Természetvédelem
Már költésbe kezdtek a nyári ludak a Körös-Maros Nemzeti Parkban
Költésbe kezdtek a nyári ludak
A nyári lúd az egyetlen, Magyarországon is költő vadlúdfaj. A meleg időjárás hatására a Körös-Maros Nemzeti Park vizes élőhelyein már párba álltak és költésbe kezdtek a párok.

Fotó: Őze Péter
Ez a nagytermetű vadlúd a házi ludak őse, a két faj jellegzetes gágogása is ugyanolyan. Az egyik legkorábban költésbe kezdő madárfajunk, enyhébb időjárás esetén márciusban már kotlik. Nádasok, mocsarak és sűrű növényzetű vízállások biztonságos részére, növényi anyagokból építi fészkét. Fészekalja legtöbbször 5-6 tojásból áll, a kotlás 27-28 napig tart, a fiókák szinte azonnal elhagyják a fészket, de még 50-60 napig a szülők vezetik, védelmezik őket. Ilyenkor több nyári lúd család alkot egy nagyobb csapatot. A szülők együtt figyelnek a kislibák biztonságára. A költőhelyekhez közeli gyepeken táplálkoznak, majd veszély esetén gyorsan a sűrű növényzettel borított területre húzódnak.
A Körös-Maros Nemzeti Park részterületei közül a legnagyobb számban a Kis-Sárréten költenek nyári ludak. Az elmúlt években 300 pár körül ingadozott az állományuk. Előzetes felméréseink szerint ebben az évben is hasonlóra számítunk. A szokásosnál is enyhébb tél miatt már igen korán, január végén párokra szakadva mutatkoztak a költőhelyeiken. Február utolsó és március első napjaiban megkezdődött a tojásrakásuk. Legnagyobb számban a két halastó-rendszeren, valamint az Ugrai-réten, a Sző-réten és Kisvátyon mocsaraiban költenek. A költőpárokon kívül még több száz példány állomásozik nálunk, amelyek nemsokára elvonulnak majd.
Megbízható távcsövet keresel? Távolságmérős távcsövek és minden, ami a megfigyeléshez kell – > FROMMER Fegyverbolt! Kattints a fényképre!
A Cserebökényi pusztákon jelenleg a tőlünk északabbra költő példányokkal együtt mintegy 1000 példány nyári lúd tartózkodik. Az alkalmas élőhelyeken – elsősorban a halastavak közelében -, a nagy lilikek között elkülönülve, valamint 30-as, vagy akár 200-as csoportokban láthatjuk őket. Idén a tavaszias téli időjárásban korán párba álltak, március elején találtuk meg az első tojásaikat. A költőállomány felmérésére később nyílik lehetőségünk. Az elmúlt évben 135 pár költését regisztráltuk a területen. A költőállomány nagyságát befolyásolják az adott év csapadékviszonyai. Az idén szárazak a mocsarak, így a nyári ludak elsősorban a tavak mellett kezdtek költésbe.
A Kígyósi-pusztán mintegy száz nyári lúd egész télen kitartott, de február eleje óta jól érzékelhetően fogynak, tűnnek el, mert viszonylag kevés a víz. Valószínűleg a legközelebbi vizes élőhelyekre, a békéscsabai bányatavakra mennek be. A jelek szerint idén az átlagosnál kisebb pusztai vízállások miatt nem kezdenek költésbe a Kígyósi-pusztán. A korábbi években is csupán néhány pár költött a területen.
A Dévaványai-Ecsegi pusztákon február első hetében egyre több magányos nyári ludat láttunk, ami azt jelzi, hogy a párjuk már a fészken ül. Sok pusztai víz beszáradt, tehát a régi klasszikus helyek közül nem mindegyiken fészkelnek, de például Ecsegpusztán néhány vízálláson vannak nyári ludak. A fészkelő párok többsége a Hortobágy-Berettyót illetve a Kenderesszigeti-halastavakat választja. Évente átlagosan 30-40 pár költ a térségben, idén is körülbelül ennyire, esetleg valamivel kevesebbre számítunk, mivel kevés a számukra alkalmas költőhely, a halastavakról pedig az ott fészkelő bütykös hattyúk sokszor elüldözik őket.
Kardoskúti részterületünkön belül a Fehér-tavon nem költenek nyári ludak. A Sóstó-érben viszont 28 példányt láttunk az elmúlt napokban, a Kakasszéki-tavon pedig két pár került szemünk elé. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy mindannyian itt raknak majd tojásokat. A korábbi években csupán néhány pár költött az említett területeken.
A Csanádi pusztákon az elmúlt két évben a szárazság miatt nem költöttek nyári ludak. Idén a kedvezőbb csapadékviszonyoknak köszönhetően jó vizes élőhelyek alakultak ki, így költésekre is számítunk. A Nagy-Zsombékban március első hetében 42 nyári ludat számoltunk, melyek jellemzően már párban, szorosan összetartva úsznak a vízen, illetve táplálkoznak a mocsár körüli gyepeken. Várhatóan hamarosan tojásokon ülnek majd a Nagy-Zsombék nádasaiban. A Csikóspusztai-tóban is igen sok víz van jelenleg és itt is rendszeresen megfigyeltünk három pár nyári ludat. A tájegységen belül általában ezen a tavon tart ki legtovább a víz, ezért itt mindenképpen eredményes költésekre számítunk.
Forrás: KMNP
Természetvédelem
Virágzik a magyar kökörcsin a Hortobágyon
Virágzik a magyar kökörcsin a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság működési területén. A magyar kökörcsin (Pulsatilla flavescens) elsősorban nyírségi homoki sztyeppréteket, erdősztyepp-réteket, és a nyíltabb nyírségi mészkerülő homokpusztagyepeket kedvelő fokozottan védett, endemikus faj.

Virágzik a magyar kökörcsin. Fotó: Demeter Emese
Virágzása az utóbbi években a szakirodalom szerinti adatokhoz képest egy hónappal korábban kezdődött.

A magyar kökörcsin hazánkban őshonos virág. Fotó: Demeter Emese
A magyar kökörcsin hazánkban fokozottan védett, természetvédelmi értéke 100 000 Ft.

2025-ben egy hónappal korábban virít a magyar kökörcsin. Fotó: Demeter Emese
Forrás: Hortobágyi Nemzeti Park
Írta: Utassy Bence – Természetvédelmi Őrszolgálat
Fotó: Demeter Emese
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Természetvédelem
Nem zárt be a Hortobágyi Nemzeti Park
Tévesen látott napvilágot az a hír, mely szerint a Hortobágyi Nemzeti Park nem fogad látogatókat. A párosujjú patás állatokat veszélyeztető ragadós száj-és körömfájás fertőző betegség megelőzésének érdekében a Hortobágyi Vadaspark határozatlan ideig valóban zárva tart és emiatt az erre a helyszínre 2025. március 15-re meghirdetett „Gólyaelengedés a Hortobágyi Vadasparkban” programunk is elmarad. Azonban a többi létesítményük működése zavartalan.

Továbbra is látogatható a Hortobágyi Nemzeti Park.
A jelenlegi is látogatható helysznínek listája a következő:
a Hortobágyi Nemzeti Park Látogatóközpont, a „Hortobágy természete” és a Pusztai Kincsestár „A Jószág haszna” kiállítások.
a Hortobágyi Pásztormúzeum
a Hortobágy-halastavi tanösvény
a Szálkahalmi Tanösvény
az Egyek-pusztakócsi mocsarak és Górési tanösvény
a Tiszakürti Arborétum
a Cégénydányádi Cégénydányádi Kende Kúria és Kastélypark Természetvédelmi Terület
A gólyaelengedés kivételével megtartjuk szakvezetett túráinkat.
A márciusi programok és a létesítmények elérhetőek honlapukon. Kattintson ide!
Forrás:
Hortobágyi Nemzeti Park
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Természetvédelem
A farkas és a prérifarkas – A méretkülönbség megértése
Farkas és a prérifarkas méretkülönbségei a Yellowstone Nemzeti Parkban:
Először is érdemes megjegyezni, hogy a Yellowstone Nemzeti Park ad otthont az Egyesült Államok legnagyobb és legegészségesebb prérifarkasainak. A park bőséges táplálékforrást biztosít számukra, és a védett terület határain belül, valamint a zord telek hatására, ezek az állatok általában valamivel nagyobbra nőnek és hosszabb ideig élnek, mint máshol. Nem kérdés, hogy itt találhatók a legpompásabb példányok közül is a legimpozánsabbak.

Fotó: Yellowstone Through The Lens
Évente számtalan alkalommal találkozom olyan utazókkal, akik keresztezték egy ilyen robusztus Yellowstone-i prérifarkas útját. Sok esetben azonban azt hiszik, hogy farkassal találkoztak, vagy legalábbis bizonytalanok abban, hogy melyik állatot látták. Ha érdeklődőek és tanulni szeretnének, vagy esetleg fényképet is készítettek, szívesen elmagyarázom a különbségeket. Néha viszont, ha csak egy emlékről van szó, hagyom, hogy megmaradjon számukra az élmény izgalma.
De az igazság egyszerű: amikor egy farkast látsz… nem lesz kérdésed felőle.
Ez a fénykép az eddigi legjobb példám arra, hogy milyen hatalmas méretkülönbség van a Yellowstone két csúcsragadozója között. A hajnali napfényben öt prérifarkas köröz egy friss tetem felett. Bár öten vannak, mégsem tudják megakadályozni, hogy az igazi csúcsragadozó elvegye azt, amit kinézett magának. Egy szürke farkas nyugodtan lép be a jelenetbe, és minden gond nélkül elsétál a dühösen ugató és nyüszítő prérifarkasok között. Erőteljes mozdulattal kitép egy lábat a tetemből, majd zavartalanul elvonul. A prérifarkasok próbálják kifejezni méltatlankodásukat, az egyik legnagyobb példány pedig egy rövid ideig még követi is a farkast.
És itt él ez a fénykép. Mindig is az egyik személyes kedvencem marad, mert tökéletesen megmutatja azt a hatalmas különbséget, ami a két faj között fennáll.
Forrás: Yellowstone Through The Lens