Természetvédelem
Elkészült a 2023. évi 20. Országos és 6. Pannon-régiós Sasleltár
Huszadik alkalommal szervezte meg az MME a hazánkban telelő sasok, sólymok és egyéb ragadozó madarak éves számlálását.
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) a nemzetipark-igazgatóságokkal és más civil természetvédelmi szervezetekkel együttműködve idén januárban huszadik alkalommal szervezte meg a hazánkban telelő sasok, sólymok és egyéb ragadozó madarak éves számlálását.

Fotó: MME Facebook oldala

Az Európai Unió által támogatott PannonEagle és SakerRoads LIFE projektek keretében – 2018 óta immáron hatodik alkalommal – a környező országok természetvédelmi szervezetei és szakemberei is csatlakoztak, így most ismét a Kárpát-medence közös téli „sastérképe” készülhetett el, a részben ködös időjárás ellenére is több mint kétezer sas és több mint kétszáz sólyom megfigyelésével.

Fotó: MME Facebook oldala
A mintegy 400 magyar, szlovák, cseh, osztrák, szerb és román madártani szakember az egy időben végzett megfigyelések miatt „sasszinkronnak” nevezett számláláson a Kárpát-medence szinte valamennyi jelentős sas- és sólyomtelelőhelyét felmérte, így a lehető legpontosabb képet kaphattuk a nálunk tartózkodó ragadozómadár-fajokról és ezek egyedszámáról.
Magyarországi sasleltár
A hazai megfigyelések 3 470 db 2,5×2,5 km-es UTM négyzetet (az ország területét felosztó rácsháló “szemek”) érintettek, amely összesen mintegy 21 700 km2-t, azaz az ország területének közel 23%-át fedték le. A felmérések természetesen a legjobb sasélőhelyekre koncentráltak, így a sasfajok szempontjából az országos állomány jelentős részét megfigyelték.
A résztvevők összesen 1 113 rétisas, 660 parlagi sas, 5 szirti sas és 11 fekete sas megfigyelést rögzítettek (fontos megjegyezni, hogy egy-egy átmozgó példányt a felmérők több alkalommal is rögzíthettek egymáshoz közeli négyzetekben, így a megfigyelések száma meghaladhatja a valódi egyedszámot). A madarászok különös figyelmet fordítottak a nagytestű, fokozottan védett sólyomfajokra is, így 63 kerecsensólymot és 54 vándorsólymot is sikerült megfigyelni.

A fokozottan védett sasok és a sólymok egyedszáma jelentősen megnőtt az elmúlt négy évtizedben hazánkban, azonban még ma is ritkák – a legjobb élőhelyeken is átlagosan 2 400 focipályányi területet bejárva találkozhatunk egyetlen sassal, míg a nagy sólymok esetében ehhez már közel 37 000 focipályányi területet kell átlagosan átvizsgálni (forrás: MME Monitoring Központ).

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület a magyarországi ornitológia és madárvédelem legnagyobb társadalmi szervezete, amely 1974. január 6-án alakult meg (Ábra: MME)
A magyarországi felmérés – a korábbi évekhez hasonlóan – mind a 17 nálunk telelő ragadozómadár-fajra kiterjedt és összesen 9 849 megfigyelést sikerült rögzíteni a szakembereknek:
- rétisas (1 113 pld.)
- parlagi sas (660 pld.)
- fekete sas 11 pld.)
- szirti sas (5 pld.)
- kerecsensólyom (63 pld.)
- vándorsólyom (54 pld.)
- kis sólyom (20 pld.)
- barna kánya (9 pld.)
- vörös kánya (78 pld.)
- barna rétihéja (185 pld.)
- kékes rétihéja (1 243 pld.)
- héja (49 pld.)
- karvaly (254 pld.)
- egerészölyv (6 367 pld.)
- gatyásölyv (280 pld.)
- pusztai ölyv (6 pld.)
- vörös vércse (1 378 pld.)
Az adatok megyei bontása itt nézhető meg >>
Kárpát-medencei sasleltár
A hat résztvevő közép-európai ország összesítésében 1 360 rétisast és 807 parlagi sast, 9 szirti sast és 12 fekete sast figyeltek meg. A felmérés során összességében 17 ragadozómadár-faj 15 022 példányát figyelték meg a szakemberek:
- kerecsensólyom (98 pld.)
- vándorsólyom (69 pld.)
- kis sólyom (37 pld.)
- barna kánya (10 pld.)
- vörös kánya (120 pld.)
- barna rétihéja (330 pld.)
- kékes rétihéja (1 515 pld.)
- héja (63 pld.)
- karvaly (345 pld.)
- egerészölyv (7 950 pld.)
- gatyásölyv (323 pld.)
- pusztai ölyv (6 pld.)
- vörös vércse (1 968)
Az adatok országonkénti bontása itt nézhető meg >>
Forrás: MME
***
A Magyar Madártani Egyesület hazánkban kiemelt természetvédelmi munkát végez. Az MME szakembereinek munkájához mi is hozzájárulhatunk. A Madárbarátok boltja itt érhető el.
Természetvédelem
Három éjjel és 100 kilométer Nógrád vármegyében
BNPI: Az M237 jelű svájci farkas március 19-én elhagyta a Dunántúlt és március 20-án nappal már a Naszály túloldalán, a Lósi-patak völgyében lévő Farkas-bérci forrás környékén pihente ki a budapesti agglomeráció zűrzavarát és érte el Nógrádot..
BNPI: Az M237 jelű svájci farkas március 19-én elhagyta a Dunántúlt és március 20-án nappal már a Naszály túloldalán, a Lósi-patak völgyében lévő Farkas-bérci forrás környékén pihente ki a budapesti agglomeráció zűrzavarát és érte el Nógrádot..
Fotó: Papp Ferenc természetvédelmi őr, Nógrádi Tájegység (BNPI)
A két Duna-ág átúszása után egy állattartótelep szélére kidobott, már oszlásnak indult két kecsketetemből evett. Március 20-án, egy éjjel alatt a Kelet-cserháti Tájvédelmi Körzet központi tömbjéig jutott, valószínűleg sehol sem állt meg útközben. A Tepke-hegy erdeiben töltött rövid pihenő után északnyugatnak vette az irányt, és a Zagyva-völgyén kereste az átjárót.

A Bükki Nemzeti Park Magyarország egyik első nemzeti parkja, amely az Északi-középhegységben, a Bükk-vidéken fekszik. (Ábra: BNPI)
Kisterenye település és a vadvédő kerítéssel lezárt 21-es főút állta útját, melyet így meg kellett kerülnie, majd a Mátraszele feletti erdőkben nappalozott. Szerdán – március 22-én – este a Bárna-patak völgyében már a helyi farkascsalád ismert csapáját követve eljutott Heves vármegyébe.
Mielőtt elhagyta volna Nógrádot, az Igazgatóságunk farkasok megfigyelésére telepített kamerái előtt is elhaladt. Az egyik vadkamerás felvételen az állatra helyezett nyakörves jeladó is egyértelműen azonosítható. A Svájcban jelölt farkas három éjszaka alatt átkelt Nógrádon. Légvonalban ez 69 km, ami a valóságban közel 100 km négy lábon. A terepen észlelt nyomok alapján a helyi farkasok által hagyott szagjelzéseknél meg-megállt, és egyértelmű lett számára, hogy lakott farkas territóriumba érkezett. Nógrád északkeleti felén, mozgása lelassult, de mégis követte a farkasok által használt csapákat.
Forrás: Bükki Nemzeti Park
Természetvédelem
Rétisast fényképeztek Nagykanizsán – Galériával
Nagykanizsa közigazgatási területén belül, Szabados István természetfotós rétisasokat fényképezett. Annak ellenére, hogy egy fokozottan védett fajról beszélünk, a rétisas is lassan, de elkezdett “városiasodni”.

Fotó: Szabados István – Agro Jager News
A város szomszédságában található erdőrészletben, egy véletlennek köszönhetően, évekkel ezelőtt figyelte meg az első párt. Akkor 14 éves, Championok Championját elnyert mudiját sétáltatta egy mezőn. Az idős kutya félig süketen, vakon az egerek után kutatott a magas fűben. Eközben magasan az égen három árnyék forgott körbe-körbe a kutya felett, úgy, hogy csak a kutya gazdája észlelte a fenyegetést.

Fotó: Szabados István – Agro Jager News
Mivel a sasok az embertől mindig félnek, senkinek nem esett bántódása. Ezt követően, a fényképezőgéppel a kezében, tudatosan figyelte egyre gyakrabban sasokat. Kiismerte a madarak szokásait, revírjüket, sőt még a fészküket is megtalálta, ami egy úttól, megközelítőleg csak egy kilométerre helyezkedik el.

Fotó: Szabados István – Agro Jager News
Ezeket a vadmadarakat érdemesebb télen, nagyobb hidegben megfigyelni, mert a madarak a minimális energia befektetésre törekednek. Előfordult olyan eset is a nagy hidegben, hogy a rétisas 20 méterre is engedte a fotóst. Nyáron erre esély sincs, mert a madarak azonnal elrebbennek, az esetek többségében 200 méter távolságot tartanak. A költési időszakban kifejezetten jól megfigyelhetőek ezek a nagytestű madarak. Ilyenkor egy bokor takarásában érdemes várakozni, a fészküktől nem messze, úgy, hogy egy millimétert sem szabad megmozdulni, mert a szülőpár a legkisebb mozgást is észreveszi. Emlékezetes élményei egyikét egy fiatal madárnak köszönheti. Miután kirepült a fészekből a fiatal rétisas, a közeli mezőn, alig pár méterre repült el tőle. Vélhetően a madár azért volt ennyire kíváncsi, mert ez volt az első eset, hogy embert látott.

Fotó: Szabados István – Agro Jager News
Mivel a területen jelentős a dolmányosvarjú állománya, ezért nem ritka, amint a varjak bosszantják a jóval nagyobb testű ragadozómadarakat.

Fotó: Szabados István – Agro Jager News
A varjú-félék rendkívül okos, mindenevő madarak,mindig tudják hol a határ, és mikor kell visszavonulót fújni, mert ha hibáznak, a sas nem kegyelmez nekik. Nagykanizsa környékén a madárvilág fokozatosan egyre színesedik.

Fotó: Szabados István – Agro Jager News
Az elmúlt években feltűnt a pásztorgém, és egy kabasólyom pár is, amely vélhetően a közelben fészkel. A sólymok fészkét eddig még nem sikerült megtalálnia. Nagykanizsa melletti halastó szomszédságában a fekete gólyák is felbukkantak, szinte teljesen alkalmazkodva a 21. század körülményeihez. Többször az utak mellett bogarásznak – zárta beszámolóját Szabados István madarász, amatőr természetfotós.
Írta: Dr. Szilágyi Gergely
Fényképek forrása: Szabados István madarász, amatőr természetfotós
***
A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.
Hirdetni szeretne? Itt jelentkezzen: marketing@agrojager.hu
Természetvédelem
Nászruhát öltöttek a szürke gémek és a nagy kócsagok
A Csanádi puszták részterületén található Nagy-Zsombékban már nászruhát öltöttek a szürke gémek és a nagy kócsagok
A Körös-Maros Nemzeti Park Csanádi puszták részterületén található Nagy-Zsombékban már nászruhát öltöttek a szürke gémek és a nagy kócsagok. Nemsokára a tojásrakás időszaka is megkezdődik.

Fotó: Balla Tihamér – Körös-Maros Nemzeti Park
Számos madárfajra jellemző, hogy a nászidőszakban másféle tollruhát viselnek, mint a nyugalmi időszakban. Ilyen például a nagy kócsag és szürke gém is. Mindkettő költ a Csanádi puszták egyik legfontosabb vizes élőhelyén, a Nagy-Zsombékban. A hímek és a tojók egyaránt március elején kezdtek nászruhát ölteni, mostanra pedig már teljes díszben pompáznak. Aki szeretne színes tollazatukban gyönyörködni, az megteheti ezt egy távcső segítségével, a KMNPI Montág-pusztai megfigyelőtornyából.
A nagy kócsagok a nászidőszakban hosszú, fátyolos, nagyon finom szálú szárnytollakat, dísztollakat növesztenek, szinte úgy néznek ki, mintha egy menyasszonyi ruha szoknyarészét viselnék. A lábuk felső része vörösessé válik, csőrük fekete lesz, a csőrük és a szemük közti csupasz bőrfelület pedig élénkzöld színűre változik. Körülbelül egy hónapon keresztül ilyen marad a megjelenésük. A nagy kócsagok a nádasokban költenek, de a Nagy-Zsombékba járnak táplálkozni.
A szürke gémek egyik ismert költőtelepe a Nagy-Zsombék melletti facsoportban van. Már kezdenek kialakulni a párok és foglalják a fészkeket. Ennél a fajnál is nászruhát öltenek a hímek és a tojók egyaránt. A tarkójukról kiinduló fekete bóbitatollak ilyenkor még hosszabbak lesznek, melltájékukról hosszú, szalagszerű, szürke dísztollak nőnek és csőrük élénk narancssárga színűre vált.
A párok kialakulásának időszakában gyakoriak a konfliktusok. Az egymással rivalizáló hímek gyakran verekednek. Igen látványos, ahogyan ezek a nászruhás, nagy madarak viaskodnak a szárazföldön, vagy a levegőben.
A KMNPI Makói Tájegységében összesen mintegy 50 pár szürke gém és 10 pár nagy kócsag költ.
Forrás:KMNPI