Természetvédelem
Egy bíbic naplója – 2. rész
2023-ban, Magyarországon egyetlen egy kamera figyel 0-24 órában bíbicfészket, amely a Békés vármegyei Zsadányban, a Macskás területrészen található.
Az elmúlt napokban, bíbicünkre, Bíbic Borira, nehéz idők jöttek. Egy egész álló nap és egy egész álló este – majdcsak 24 órán keresztül – esett az eső és a reggeli kameraképeket nézve joggal aggódtunk állapota miatt, hiszen csapzottan, viharverten, nézett reggel a kameránkba – Bori. Több különös találkozásnak lehettünk szemtanúi, amelyeket egyelőre kíváncsian nézünk. 2023-ban, Magyarországon egyetlen egy kamera figyel 0-24 órában bíbicfészket, amely a Békés vármegyei Zsadányban, a Macskás területrészen található. A megfigyelésbe a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület is bekapcsolódott.
Bíbic Borit több állatfaj meglátogatta nemcsak éjjel, hanem nappal is. Ezek közül legelső alkalommal egy seregélyt fedeztünk fel, amely nagyon közel merészkedett a fészekhez s nem tudtunk eldönteni, hogy a kíváncsiság vagy a két faj egymás közötti szimpátia miatt alakulhatott ki. Ez egy véletlen folytán, – mikor a kamera egy kártyacsere miatt videóállásba kapcsolt át, – derült ki, hogy valójában a seregélyek jelenléte, érdeklődése a bíbicet zavarja és zaklatásként éli meg, hiszen fészkéről felreppenve, a gyors röptű madár elhajtotta a kíváncsiskodókat. Sajnos a kamera felbontása rettentő rossz minőségű és teljesen alkalmatlan az internetes közlésre.
Mindannyian leginkább a szőrmés és tollas kártevők miatt aggódunk. Az MME részéről, Dr. Tokody Béla rugalmasabb ebben, de a helyi vadgazdálkodó is segítséget nyújt, hogy megmentsünk Borit. Látható, hogy nehéz helyzetben van, sokszor ideges és még a java csak most következik!
Bíbic Borit pár napja különös vendég látogatta meg aki nem más volt, mint egy mezei nyúl. Bori a mezei nyúltól egyáltalán nem fél és magához igen közel engedi, annyira, hogy a fészek körül az érdeklődő Nyúl Koma, mert ő is nevet kapott, már napról, napra visszatér, mi több, most már nappal is el-elmegy előtte, hogy megnézze, mit is csinál a fészkén ülő Bori?
Barátságuk, kívülről megkérdőjelezhetetlen. Csak az látszik egy-egy fotón, hogy veszély esetén Koma, ha lehet, kereket old. Igaz, ami igaz, kint a mezőn a szövetségek gyengék és mindenki magáért küzd, mert élni kell.
Leginkább a sakál miatt aggódunk és a róka miatt, miközben ismert tény, hogy a borz okozza a legtöbb problémát a földön fészkelő madarak fészkének pusztulásában, de meg kell jegyezni, hogy a sün is fokozott veszélyt jelent. A terület helyi neve Macskás és a régi térképeken is így szerepel. Kétségtelen tény, hogy a Korhány-patak túloldalán, a védett kocsányos tölgyek háborítatlan erdőjében sok titok lapul még napjainkban is. Hogy vadmacska él-e benne, azt mi sem bizonyítja jobban, hogy a Móra Ferenc Múzeum Természettudományi Osztályára magam vittem be, egy innen alig 800 méterre elgázolt akkora kandúrt, amire már a múzeum munkatársai is azt mondták: érdemes megmenteni és kipreparálták. Ennek bő 15 éve már.
Bíbicünket azonban sokan megnézik, hogy ott ül-e még, vagy egyáltalán mit is csinálhat Bori? Látható, hogy meglepődött állatok néznek a kamerába, hogy még mindig ott ül! Mi is drukkolunk neki, de két ládacsapda 24 órában várja, aki Bori életére vagy a fészekre törhet. Mi a kamerával, addig a hivatásos vadászok éjjellátókkal őrzik Bori fészkét. Mondhatnánk úgyis, hogy tűzzel-vassal tartjuk távol a betolakodókat – ha sikerül is kikelteni a tojásokat, csak mi tudjuk majd, hogy ez Borinak egyedül, soha nem jöhetett volna össze.
Dr. Szilágyi Bay Péter LL.M.
***
A cikk teljes tartalma (szöveg és kép) a linkre mutató hiperhivatkozással, és ugyanazon cím feltüntetésével felhasználható, bárki számára előzetes engedélykérés nélkül is.
Hirdetni szeretne? Itt jelentkezzen: marketing@agrojager.hu
Természetvédelem
Magyarországon először fogtak tamariszkusz poszátát
A szegedi Fehértavi Ornitológia Tábor munkatársai 2024. november 1.-én hazánk legújabb madárfaját, egy fiatal tamariszkusz poszátát (Curruca mystacea) fogtak meg és gyűrűzés után engedtek szabadon. Amennyiben az Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Nomenclator Bizottsága az adatot hitelesíti, ez a 427. faj, amely hazánkban bizonyítottan előfordult.
2024. november 1-én a szegedi Fehér-tavon, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Csongrád Megyei Helyi Csoportja által működtetett madárgyűrűzőtáborban, egy kisméretű poszáta-félét fogtak be a helyi csoport munkatársai, amely az alapos szemrevételezés után egy fiatal tollazatú tamariszkusz poszátának ( Curruca mystacea) bizonyult.
A faj rendkívül ritka egész Európában, mindössze két alkalommal került elő; egy 2007-ben Olaszországban, valamint 2012-ben Görögországban, Leszbosz-szigetéről.
A tamariszkusz poszáta Közép-Ázsiában költ, a Kaszpi-tenger régójában; Georgia, Örményország, Azerbajdzsán, Kelet-Törökország és Irán északi része a költőterülete.
Vonuló madár, a telelőterülete Irán, az Arab-félsziget és Északkelet-Afrika Szudántól egészen Szomáliáig. Néhány előfordulását feljegyezték Jordániában és Izraelben is.
A madárról részletes fényképek készültek, ezen felül az összes fontos biometriai adat lemérésre került. A helyszínre siető madarászok megerősítették a madár helyes meghatározását és ezek után a madár jó kondícióban elengedésre került.
Amennyiben az MME Nomenclator Bizottsága hitelesíti az adatot, a tamariszkusz poszáta Magyarország 427. madárfaja lesz.
Forrás: MME
Írta és fényképezte: Dr. Tokody Béla
Horgászat
Közép Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság – Kezdődik a Tisza-tó “téliesítése”
A Tisza-tó téli vízszintjének beállítását ezúttal két lépcsőben tervezik végrehajtani. Első lépcsőben a tározó vízszintjét az alacsonyabb téli vízszintre, tehát Kisköre-felső: 560 plusz-mínusz 10 cm-re csökkentik a Tisza-tavi Sporthorgász Közhasznú Nonprofit Kft. és a KÖTIVIZIG együttműködése alapján készített monitoring terv alapján. A vízszintcsökkentés végrehajtását természetesen befolyásolhatja, módosíthatja egy esetleges tiszai árhullám – tájékoztatott a Közép Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság.
A november 4-én kezdődő első lépcsőben kezdetben napi 10 cm-es, majd napi 7-8 cm-es ütemben csökkentik a tározó vízszintjét, így várhatóan november 24-én érik el a Kisköre-felsőn mért 560 plusz-mínusz 10 cm-es vízállást. A Tisza-tó téli vízszintje beállításának második lépcsőjéről, amelyben az alacsonyabb téli vízszintet a magasabb téli vízszintre állítják be, tehát Kisköre-felső: 620 mínusz 10 cm, itt külön tájékoztatót adnak ki.
A Közép Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság felhívja az érintettek figyelmét arra, hogy a vízi eszközök (hajók, csónakok, úszóművek, stégek) üzemeltetésénél, illetve lekötésénél, továbbá a kompok üzemeltetésénél a várható jelenségekre (vízszintváltozás) fokozottan számítsanak, és a szükséges intézkedéseket tegyék meg.
Közép Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság
Fotó: Téli Tisza-tó, Tóth Gábor
Természetvédelem
Magyar gyűrűs széki lilét figyeltek meg Olaszországban
Először figyeltek meg magyar színes gyűrűs széki lilét Olaszországban. A madarat idén június közepén gyűrűzte Sápi Tamás ornitológus még fiókaként a Kelemen-széken. A jelölt egyedet augusztus és október között négy alkalommal is megfigyelték Olaszország északi részén, az Adriai-tenger partjainál – tájékoztatott a Kiskunsági Nemzeti Park.
A széki lile (Charadrius alexandrinus) meglehetősen apró, átlagos testhossza 15-17 centiméter, szárnyfesztávolsága 42-45 centiméter, testtömege 39-56 grammot nyom. Felismerhető a nyakoldalon lévő foltról, ami a mellén nem ér össze. A hím tarkója vörhenyes barna, fehér homlokát felülről fekete tollak szegélyezik. A tojó ennél egyszerűbb, fakóbb színezetű.
“A faj hazánkban fokozottan védett,
természetvédelmi értéke 1 000 000 Ft.”
A talajon mozgó rovarokat, pókokat vagy a sekély vízben nyüzsgő apró gerinctelen élőlényeket fogyasztja. A földön fészkel, így fészekalja folyamatos ragadozóveszélynek van kitéve.
A széki lile állományának nagy része Eurázsia és Észak-Afrika tengerpartjain és sós tavain költ. Hazai állománya vonuló. A vonulási stratégia kevert: a többségük rövidtávú, de akadnak hosszútávú vonuló egyedek is. A mediterrán madarak állandók. Kárpát-medencei előfordulása kisszámú ugyan, de rendszeres. A fészkelő állomány szinte mindenütt fogyatkozik Európában, így hazánkban is. Magyarországon az egyik legveszélyeztetettebb fészkelő madárfaj, a megfigyelések szerint már csak néhány pár jelenik meg nálunk évente.
Forrás: Kiskunsági Nemzeti Park