Keressen minket

Természetvédelem

Idén is vannak áttelelő barna rétihéják a Dél-Alföldön

Barna rétihéják szép számban költenek a Körös-Maros Nemzeti Park tájain. A hideg évszak közeledtével legtöbbjük útra kelt a melegebb vidékek felé, de akadnak áttelelő példányok is – közölte a Körös-Maros Nemzeti Park.

Néhány barna rétihéja a Körös-Maros Nemzeti Park területén maradt. A többség délebbre repült (A kép illusztráció. Kép forrása: Pixabay)

Az 1997-ben alapított Körös–Maros Nemzeti Park a dél-alföldi területek egységes természetvédelmi kezelésének feladatát valósítja meg. (Ábra: KMNP)

A Kis-Sárréten az átlagos években mintegy 50 pár barna rétihéja költ. Áttelelő példányok rendszeresen vannak, érdekesség, hogy ezek minden esetben tojók. Általában 6-8 példány szokott áttelelni, számuk az idén is hasonlóan alakult. Szinte kizárólag a halastavakon és a környező mocsarakban lehet őket megfigyelni. Télen is elsősorban rágcsálókat próbálnak zsákmányolni, de ilyenkor gyakrabban figyeljük meg őket dögökön is.

További egy áttelelő barna rétihéja tojóról van információnk a Gácsháti-halastavakról, míg a Kígyósi-puszta részterületen ezen a télen nem észleltünk egyet sem.

A Dévaványai-Ecsegi pusztákon a költőállomány egyes években csupán tucatnyi, máskor ennek akár a háromszorosa is lehet. Az elmúlt évben mindössze 10 pár költött itt, mert kevés volt a táplálékul szolgáló rágcsáló. Az enyhébb teleken itt is találkozhatunk áttelelő példányokkal. Idén 1-3 között alakul a számuk, s kizárólag a Hortobágy-Berettyó még be nem fagyott szakaszai mentén bukkannak fel. Télen már nem csak rágcsálókat, hanem a rétisasok által elejtett tőkés récék, ludak maradványait is megeszik, esetenként pedig legyengült guvatot, szárcsát zsákmányolnak.

Kardoskút környékén mintegy 10 pár barna rétihéja költött. Áttelelő példányokat a Sóstói-csatornán figyeltünk meg, számuk 2-4 között mozog, valamennyien tojók. A hosszú időre visszanyúló megfigyelések is azt mutatják, hogy hím barna rétihéják nem töltik hazánkban a telet, csak a tojók közül maradnak néhányan.

Cserebökény térségében a legtöbb áttelelő barna rétihéja a szentesi Termál-tó környékén igyekszik átvészelni a táplálékban szűk időszakot. Érdekesség, hogy a múlt héten számlált négy tojó mellett felbukkant egy hím példány is. A hím barna rétihéja vagy egy igen korán visszatérő példány, amely nem vándorolt el jelentősebb távolságra hazánkból, vagy egy olyan egyed, amely kisebb sérülés miatt nem vágott neki az őszi vándorlásnak. Az említetteken kívül további két áttelelő tojó barna rétihéja ismert a Szentes-Fertő területről.

A Körös-ártér részterületen ezen a télen két barna rétihéjáról van adatunk, mindkét madár tojó.

A Körös-Maros Nemzeti Park déli területein, a Maros-ártéren és a Csanádi-pusztákon az átlagos években mindössze 1-2 áttelelő barna rétihéjával találkozhatunk. Ezen a télen azonban még egyet sem láttunk.

Míg a barna rétihéják elsősorban költőfajként vannak jelen a Dél-Alföldön, s csak néhányan maradnak itt télen, addig a kékes rétihéják rendszeres téli vendégek errefelé. Idén az ő számuk is alacsonyabb a szokásosnál, mivel szinte kizárólag mezei pocokkal táplálkoznak, amiből viszont most nagyon kevés van.

Forrás: KMNP

Természetvédelem

Felfedezték a kornistárnics legjelentősebb Dráva menti élőhelyét

Több száz tőből álló kornistárnics állományra bukkant a napokban Lakócsa mellett a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi őrszolgálatának tagja, Csór Sándor. A Dráva mentén korábbról itt már ismertük a növény kisebb élőhelyét, valamint Rinyaújlak határában is van egy eltűnőben lévő állománya. A most felfedezett állomány a Dráva mentén a legjelentősebbnek számít.

Kornistárnics

A kornistárnics. (Fotó: Csór Sándor – Duna-Dráva Nemzeti Park)

Az 1990-es évek elején eredetileg Jugoszláviával közösen tervezett nemzeti park a közben bekövetkezett változások miatt nem alakulhatott meg, így a Duna–Dráva Nemzeti Park 1996-ban csak Magyarország területén jött létre. (Ábra: DDNPI)

Ez a lila színű, térdmagasságig megnövő vadvirágunk nyár közepétől ősz közepéig virágzik. Kiszáradó láprétek ritka faja, melyekre jellemző hogy a tavaszi elárasztás után nyár végére kiszáradnak. Termőhelyeinek változása, a csapadék- és talajvíz viszonyok változása miatt, valamint a gyepgazdálkodás átalakulása és az invazív fajok tömeges megjelenése következtében állománya csökken. Hazánkban 1982-ben nyilvánították védetté, természetvédelmi értéke 10.000 Ft.

A népi gyógyászatban a tüdőbaj kezelésére használták, tudományos elnevezése is erre utal (Gentiana pneumonanthe, a pneumo tüdőt jelent).
2018-ban az Év vadvirágának választották.

Forrás:  Schulcz Andrea – Duna-Dráva Nemzeti Park

Fénykép: Csór Sándor

Tovább olvasom

Természetvédelem

Dévaványára szokatlanul korán érkezett meg az első gatyás ölyv

A Körös-Maros Nemzeti Park dévaványai részterületén meglepően korán, már szeptember 2-án felbukkant az első, telelésre érkező gatyás ölyv.

Gatyás ölyv. (Fotó: Marik Pál – Körös–Maros Nemzeti Park )

Az 1997-ben alapított Körös–Maros Nemzeti Park a dél-alföldi területek egységes természetvédelmi kezelésének feladatát valósítja meg. (Ábra: KMNP)

A gatyás ölyvek élőhelye a tundra és az erdős tundra övben található. Magyarországra csak telelni jönnek, általában októberben tűnnek fel. Az egerészölyvekhez hasonlóan az alföldi sík vidékeket részesítik előnyben. Az egerészölyveknél kicsit nagyobb testűek, de elsősorban a kormánytollak felső részén található fehér faroksávjuk alapján lehet őket beazonosítani. Színezetük változó, vannak világosabb és sötétebb példányok is, de a fehér faroksáv minden gatyás ölyvnél megtalálható.

Fő zsákmányuk a mezei pocok, így azokon a teleken, amikor rágcsáló gradáció van, nagyobb számban maradnak nálunk. Az, hogy mikor érkeznek, elsősorban attól függ, hogy a költőterületükön milyen a táplálékbázis. Ez a korai példány valószínűleg olyan helyről jött, ahol most nagyon kevés a táplálék.

Mivel az Alföld többi részéhez hasonlóan Dévaványa térségében is száraz volt a nyár, s ez kedvez az üregekben költő rágcsálóknak, így valószínűleg hamarosan növekszik majd a mezei pockok és güzüegerek állománya. Feltételezhető tehát, hogy a gatyás ölyvek bőven találnak majd táplálékot nálunk. A térségben az átlagos években mintegy 50 gatyás ölyv telel.

Forrás: Körös–Maros Nemzeti Park

Tovább olvasom

Természetvédelem

Virágzik a magyar gurgolya Veszprémben

Balaton-felvidéki Nemzeti Park: Veszprém szikláin, a Benedek-hegytől a Sintér-dombon, a völgyhidat szegélyező gyepeken és az út miatt keresztülvágott sziklafalakon át a Betekints-völgyig most jól láthatók a néhol tömegesen virágzó, tömött ernyőcskéjű magyar gurgolya (Seseli leucospermum W. & K.) magas növésű, virágzó példányai.

Magyar gurgolya. (Fotó: Cservenka Judit- Balaton-felvidéki Nemzeti Park)

A Balaton-felvidék, a Dél-Bakony, a Tapolcai-medence, a Keszthelyi-fennsík és a délnyugatra nyúló Kis-Balaton medencéje tartozik a Balaton-felvidéki Nemzeti Parkhoz, amelyet 1997-ben hoztak létre. (BFNP)

Az egyébként különösebben nem feltűnő növény kizárólag hazánkban fordul elő, a Magyar Középhegység dolomithoz kötődő, bennszülött faja. Kizárólag a Dunántúli-középhegységben, a Pilistől a Keszthelyi-hegységig, azonban egy helyen a Dunát is „átlépi”, és a Vác fölötti Naszályon is előfordul. Tudományos leírása Kitaibel Páltól származik 1801-ből. A faj dolomit sziklagyepeken él, rendkívül jól bírja a meleget és a szárazságot, karógyökerével mélyre hatol a sziklarepedésekben. Levelei szinte szálakká redukálódtak, így kevesebb felületen párologtat. Pamacsszerű élénkzöld kis tőlevélcsomóiról már kora tavasztól felismerhető, olyan látványt nyújt, mintha valaki kis kaporcsomókat dugdosott volna a sziklák repedései közé.

A legtöbben nem gondolnák, hogy városaink közül nincs még egy, ahol belterületen ennyi és ilyen nagy természetvédelmi értékkel bíró, fokozottan védett természeti érték található. A tízezres egyedszámra becsült állománynagyságú magyar gurgolya mellett ugyan lényegesen kisebb egyedszámban – de szép számmal megtalálható az ugyancsak fokozottan védett Lumnitzer-szegfű is, amely ilyenkor szürkéskék párnáiról ismerhető fel a gurgolyáéhoz hasonló élőhelyeken.

Szerencsére a magyar gurgolya extrémnek mondható élőhelyei egyelőre nincsenek veszélyben, azonban a frekventáltabban látogatott kilátópontok közelében a bolygatás hatására megváltozó fajösszetételnek (gyomosodás) van leginkább negatív hatása a fajra is.

Forrás: Cservenka Judit- Balaton-felvidéki Nemzeti Park

Tovább olvasom