Természetvédelem
Új invazív faj jelent meg a Fertő tónál
Múlt héten az Európa több országában is jelen lévő amerikai szürkemókusról tudhattatok meg többet. Az idei évet egy olyan fajjal zárjuk, ami a Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság területén is előfordul, szerepel az Európai Unió által összeállított listán, és idén is számos megfigyelési adat érkezett róla az Igazgatóság területéről.
Múlt héten az Európa több országában is jelen lévő amerikai szürkemókusról tudhattatok meg többet. Az idei évet egy olyan fajjal zárjuk, ami a Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság területén is előfordul, szerepel az Európai Unió által összeállított listán, és idén is számos megfigyelési adat érkezett róla az Igazgatóság területéről.
A Nutria bemutatása:
????Elterjedése:
A nutria eredetileg Dél-Amerikából származik, Európába az 1880-as években telepítették be prémje, valamint húsa miatt. Mára számos európai országban elterjedt, köztük Magyarországon is. Hazai állományai a bezárt állattartó telepekről elengedett példányokból, valamint a szomszédos országokból bevándorló egyedekből alakultak ki.
????Élőhelye:
Elsősorban sík- és dombvidéki területeken fordul elő. Állandó vizű folyók, patakok, tavak, mocsarak lakója, leginkább a növényzettel sűrűn benőtt vizeket kedveli. A víztől csak 5-10 méterre távolodik el.
????Életmódja, szaporodása:
Kitűnő úszó, a szárazföldön igen esetlenül mozog, ezért ideje nagy részét a vízben tölti. A part közeli területet csak akkor hagyja el, ha a víz környékének más részeire szeretne áttelepedni. Territoriális állat, de alapvetően békés természetű, veszély esetén azonnal a vízbe veti magát. Növényevő, főként a vízi és vízparti növényzetet fogyasztja, télen fakéreggel, gyökerekkel táplálkozik.
3-4 hónapos korára válik ivaréretté, évente 1-2 almot nevel fel, egy-egy alkalommal akár 9 kölyköt is világra hozhat.
❗????Természetvédelmi hatásai:
Jelentős károkat okozhat a partfalak ásásával, különböző paraziták terjesztésével, valamint táplálkozása során. Naponta testtömege 25%-ának megfelelő tömegű növényi részt képes elfogyasztani, emellett táplálkozása közben a fennmaradó növényzetet is elpusztítja, komoly károkat okozva ezzel az őshonos növényközösségben.
Az alábbi képen látható két nutriát a Szigetközben sikerült lencsevégre kapni, december elején. A fotókat és az adatot ezúton is köszönjük!
További részletek a nutriáról itt érhető el.
Forrás: Fertő-Hanság Nemzeti Park
Természetvédelem
Tanyaromok: ahol egykor gyerekek játszottak, ott most madarak nevelik fiókáikat
A madarak visszafoglalták az elhagyatott tanyákat a Csanádi pusztákon
A Körös-Maros Nemzeti Parkhoz tartozó Csanádi pusztákat járva még napjainkban is láthatók az egykori tanyasi élet nyomai – igaz, már csak romokban. Az udvarok zöldellő fáin és a romos padlásokon azonban ma is van élet: a hajdani lakhelyek most madaraknak adnak otthont.
Manapság már nagyon kevesen adják arra a fejüket, hogy a településektől távol, tanyán éljenek. Nem is olyan régen, néhány évtizede azonban még kifejezetten általános volt a tanyasi életforma, kiterjedt tanyavilág működött az egész magyar Alföldön, így a Csanádi puszták térségében is.
Bár sok tanya teljesen eltűnt már a föld színéről, néhányuknál a valamikori tanyaudvart megkímélték a beszántástól, műveléstől, így az ott régen ültetett fák még megvannak, sok esetben sűrű bozót nőtte be a tanyahelyeket. Ezek a pusztákba, szántóföldekbe beékelődő kis facsoportok jelzik a hajdani otthonokat. Az egyébként igencsak fátlan vidéken ezek, a régi tanyasiak által ültetett fák felértékelődnek, pihenő-, kilátó-, fészkelőhelyet biztosítanak például a térség ragadozó madarainak, egerész- és pusztai ölyveknek, parlagi sasoknak.
Nemcsak a tanyaudvarok fái, de maguk az épületek, a régi otthonok is élőhelyet jelentenek számos védett madárfaj számára. Ezek a tanyaépületek még természetes anyagokból, sárból, szalmából, nádból épültek. Mióta nem lakják, és nem tartják karban őket, lassan omladoznak, összedőlnek, végül újra eggyé válnak a földdel. A tetők beszakadnak, az omladozó falakban számos üreg keletkezik. Ezeket a helyeket keresi például több bagolyfaj is. Egyik legimpozánsabb megjelenésű éjjeli ragadozónk, a gyöngybagoly például előszeretettel rakja tojásait a romos épületek padlásaira, ahol védett körülmények között nevelkedhetnek fiókái. A lakott emberi településeket is kedvelő kuvikok szintén szívesen választják költőhelyül a romok falainak üregeit, padlásait. Vörös vércsékkel is találkozhatunk, ha a tanyaromokon találnak olyan alkalmas párkányt, üreget, ahol költeni tudnak. A színpompás szalakóták és búbosbankák is gyakran költenek ezeken a helyeken, a nagyszámú mezei veréb és seregély mellett. Az énekesmadarak közül még a házi rozsdafarkúra jellemző a romos épületekben való fészkelés. Nem egyszer előfordul, hogy az épületekben maradt, korhadó, poros bútorokban találkozunk madárfészkekkel.
A pusztákat járva épp ezért érdemes alaposabban szemügyre venni egy-egy régi tanyahelyet. Az udvarok, melyeken nem is oly rég még gyerekek játszhattak, ma már madárzsivajtól hangosak.
Forrás: KMNP
Természetvédelem
Szemétszedés a Júlia úton a „Tavaszi Nagytakarítás” kampány keretében
Erdészek és önkéntesek szemetet szedtek a Síkvidéki Erdészet területén
Jelentős mennyiségű hulladékot szedett össze a több mint ötven fős csapat a Júlia út környékén.
A TAEG Tanulmányi Erdőgazdaság Zrt. az AÖFK Tavaszi Nagytakarítás Kampányához csatlakozva hulladékgyűjtést szervezett április 9-re a Síkvidéki Erdészet Júlia út környéki területére. Az erdőgazdaság helyi és soproni személyzete kiegészülve a Soproni Egyetem két karáról – Erdőmérnöki Kar, Benedek Elek Pedagógiai Kar – érkező hallgatókkal és oktatókkal jelentős mennyiségű hulladékot gyűjtött össze a közutak és az erdőkbe vezető utak környezetéből.
A nagyobb „gócpontokból” platónyi gumi és elektronikai hulladék is kikerült, de a begyűjtött kommunális hulladék többségét a műanyagflakonok és az alumíniumdobozok adták. Köszönjük a résztvevők lelkesedését és segítségét! Kérünk minden erdőlátogatót, hogy saját hulladékát ne az erdőterületen helyezze el, mivel az nem csak a természetre, de az erdőben kiránduló vagy ott munkát végző embertársainkra is veszélyt jelenthet!
Forrás: TAEG Zrt.
Természetvédelem
Halászmadarak az apaji halastavakon
Gyenge László természetfotós Apajon fényképezett.
Gyenge László természetfotós Apajon fényképezett. Élményeiről számolt be lapunknak:
Miután véget ért az északi kárókatonák inváziója, fő halpusztítónak maradtak a szürke gémek (a nálunk költő kárókatonák mellett). Mindkét faj hazai állománya nagyjából 3000 költőpár. És természetesen ott koncentrálódnak, ahol sok a hal, például a halastavakon.
Apaj határában van egy nagy halastórendszer, ahová rendszeresen járok madarakat fotózni. Az üzemvitel része, hogy egyes tavakat lehalászás után időnként leeresztenek. A tómeder mélyebb gödreiben mindig marad valamennyi víz és benne persze halak is, amelyek szinte vonzzák a hallal élő madarak sokaságát. Az említett apaji tavak térségében mostanában vagy 200 szürke gém, tucatnyi vörös gém, kárókatona, néhány fehér és fekete gólya, rétisas, halászsas, búbosvöcsök és számtalan sirály igyekszik éhségét csillapítani, többnyire a sekély vízben megrekedt halakból.
Képeimen a szürke gémek halászatát illusztráltam. Erős csőrvágásukkal ők bizony kilós vagy annál is nagyobb pontyokat képesek megszigonyozni, aztán zsákmányukat vagy le tudják nyelni, vagy sem. Ha túl nagynak bizonyul számukra valamely halálra szúrt hal, annak teteméből leginkább a sirályok lakmároznak.
Írta és fényképezte: Gyenge László