megpróbált minden irányba kitörni. Csak úgy forrt körülötte a víz. Jó 45 perces fárasztás után sikerült nagy nehezen beemelnünk a csónakba. Ott láttuk csak meg igazán a hal óriási méreteit. Jó 5-7 percbe került, mire visszajutottunk a főcsónakunkhoz, hogy le tudjuk rendesen mérni. A mérete 2m 57cm volt, alig fért bele a csónakba.
Többféle csalit használunk pl. pisztrángot,kárászt. Ez a kapitális példány kárászra kapott. Mivel nem szeretjük kínozni a halakat, (kötéllel partra húzni, kikötni,várni a világost a jobb fényképért) ezért csináltunk pár fényképet, videót és utána óvatosan visszatettük a vízbe. Megvártuk, amíg elkezd rendesen mozogni, újra erőre kap és magától szeretne elúszni.Miután elköszöntünk ettől a csodálatos élőlénytől, megünnepeltük ezt az élményekben gazdag, izgalmas találkozást a Pó-folyó urával.
Írta és fényxképezte: Polinszky Attila
Van egy jó története, egy szép fogása?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Horgászat
Domolykó a Rábcából
Meleg Ábel szeptember végén Rábca Hanságligeti szakaszán kapitális domolykót akasztott. Élményeiről beszámolt lapunknak:
Igazából úgy kezdődött az egész, hogy az egyik barátommal megbeszéltük, hogy pergetünk egyet. Csónakból pergettünk csukára a Rábca hanságligeti szakaszán.Több kilométert csorogtunk különösebb eredmény nélkül. Úgy gondoltuk, hogy nincs értelme tovább maradni. Koromsötétben elindultunk visszafelé, de volt egy érzésem, hogy még dobnom kell párat. És nagyon jól éreztem.
Fotó: Meleg Ábel – AJN
A semmiből érkezett egy hatalmas ütés és azonnal megindult a hal.Először nem tudtuk eldönteni hogy mi lehet a horgon, mert nagyon jól küzdött.De a végén mindketten meglepődtünk a gyönyörű domolykó láttán.
A hal 46 cm és 2+ kiló volt.
Egy Fox Rage 20 -80 grammos botot használtam, egy 3000-es daiwa orsóval, 22-es Berkley fonott főzsinórral és 70-es monofil előkével.
A csali meg egy 70mm-es Salmo Slider volt
A MOHOSZ szerint a rekordot Vágenhoffer Tamás tartja, aki 2019. október 11-én fogott ki egy 1,90 kg súlyú, 51 centiméter hosszú halat a Marcal folyón Koronco térségében műléggyel.
Írta és fényképezte: Meleg Ábel
Horgászat
Harcsahorgászat Franciaországban
Hol is kezdjem… Igazából kb. 4 éve tervezem és készülök harcsahorgászatra. 4 év után végre nyílt egy jó lehetőség és a Carpspecialist oldalán lefoglaltuk a szállást arra a tóra, ahol a legnagyobb sűrűséggel fognak harcsát. Ez a hely végül a Domein des Iles lett, amely az apró Offoy faluban helyezkedik el Franciaországban.
Hétfői nap, amint megérkeztünk, 11 órára szinte azonnal feltérképeztem a helyet, illetve leradaroztam az előttünk terülő kb. 2 hektáros területet.
Fotó: Kecskeméti Sándor – AJN
Körülbelül 30 méterre meg is találtam az első helyet, amit folyamatosan a párom horgászott meg. Itt kb 2.5 méterről mélyült hirtelen 3.7 méterre. Természetesen egy bottal a part közelében próbálkozott, ahol olyan 1.5 méter mély víz volt. A másik oldalon, hasonló stratégiát folytatva, egy bottal a legmélyebb pontot (2,4m), míg a másik, 2 pontyos bottal keresőpecát folytattam. Mindkettőnk harcsás botját, fenekező szerelékkel, bevittük a 2 fő etetésünk közé, egyenlő távolságra. A radar rengeteg halat mutatott, de ezzel sajnos csak arról győződhetünk meg, hogy nagyjából hol mozognak a halak.
Fotó: Kecskeméti Sándor – AJN
Az első este már meg is hozta a gyümölcsét a taktikánknak. Nemsokkal fél 12 felé, egy erőteljes, füstölős kapásra rohantunk ki. Egy körülbelül negyedórás farasztás után, máris a matracban tudhattuk, a körülbelül 165 cm hosszú, 30 kilogrammos bajszost. Párom életének első harcsája volt.
Lenyűgöző élmény volt már ez is. A következő jelentkező az én csalimra figyelt fel, egy hozzávetőleg 15 kilogrammos harcsa személyében, kedd reggel, 7 órakor.
Fotó: Kecskeméti Sándor – AJN
Sajnos, ezt követően, egészségügyi okok miatt, nekem vissza kellett vezetnem Belgiumba. Így szerda délután folytattunk mindent, ott, ahol abbahagytuk. Csütörtök hajnal 2 környékén riadtunk meg a jelzőre. Mire a rodpodhoz értem, a botot csak az orsó tartotta a kapásjelzőn lógva. Masszív fél óra harc után sikerült szákba terelnem az új egyéni rekordomat, egy 25 kilogrammos hatalmas tőponty személyében.
Fotó: Kecskeméti Sándor – AJN
Farokuszonyán látszott a harcsák túlzott elszaporodásának nyoma. Kíméletesen visszaengedtük őt is egy gyors fotó, illetve fertőtlenítés után. A következő bajszos a 3.7 méteres gödörből bújt elő, délután fél 4 előtt 10 perccel. Ezek után átszereltem a harcsás szerelékemet egy upózosra, amin két hatalmas gilisztacsokrot kínáltam fel. A nadályt sajnos errefelé nem ismerik. Fél ötkor a partszéli botom sült el. Körülbelül 2 perc után elszakitotta a 35-ös monofil főzsinóromat. Itt nem tudom, hogy akadó vághatta el vagy csak elgyengült a zsinór. Itt megjegyezném hogy a tavon engedélyezett a fonott főzsinór, sőt erősen ajánlott! Már értettük, miért is.
Fotó: Kecskeméti Sándor – AJN
Este fél kilenckor jött a következő jelentkező, aki majdnem elvitte párom botját is. Körülbelül 40 perc fárasztás után, megláttuk mit is akasztott a párom. Egy hatalmas, 193 centis 50+os harcsát. A szájában meg mindig ott volt az a termérdek mennyiségű etetés, amit a pontyoknak vittünk be.
Ezen a ponton már nem is próbáltunk szeparálni, csak elfogadtuk, hogy ezen a helyen többnyire harcsát fogunk fogni. Pedig rengeteg 20+-os ponty fedezhető fel a vízben. 50 kilós barátunk után nem sokáig tudtunk pihenni. Ismét az én harcsásom jelzett. 40 kg 173 centivel mérlegeltük a látogatónkat.
A pénteki napunk csendesen telt. Az első kapásra este fél nyolcig kellett várni. Megakasztás után éreztem, hogy ez sem békés hal lesz. Viszont fel óra fárasztás után, már a parton is volt a közel 50 kilogrammos 183 centis óriás. Gyors fotó, illetve halápolás és ment is vissza. Iszonyatos mennyiségű horgot szedtünk ki a halak szájából. Szerencsére csak az előke volt a horgon, így legalább azt láttuk, hogy a halak nem vonszolnak maguk után komplett omlós szerelékeket. Újra elhelyeztem a botomat ugyanarra a pontra, a már meglévő horogcsalival, mert szinte még semmi baja nem volt. Kb másfél órára rá meg is jött a következő. Ő valamivel rövidebb volt. mint előző társa, viszont súlyra szerintem a túra egyik legnehezebb hala volt. 178cm hosszú és hozzávetőleg 60 kilogrammos, nagyhasú bajszos volt a bot másik felén. Alig tudtuk elhinni.
Fotó: Kecskeméti Sándor – AJN
Természetesen ő is, a lehetőségekhez képest, a leggyorsabban visszanyerte szabadságát. Az éjszaka további része csendben telt el. Vasárnap 10 órakor az egyik partszéli botja bejelzett páromnak. Egy izgalmas intenzív harc után már a szakban is volt új rekordpontyja, ami 22 kilogrammot nyomott. Végül, de nem utoljára, este hatkor látogatott meg minket a túra utolsó hala, egy 177 centis harcsa személyében. A harcsáson dupla 20-as, illetve szimpla 30-as Halibut pellett kínáltunk fel, egy 16 mm-es pop uppal kikönnyítve. A bojlis botokon pedig az édes vonalat erőltettük, de azt is felvette a harcsa.
Fotó: Kecskeméti Sándor – AJN
Ezek után az este folyamán volt meg két kapás, de ők megúszták a fotózkodást. Szóval összeségében 8 harcsát fogtunk 1.5 métertől egészen majdnem 2 méterig, illetve 2 darab 20+-os pontyot. Mi, teljes mértékben sikeresnek érezzük ezt a túrát. Amiért mentünk, bőven megkaptuk. Viszont jövő nyáron még visszamegyünk, már akkor jobban felkészülve a bajszosokra.
Írta és fényképezte: Kecskeméti Sándor
Van egy jó története, egy szép fogása?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Nagy bagoly a Mecsekben
A 2024. évi kárenyhítő juttatás iránti kérelmek benyújtása
A kérelembenyújtásban segíthet az AKG kézikönyv
Harcsázás a Pó-folyón
Digitalizált szakirodalom segíti az erdészeti kutatásokat
Őrizzük Geges István emlékét!
A bronzérmes kan
Vadászjegyváltás – megszűnik az Ügyfélkapu!
Szajkók dolgoznak Budapest és környékének városi erdőiben
Egy őshonos rágcsáló új térhódítása – Az eurázsiai hód a Dunakanyarban és az Ipoly völgyében
Az ormánsági szarvas nyomában: trófeabemutató a Drávamentén – GALÉRIA
Komádiban végéhez közeledik a búza vetése
A reformáció napján: Visszatért a Tisza-család Gesztre – GALÉRIA
Mezei nyúl vadászata hajtásban – íjjal Dusnokon
KIADÓ egy 32 hektáros ipari terület Komádiban
I. Abaúj térségi Vadásznap és Trófeaszemle
A diplomaosztós kos
A csitári barkás gímbika
Komádi aranysakál
