Az 1842-ben alapított és 1949-ben megszűntetett Magyar Izraelita Kézmű- és Földműves Egylet (MIKÉFE) működését modern gazdálkodás, magas szintű oktatás és mély szociális érzék jellemezte. Az 1840-es években Kossuth Lajos és Batthyány Lajos által is támogatott zsidó egylet egykori kertésztelepének Budapest X. kerületében még állnak a maradványai, az egylet történetetét kutató Törőcsik Éva pedig mindent megtesz azért, hogy a magyar agrártörténet szempontjából egyedülálló jelentőségű területen emlékhely létesüljön.

A kertészképzés épülete egy régi fotón (Forrás: MIKEFE)

Hogyan került a szinte mindenki által elfeledett MIKÉFE a látókörébe?

– Harminckét évet töltöttem a FŐKERT-nél, ahol végigjártam a ranglétrát: először a parkfenntartási területen dolgoztam a XIII. és az V. kerületben, majd bekerültem a Dob utcai székhelyre, végül vezérigazgató-helyettesként mentem nyugdíjba. A cégnél hozzám tartozott a Keresztúri úti termesztő telep, ahol a régi üvegházakat a nyolcvanas években mindenki úgy hívta, hogy izraelita házak, ami felkeltette a figyelmemet. Nagyon érdekesnek találtam, hogy itt ilyen régi épületek vannak, s szinte semmit sem lehet róluk tudni.

A nyolcvanas években a MIKÉFE egykori létesítményeit még használták?

– Hogyne! Sőt, még húsz éve is be voltak vonva a termesztésbe. Faiskolai dugványokat neveltek a régi épületekben.

A FŐKERT által is használt öreg épületek az 1930-as években már álltak (Kép: MIKÉFE)

Mikor épültek ezek az üvegházak?

Törőcsik Éva (Kép: Facebook)

A pontos korukat nem sikerült kiderítenem, pedig eléggé sokat kutakodtam és kutakodom a témában, de sajnos semmilyen építészeti dokumentációt nem találtam. Az viszont bizonyos, hogy a FŐKERT által is használt öreg épületek az 1930-as években már álltak, ezt egy újságcikk bizonyítja, amelyben a telep utolsó főkertészéről, az 1945-ben meghalt Izsák Károlyról is szó esik. A Centropa készített interjút Izsák Erikával, Izsák Károly lányával, aki a telepen lakott a főkertész lányaként. Az ő életrajzát mutatja be a cikk, természetesen édesapjáról is emlékezik benne. Egy 1930-as években készült fotót mellékeltek hozzá, és azon a képen a szóban forgó üvegházak már láthatók. A MIKÉFE történetében egyébként nyomon követhető, hogy az egylet folyamatosan bővített, fejlesztett és építkezett.

Mikor fogott hozzá a telep történetének megírásához?

– Nagyon régóta érdekelt a téma, de igazából a tavalyi pandémia kellett hozzá, hogy a módszeres kutatásnak és az írásnak nekiüljek. Egyre érdekesebbnek találtam a témát, és az Arcanum adatbázisában megdöbbentően sok anyagot találtam a MIKÉFE tevékenységéről, és kiderült számomra, hogy a rákoskeresztúri telep a második világháború előtt az ország vezető kertészete volt. Felvettem a kapcsolatot több zsidó szervezettel, így tudtam meg, hogy a Mazsihisz és a FŐKERT között 2019-ben már formálódott egy kezdeményezés egy emlékhely kialakítására a rákoskeresztúri telepen. Ez tavaly megakadt, de idén újra elindult. Itt tartunk most, azzal az adalékkal, hogy időközben összeállítottam egy átfogó anyagot az egylet történetéről, amit nagyon szívesen a rendelkezésére bocsátok azoknak, akik tenni akarnak azért, hogy a még álló épületek megmaradjanak. A munkához felhasználtam Kertész Ödön 2000-ben megjelent könyvét, amely a MIKÉFE 100 éves történetét dolgozza fel (1842-1942).

Ha most kimennék a Keresztúri úti telepre, milyen látvány fogadna?

– Bánatos látvány fogadná, az üvegházak közül már csak egy van használatban, de a fűtés már abban sem működik. Az összes többi nagyon leromlott. Ez nagyon szomorú, ha belegondolunk abba, hogy itt milyen virágzó szakmai- és iskolai élet folyt bentlakásos internátussal és gazdasági melléképületekkel. Igaz, áll még az egykori főkertészi ház is, ami ma is irodaként funkcionál, de az eredeti állapotára már nem emlékeztet az átépítések, átalakítások miatt.

Milyen elképzelése van egy leendő emlékhelyről a területen?

– Az üvegházakat, ha meg is maradnak, már nem lehet visszaállítani a gazdálkodásba, hiszen mára már elavultak. Én az eszmeiség megőrzését tartanám fontosnak, azt, hogy nyoma maradjon annak az agrárkultúrának, amit a zsidóság itt folytatott.

Egy Zsidó Kertészeti Emlékhelyre gondol? 

– Ez jól hangzik, igen, valami ilyesmire. Feltétlenül meg kellene örökíteni ott az egylet és a kertészeti telep történetét, mert ez egy igazi brand volt a maga idejében. De tágítani is lehetne a profilt, én egy nagy budapesti kertészeti múzeumot is el tudnék képzelni, hiszen a MIKÉFE évtizedeken át integráns része volt a főváros agrárkultúrájának.

Nem beszélve arról, hogy a zsidó kertészet megjelenítése oldaná a zsidósággal kapcsolatos sztereotípiákat is, nem?

– Így van, ez maximálisan benne van ebben a történetben.

Forrás: mazsihisz.hu