Természetvédelem
Kaktuszok a természetben – bárki segítheti a kutatók munkáját
Kiskunsági Nemzeti Park: Indult egy Facebook oldal „Kaktuszok a természetben” címmel (https://www.facebook.com/groups/326575746042541), melynek fő célja, hogy a szakemberek információkat gyűjtsenek a hazai természetben előforduló kaktuszokról.

Kötélkaktusz (Cylindropuntia imbricata) idős egyede Bácskában. (Fotó: Kelemen András – KNP)

Az 1975. január 1-jén alapított Kiskunsági Nemzeti Park hazánk második nemzeti parkja. (Ábra: KNP)
A kaktuszok úgy élnek gondolatainkban, mint a meleg égövek száraz élőhelyeinek növényei, amelyek Magyarországon csak lakásokban, üvegházakban, kertekben fordulnak elő. Ez többségükre igaz is, viszont egyes kaktuszok eredeti élőhelyei olyan területeken vannak, ahol huzamosabb ideig tartó, hideg periódusokhoz is alkalmazkodniuk kellett. Ezek a fajok a szabadban könnyen túlélik telet. Néhány faj még azt is elviseli, ha a hőmérséklet huzamosabb ideig -20 °C alá csökken, főleg akkor, ha laza szerkezetű, száraz talajban gyökereznek. Emiatt Magyarország számos pontján természetes és természetközeli élőhelyeken is megjelenhetnek a kaktuszok.
Jelenleg az országban már több, mint hatvan az ismert előfordulások száma, melyek mintegy fele a Duna-Tisza közén található, ezért a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóságnak (KNPI) kiemelt szerepe van a kaktuszinváziók megelőzésében és az ellenük való védekezésben. A KNPI illetékességi területén a heverő medvetalpkaktusszal (Opuntia humifusa) találkozhatunk leggyakrabban, de a kolorádói medvetalpkaktusz (Opuntia phaecantha) és a kötélkaktusz (Cylindropuntia imbricata) több állománya is ismertté vált. (Korábbi cikkünk a témában: https://www.knp.hu/hu/hirek/nincs-helye-a-kaktuszoknak-a-hazai-floraban-234)
Ha a kaktuszok a számukra optimális klimatikus- és talajviszonyokkal rendelkező élőhelyeken terjedni kezdenek, veszélyeztetik az őshonos növény- és állatvilágot, illetve a terület mezőgazdasági és rekreációs célú hasznosítását is. A mediterrán országok sziklagyepeit sok helyen már úgy elborították a kaktuszok, hogy nem csak őshonos állat- és növényfajok, de már a birkanyájak, a romantikázni szándékozó párok és a tengert tátott szájjal bámuló emberek is kiszorultak róluk.
A legtöbb esetben szándékos kiültetés révén, vagy zöld hulladékkal óvatlanul kidobva jelennek meg a kaktuszok a természetben. A természetszerető ember otthon tartja kaktuszait és nem hagyja őket „kiszabadulni”!

Heverő medvetalpkaktusz (Opuntia humifusa) virágzás a Duna-Tisza közi homokhátságon. (Fotó: Kelemen András – KNP)
Az idegenhonos inváziós növények természeti értékekre gyakorolt károkozását leghatékonyabban úgy akadályozhatjuk meg, ha megelőzzük intenzív terjedésüket. Ehhez információra van szükségünk arról, hogy hol vannak kaktusz-megtelepedések.
Ha szeretné segíteni a természetvédelmi szakemberek és invázióbiológiával foglalkozó ökológusok munkáját, akkor jelezze, ha kaktuszokat lát a természetben! Ezt többféleképpen is meg lehet tenni, például a „Kaktuszok a természetben” Facebook oldalon, a kelemen.andras12@gmail.com címre írva, vagy az illetékes nemzetipark-igazgatóság szakembereit megkeresve. Az észlelés rögzítéséhez szükséges a helyszín pontos (lehetőleg koordinátákkal történő) megadása és nem árt ha készül fotó is a kaktuszról. Sok kaktuszfaj éppen most virágzik, úgyhogy indulhat a felfedezés!
Forrás: KNP
Természetvédelem
Virágzik a magyar kökörcsin a Hortobágyon
Virágzik a magyar kökörcsin a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság működési területén. A magyar kökörcsin (Pulsatilla flavescens) elsősorban nyírségi homoki sztyeppréteket, erdősztyepp-réteket, és a nyíltabb nyírségi mészkerülő homokpusztagyepeket kedvelő fokozottan védett, endemikus faj.

Virágzik a magyar kökörcsin. Fotó: Demeter Emese
Virágzása az utóbbi években a szakirodalom szerinti adatokhoz képest egy hónappal korábban kezdődött.

A magyar kökörcsin hazánkban őshonos virág. Fotó: Demeter Emese
A magyar kökörcsin hazánkban fokozottan védett, természetvédelmi értéke 100 000 Ft.

2025-ben egy hónappal korábban virít a magyar kökörcsin. Fotó: Demeter Emese
Forrás: Hortobágyi Nemzeti Park
Írta: Utassy Bence – Természetvédelmi Őrszolgálat
Fotó: Demeter Emese
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Természetvédelem
Nem zárt be a Hortobágyi Nemzeti Park
Tévesen látott napvilágot az a hír, mely szerint a Hortobágyi Nemzeti Park nem fogad látogatókat. A párosujjú patás állatokat veszélyeztető ragadós száj-és körömfájás fertőző betegség megelőzésének érdekében a Hortobágyi Vadaspark határozatlan ideig valóban zárva tart és emiatt az erre a helyszínre 2025. március 15-re meghirdetett „Gólyaelengedés a Hortobágyi Vadasparkban” programunk is elmarad. Azonban a többi létesítményük működése zavartalan.

Továbbra is látogatható a Hortobágyi Nemzeti Park.
A jelenlegi is látogatható helysznínek listája a következő:
a Hortobágyi Nemzeti Park Látogatóközpont, a „Hortobágy természete” és a Pusztai Kincsestár „A Jószág haszna” kiállítások.
a Hortobágyi Pásztormúzeum
a Hortobágy-halastavi tanösvény
a Szálkahalmi Tanösvény
az Egyek-pusztakócsi mocsarak és Górési tanösvény
a Tiszakürti Arborétum
a Cégénydányádi Cégénydányádi Kende Kúria és Kastélypark Természetvédelmi Terület
A gólyaelengedés kivételével megtartjuk szakvezetett túráinkat.
A márciusi programok és a létesítmények elérhetőek honlapukon. Kattintson ide!
Forrás:
Hortobágyi Nemzeti Park
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Természetvédelem
A farkas és a prérifarkas – A méretkülönbség megértése
Farkas és a prérifarkas méretkülönbségei a Yellowstone Nemzeti Parkban:
Először is érdemes megjegyezni, hogy a Yellowstone Nemzeti Park ad otthont az Egyesült Államok legnagyobb és legegészségesebb prérifarkasainak. A park bőséges táplálékforrást biztosít számukra, és a védett terület határain belül, valamint a zord telek hatására, ezek az állatok általában valamivel nagyobbra nőnek és hosszabb ideig élnek, mint máshol. Nem kérdés, hogy itt találhatók a legpompásabb példányok közül is a legimpozánsabbak.

Fotó: Yellowstone Through The Lens
Évente számtalan alkalommal találkozom olyan utazókkal, akik keresztezték egy ilyen robusztus Yellowstone-i prérifarkas útját. Sok esetben azonban azt hiszik, hogy farkassal találkoztak, vagy legalábbis bizonytalanok abban, hogy melyik állatot látták. Ha érdeklődőek és tanulni szeretnének, vagy esetleg fényképet is készítettek, szívesen elmagyarázom a különbségeket. Néha viszont, ha csak egy emlékről van szó, hagyom, hogy megmaradjon számukra az élmény izgalma.
De az igazság egyszerű: amikor egy farkast látsz… nem lesz kérdésed felőle.
Ez a fénykép az eddigi legjobb példám arra, hogy milyen hatalmas méretkülönbség van a Yellowstone két csúcsragadozója között. A hajnali napfényben öt prérifarkas köröz egy friss tetem felett. Bár öten vannak, mégsem tudják megakadályozni, hogy az igazi csúcsragadozó elvegye azt, amit kinézett magának. Egy szürke farkas nyugodtan lép be a jelenetbe, és minden gond nélkül elsétál a dühösen ugató és nyüszítő prérifarkasok között. Erőteljes mozdulattal kitép egy lábat a tetemből, majd zavartalanul elvonul. A prérifarkasok próbálják kifejezni méltatlankodásukat, az egyik legnagyobb példány pedig egy rövid ideig még követi is a farkast.
És itt él ez a fénykép. Mindig is az egyik személyes kedvencem marad, mert tökéletesen megmutatja azt a hatalmas különbséget, ami a két faj között fennáll.
Forrás: Yellowstone Through The Lens