Természetvédelem
Rétisast fényképeztek Nagykanizsán – Galériával
Nagykanizsa közigazgatási területén belül, Szabados István természetfotós rétisasokat fényképezett. Annak ellenére, hogy egy fokozottan védett fajról beszélünk, a rétisas is lassan, de elkezdett “városiasodni”.
Fotó: Szabados István – Agro Jager News
A város szomszédságában található erdőrészletben, egy véletlennek köszönhetően, évekkel ezelőtt figyelte meg az első párt. Akkor 14 éves, Championok Championját elnyert mudiját sétáltatta egy mezőn. Az idős kutya félig süketen, vakon az egerek után kutatott a magas fűben. Eközben magasan az égen három árnyék forgott körbe-körbe a kutya felett, úgy, hogy csak a kutya gazdája észlelte a fenyegetést.
Fotó: Szabados István – Agro Jager News
Mivel a sasok az embertől mindig félnek, senkinek nem esett bántódása. Ezt követően, a fényképezőgéppel a kezében, tudatosan figyelte egyre gyakrabban sasokat. Kiismerte a madarak szokásait, revírjüket, sőt még a fészküket is megtalálta, ami egy úttól, megközelítőleg csak egy kilométerre helyezkedik el.
Fotó: Szabados István – Agro Jager News
Ezeket a vadmadarakat érdemesebb télen, nagyobb hidegben megfigyelni, mert a madarak a minimális energia befektetésre törekednek. Előfordult olyan eset is a nagy hidegben, hogy a rétisas 20 méterre is engedte a fotóst. Nyáron erre esély sincs, mert a madarak azonnal elrebbennek, az esetek többségében 200 méter távolságot tartanak. A költési időszakban kifejezetten jól megfigyelhetőek ezek a nagytestű madarak. Ilyenkor egy bokor takarásában érdemes várakozni, a fészküktől nem messze, úgy, hogy egy millimétert sem szabad megmozdulni, mert a szülőpár a legkisebb mozgást is észreveszi. Emlékezetes élményei egyikét egy fiatal madárnak köszönheti. Miután kirepült a fészekből a fiatal rétisas, a közeli mezőn, alig pár méterre repült el tőle. Vélhetően a madár azért volt ennyire kíváncsi, mert ez volt az első eset, hogy embert látott.
Fotó: Szabados István – Agro Jager News
Mivel a területen jelentős a dolmányosvarjú állománya, ezért nem ritka, amint a varjak bosszantják a jóval nagyobb testű ragadozómadarakat.
Fotó: Szabados István – Agro Jager News
A varjú-félék rendkívül okos, mindenevő madarak,mindig tudják hol a határ, és mikor kell visszavonulót fújni, mert ha hibáznak, a sas nem kegyelmez nekik. Nagykanizsa környékén a madárvilág fokozatosan egyre színesedik.
Fotó: Szabados István – Agro Jager News
Az elmúlt években feltűnt a pásztorgém, és egy kabasólyom pár is, amely vélhetően a közelben fészkel. A sólymok fészkét eddig még nem sikerült megtalálnia. Nagykanizsa melletti halastó szomszédságában a fekete gólyák is felbukkantak, szinte teljesen alkalmazkodva a 21. század körülményeihez. Többször az utak mellett bogarásznak – zárta beszámolóját Szabados István madarász, amatőr természetfotós.
Írta: Dr. Szilágyi Gergely
Fényképek forrása: Szabados István madarász, amatőr természetfotós
***
A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.
Hirdetni szeretne? Itt jelentkezzen: marketing@agrojager.hu
Természetvédelem
Rövid vendégség: batlacsapat pihent meg a Kisbogárzói-tavon
Nyolc példányból álló batlacsapatot sikerült megfigyelni a Körös-Maros Nemzeti Parkban.
Április 24-én egy nyolc példányból álló batlacsapatot sikerült megfigyelni a Körös-Maros Nemzeti Parkban, a Kisbogárzói-tavon. A madarak csak rövid ideig tartózkodtak itt, másnap már továbbindultak költőhelyükre.
A fotó illusztráció. Készítette: Motkó Béla
Kardoskút térségében most a szárazság az úr, egyedül a nemzeti park igazgatóság Sóstói Állattartótelepének közelében található Kisbogárzói-tóban van víz. Nem csoda hát, hogy a batlák kis létszámú csapata éppen itt állt meg pihenni. A délutáni órákban érkeztek, majd táplálkozás után az éjszakát is a tavon töltötték, másnap viszont már nem láttuk őket.
A batlák a Szaharától délre eső területeken, a trópusi Afrikában töltik a telet, s áprilisban térnek vissza költőhelyükre. A XIX-XX. század fordulóján még nagy számban költöttek Magyarországon, a Kis-Balatonon például több százas telepük volt. Aztán hosszú kihagyás után, az 1980-as években jelentek meg ismét költőfajként. Napjainkban csak a Hortobágyon költenek rendszeresen, de csak kis számban, 10-15 pár. Az utóbbi évtizedekben néhány alkalommal a Kis-Sárréten is költöttek.
A batlák hazánkban is általában nádasokban fészkelnek, s mivel kevesen vannak, ezért a többi gémfajjal közös telepeken rakják le tojásaikat. Ha lehetőségük van rá, akkor próbálnak a nagyobb növényzetben maradni, rejtve a kíváncsi szemek elől. Táplálékul főként puhatestűeket és férgeket fogyasztanak, de megeszik a kétéltűeket, ebihalat is, szinte mindent, amit csak találnak a vízben.
A nemzeti park Kardoskúti Fehértó részterületén szinte minden évben megfigyelünk vonuló batlákat. Tavaly egy népesebb, 19 példányból álló csapatot is láttunk a Fehér-tó közelében található barackosi élőhelyen.
Forrás: KMNP
Természetvédelem
Anyák napján érkezett a Körösvölgyi Állatpark legifjabb lakója
Anyák napján, a délelőtti órákban adott életet borjának egy gímszarvastehén a Körösvölgyi Állatparkban.
Különleges és megható eseménynek lehettek tanúi a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság szarvasi bemutatóhelyének, a Körösvölgyi Állatparknak a látogatói május első vasárnapján. Anyák napján ugyanis a délelőtti órákban adott életet borjának az egyik gímszarvastehén.
Fotó: KMNP
Az új jövevény érkezése nemcsak a természet örök körforgásának szép példája, hanem szimbolikus üzenetet is hordoz ezen a jeles napon. A szarvasborjak általában késő tavasszal, kora nyáron jönnek világra, így az időzítés teljesen természetes – mégis különleges, hogy éppen Anyák napjára esett az első borjú érkezése. A nőivarú kisborjú egészséges, már az első órákban lábra állt, és anyja gondoskodó közelségében tölti első napjait.
A szarvastehenek rendkívül odaadó anyák: a néhány perces ellést követően gondosan tisztogatják borjukat, majd biztonságos, rejtett helyen pihentetik. A kicsinyek bundája kezdetben pettyes, ami kiváló rejtőszínt biztosít számukra a fűben és az aljnövényzetben. Az első hetekben a ragadozók elleni védelemként a borjak „szagmentesek” és többnyire mozdulatlanul lapulnak, míg anyjuk táplálkozni jár, majd visszatér hozzájuk szoptatni.
A Körösvölgyi Állatpark látogatói az elkövetkező hetekben megpillanthatják a fiatal állatot, amint anyja közelében fedezi fel környezetét. Az állatpark munkatársai arra kérik a vendégeket, hogy fokozott figyelemmel és nyugalommal közelítsenek a kifutóhoz, hiszen ebben az érzékeny időszakban különösen fontos az anya és borja zavartalan együttléte.
Látogassanak el a parkba és ismerjék meg közelebbről az állatpark legifjabb lakóját!
Forrás: KMNP
Természetvédelem
Szalakóta Zalában
Természetvédelmi szakemberek szalakótát figyeltek meg a Nyugat-Zala Tájegységben
Április 29-én munkatársaink, Schneidler Viktor és Magyari Máté a Nyugat-Zala Tájegységben igencsak meglepődve fékeztek le, majd tolattak vissza egy helyi faiskola melletti kerítésnél, ugyanis annak egyik oszlopán egy szalakóta (Coracias garrulus) üldögélt.
Magyari Máté, BfNPI
A szalakóta a Dunántúlon vonulási időben is különösen ritkának számít, kivéve Fejér megyét, ahol az utóbbi évtizedben stabil és növekvő állománya alakult ki. Egykoron, amikor még a legeltetéses gazdálkodás hétköznapi volt és a hatalmas, vegyszerezett monokultúrás szántók helyett változatos és fajgazdag, öreg fákkal tarkított legelők borították a tájat, valamennyi dunántúli megyében előfordult kisebb-nagyobb számban. Azonban a gazdálkodási szerkezet gyökeres megváltozása és a rovarok totális irtására törekvő gyakorlat, mely ragadozómadarainkat is megtizedelte, az 1970-80-as évekre a Dunántúlon kvázi megszüntette a faj állományait. Valaha Zala megyében is előfordult, különösen a Hetés környékén, az emberek népiesen „ződ bákány”-nak nevezték. Napjainkban keletről lassacskán terjed újra a gyönyörű, kék tollú faj, működési területünkön Veszprém megyében tavalyelőtt öt, Észak-Somogyban tavaly két költőpár telepedett meg és várhatóan tovább terjeszkednek. Zalában az utóbbi évtizedben vonulási időszakban került megfigyelésre mindössze 4-5 alkalommal , olykor a megfigyelő számára is csak pár pillanatra. Most másodszor sikerült fényképpel dokumentálni e csodálatos madár példányát megyénkben.
Megtelepedését és védelmét odúkihelyezéssel igyekszünk elősegíteni az arra alkalmas élőhelyeken, ahol még kiterjedt legelők és az azokhoz kapcsolódó gazdag rovarvilág található.
Szöveg és fotó: Magyari Máté, BfNPI
KITEKINTŐ: Németország – ASP Wiesbadenben: csökkentették a korlátozási zónákat
Nyugállományba vonult Csonka Tibor, a GEMENC Zrt. vezérigazgatója
Fontos a hazai juhállomány védelme
2026-ban is elindultak a határszemle ellenőrzések
KITEKINTŐ: Brüsszeltől a termőföldekig – nagy vita zajlik Európa agrárpolitikájáról
KITEKINTŐ: Visszatértek a jávorszarvasok Németországba
Segédlet a jogszerű drónos növényvédelmi munkavégzéshez
Rövid vendégség: batlacsapat pihent meg a Kisbogárzói-tavon
Rendőrnapi elismerések
Min változtat a hangtompító?
Őzbaknyitány 2026: Terítéken az első őzbak Biharnagybajomban
Több mint egy tucat lőfegyvert foglaltak le a győri nyomozók – csak egyre volt engedély
FRANCHI: Őzbakcsomag a FROMMER Vadászboltban
Életbak puskavégen
KITEKINTŐ (Románia): Engedély nélkül lelőttek egy medvét, őrizetbe vettek két vadászt
KITEKINTŐ (Románia): Drámai mértékben csökkent a mezei vadállomány az aranysakálok elszaporodása miatt
A nagy bajszos
Új kutyajóléti szabályok: ezt kell tudniuk a vadászoknak
Szirti sassal vadászott a macskákra
