A madárinfluenza a vadon élő és a tenyésztett madarak vírusbetegsége. Az utóbbi évek során rendszeresen hallhattunk, olvashattunk híreket esetekről, kisebb-nagyobb járványokról.

Elhullott darvak (Fotó: Tokody Béla)

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület a magyarországi ornitológia és madárvédelem legnagyobb társadalmi szervezete, amely 1974. január 6-án alakult meg (Ábra: MME)

Sajnos az idei év sem múlik el e nélkül, mind a baromfi- és vízimadártartók, mind a természetvédők nagy aggodalommal figyelik az utóbbi hetek eseményeit. November elején Hajdú-Bihar, majd Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében, később az Alföld más területein is megjelent a fertőzés, majd a Hortobágy és a Dél-Alföld őszi látványossága, a daruvonulás csúcsán a nálunk megpihenő madarakat is elkezdte tizedelni a vírusbetegség. De mi is ez a madarakra veszélyes halálos kór?

A különböző influenzavírusok eredetileg vízimadarak belében szaporodó, mérsékelten patogén kórokozók voltak. A járványokért felelős magas patogenitású törzsek kifejlődése azonban egyértelműen a nagyüzemi baromfitartáshoz köthető. Gazdaváltásaik, rekombinációra és mutációkra hajlamos genomszerkezetük miatt a fertőzőképességük is igen változatosan alakult. A madár eredetű törzsek közt megkülönböztetünk alacsony és magas patogenitású, vagyis fertőzőképességű törzseket.

Megbízható távcsövet keresel? Kattints a képre!

De miért jöhet létre és maradhat fenn egy vírusból magas patogenitású változat, ha az evolúciósan nem kedvező, hisz elpusztítja a gazdaszervezetet? A választ a vírus eredete adja meg: a nagyüzemi baromfitermelésben járványvédelmi okokból a fertőzött állományokat kiirtják, így a gazdaszervezetek immunitását növelő evolúciós folyamat elakad. A sok ázsiai országban alkalmazott vakcinázás pedig olyan evolúciós nyomást fejt ki a vírusra, hogy az minél fertőzőképesebb legyen és át tudja törni a vakcinás védelmet. E két hatás együtt a madárinfluenza vírusok evolúcióját az egyre nagyobb fertőzőképesség és megbetegítő képesség irányába tolta.

Szomorú tájkép (Fotó: Tokody Béla)

Az utóbbi közel húsz évben a vírus a vonuló madarakkal több évben is eljutott Európába, illetve időnként Észak-Amerikába, Afrikába és a Közel-Keletre is. A vadon élő madarak által közvetített járványok milliárdos károkat okoztak az európai baromfitermelőknek, ami részben az elégtelen járványvédelmi intézkedéseknek és a telepi higiénia nem megfelelő színvonalának volt köszönhető. Idő kérdése volt, hogy a környezetbe kerülő nagy mennyiségű vírus megvesse a lábát Eurázsia nyugati felén is, és az itt élő ludak, récék, sirályok populációi tartósan fenntartsák a vírust. Ezt a pontot nehéz meghatározni, de valamikor a 2020-as évek legelejére tehető, ugyanis azóta nem mondhatjuk, hogy egész Európa mentes a vírustól, valahol valamilyen formában aktív a járvány 3 éve.

Darvak elhullása/Deceased cranes (Fotó: Tokody Béla)

Házibaromfik tízmillióinak leölése és megsemmisítése mellett a vírus természetvédelmi jelentősége is egyre nagyobb. A legutóbbi járványhullámok során Ausztrália kivételével minden földrészre eljutott egy minden korábbinál fertőzőképesebb H5N1 törzs, amely a legkülönfélébb tengeri madarak, szulák, vészmadarak, halfarkasok, pelikánok, darvak, csérek, lúdalkatúak és partimadarak populációit sodorta az összeomlás szélére (https://www.birdlife.org/news/2022/08/08/an-unprecedented-wave-of-avian-flu-has-been-devastating-bird-populations-across-the-northern-hemisphere/). Egyre több esetben fordulnak elő emlősöket érintő esetek, vagyis a madártetemekkel érintkező, abból fogyasztó fókák, macska- és menyétfélék is elkapják a fertőzést és akár el is hullhatnak.

A jelen hazai szituációról biztosat mondani csak a járványtani nyomozás végével lehet, de az sejthető, hogy a főszereplővé vált darvak a Kárpát-medencébe érve találkoztak először a vírussal, hiszen nincs hír daruelhullásról északra vagy keletre. Nálunk viszont nyáron és ősszel is kerültek elő pozitív (fertőzött) vízimadarak, köszönhetően a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal koordinálásában az MME által is végzett aktív monitoringnak, melynek keretében több mint hatezer vadmadár mintavétele történt meg madárgyűrűzésekhez kapcsolódva. A nyári és őszi időszakban elsősorban a sirály- és csértelepeken kerültek elő fertőzött madarak és tetemeik, más madárfajok esetében csak elvétve akadt pozitív minta. Az aszályos késő nyár – kora ősz miatt azonban a madarak a megmaradt kevés éjszakázóhelyen nagyobb csoportokba tömörültek az elmúlt időszakban, a nagyüzemi baromfiállományokhoz hasonló sűrűségben, ami kedvezett a vírus terjedésének. A daru kifejezetten érzékeny a fertőzésre, ahogy arról korábbi eset is árulkodik (https://savingcranes.org/2022/01/cranes-and-avian-influenza-update/), így százas, sőt, ezres nagyságrendű elhullásokat okozott a főbb gyülekezőhelyek területén. Hortobágy térségében, pár hét lappangási idővel az átvonuló létszám kétszázezres tetőzése után kezdődött, majd a tovább induló madarakkal a Dél-Alföldön és a Nyugat-Dunántúlon is megjelent a probléma. A terepi információk alapján az elhulott darvak egyedszámára jelenleg 10-20 ezer közötti becslést lehet adni. Ahogy pontosabbak lesznek az adatok frissítjük majd ezt a becslést.

A madárinfluenza alapvetően nem kimondottan fertőző az emberre, de az átterjedés esélye nem nulla. Az eddig elvétve előforduló humán eset többségében idős, gyenge immunrendszerű állatgondozók fertőződtek, akik valamilyen járványszituációban megfelelő védőfelszerelés nélkül hosszú ideig létesítettek kontaktust beteg madarakkal.. Tehát megfertőződni nem egyszerű viszont az óvatosság nagyon is fontos, mivel a madárinfluenza a humán influenzánál sokkal súlyosabb.

Hogyan segíthet a madarász, mi vonatkozik ilyenkor a terepen mozgó emberre?

1.    A legfontosabb feladat, hogy a magunk és környezetünk egészségét megőrizzük, vagyis ne mi legyünk a járvány terjesztői. Gyanús madarakkal való véletlen kontaktus esetén ne menjünk madarak közelébe, sem vad, sem házi állományokkal ne érintkezzünk a következő napokban, ruháinkat mossuk ki és fertőtlenítsük a lábbelinket. Ugyanez vonatkozik a fertőzött területeken végzett terepi munkára. A járvány alakulását ezen a honlapon lehet követni:https://portal.nebih.gov.hu/madarinfluenza
2. Nagyarányú vadmadárelhullás észlelése esetén, vagy gyanúsan viselkedő, legyengült vízimadár vagy ragadozómadár észlelése esetén értesítsük a területileg illetékes állategészségügyi hatóságot és védett faj esetén a területileg illetékes nemzetipark-igazgatóság munkatársát, a madarat lehetőség szerint ne fogjuk meg.
3. Minden kontakt esetén viseljünk maszkot és húzzunk gumikesztyűt, de ha lehet, kerüljük el ezeket a szituációkat. A gyanús madarakat mentőhelyekre szállítani, összegyűjteni nem csak jogszabályellenes, de azért sem érdemes, mert a megfertőződött és tüneteket mutató madár nem gyógyítható és az adott mentőhelyet is veszélyezteti, ugyanis a fertőzés laboratóriumi megerősítése után az adott hely valamennyi madarát meg kell semmisíteni.

A vadon élő madarak monitorozása, valamint a kitörések idején az esetek lehető legnagyobb területeken történő detektálása hozzájárul a betegség lefolyásának mind alaposabb megismeréséhez, a kockázatok csökkentéséhez, valamint a járvány hatásainak mérsékléséhez. Az MME ezért elkötelezett abban, hogy a madárinfluenzáról minden információt összegyűjtsön, részt véve a madárinfluenza elleni küzdelemben, a hazai fészkelő és átvonuló madaraink védelme és e mellett a tenyésztett haszonmadarak védelme érdekében is.

Írta: Dr. Koleszár Balázs – MME

A szerző állatorvos, mikrobiológus és az MME Madárinfluenza monitoringjának koordinátora, valamint a NÉBIH Országos Járványügyi Központjának külsős szaktanácsadója