Az elkövetkező hét évben 4265 milliárd forintot fordít a kormány a magyar vidék, mezőgazdaság és élelmiszeripar fejlesztésére – közölte a Növekedés.hu-nak Nagy István, agrárminiszter.

Dr. Nagy István agrárminiszter (Forrás: Növekedes.hu)

Hozzátette, Magyarország a hazai igényekhez képest jóval többet termel, nagy tartalékokkal rendelkezik, így több mint 20 millió ember ellátására képes. Az áringadozás ugyanakkor kivédhetőbb és a piac is egyszerűbben szabályozható lenne, ha a kiskereskedelem nagyobb hányada lenne magyar kézben.

Szakmai szervezetek szerint a nem létfontosságú üzletek bezárása veszélyeztetheti a tavaszi munkákat, mert fennáll a veszélye annak, hogy a gazdálkodók nem jutnak időben inputanyagokhoz, alapanyagokhoz.

A mezőgazdaságot érintő kereskedelemben lehetnek-e kivételek, várhatók-e könnyítések?

Az újabb korlátozó intézkedések annak figyelembevételével születtek, hogy a mezőgazdasági termeléshez, állattartáshoz és élelmiszer előállításához feltétlenül szükséges üzletek nyitva maradhassanak, illetve a termelést biztosító szolgáltatások is elérhetők legyenek. Így a mezőgazdasági és erdészeti tevékenység elvégzéséhez nélkülözhetetlen anyagokat, valamint eszközöket árusító boltok nem zárnak be, elérhetőek a mezőgazdasági gépek és azok alkatrészei is.

Emellett az állateledelt, takarmányt forgalmazó üzletek, a mezőgazdasági boltok és a kertészeti árudák és faiskolák is nyitva maradhatnak, ahogyan a következő időszakban az állatgyógyszertárak is üzemelhetnek.

A veszélyhelyzeti szabályok figyelembe vételével, ugyancsak nyitva lehetnek a napi fogyasztási cikket értékesítő élelmiszerüzletek és piacok is, ez utóbbiak esetében a kötelezően bezárt üzletek kivételével. A személyes megjelenést igénylő mezőgazdasági gépszerviz, élelmiszer feldolgozási, közétkeztetési, állattenyésztési és állategészségügyi, a kapcsolódó laboratóriumi szolgáltatást nyújtó helyiségek vagy helyszínek is nyitva maradhatnak.

Mi a helyzet a már tapasztalt felhalmozással?

A hazai élelmiszertermelés eddig is sikeresen vette az akadályokat. Az alapanyag-előállítástól kezdve a logisztikáig az élelmiszeripar minden szegmense megfelelően működik, így az esetlegesen megnövekvő vásárlói igényeket most is ki tudjuk elégíteni, felesleges felhalmozásra nincs szükség. A termelők helytállása az agráriumot stratégiai ágazattá emelte. A gazdák eddigi helytállásáért köszönettel tartozunk, áldozatos munkájuknak és szorgalmunknak köszönhetően ugyanis a legnehezebb időszakban is friss és egészséges élelmiszer kerülhet a magyar családok asztalaira.

Az uniós Közös Agrárpolitika (KAP) elfogadásának csúszása miatt az új KAP – amely a Magyarországnak járó EU-s agrártámogatásokat is közvetíti – csak 2023-tól léphet életbe, az idén pedig úgynevezett átmeneti időszak kezdődött.

A hazai ágazati szereplőknek milyen támogatási viszonyokra kell számítaniuk a 2021-es első átmeneti évben?

A források felhasználása tekintetében lényegében két szakasz következik most a munkánkban. Az első szakasz azt jelenti, hogy már 2021 első felében meghirdetjük azokat az új programokat és felhívásokat, amelyekre lehetőség van a 2014-2020 közötti szabályok keretei között.

Az uniós szabályozás 2023-tól változik. Az idei és a 2022-es év átmeneti esztendő lesz, ugyanakkor a nemzeti társfinanszírozás jelentős megemelése már erre a két átmeneti évre is vonatkozik és az új költségvetési keret terhére már meghirdethetők új pályázatok. A második szakasza pedig az, hogy a 2023-2027 közötti időszak tekintetében a Közös Agrárpolitika Stratégiai Terve keretében fogjuk idei évben rögzíteni a felhasználás pontos irányait és tartalmi elemeit. A kormány döntött arról, hogy az új KAP-ban az eddigi 17,5 százalékról 80 százalékra növeli az uniós vidékfejlesztési támogatások hazai társfinanszírozását, amely a következő években több ezermilliárdos kiadást jelenthet.

Honnan lesz erre pénz a magyar költségvetésben?

Történelmi léptékű döntést hozott a magyar kormány, amikor úgy döntött, hogy az Európai Unióban adható legmagasabb mértékű nemzeti társfinanszírozás mértékét 17,5 százalékról nyolcvan százalékra, a maximumra emelte. Nincs Európában hasonló példa, nem is volt, és most a közeljövőben sem lesz. Mi voltunk az egyedüliek, akik így döntöttek. A hangsúly a helyi gazdaság és a vidék megerősítésén valamint a magyar gazdák versenyképességének növelésén van. Számokban ez azt jelenti, hogy az elkövetkező hét évben 4265 milliárd forintot fordítunk a magyar vidék, a magyar mezőgazdaság és élelmiszeripar fejlesztésére.

Ezzel megháromszorozzuk a jelenlegi, 2014-2020 közötti Vidékfejlesztési Program forrásainak nagyságát és megújítjuk a vidéki Magyarországot. A Közös Agrárpolitika másik pillére, a jövedelempótló támogatások révén pedig további 3272 milliárd forintnyi, száz százalékban uniós forrásból segítjük a hazai mezőgazdasági szereplőket. A vidékfejlesztési kassza egyik legfontosabb jellemzője, hogy innen lehet jelentős támogatásokat nyújtani agrárfejlesztésekre.

A megemelt társfinanszírozású keretből melyek lehetnek a legfontosabb hazai agrárfejlesztési célok a 2027-ig tartó új uniós költségvetési ciklusban?

Széles körű konzultációt fogunk lebonyolítani, bevonjuk az érdekelteket a munkába, hogy a magyar vidék lehető legtöbb szereplője érezze magáénak és a maga hasznára válónak a terveinket, elképzeléseinket. Célunk, hogy az elkövetkezendő évtizednek nyertese legyen a magyar vidék, a helyi gazdaság, a legkisebb falvaktól a megyei jogú városokig.

Ennek a folyamatnak pedig fontos elemei: a vidéki élet életkörülményeinek, vonzerejének növelése, a generációváltás elősegítése, a precíziós gazdálkodás térnyerésre, a jövedelmezőség emelkedése. Mindenképpen szeretnénk fokozni a versenyképességet. Bővíteni és erősíteni az élelmiszeripart, növelni a feldolgozottsági szintet, így még több jó minőségű magyar élelmiszer lesz a polcokon. Az elkövetkezendő években még nagyobb hangsúlyt fordítunk arra, hogy teremtett világunk értékeit megőrizzük és a mezőgazdaságban is érvényesítsük a környezetvédelmi szempontokat.

Növekedni fognak az agrár-környezetgazdálkodáshoz, ökológiai gazdálkodáshoz, erdősítéshez kapcsolódó támogatások. Ez segít majd abban, hogy a gazdák versenyképességük és jövedelemszintjük javítása mellett fenntarthatóbb gazdálkodást folytassanak. Az elmúlt tíz évben a kormány szövetséget kötött a gazdákkal. Erre a partnerségre most is kölcsönösen szükségünk van. Bízom benne, hogy a jövőben is számíthatok kitartó és áldozatos munkájukra. Pénzügyi szempontból a tavasz egyik kiemelt eseménye lehet, hogy az agrártárca 1500 milliárd forintnyi új pályázat megjelentetését tervezi a most futó vidékfejlesztési programban.

Melyek lesznek a legfontosabb idei pályázatok?

Ismét számíthatnak támogatási lehetőségre az állattenyésztők és a kertészek, előbbiek telepeik modernizációjához, utóbbiak gyümölcs- és gyógynövény ültetvény telepítéséhez, gombaházak létrehozásához, és gépparkjuk fejlesztéséhez. Kiemelt célként tekintünk a teljes magyar élelmiszeripar modernizációjára, az ágazat számára két pályázati felhívást tervezünk.

Az agráriumban ma már megkerülhetetlen az automatizálás, a robotizálás és a precíziós fejlesztések előtérbe helyezése, ezért ilyen jellegű beruházásokat is támogatni kívánunk, továbbá a terményszárítók és a tárolók korszerűsítésére is jelentős forrásokat szánunk.

Az első pályázatok már áprilisban megjelennek, ezek kisebb állattartók fejlesztéseit és az ültetvénytelepítést segítő felhívások, azután pedig júniusig folyamatosan ismerhetik meg az új pályázati lehetőségeket az érdeklődők. A gödöllői Szent István Egyetem bázisán február elsejével létrejött a több más jelentős agrárintézményt magába olvasztó Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem.

Mi indokolta az agrárgazdasági „csúcsegyetem” létrehozását, és mely területeken kellene mindenképp megreformálni a hazai agrár-felsőoktatást?

A Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) alapítványi egyetemmé való átalakulása egyszerre jelenti a működési keretek és tartalom korszerűsítését. Az új jogi forma egyértelműen tágasabb mozgásteret, teljesebb körű önrendelkezést jelent. Ezzel párhuzamosan a létrejött nagyobb egység érdemi lehetőséget ígér arra, hogy a kapacitások hatékonyabb összehangolása mellett az egyetem kapcsolatrendszere is látványosan kiszélesedjen, kiteljesedjen. Nemcsak mennyiségi oldalról nézve, hanem összetételében, minőségében is.

A megnövekedett hatókör a több agrár-felsőoktatási képzőhely összeolvasztásán túl egyértelműen annak köszönhető, hogy az alapítványi átalakulás részeként az egyetem portfóliója ágazati kutatóintézetekkel, gazdasági társaságokkal bővült ki. Meggyőződésem szerint a jövő egyik legnagyobb kihívása éppen az, hogy a MATE mint tudáscentrum az ágazat valamennyi szegmensének szereplőjét képes legyen megszólítani, együttműködést ajánlani számára.

Mind a pályájukat kereső, építő fiatalokat, mind a „már pályán lévő” tapasztalt gazdákat, szaktanácsadókat, vállalkozásokat, állami intézményeket. A magas szintű gondolkodásnak a tudományos szféra keretein kívüli éles gyakorlati élethelyzetekben, a komoly gazdasági téttel járó döntések meghozatalában is ugyanúgy jelen kell lenni, részt kell vennie. Ez az egyetemesség az, aminek a MATE egyetemi létének elválaszthatatlan elemévé, tulajdonságává kell válnia.

A fejlődés alapja a világos jövőkép, a bátor előrenézés, a távlatokban történő gondolkodás. A világban zajló változások felgyorsultak, akár a természeti, akár a társadalmi folyamatokat nézzük. Mindez azt vetíti előre, hogy 2035-re az agrárium is gyökeresen más képet fog mutatni, mint napjainkban. Különösen a technológiai előrehaladás sebessége és mértéke az, ami már most is látványos és mélyreható változást idéz elő és még jelentősebb átalakítást fog véghezvinni az agrárium területén is.

Milyen készségek fejlesztésére lenne szükség?

Egyre több és több olyan önműködő, „önvezető” eszköz jelenik meg, melyek immár nemcsak erőt, energiát szolgáltnak, hanem immár döntéshozó, problémamegoldó szerepek ellátására alkalmasak. A fizikai munka mellett a szellemi munka jelentős részét szintén immár intelligens gépek fogják helyettünk végezni.

Az emberi képességek értéke, szerepe az agráriumban is tehát mindinkább a fejlesztőmunka és az összetett jellegű döntéshozatal felé mozdul el és fog eltolódni. Mindeközben, a természeti erőforrásokra is egyre fokozódó teher nehezedik, hiszen a gyors ütemben növekedő népesség igényei egyre fokozottabbak. Az agrár-felsőoktatásban ezért a biztos szellemi alapok kialakítására kell nagy hangsúlyt fektetni.

Mind a tudományosság és kreativitás, mind a felelősség vonatkozásában. Olyan szakember-utánpótlást kell nevelni, akik tagjai folyamatos önálló fejlődésre képesek, akik más területek eredményeit is nyitott szemmel képesek figyelni, értelmezni és befogadni. Végül, de nem utolsósorban, akik őrizve kívánják használni azokat a természeti adottságokat, mert tisztában vannak azzal, hogy ezek mennyire pótolhatatlan és mennyire törékeny értéket jelentenek. Nemcsak a jelenben, hanem az utánunk jövő generációk számára is.

Van elég fiatal gazda az országban? Mennyire kiöregedett a hazai gazdatársadalom? Vonzó ez a pálya?

A MATE egyik legfontosabb küldetése az agráriumról alkotott kép újrafogalmazása, elsősorban a fiatalok körében. Nagy szükség van arra, hogy a következő generáció az agrárpályát stabil megélhetést ígérő és motiváló, modern kihívásokat kínáló lehetőségnek lássa.

Az egyetemnek vezető szerepet kell vállalnia a generációváltás folyamatában. Ez a magyar mezőgazdaság jövője szempontjából alapvető fontosságú, hiszen ha a gazdaságok utódlása nem lesz biztonsággal tervezhető, az egész ország élelmiszer-ellátásának stabilitása kerülhet veszélybe. Az intézményi megújulási folyamat részeként rövidtávon egyértelműen az új szervezeti és működési keretek megszilárdítását tartjuk első helyi feladatnak.

Középtávon egy dinamikus minőségi fejlődést várunk, egy olyan motiváló közeg és szervezeti kultúra fokozatos kifejlődését, amely vonzó lehetőség a fiatalok tehetségének, a bennük rejlő kíváncsiság és kezdeményezőkészség kibontakoztatására.

Hosszútávon arra számítunk, hogy a MATE körül egy stabil és szoros tudásmegosztó kapcsolatrendszer épül ki, amely a gyakorlat szereplőit is folyamatosan a számukra lényeges legkorszerűbb ismeretekkel látja el, beleértve a nemzetközi trendek, eredmények naprakész követését. Ön is hangsúlyozta, hogy a járvány ellenére zavartalan a hazai élelmiszerellátás.

Ugyanakkor lát-e veszélyt abban, hogy egyes létfontosságú élelmiszergyártó cégek leállhatnak a közeljövőben, ha a járvány eldurvul dolgozóik körében? Van-e ilyen esetekre vészforgatókönyve a kormánynak?

A járvány súlyossága miatt felelősen gondolkodó emberként, nyugodt szívvel nem mondhatja, hogy egész biztos sehol sem történik tömeges megbetegedés. A tavaly tavasszal, majd ősztől meghozott szigorú intézkedések azonban mind épp azt a célt szolgálják, hogy ennek kockázatát a minimálisra csökkentsük.

Lassan nincs olyan ágazat az élelmiszerlánc területén, amelynek ne állna rendelkezésére tematikus útmutató az eredményes védekezéshez. Ehhez kapcsolódó támogatói dokumentum a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) holnapján megtalálható. A járványvédelem nemcsak szervezeti, hanem egyéni felelősség is egyben. Ezt a küzdelmet csak közösen, saját felelősségünk tudatában és a ránk vonatkozó „feladatok” teljesítésével nyerhetjük meg.

A zavartalan élelmiszerellátás, a biztonságos élelmiszer rendelkezésre állása létkérdés. Ezért is fordított a kormány már a járvány kezdetétől kiemelt figyelmet az agrárágazat jelentős szereplőire és intézkedett létfontosságú létesítménnyé történő kijelölésükről.

Magyarország a hazai igényekhez képest jóval többet termel, nagy tartalékokkal rendelkezik, így több mint 20 millió ember ellátására képes. Emellett folyamatosan kapcsolatban állunk az Operatív Törzzsel és közösen mindent megteszünk a járvány elleni védekezésért. Lázár János kormánybiztos a közelmúltban úgy nyilatkozott, hogy agrárgazdasági „new deal”-re lenne szükség ahhoz, hogy a magyar mezőgazdaság jobban ki tudja használni potenciális termelési és piaci lehetőségeit.

Egyetért-e ezzel, és mit kellene tartalmaznia egy ilyen „new deal”-nek?

A kormány és a saját álláspontom egyértelmű: fejlesztések révén lehet létrehozni egy XXI. századi színvonalon működő, nemzetközi szinten is versenyképes agrár- és élelmiszergazdaságot. Ez alapvető nemzetgazdasági érdek, hiszen élelmiszerre mindig szükség lesz a világban, az előállításához szükséges termőföld pedig rendelkezésünkre áll.

Ennek érdekében már meg is születtek a szükséges döntések: háromszorosára, 4265 milliárd forintra emelte a vidékfejlesztési forrásokat a nemzeti költségvetés 80 százalékos kiegészítésével a kormány és felállt a Vidékfejlesztési Kormánybizottság e célok elősegítés érdekében.

Már a tavalyi évben olyan pályázatok születtek, ahol csak az állattartók 330 milliárd forint, az üvegházakat és hűtőházakat építeni akaró kertészek pedig csaknem 90 milliárd forint értékben igényeltek támogatást fejlesztéseik megvalósítása érdekében. Idén pedig újabb beruházási pályázatcsomag jelenik meg, amely a korszerű ültetvénytelepítéstől a precíziós gazdálkodásra történő átállás támogatásán keresztül a modern élelmiszeripari fejlesztésekig széles körben teremt óriási fejlesztési lehetőséget a vidéki Magyarország számára.

Lázár János nyilatkozataiban azt is kijelentette, hogy az agráreredményesség javításához a hazai élelmiszeripar 80 százalékát nemzeti kézbe kellene vonni, és hasonlóan nemzeti tulajdonba kellene venni az élelmiszer-kiskereskedelmet is.

Megvalósíthatónak tartja-e ezt?

Stratégiai fontosságú kérdésnek tartom a kiskereskedelmet. Jelenleg olyan mértékű nyereség képződik a szektorban, majd ezt követően hagyja el az országot, amit nem lehet annyiban hagyni.

Egyrészről ezeket a forrásokat további fejlesztésekre lehetne fordítani. Másrészről pedig mennyivel kiszámíthatóbb lenne a gazdaság tervezése, ha tudnánk, hogy a kereskedelemnek mire mekkora szüksége van. Az áringadozás is kivédhetőbb és a piac is egyszerűbben szabályozható lenne, ha a kiskereskedelem nagyobb hányada lenne magyar kézben.

Forrás: Növekedes.hu