Horgászat
Tapasztalatok a Duna ausztriai szakaszáról – harcsára lestünk
A Szegedi Tudományegyetem Mezőgazdasági Kar hallgatójaként számos olyan diákkal sikerült megismerkednem, akinek mindene a vadászat vagy éppen a horgászat. Bercek Tiborral egy az alma materünk, én egy évvel hamarabb végeztem, míg ő egy évvel később kezdte az iskolát. Tibor szívéhet mindig is horgászat állt közelebb, mint a vadászat. Horgoson nőtt fel a Vajdaságban, ahol az édesapjától és a nagyapjától leshette el a horgászat fortélyait – jóformán a nyarakat a Tiszán töltötte – így útrvalónak ezt kapta a batyujába s horgászattal tölti a szabadidejét, ha teheti. Az élet eközben Ausztriáig sodorta, szemben az árral, felfelé, ahol a szenvedélyes tiszai horgászból ma már szenvedélyes dunai horgásszá vált – persze a tanuló pénzt a Duna is beszedte. Bercek Tibor mesélt az osztrák Dunáról és az ottani harcsás kalandjairól.
A Szegedi Tudományegyetem Mezőgazdasági Kar hallgatójaként számos olyan diákkal sikerült megismerkednem, akinek mindene a vadászat vagy éppen a horgászat. Bercek Tiborral egy az alma materünk, én egy évvel hamarabb végeztem, míg ő egy évvel később kezdte az iskolát. Tibor szívéhez mindig is horgászat állt közelebb, mint a vadászat. Horgoson nőtt fel, a Vajdaságban, ahol az édesapjától és a nagyapjától leshette el a horgászat fortélyait. Jóformán a nyarakat a Tiszán töltötte – így útravalónak ezt kapta a batyujába s horgászattal tölti a szabadidejét, ha teheti. Az élet eközben Ausztriáig sodorta, szemben az árral, felfelé, ahol a szenvedélyes tiszai horgászból ma már szenvedélyes dunai horgásszá vált – persze a tanuló pénzt a Duna is beszedte. Bercek Tibor mesélt az osztrák Dunáról és az ottani harcsás kalandjairól.

Egy szép szürkeharcsa Ausztriából (Kép: Bercek Tibor)
A Tiszán és a Dunán a horgászat, annyira eltérő mint Kelet-, vagy Nyugat-Magyarország. Amíg valaki sikeresnek számít a Tiszán, addig ismeretlenként, tapasztalat nélkül, jóval szerényebb eredményeket ér el, az amúgy méltán híres nagy Dunán. Másrészt tisztában kell lennünk azzal is, hogy míg Magyarországon és a Vajdaságban a horgászok egymást jócskán segítik, vagy legalábbis törekednek arra, hogy segíthessenek, idegen vizeken csak magunkra számíthatunk!

A Tiszától és a Vajdaságtól soha nem lehet elszakadni. A motorcsónak adta szabadság nincs meg Ausztriában (Kép: Bercek Tibor)
Bécsben, a XXI. kerület, Florisdorfi szakaszán kezdte el a horgászatot a vajdasági horgász. A legnagyobb különbség a folyó karakterisztikája mellett az, hogy a horgászati szabályok teljesen eltérőek a hazai, vagy a szerbiai szabályozástól.

Egy szép szürkeharcsa a Tiszából (Kép: Bercek Tibor)
Ausztriában sokkal szigorúbb intézkedéseket vezettek be. Az egyik legfontosabb mind közül, hogy nem lehet csónakból horgászni és szigorúan tilos a halradar használata, amelyekhez súlyos büntetések is párosulnak.

A békés halak horgászata nem egyszerű feladat sem a Tiszán, sem a Dunán (Kép: Bercek Tibor)
Amíg a Tisza viszonylag könnyen kiismerhető és bárhova eljuthatunk, addig a Duna teljesen más. A Dunán a helyismeret rendívül fontos. A horgászatot mindig cseppólommal kezdjük és tapogatjuk le a rejtett, számunkra új vízi világot. A harcsa esetében legfontosabb a gödrök ismerete. Tudnunk kell azt is, hogy a harcsa főleg az éjszakai órákat kedveli, ám a Duna méretei és adottsága, ezt a szabályt teljesen felülírja.

Egy méreten aluli kisharcsa a Tiszából (Kép: Bercek Tibor)
Jó helyismerettel, szerencsével, bármikor lehet halat fogni a Dunán. Tibi szerint a nappali pihenőhelyek zavaros vizeiben a harcsák horogra csalhatók, de Ausztriában kizárólag elágazás nélküli horoggal szabad horgászni. A másik fontos tudnivaló, hogy élőcsalit – halat – nem lehet felkínálni a nagytestű ragazdozók számára. A legnagyobb szürkeharcsát Tibi, eddig egy hajókikötőben fogta, amit egy úszó woblerrel sikerült balinozás közben a partra segíteni. Ez a hal meghaladta a 13 kilogrammot.

Egy hajókikötő mindig jó célpontja egy harcsahorgásznak Ausztriában is (Kép: Bercek Tibor)
Tibi csalija mindig ugyanaz és a technikáján sem változtat. Fenekező horgászat nadállyal és gilisztával – számára ez a nyerő páros. Mivel nem lehet csónakot használni, ezért a lehetőségei korlátozottabbak. Fontos és megkerülhetetlen a Tibi szerelékében, hogy az előkén monofil szerelékkel dolgozzunk és az a jó, ha 70-80 cm hosszúra kötjük. Nem tudja, de úgy gondolja, érzi, hogy a harcsa valahogy képes megérezni, ha fonott damilt alkalmaznánk. Mindannyiuknak vannak efféle megérzései, mindenkinek vannak bevált technikái.

Ha a harcsa nagyobb, mint öt killogramm, mindenképpen visszakerül a vízbe. A vajdasági horgászt a halak tiszteletére nevelték a szülei, nagyszülei a Vajdaságban (Kép: Bercek Tibor)
Minél nagyobb egy harcsa, annál nehezebben áll párba. Éppen ezért tiszteletből, minden öt kilogrammnál termetesebb szürkeharcsát visszaenged Tibor. Számára nem a hal, és a halételek a fontosak, hanem a horgászat és maga a vízi, a vízparti lét – amit édesapjától és nagyapjától tanult, látott. Ezt az értékrendet képviseli magyarként Ausztriában, amit a horgosi emberektől látott, lent a Tiszán. Számára a sport, a kihívás, a legnagyobb kaland.
Ugyan a dunai, nagy szürkeharcsák egyelőre elkerülték az ügyes vajdasági horgászt, és sokkal nehezebb is partról horgászni, de Bercek Tibor kitartóan vallatja az osztrák Dunát. Bízunk benne, hogy hamarosan beszámolhatunk egy méretes akasztásról is!
Görbüljön!
Dr. Szilágyi Gergely
Horgászat
Ezekkel mindig történik valami Diósjenőn
Pálinkás Viktor és barátai harcsára horgásztak Diósjenőn
Pálinkás Viktor élménybeszámolója:
Onnan indul a történet, hogy 2025-ben, Diósjenő taván, a II. Baráti Harcsafogó Versenyen, Viktor és Moxi tórekordot állítottak fel, és a tavat feljegyezték a MOHOSZ ranglistájára is, a kifogott 94,5 kilogrammos harcsájukkal.

Fotó: Pálinkás Viktor – Agro Jager News
Idén a csapat címvédőként érkezett Diósjenőre, és már az öltözetükön is látszott, hogy kemény úriemberek szállnak újra versenybe a tavon.
Az első éjszaka csendesen telt, de a hajnal hangosra sikeredett… A kapásjelző először megcsippant, majd a ráható erő visításra kényszerítette! Mint mindig, Dodi ért elsőként a botokhoz, és határozott bevágással jelezte a halnak, hogy a kemények csapatához érkezett. Itt hozzátenném: Dodi technikáját tanítani lehetne. Folyamatos, egyenletes halvezetés — nem sokan tudják utánozni. A csapat a stégen várta a bajszos vendéget. A stég körüli kis csatát ismét a kemények nyerték. Mikor a hal a stégre került, a barátok összenéztek, és hangosan elhangzott a csapat neve:
NEM MI VÓTUNK!!!
Négy nap leforgása alatt temérdek élmény, nevetés és sztori került elő, az utolsó napon pedig kiderült, hogy a csapat háza táján még egy deci tej is elfogyott… Senki sem vállalta magára.
Lehet, hogy azzal festették fehérre az utolsó halukat? Az történt, hogy az utolsó éjjel a brigád aludt, csak Moxi volt talpon, és ekkor jött az idei év különdíja… Amikor a harcsa betépte a szakító segéddamilt, Moxi Dodit megelőzve bevágott a halnak — ez is különdíjat érdemelne. Szép lassan jött kifelé a hal, néha kissé nehezen is. Mint később kiderült, mindkét horog akadt, ezért volt nehézkes a fárasztás.

Fotó: Pálinkás Viktor – Agro Jager News
A csapat ismét a stégen állt, és nem maradhatott el a felkiáltás:
NEM MI VÓTUNK!!!
A gyönyörű hal egy albínóharcsa volt. A csodálatos tavon élmény a horgászat, ezek a baráti találkozók pedig folyamatos mosolygós koccintásokkal telnek. A főszervező, Zsolna Mihály évről évre színvonalasabb baráti találkozókat szervez a horgászegyesület segítségével. Székely Mihály, a horgászegyesület elnöke mindig kedves szavakkal és mosollyal az arcán fogadja a harcsahorgászokat.

Fotó: Pálinkás Viktor – Agro Jager News
Délelőtt kezdődött az eredményhirdetés, és a horgászegyesület ismét kitett magáért, mert üres hassal senkit nem engedett haza: egy finom étellel kedveskedtek a résztvevőknek. Köszönünk mindent, Diósjenő, jövőre támadunk…
Ui.: Mikor távoztak az autók, és elérték az erdő szélét, Diósjenő kedves lakossága már csak annyit hallott, hogy négy öblös hang azt kiáltja:
NEM MI VÓTUNK!
Rögtön összenéztek, és sorolták:
DODI, VIKTOR, SÜNI, MOXI…
Írta és fényképezte: Pálinkás Viktor
Van egy szép élménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Kattintson és látogasson el a FROMMER Fegyverbolt honlapjára.
A közösségi médián keresztül ismertem meg Pécz Józsefet, aki szabadidejének nagy részét rendkívül eredményesen tölti a Pilismaróti-öbölben. Köztudott, hogy az egyik legeredményesebb horgász, aki képes nagyobbnál nagyobb pontyokat kifogni. Sikereiről és tapasztalatairól kérdezte lapunk:

– Körülbelül 4-5 évvel ezelőtt kezdtem el ismét komolyabban horgászni. Horgászengedéllyel 1986 óta rendelkezem. Senkinek sem kell bemutatni, milyen drámai változásokat okozott a koronavírus egyik pillanatról a másikra. 2019 decemberében, a kínai Vuhan városában tört ki a vírus. Akkor még hihetetlennek hangzott, hogy kis hazánkat is eléri. 2020 márciusában igazolták az első esetet Magyarországon. A hatóságok ezt követően lezárták a határokat, és hirtelen a családom élete is teljesen megváltozott. Minden felborult egyik pillanatról a másikra.
Megközelítőleg húsz évig roncsderbiztem, ekkor azonban ezt is elengedtem. Egy korszak lezárult. Ekkor döntöttem úgy, hogy ismét elkezdek horgászni. A közösségi médiában láttam, mekkora halakat lehet fogni a Pilismaróti-öbölben. Mivel a nyári családi nyaralás elérhetetlenné vált, a feleségemmel úgy döntöttünk, hogy vásárolunk egy lakókocsit, amellyel bármennyi időt a vízpart mellett tölthetünk. Az első próbánk során szinte azonnal sikerült megszákolni egy 11 kilogrammos amurt, amelyet több hasonló súlyú hal követett.
Ekkor kezdődött el az igazi nagy szenvedély. A bojlis horgászat lett a nagy szerelem. Szerencsére a feleségem mindig toleráns volt velem, így a horgászattal kapcsolatban is megértő maradt. Nem titok, hogy az elmúlt évben körülbelül 150 alkalommal voltam kint horgászni, időjárástól függetlenül. Legyen bármilyen cudar is az idő, akár még a téli hónapokban is.

A napi tapasztalatok aztán elkezdtek kombinálódni a megfigyelésekkel, az információcserével és a folyamatos tanulással. A horgászat is egy gyorsan változó „tudománnyá” vált, amelyben nagyon gyorsan le lehet maradni, mert közben a halak viselkedése is változik. Újabbnál újabb tippek és trükkök jelennek meg, a nagy fogások pedig a siker egyik ismérvei.
A megcélzott nagy halakhoz minden szükséges felszerelést lépésről lépésre beszereztem. 3,75 librás botokkal és 130 grammos ólmokkal horgászom, Korda Krank horgokkal, amelyek az egyik legjobbak a kavicsos aljzaton. A körülmények miatt érdemes két-három horgászat után cserélni a horgokat, mert az élük gyorsan tompulhat. Folyamatosan tanulok másoktól. Az elmúlt időszakban már én is klippelem a horgokat, nem kötöm őket saját kezűleg.
Az elmúlt években komoly gyakorlati tapasztalatokat szereztem a bojlik terén is. Mindent kipróbáltam, időt és pénzt nem kímélve. Végül Jankovics Krisztián termékei mellett maradtam, amelyeket az egyik legjobbnak tartok a vadvízi horgászatokhoz. A halak viselkedése nagyban függ a víz hőmérsékletétől. Minél melegebb a víz, annál jobban szeretik a pontyok az édes ízű csalikat. A mangós, cseresznyés és szilvás ízekkel szinte mindig eredményt tudok elérni. Míg pontyot szinte bármikor horogra lehet csalni, az amur csak 14 fokos vízhőmérséklet felett aktivizálódik. A fűzött tigrismogyoró az egyik kedvenc csalijuk.
Ezzel szemben a téli időszakban a kisebb bojlik működnek jobban. Szinte minden esetben 13–30 milliméteres bojlikat kínálok fel. A több kapás érdekében etetőhajót is alkalmazok. A nagyobb halak már sokat megéltek, sok horgásszal találkoztak. Saját tapasztalatból tudom, hogy a tökéletes formájú bojlikat a kapitális halak gyakran elkerülik. Éppen ezért mindig megfaragom őket kocka vagy trapéz alakúra. Dőlőbóját használok, előtte pedig kitapogatom a medret. A meder ismerete nélkülözhetetlen. Közismert, hogy a ponty mély iszapba nem szívesen megy bele. Emellett a nagy halaknak már nincs igazán félnivalójuk, ezért sokszor külön, magányosan járnak.

A nagy fogás mindig hatalmas örömöt okoz, ilyenkor egy szivart szoktam meggyújtani a parton. Természetesen minden fogást megörökítek, videókat is készítek. Ezt követően a helyi horgászrend szabályait betartva minden esetben visszaengedem a halakat. Tavaly összesen 17 szivar fogyott el. Több olyan eset is volt, amikor a kifogott hal mérete még engem is meglepett.
Az egyéni rekordom 23, illetve 27 kilogramm volt, amelyekhez különleges történet is kapcsolódik. Karácsony előtt mindig adakozni szoktam. Minden évben december 26-tól szilveszterig kint ülök a parton és folyamatosan horgászom. Mindig akad olyan horgászfelszerelésem, amelyet már nem használok, kidobni viszont soha nem szerettem semmit, ezért ezeket rendszeresen felajánlom másoknak. 2024-ben a közösségi médiában kerestem meg a pilismaróti közösséget, ahol egy kisebb ajándékcsomagot ajánlottam fel egy olyan fiatal horgásznak, aki anyagi okok miatt nem tud megfelelő felszerelést vásárolni. Egyetlen édesanya jelentkezett, akinek a kisfia szeretett volna horgászni.
A találkozót a parton beszéltük meg, ahová néhány déli gyümölcsöt is összekészítettem az ifjú horgásznak. Miután átadtam neki mindent, a kisfiú egy pillanatra megállt, és azt kívánta nekem, hogy fogjam ki életem legnagyobb halát. Ez december 20-án történt, ami nem éppen a rekordfogások optimális időszaka. Nem sokkal később érkezett meg a 23 kilogrammos ponty. Akkor sajnos segítség nélkül kellett megszákolnom ezt az óriási halat. Bár nem voltak ideálisak a körülmények, a fogás után be is mentem a vízbe, hogy segítsek a halnak az elúszásban. Mindketten elfáradtunk – talán ő egy kicsivel jobban, mint én.
Egy évvel később megismétlődött a történelem, ugyanott, ugyanazokkal a szereplőkkel. A kisfiú ismét jó szerencsét kívánt nekem, ezt követően pedig megfogtam életem legnagyobb pontyát, amely elérte a 27 kilogrammot. Örömömben sírva fakadtam. Soha nem gondoltam volna, hogy a Pilismaróti-öböl megajándékozhat ekkora hallal.
Azért, hogy másnak is legyen hasonló élménye, én is felkaroltam egy körülbelül 15 éves fiút, akinek lépésről lépésre próbálom átadni a tudásomat, ahogyan annak idején nekem is segítettek mások gyerekkoromban. Mindenkinek csak azt tudom javasolni, hogy menjen ki horgászni, amennyit csak tud, mert előbb-utóbb megérkeznek a szebbnél szebb halak is. A fogás nélküli napok pedig a vadvízi horgászat természetes részei. A víz próbára teszi a horgászokat. Akik türelmesek és kitartóak, azok akár kapitális halakat is foghatnak a Pilismaróti-öbölben.
Írta: Dr. Szilágyi Gergely
Van egy szép élménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre

Hirdessen Ön is az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Horgászat
Ismét remekeltek
2026. május 8-9-én rendezék meg a XXVIII. IPA (Nemzetközi Rendőrszövetség) Magyar Szekció Paksi Közhasznú Egyesület által szervezett 24 órás halfogó versenyt a Tamási Tóvölgy horgásztavon
Kollégáink a dobogó első fokára állhattak fel, ráadásul egy különdíjat is megszereztek. 2026. május 8-9-én rendezék meg a XXVIII. IPA (Nemzetközi Rendőrszövetség) Magyar Szekció Paksi Közhasznú Egyesület által szervezett 24 órás halfogó versenyt a Tamási Tóvölgy horgásztavon.

Fotó: Rendőrség
A versenyen 18 csapat indult, köztük 1 szlovák csapat részvétele tette nemzetközivé a mezőnyt.
A „Most vagy Mindig” csapatnéven regisztrált rendőr trió tagjai a Szekszárdi Rendőrkapitányság állományából Jókai Balázs r.őrnagy és Samu Antal r.százados, valamint a Bonyhádi Rendőrkapitányságról Kósik László r.százados voltak. Az egynapos megmérettetésen 295,504 kg súlyú halat fogtak, ami idén nagyarányú győzelmet hozott.
A verseny legnagyobb halát – egy 13.31 kg –os pontyot – Kósik László r. százados fogta ki, amiért egy különdíj is járt.
Forrás: Rendőrség
































