Keressen minket

Természetvédelem

Újra szabadok lehetnek a vadmacskák

Gyógyult vadmacskákat engedtek szabadon a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság területén

Közzétéve:

A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság mentőállomásán évente több, sérült vagy legyengült állapotban előkerülő, fokozottan védett vadmacska (Felis silvestris) sikeres kezeléséről – és ami természetvédelmi szempontból még fontosabb –, életképes állapotban történő elengedéséről tudunk beszámolni. Idén júliusban két gyógyult egyed szabadon engedésére került sor.

Fotó: Fotó: Jakab Sándor

Az egyik példány, egy fiatal kandúr a tél végén életveszélyes állapotban, az Egerből északi irányba tartó főúton elgázolva került elő. Az úttesten fekvő egyedről a helyi vadgazdálkodó bejelentése alapján értesültünk. A gyors jelzésnek és Természetvédelmi Őrszolgálatunk helyszíni beavatkozásának köszönhetően az állat további sérüléseket már nem szerzett. A vadmacska koponyasérülését követően, többhavi felépülési időszak után jutott vissza eredeti élőhelyére.

A másik példány, egy idősebb nőstény egyed, a májusi, természetes táplálékban gazdagabb időszakban lefogyva, meglepően rossz fizikai állapotban került elő. A rossz kondíciójú vadmacska pedig rosszkor rossz helyen keresett magának táplálékot egy településszéli portán.

Fotó: Fotó: Jakab Sándor

Mindkét példány Igazgatóságunk egri mentőállomására került. Állatorvosi felügyelet és szakszerű ellátás mellett addig vendégeskedtek nálunk, míg újra képessé váltak a szabad életre. Július elején sikeresen elbúcsúztunk tőlük, mindketten eredeti élőhelyükön, tisztásokkal tagolt, nagyobb kiterjedésű erdőkben kezdtek új életet.

Az európai vadmacska hazánkban 2012 óta fokozottan védett faj, pénzben kifejezett természetvédelmi értéke 250.000 Ft. Határozóbélyegei közé tartozik a vastag, tömött bunda, a tompán végződő farok – melyen 5-7 fekete gyűrű található, a lekerekítettebb fülek, és a „nagyobb, zömökebb megjelenés”. Rejtőzködő életmódot folytat, ritkán kerül szem elé. Előnyben részesíti a tisztásokkal tagolt erdős és ártéri területeket. Jellemzően kisemlősökkel, madarakkal, halakkal, hüllőkkel, és ízeltlábúakkal táplálkozik. A zsákmányállatok keresése közben, vagy a párzási időszakban az ellentétes nemű házimacskák őt is közelebb csalogathatják a települések határához.

Fotó: Fotó: Jakab Sándor

A vadmacskákat leginkább veszélyeztető tényező az élőhelyek feldarabolódása, a természetes élőhelyek kiterjedésének csökkenése. Oykor bizonyítottan a házi macskával is hibridizálódhat. A házi macskák biodiverzitásra gyakorolt hatásáról már többször is szót ejtettünk, sajnos ebben a vonatkozásban is negatívan hatnak a vadmacskákra.

A működési területünkre visszakerülő egyedek egy részét egyedei jelöléssel, az állatok napi aktivitásának követését is lehetővé tevő jeladóval látjuk el. A jeladók adatai segítséget nyújtanak a vadmacskák életének megismerésében, a fajt veszélyeztető tényezők felderítésében.

Külön köszönjük dr. Légrády András állatorvos és kollégánk, Kelemen Tamás lelkiismeretes munkáját, akik munkájuk révén segítették az állatok felépülését és szabad életük folytatását.

Forrás: Bükki Nemzeti Park

Természetvédelem

Magyarországon először fogtak tamariszkusz poszátát

Published

on

A szegedi Fehértavi Ornitológia Tábor munkatársai 2024. november 1.-én hazánk legújabb madárfaját, egy fiatal tamariszkusz poszátát (Curruca mystacea) fogtak meg és gyűrűzés után engedtek szabadon. Amennyiben az Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Nomenclator Bizottsága az adatot hitelesíti, ez a 427. faj, amely hazánkban bizonyítottan előfordult.

Tamariszkusz-poszáta a szegedi Fehér-tavon (Fotó: Tokody Béla)

2024. november 1-én a szegedi Fehér-tavon, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Csongrád Megyei Helyi Csoportja által működtetett madárgyűrűzőtáborban, egy kisméretű poszáta-félét fogtak be a helyi csoport munkatársai, amely az alapos szemrevételezés után egy fiatal tollazatú tamariszkusz poszátának ( Curruca mystacea) bizonyult.

Tamariszkusz-poszáta a szegedi Fehér-tavon (Fotó: Tokody Béla)

A faj rendkívül ritka egész Európában, mindössze két alkalommal került elő; egy 2007-ben Olaszországban, valamint 2012-ben Görögországban, Leszbosz-szigetéről.
A tamariszkusz poszáta Közép-Ázsiában költ, a Kaszpi-tenger régójában; Georgia, Örményország, Azerbajdzsán, Kelet-Törökország és Irán északi része a költőterülete.

Részletekért kattintson a feliratra!

Vonuló madár, a telelőterülete Irán, az Arab-félsziget és Északkelet-Afrika Szudántól egészen Szomáliáig. Néhány előfordulását feljegyezték Jordániában és Izraelben is.

A madárról részletes fényképek készültek, ezen felül az összes fontos biometriai adat lemérésre került. A helyszínre siető madarászok megerősítették a madár helyes meghatározását és ezek után a madár jó kondícióban elengedésre került.

Fiatal tollazatú tamariszkusz poszáta a szegedi Fehér-tavon ( Tokody Béla)

Amennyiben az MME Nomenclator Bizottsága hitelesíti az adatot, a tamariszkusz poszáta Magyarország 427. madárfaja lesz.

Forrás: MME
Írta és fényképezte: Dr. Tokody Béla

Tovább olvasom

Horgászat

Közép Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság – Kezdődik a Tisza-tó “téliesítése”

Published

on

A Tisza-tó téli vízszintjének beállítását ezúttal két lépcsőben tervezik végrehajtani. Első lépcsőben a tározó vízszintjét az alacsonyabb téli vízszintre, tehát Kisköre-felső: 560 plusz-mínusz 10 cm-re csökkentik a Tisza-tavi Sporthorgász Közhasznú Nonprofit Kft. és a KÖTIVIZIG együttműködése alapján készített monitoring terv alapján. A vízszintcsökkentés végrehajtását természetesen befolyásolhatja, módosíthatja egy esetleges tiszai árhullám – tájékoztatott a Közép Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság.

A november 4-én kezdődő első lépcsőben kezdetben napi 10 cm-es, majd napi 7-8 cm-es ütemben csökkentik a tározó vízszintjét, így várhatóan november 24-én érik el a Kisköre-felsőn mért 560 plusz-mínusz 10 cm-es vízállást. A Tisza-tó téli vízszintje beállításának második lépcsőjéről, amelyben az alacsonyabb téli vízszintet a magasabb téli vízszintre állítják be, tehát Kisköre-felső: 620 mínusz 10 cm, itt külön tájékoztatót adnak ki.

A Közép Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság felhívja az érintettek figyelmét arra, hogy a vízi eszközök (hajók, csónakok, úszóművek, stégek) üzemeltetésénél, illetve lekötésénél, továbbá a kompok üzemeltetésénél a várható jelenségekre (vízszintváltozás) fokozottan számítsanak, és a szükséges intézkedéseket tegyék meg.

Közép Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság
Fotó: Téli Tisza-tó, Tóth Gábor

Tovább olvasom

Természetvédelem

Magyar gyűrűs széki lilét figyeltek meg Olaszországban

Published

on

Először figyeltek meg magyar színes gyűrűs széki lilét Olaszországban. A madarat idén június közepén gyűrűzte Sápi Tamás ornitológus még fiókaként a Kelemen-széken. A jelölt egyedet augusztus és október között négy alkalommal is megfigyelték Olaszország északi részén, az Adriai-tenger partjainál – tájékoztatott a Kiskunsági Nemzeti Park.

A madarat 2024. június 13-án gyűrűzték fiókaként a Kelemen-széken (fotó: Sápi Tamás)

A széki lile (Charadrius alexandrinus) meglehetősen apró, átlagos testhossza 15-17 centiméter, szárnyfesztávolsága 42-45 centiméter, testtömege 39-56 grammot nyom. Felismerhető a nyakoldalon lévő foltról, ami a mellén nem ér össze. A hím tarkója vörhenyes barna, fehér homlokát felülről fekete tollak szegélyezik. A tojó ennél egyszerűbb, fakóbb színezetű.

“A faj hazánkban fokozottan védett,

természetvédelmi értéke 1 000 000 Ft.”

A talajon mozgó rovarokat, pókokat vagy a sekély vízben nyüzsgő apró gerinctelen élőlényeket fogyasztja. A földön fészkel, így fészekalja folyamatos ragadozóveszélynek van kitéve.

A jelölt egyedet augusztus és október között négy alkalommal is megfigyelték Olaszország északi részén (fotó: Mattia Bacci)

A széki lile állományának nagy része Eurázsia és Észak-Afrika tengerpartjain és sós tavain költ. Hazai állománya vonuló. A vonulási stratégia kevert: a többségük rövidtávú, de akadnak hosszútávú vonuló egyedek is. A mediterrán madarak állandók. Kárpát-medencei előfordulása kisszámú ugyan, de rendszeres. A fészkelő állomány szinte mindenütt fogyatkozik Európában, így hazánkban is. Magyarországon az egyik legveszélyeztetettebb fészkelő madárfaj, a megfigyelések szerint már csak néhány pár jelenik meg nálunk évente.

Forrás: Kiskunsági Nemzeti Park

Tovább olvasom