Természetvédelem
Már költésbe kezdtek a nyári ludak a Körös-Maros Nemzeti Parkban
Költésbe kezdtek a nyári ludak
A nyári lúd az egyetlen, Magyarországon is költő vadlúdfaj. A meleg időjárás hatására a Körös-Maros Nemzeti Park vizes élőhelyein már párba álltak és költésbe kezdtek a párok.
Ez a nagytermetű vadlúd a házi ludak őse, a két faj jellegzetes gágogása is ugyanolyan. Az egyik legkorábban költésbe kezdő madárfajunk, enyhébb időjárás esetén márciusban már kotlik. Nádasok, mocsarak és sűrű növényzetű vízállások biztonságos részére, növényi anyagokból építi fészkét. Fészekalja legtöbbször 5-6 tojásból áll, a kotlás 27-28 napig tart, a fiókák szinte azonnal elhagyják a fészket, de még 50-60 napig a szülők vezetik, védelmezik őket. Ilyenkor több nyári lúd család alkot egy nagyobb csapatot. A szülők együtt figyelnek a kislibák biztonságára. A költőhelyekhez közeli gyepeken táplálkoznak, majd veszély esetén gyorsan a sűrű növényzettel borított területre húzódnak.
A Körös-Maros Nemzeti Park részterületei közül a legnagyobb számban a Kis-Sárréten költenek nyári ludak. Az elmúlt években 300 pár körül ingadozott az állományuk. Előzetes felméréseink szerint ebben az évben is hasonlóra számítunk. A szokásosnál is enyhébb tél miatt már igen korán, január végén párokra szakadva mutatkoztak a költőhelyeiken. Február utolsó és március első napjaiban megkezdődött a tojásrakásuk. Legnagyobb számban a két halastó-rendszeren, valamint az Ugrai-réten, a Sző-réten és Kisvátyon mocsaraiban költenek. A költőpárokon kívül még több száz példány állomásozik nálunk, amelyek nemsokára elvonulnak majd.
A Cserebökényi pusztákon jelenleg a tőlünk északabbra költő példányokkal együtt mintegy 1000 példány nyári lúd tartózkodik. Az alkalmas élőhelyeken – elsősorban a halastavak közelében -, a nagy lilikek között elkülönülve, valamint 30-as, vagy akár 200-as csoportokban láthatjuk őket. Idén a tavaszias téli időjárásban korán párba álltak, március elején találtuk meg az első tojásaikat. A költőállomány felmérésére később nyílik lehetőségünk. Az elmúlt évben 135 pár költését regisztráltuk a területen. A költőállomány nagyságát befolyásolják az adott év csapadékviszonyai. Az idén szárazak a mocsarak, így a nyári ludak elsősorban a tavak mellett kezdtek költésbe.
A Kígyósi-pusztán mintegy száz nyári lúd egész télen kitartott, de február eleje óta jól érzékelhetően fogynak, tűnnek el, mert viszonylag kevés a víz. Valószínűleg a legközelebbi vizes élőhelyekre, a békéscsabai bányatavakra mennek be. A jelek szerint idén az átlagosnál kisebb pusztai vízállások miatt nem kezdenek költésbe a Kígyósi-pusztán. A korábbi években is csupán néhány pár költött a területen.
A Dévaványai-Ecsegi pusztákon február első hetében egyre több magányos nyári ludat láttunk, ami azt jelzi, hogy a párjuk már a fészken ül. Sok pusztai víz beszáradt, tehát a régi klasszikus helyek közül nem mindegyiken fészkelnek, de például Ecsegpusztán néhány vízálláson vannak nyári ludak. A fészkelő párok többsége a Hortobágy-Berettyót illetve a Kenderesszigeti-halastavakat választja. Évente átlagosan 30-40 pár költ a térségben, idén is körülbelül ennyire, esetleg valamivel kevesebbre számítunk, mivel kevés a számukra alkalmas költőhely, a halastavakról pedig az ott fészkelő bütykös hattyúk sokszor elüldözik őket.
Kardoskúti részterületünkön belül a Fehér-tavon nem költenek nyári ludak. A Sóstó-érben viszont 28 példányt láttunk az elmúlt napokban, a Kakasszéki-tavon pedig két pár került szemünk elé. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy mindannyian itt raknak majd tojásokat. A korábbi években csupán néhány pár költött az említett területeken.
A Csanádi pusztákon az elmúlt két évben a szárazság miatt nem költöttek nyári ludak. Idén a kedvezőbb csapadékviszonyoknak köszönhetően jó vizes élőhelyek alakultak ki, így költésekre is számítunk. A Nagy-Zsombékban március első hetében 42 nyári ludat számoltunk, melyek jellemzően már párban, szorosan összetartva úsznak a vízen, illetve táplálkoznak a mocsár körüli gyepeken. Várhatóan hamarosan tojásokon ülnek majd a Nagy-Zsombék nádasaiban. A Csikóspusztai-tóban is igen sok víz van jelenleg és itt is rendszeresen megfigyeltünk három pár nyári ludat. A tájegységen belül általában ezen a tavon tart ki legtovább a víz, ezért itt mindenképpen eredményes költésekre számítunk.
Forrás: KMNP
Természetvédelem
Kútba esett hiúzon segítettek a hegyimentők
Kútba esett hiúzt mentettek a Páring-hegységben
Kútba esett hiúzt hoztak felszínre és engedtek szabadon kedden a Páring-hegységben – közölte közösségi oldalán a Salvamont hegyimentő szolgálat.
A nagyragadozót egy 15 méter mély, kiszáradt kút alján találták meg a helyi lakosok, megmentésében pedig a helyszínre riasztott hegyimentők munkáját tűzoltók és erdészek is segítették. Először egy orvost engedtünk le, aki altatólövedékkel elkábította, majd lemászott hozzá az egyik hegyimentős, biztosítóhámra kötözte az állatot és együtt felhúztuk őket” – idézte Sabin Cornoiut, a Gorj megyei Salvamont vezetőjét az Agerpres hírügynökség.
Mivel az állat nem szenvedett sérüléseket, szabadon engedték az erdőben.
A hiúz a legnagyobb Európában honos macskaféle, a harmadik a földrész nagyragadozói sorában a medve és a farkas után. Európai állományát 9000 példányra becsülik, ebből 2700 él a Kárpátokban, azon belül 1200 Romániában. A Romsilva román állami erdészet Horvátországba és Németországba is telepített hiúzokat az utóbbi években a veszélyeztetett faj ottani genetikai állományának helyreállítása, túlélési esélyeinek növelése érdekében.
Forrás: Székelyhon
Van egy jó vadásztörténete, egy szép vadászélménye?
Küldje el az info@agrojager.hu címre
Hirdessen az Agro Jageren, Magyarország legnagyobb és legrégebbi vadászati portálján!
marketing@agrojager.hu
+36703309131
Természetvédelem
Sasszinkronnal egybekötött madarásztúra a Tisza-tavon
Programajánló: Közeledik az Országos Sasszinkron ideje!
Közeledik az Országos Sasszinkron ideje, amit immáron 22. alkalommal szervez meg az MME. A sasok számlálása közösségünk összehangolt munkája által történik, kisebb csapatok indulnak el kutató útjukra a megjelölt napokon, a működési területünk kijelölt helyszínein.
Idén a korábbiakhoz képest még inkább megnyitjuk a lehetőséget az érdeklődők számára:
A Sasszinkron apropójából szervezünk egy MADARÁSZ TÚRÁT, amelyre szeretettel várjuk mindazokat, akik szeretnék a madarakat és a védelmükre szolgáló gyakorlati terepi munka rejtelmeit jobban megismerni.
Ami várható:
Szabó Attila tagtársunk szakvezetésével Poroszlóról induló, összesen 5-6 km-es séta a Tisza-tó gátján, mely során kedvező időjárási körülmények között számos madárfajt láthatnak a résztvevők. Vízhez kötődő madarak – pl. rétisas (amely Szitta Tamás alábbi fotóján is látható), réce- és libafajok, stb. – mellett ligetek, vízközeli cserjések, nádasok énekesmadarai is jó eséllyel megmutatják majd magukat.
Találkozó és visszaérkezés helyszíne: Fűzfa Hotel – Poroszló, Kossuth út 81.
Időpont: 2024. január 18. szombat 10:00-14:00
A túra vezetője: Szabó Attila –madarak ismeretében jártas, tapasztalt túravezető, akitől további információ is kapható a 06-70-321-4868-es telefonszámon, vagy a szaboattilaalabaj@gmail.com e-mail címen.
Fontos: a madarászsétán való részvétel INGYENES, DE REGISZTRÁCIÓHOZ KÖTÖTT, 30 fő jelentkezését tudjuk fogadni!
Regisztrálni az alábbi űrlap kitöltésével lehet:
https://forms.gle/rpXnjfi9kySgCdtRA
Szeretettel várjuk az érdeklődőket, hamarosan találkozunk a Tisza-tó gátján!
Forrás: Szitta Emese – MME
Egyre több gólya telel át. Enyhék a telek, és ha egyszer bármi okból kipróbálta, megszokta a gólya, hogy talál ennivalót, és az emberek is segítenek neki, etetik, itatják, akkor minek is kellene elvonulnia?
A bármi ok, ami miatt itt marad lehet betegség, sérülés, késői kelés, másodköltés, ami miatt augusztusban okkal nem vonult el, és ha valóban sérült, és súlyos az eset, előbb-utóbb bekerül hozzánk, vagy más mentőhelyre. De ha nem, szeptemberre-októberre általában rendbe jön, csak akkor már nincs csapat, melyhez csatlakozva el is jut Afrikába. Mint ezzel foglalkozó állatorvos, 40 év gyakorlati tapasztalatával a hátam mögött állítom, hogy nincs igaza azoknak az akár tapasztalt, de állatorvosi gyakorlattal nem rendelkező madármentőknek, sem a gólya teleltető csoportok megmondó embereinek, hogy az itt maradt gólyák mind sérültek, és segítségre szorulnak. Pedig nem. Ha jól repül, és nem sánta, akkor nem kell, nem is szabad, és nem is lehet befogni, fölösleges hajkurászni, mentőcsapatot szervezni, 0-24 órában figyeltetni, etetéssel emberhez szoktatni, mert ha egyszer mégis elvonul, esetleg lelövik az arabok, vagy megeszik az afrikai bennszülöttek.
A hideg nem számít nekik. Nincs annyi pehelytolluk, mint egy pingvinnek, de elég ahhoz, hogy akár mínusz 20-30 fokban is jól érezzék magukat, ha van elég ennivaló, mely belülről fűt. És van, mert a pockok, egerek nem alszanak téli álmot, csigák, giliszták vannak, csak rovarok, kétéltűek, hüllők nincsenek, a halak is elvermelnek.
Csak akkor kell etetni, ha minden befagy és mély a hó, mely alatt már nem találhatók meg a pockok. Ez az utóbbi évtizedekben egy-két hétig tartott, és idén sem várható hosszabb havas időszak. Az igen jelentős hasi zsírtartalék a beleik között egy hétig simán kitart. Ennél hosszabb havas, fagyos időben, ha a gólyának bármi baja van, legyengült, megsérült, sánta, de repül, etetéssel helyhez kötjük, és ha kell, becsapdázható. Ezt mi megoldjuk, de az etetést a helybelieknek kell végezni. Hogy kell-e menteni, azt a nemzeti parkok természetvédelmi őrei meg tudják ítélni, mivel fokozottan védett madárról van szó, nem is szabad ezt tudtuk és engedélyük nélkül megkezdeni.
Az etetést minden nap ugyanabban az időben, ugyanott, ugyanaz a személy, ugyanabban a ruhában, ugyanolyan hívó hanggal, ugyanúgy végezze, így a gólya egy valakihez, egy dologhoz szokik hozzá, nem valamennyi emberhez. De csak addig, ameddig szükséges, nem kell visszaszoktatni a mamahotelbe. Elég naponta egyszer, a kora délutáni órákban, de lehet, sőt ajánlott reggel-este fél-fél kg számára ismerten ehető tápláléknak azonosítható apró halat egy vödörből látványosan kiönteni a gólya látóterében, majd legalább 50-100 méterre eltávolodni. A harmadik napon már jön az ember elé. Akkor már más nyers húsfélét is adhatunk, de ne sertéshúst, mert az káros a madarakra. Akkora darabokra vágva, melyet egyszerre le tud nyelni, mert nem csipkedi, hanem egészben nyeli le. Az itatást csak és kizárólag lavórból, ahonnan a hosszú csőrével vízszintesen meríteni tud, és nem vödörből ahonnan a vízben úszó táplálékot kihalássza, de a víz függőlegesen kifolyik a csőréből. Akkor sem, ha mások ezt jónak tartják.
Forrás: Dr. Déri János – Hortobágyi Madárpark