Természetvédelem
Viperakereső kutya segíti a Kiskunsági Nemzeti Park szakembereit
Kutyával keresik a veszélyeztetett rákosi viperát a Kiskunsági Nemzeti Parkban. Tomi, a német juhászkutya kiképzése tavaly ősszel ért véget, így élesben még nem tudta tesztelni tehetségét.
Kutyával keresik a veszélyeztetett rákosi viperát a Kiskunsági Nemzeti Parkban. Tomi, a német juhászkutya kiképzése tavaly ősszel ért véget, így élesben még nem tudta tesztelni tehetségét.
Miért kell keresni a rákosi viperát?
A rákosi vipera egy rendkívül ritka mérgeskígyó. Körülbelül ezer példány élhet belőle a Kiskunsági Nemzeti Park területén. Ez az egyik legveszélyeztetettebb állatfaj Magyarországon, ezen pedig az sem segít, hogy sok ragadozó tápláléka. A hüllők védelmével nemcsak őket magukat, de a többi állatfajt is óvják. Különlegessége, hogy kizárólag hazánkban fordul elő (a többi országból már kipusztult), ezért még inkább fontossá válik, hogy megőrizzük. Az első két példányt Herman Ottó vizslái találták a Rákos-patak mentén, 1892-ben.
A rákosi vipera megőrzését szolgáló védelmi program 2004 óta működik. Célja a faj tenyésztése, monitorozása és új élőhelyek létrehozása. A Rákosi vipera védelmi LIFE programot két alkalommal is, 2009-ben és 2015-ben Európa legsikeresebb természetvédelmi programjai közé választották és „Best of the Best” díjjal jutalmazták.
Ki a legalkalmasabb a keresésre?
Nem az ember. A sűrű fű között nagyon nehéz feladat ilyen hatalmas területen egy apró viperát megtalálni, aki ritkán dugja ki fejét az aljnövényzetből és rendkívül jól bele is olvad abba. Kitűnően rejtőzködik, így szemmel kutatni kemény vállalkozás. Akár 10-12 órás folyamatos keresésbe is telhet csupán egyetlen élőhely felderítése. Az időigényes munka során felvetődött a kérdés: miért nem kutyával keresik őket?
A Kiskunsági Nemzeti Park harminc négylábú közül választotta ki Tomit, az egykori robbanószer-kereső kutyát. Ő bizonyult a legalkalmasabbnak erre a különleges, egyedülálló feladatra. Különböző korú és nemű viperák azonosítására képes, és rendkívüli szimatát semmi sem verheti át. A rákosi viperát sosem keveri össze más fajokkal, még ha azok emberi szemmel igen hasonlónak is tűnnek. Jelzése pedig igen passzív, hogy ne zavarja meg a kígyókat. Csupán abba az irányba fekszik le, ahol a hüllő található.
Tavasztól indul az éles bevetés
Tomi kiképzése ősszel ért véget, télen pedig nem tudta tesztelni különleges képességét, mert a viperák ilyenkor nem aktívak. De a tréning ekkor sem maradt abba, a kihelyezett mintapéldányokat, vedléseket kivétel nélkül mindig megtalálta és jelezte.
Tavasztól már a tehetséges németjuhász segítségével térképezik fel, hol élnek pontosan a rákosi viperák. Ahol találnak, ott megbeszélik a gazdálkodókkal, hogy ne legeltessék túl az adott területet vagy egy ideig egyáltalán ne legeltessenek rajta. Ezzel segítve a különlegesen ritka rákosi vipera fennmaradását. S hogy miért nem kell tőle félnie senkinek? Mert a rákosi vipera veszélyesen hangzó neve ellenére egyrészt félős, legszívesebben elrejtőzik, másrészt nagyon ritka, harmadrészt olyan gyenge mérget bocsát ki magából, ami marását a méhcsípéssel teszi egyenértékűvé.
Forrás: Az én kutyám
Nem a Mátra alján, hanem a bihari határ mentén, Pocsajon, a falu szélén lakik az öreg néne, aki két éve fogadta magához a sete-suta őzgidát, mely mindeddig boldogan élt a kertben, kutyával, tyúkokkal, kacsákkal, libákkal békességben.
Egy nem túl szép napon az eddig barátságos kutya megharapta az őz fejét, ahogy megugrott, a lába beszorult egy vaskarám alá, és a hátulsó lába lábtő ízületén nyílt ficam keletkezett. A bőr 12 cm-en felszakadt, és a csont kifordult. Az őz azon járt, mely szennyeződött, fertőződött, ha azonnal nem kap műtéti ellátást, amputálni kell. Gazdája egy nyolcvan éves öreg néni nem tudta elsősegélyben részesíteni, másnak az őzike nem hagyta magát megközelíteni.
A debreceni speciális állatmentők aznap nem tudták szállítani, altatás nélkül nem is lehet. Azonnal kocsiba ültem munkatársammal, és egy bő óra alatt odaértünk Pocsajra. Altató injekció az ólban a combjába, majd mosás, fertőtlenítés, antibiotikum, sínbe rakás, lepedőbe göngyölés és a Duster hátsó ülésén munkatársunk vigyázott rá útközben. Ha mozdult, kapott még egy kis altatót, mert mintegy fél óra a hatása, az út pedig 100 km. Hortobágyon még egy adag, mely már kockázatos volt, mert kérődzők hosszú altatás során felfúvódhatnak, de szükséges, mert azonnal meg kellett operálni.
Mosás, fertőtlenítés, antibiotikumos lemosás még egyszer, csak jobban, szalagok, ízületi tok és bőr varrása után sínezés. Egy folyosót almoztunk be neki, a redőnyös falú kórtermeket összetörte volna, ha nekiugrik. Nem ugrál, de áll, járkál, eszik, iszik, és a gazdái másnaponta látogatják. Öreg néne simogatja, becézgeti, szeretgeti, két hét múlva hazaviszi.
Forrás: Dr. Déri János – Hortobágyi Madárpark
Természetvédelem
1 éve történt… A madárinfluenza pusztított
Dr. Déri János beszámolója 2023-ból:
Tavaly a madárinfluenza miatt a daruállomány 10%-a elpusztult.
Éppen egy éve tört ki a darvak között a madárinfluenza. Tavaly talán a világon a legtöbb daru gyűlt össze Hortobágyon, közel 200 000 madár. Táplálkozni a kukorica tarlókon százas-több ezres csoportokban, és éjszakázni alacsony vízállású, leeresztett halastavakban tízezrével.
Valahol 20 ezer, valahol 60 ezer egy tóban, ahol könnyen terjed a vírus. Hortobágyon pár ezer hullott el, innen a szegedi Fehér tóhoz vonulók közül közel 20 ezer. Az egész állománynak a 10 %-a! A hullák nem kerültek összeszedésre, még februárban sem, mert nem volt gazdája. Sem az állategészségügy, sem a természetvédelem nem tudott, vagy nem akart ezzel foglalkozni.
A daruvész során érdekes módon pár nagyliliken kívül nem volt más madárfaj az áldozatok között. Még a korábbi járványok alatt leginkább érzékeny hattyúk is kimaradtak belőle, bár előtte a nyár folyamán több gólya, egerészölyv is fertőződött.
De az összes nagyüzemi házibaromfi állomány elkapta és kártalanítás mellett mindet ki kellett irtani. A tavaszi vonulással a darvak már nem hullottak, a vadludak sem, de a házi baromfiállományok igen, melyeket ismét ki kiellett irtani.
A vírus endémiássá vált, nem kell már behurcolni, itt terem. Bár idén a vadmadarakat megkímélte a betegség, most újra dühöng a házi baromfiállományok között, és nem biztos, hogy nem jelentkezik vadon élőkben újra. Néhány nyári lúdban már megjelent Hortobágyon és a környéken.
Ha találkozik valaki túl szelíd, emberi közelséget elviselő, esetleg remegő, fejét rázó, tekerő vízimadárral, akkor a tavalyi protokoll szerint nem kell hozzá nyúlni, ott kell hagyni, ahol van, és a hatósági állatorvosnak kell szólni. Ha mi tudunk róla, megoldjuk a karanténozását, a tampon minta vételét és vizsgálatra küldését. Ha valaki akár közvetlenül, akár közvetve érintkezett velük, azonnali teljes személyi fertőtlenítés, ruhacsere szükséges, és ne menjen madarak közelébe!
Forrás: Dr. Déri János – Hortobágyi Madárpark
Természetvédelem
Erdőfürdő a kidobott kanapé
Az I. és a II. rendű vádlott közel 75 köbméternyi hulladékot helyezett el Mátraháza határában.
Az I. és a II. rendű vádlottak egymástól függetlenül több köbméternyi építési törmeléket, háztartási hulladékot, míg másikuk egy kanapét is elhelyezett a Mátraháza külterületén található tájvédelmi körzetben. Az illetékes kormányhivatal által a földterület megtisztítására kötelezett vétlen tulajdonosok közel 1.600.000 forintot fizettek az évek során felhalmozódott hulladék elszállításáért.
A bíróság által megállapított tényállás szerint az I. rendű vádlott 2022. március 3-án a használatában lévő tehergépkocsival öt fordulóval hatósági engedély nélkül, és a tulajdonosok tudtán kívül 0,5 m3 vegyes, veszélyes anyagnak nem minősülő – tégladarabokat, egy pozdorja darabot, szigetelőanyag darabokat, nagyobb vastagságú üvegdarabokat tartalmazó – építési-bontási hulladékot, valamint 7 m3 települési hulladékot helyezett el a tulajdonosok márkházi külterületi ingatlanán.
Az I. rendű vádlott által kihelyezett 0,5 m3 építési-bontási hulladék alkalmas volt a föld, a víz, illetve azok összetevői veszélyeztetésére.
A II. rendű vádlott 2021. szeptember 13. és 2021. október 14. napja között, pontosan meg nem határozható időpontban ugyancsak hatósági engedély nélkül, és a tulajdonosok tudtán kívül veszélyes faanyagot tartalmazó kanapét helyezett el hulladékként ugyanott. A II. rendű vádlott által engedély nélkül elhelyezett kanapé veszélyes hulladéknak minősült.
A Márkháza külterületén található, tájvédelmi körzethez tartozó földterületen korábban egy szakadék volt található, amelyet az évek során – illegálisan – veszélyes hulladékot is tartalmazó hulladékkal töltöttek fel ismeretlenek. Az illetékes kormányhivatal a terület tulajdonosait a hulladék elszállítására kötelezte. Az összesen közel 75 köbméternyi hulladék elszállítása a tulajdonosoknak 1.600.000 forintjába került.
A Salgótarjáni Járásbíróság a 2024. október 7-én megtartott előkészítő ülésen hulladékgazdálkodás rendje megsértése bűntette miatt az I. rendű vádlottat 180 óra közérdekű munka büntetésre, míg a II. rendű vádlottat 1 év, végrehajtásában 1 év 6 hónap próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte.
A bíróság döntése fellebbezés hiányában a kihirdetést követően jogerőre emelkedett.
Forrás: Magyarország Bíróságai